Search Results

You are looking at 1 - 10 of 41 items for

  • Author or Editor: András Molnár x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: A növekvő császármetszés-frekvencia világszerte egyre inkább az érdeklődés fókuszába került. A császármetszések számának csökkentésére a császármetszést követő sikeres hüvelyi szülés bizonyos esetekben kiváló módszer. Célkitűzés: A hüvelyi szülést befolyásoló tényezők, a szülés/indukció körülményeinek, kritériumainak, rövid, illetve hosszú távú előnyöknek és következményeknek a retrospektív áttekintése. Módszer: A császármetszést követő hüvelyi szüléssel kapcsolatos nemzetközi ajánlások és a hozzá kapcsolódó, „PubMed”, „MEDLINE”, „Cochrane” adatbázisokban 1996–2016. között megjelent közlemények feldolgozása. Eredmények: Az ajánlások, közlemények eredményeit áttanulmányozva kijelenthető, hogy az álláspontok bizonyos pontokban nem egységesek, viszont a császármetszést követő hüvelyi szülés egy kiváló lehetőség a szövődmények elkerülésére, a császármetszések számának csökkentésére. Következtetések: Fontos lenne hazánkban egy egységes ajánlást megfogalmazni a császármetszést követő hüvelyi szüléssel kapcsolatosan, ami a gyakorlatban dolgozó szülész-nőgyógyász mindennapi munkáját, a legjobb döntés meghozatalát segíti. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1168–1174.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A minimálisan invazív technika a mellékvese sebészetében világszerte „gold standard” módszernek számít. A szerzők másfél évtizedes gyakorlatukat retrospektíven elemezve vizsgálták műtéti jellemzőiket, történelmi kontrollcsoporthoz hasonlítva őket. Anyag és módszerek: Az áttekintett időszakban, 1997 és 2011 közt összesen 175 laparoscopos adrenalectomiát végeztek. Mindkét oldalon, a beteg oldalfekvő helyzetében, a transabdominalis lateralis megközelítést alkalmazták. Bal oldalon egy új „suprasplenicus” megközelítést vezettek be. A nagyméretű, 7 cm feletti elváltozások esetén kézzel asszisztált laparoscopos technikát alkalmaztak. Eredmények: A műtét laparoscopos módszerrel 77, hagyományosan 115 percig tartott átlagosan. Az eltávolított tumorok mérete a laparoscopos csoportban 3,1, a nyitottban 4,9 cm volt átlagosan. A legnagyobb méretű elváltozások hasonlóak voltak, viszont a laparoscopos csoportban a kisebb méretű tumorok gyakorisága nagyobb volt. Konverzió 15 esetben (8,6%) történt, legtöbbször vérzés miatt. A szövődményarány a laparoscopos csoportban 10,8%, a hagyományosban 24,6% volt. A hospitalizációs idő szignifikánsan rövidebb volt a minimálisan invazív technika esetén (4,5 vs. 8,1 nap). A laparoscopos csoportban 3 betegnél (1,7%) igazolódott váratlan, kisebb méretű primer malignitás, R0 módon eltávolítva. Következtetések: A laparoscopos technika minden benignus mellékvese-elváltozás eltávolítására alkalmazható, számos kedvező jellemzőt biztosító módszer. A metastasisok többsége kellő rutinnal és önmérséklettel e módszerrel szintén eltávolítható, onkológiai kompromisszum nélkül. A pre- és posztoperatív ellátás minőségének biztosításához az endokrinológiai kooperáció nélkülözhetetlen.

Restricted access

The Lochner era has much to say about conceptions of judicial role and judicial activism, and can be used as an analytical example. I examine the era from the aspect of judicial reasoning. The analysis is composed of three main units. First, I point out a distinction between judicial and constitutional, as well as between single activist decisions and tendencies. Second, I sketch a theoretical framework that concerns the inclusion of social sciences into judicial reasoning. “Social scientific passivistic” reasoning features references to exact data from social sciences, and tends to uphold the legislative action in question. On the other hand, “social scientific activistic” reasoning refers to social scientific data and aims to strike down the legislative action in question. In a similar vein, “dogmatic activistic” reasoning is grounded on precedents and methods of legal interpretation, tending to strike down a legislative act, while “dogmatic passivistic” reasoning aims at upholding such an act. These categories are not mutually exclusive; however, they help to analyze constitutional decisions with directing attention to their nature behind their prima facie content. Finally, I apply the scheme to the Supreme Court’s Lochner era constitutional adjudication.

Restricted access

Absztrakt:

Tíz év telt el azóta, hogy 2007-ben megjelent a Dry Eye WorkShop (DEWS) Report, mely összefoglalta a száraz szemről a szakirodalomban akkor elérhető legfontosabb információkat. Azóta közlemények százai jelentek meg ebben a témakörben, és eljött az idő az újabb összegzésre. A Tear Film & Ocular Surface Society (TFOS) szervezésében 12 munkacsoport összegezte a száraz szemmel kapcsolatos régi és új adatokat: megszületett a DEWS II Report. Ebben a közleményben a szerzők összefoglalják azokat a legfontosabb változásokat, amelyek a definíciótól a felosztáson és a diagnosztikán át a terápiáig a száraz szem vonatkozásában megváltoztak, és amelyekről a nem szemészként, más szakterületen dolgozó specialistáknak tájékozódni érdemes. A TFOS által közzétett DEWS II Report 11 alfejezetből áll. Teljesen új fejezetek szólnak az érzékelés/fájdalom szerepéről és a iatrogén száraz szemről. Orv Hetil. 2018; 159(20): 775–785.

Restricted access
Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A benignus paroxysmalis positionalis vertigo (BPPV) a leggyakoribb belsőfül-eredetű szédüléses kórkép. Legfontosabb tünete a szédülés, amelyet tipikus fejmozdítás vált ki, sok esetben azonban vegetatív tünetek is társulnak. Etiológiája alapján idiopathiás és szekunder (egyéb vestibularis eltéréshez társulva, például Ménière-betegség, neuritis vestibularis) BPPV különíthető el. Célkitűzés: Kutatásunk célja olyan, kraniokorpográf által vizsgált paraméter azonosítása, amely segíthet az idiopathiás és a szekunder BPPV elkülönítésében. Anyag és módszer: Kutatásunkba 135, BPPV-ben szenvedő beteget vontunk be, emellett 140 ép egyensúlyrendszerű alanyt is vizsgáltunk ultrahangos-számítógépes kraniokorpográf segítségével. A statisztikai elemzéseket az IBM SPSS V24 szoftver segítségével hajtottuk végre. Eredmények: 109 betegnél igazolódott idiopathiás, míg 26 beteg esetén szekunder BPPV. A kraniokorpográfos leletek elemzése alapján szignifikáns különbség adódott a ’forehead covering area’ (fejmozgás által lefedett terület) és a ’self-spin’ (tengely körüli forgás) paraméterekben, ezek gyakrabban kórosak szekunder BPPV esetén. Következtetés: Az ultrahangos kraniokorpográf segítségével a BPPV modern és objektív diagnosztikája biztosítható, elsősorban a szekunder típusú esetekben. Orv Hetil. 2020; 161(6): 208–213.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Molnár, Stefani Maihoub, Zoltán Fent, László Tamás and Ágnes Szirmai

Absztrakt:

Bevezetés: A Ménière-betegség belsőfül-eredetű szédüléses kórkép; jellemző tünetei a forgó jellegű szédüléses epizódok, tinnitus, füldugulás és sensorineuralis halláscsökkenés, valamint vegetatív tünetek. A betegek gondozásának, tünetorientált kezelésének egyik alapja a szédülésnapló adatainak elemzése. Célkitűzés: Kutatásunkban a betegségre jellemző tünetek részletes elemzését végeztük, illetve hangsúlyozzuk a multidiszciplináris megközelítés jelentőségét. Anyag és módszer: 58 (12 férfi, 46 nő; átlagéletkor 56,97 év ± 10,45 SD) definitív Ménière-beteg által kitöltött szédülésnapló adatait elemeztük. A paraméterek statisztikai elemzését az IBM SPSS V24-es program segítségével hajtottuk végre. Mivel a paraméterek nem mutattak normáleloszlást, nem parametrikus teszteket (Mann–Whitney-féle U-teszt) alkalmaztunk. Eredmények: A panaszok elemzése alapján a legdominánsabb tünet a szédülés (átlagos erősség 5,38 ± 2,06 SD), második a sorban a fülzúgás (4,54 ± 2,81 SD), végül ezt követi a fejfájás (2,77 ± 3,1 SD). A fejfájás gyakori társulása ellenére a vestibularis migrén minden esetben kizárható volt. Fontos eredmény, hogy akik fejfájást is panaszoltak, szignifikánsan nagyobb értéket adtak meg a szédülés erősségével kapcsolatban (p = 0,001). A vegetatív tünetek tekintetében pedig még erőteljesebb összefüggés volt tapasztalható (p<0,01). A narratív elemzés alapján a betegek a leggyakrabban a stresszhelyzetet és a hidegfrontot jelölik meg rohamprovokáló tényezőként. Következtetés: A szédülés mint domináns tünet kezelése mellett az egyéb társuló tünetek kezelése is lényeges. Az életminőség-monitorozás és a gyakran társuló pszichés eltérések felvetik a multidiszciplináris megközelítés fontosságát. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1915–1920.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A Ménière-betegség a vestibularis szindrómák közé tartozik, melyek közül ugyan csupán a második leggyakoribb, jelentőségét mégis a kifejezett, életminőséget jelentősen befolyásoló tünetek adják. Ezek közé tartoznak a váratlanul, vegetatív tünetekkel jelentkező forgó jellegű szédüléses epizódok, tinnitus, füldugulás és sensorineuralis halláscsökkenés. Célkitűzés: Kutatásunkban arra kerestünk választ, hogy a hypertonia, valamint a diabetes hogyan és milyen mértékben befolyásolhatja betegeink állapotát és gyógyszeres kezelésük hatékonyságát. Hipotézisünk szerint a komorbiditások jelentős hatást fejtenek ki mind az életminőségre, mind pedig az életminőségi kontroll lehetséges eszközeinek hatékonyságára. Anyag és módszer: Hipotézisünk igazolására 105 (31 férfi, 74 nőbeteg, átlagéletkor: 57,4 év ± 11,05 SD) klinikai diagnózissal rendelkező, jelenleg is kontroll alatt álló Ménière-beteg követése történt meg, a MedSol-rendszerben elérhető kórlapok retrospektív módon történő elemzésével. Az adatok statisztikai elemzését az IBM SPSS V24-es program segítségével hajtottuk végre. Mivel a legtöbb paraméter nem mutatott normáleloszlást, nem parametrikus teszteket alkalmaztunk. Eredmények: Betegcsoportunk elemzésekor a komorbid betegek nagyobb arányú megjelenését tapasztaltuk. A hypertonia befolyásoló hatását támasztja alá a rohamok megjelenésében megfigyelhető tendencia, a betahisztinkezelés átlagosan magasabb napi dózisa, illetve a keringésjavító infúziós kezelések alkalmazásának magasabb igénye. Hallásromlás tekintetében a diabetes negatív hatását támasztja alá a nagyobb fokú hallásromlás magasabb aránya, illetve a hallásprofil változásában létrejövő magasabb arányú romló tendencia, hypertonia esetében pedig a szteroidkezelésre adott negatív válasz. Következtetés: Összességében azt mondhatjuk, hogy az egyes társbetegségek saját megfigyeléseink szerint egyértelműen negatívan befolyásolják Ménière-betegeink állapotát, gyógyszeres kezelésének hatékonyságát, ezért hangsúlyozzuk, hogy a megfelelő belgyógyászati kontroll elősegítheti a tüneti kezelés hatékonyságát, a panaszmentesség elérését. Orv Hetil. 2019; 160(4): 144–150.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Dobos, Erzsébet Ruzsa, Erzsébet Molnár, Gyuláné Szakács and Imre Kulcsár

Absztrakt:

Bevezetés: Szervezett nefrológiai ellátás Szombathelyen 1976 óta működik. Célkitűzés: Centrumunkból vesetranszplantációra kerülő betegeink sorsának követése. Módszer: Helyi és országos adatbázisok használata. Eredmények: 1976–2016 között 213 betegünknél 240 vesetranszplantáció történt: hét preemptív és 206 dializált páciensnél. Élődonoros transzplantáció 11 volt. 1976–1995 között 69, 1996–2015 között 163 transzplantáció történt. A transzplantált betegek közül jelenleg is él 122 fő (túlélésük vesepótló kezelésben átlagosan 11,4 év), hétnél az átültetés 1976–1995 között történt. A leghosszabb túlélés 35,1 év volt. A vesepótló kezelésben részesülő betegek prevalenciája megyénkben 2016 végén 1367 fő/egymillió lakos volt – 32,5%-uk beültetett vesével él. Következtetés: Az utóbbi évtizedben transzplantált betegeink száma nőtt, azonban minimális volt az élődonoros átültetés. Orv Hetil. 2017; 158(25): 984–991.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A méhen belüli növekedési restrikció (IUGR) kialakulása az esetek egy részében anyai vagy magzati okokra és számos esetben lepényi okokra (csökkent lepényi keringés) vezethető vissza. Célkitűzés: Célkitűzésünk a csökkent lepényi erezettség/keringés és a császármetszésarány, illetve a klinikai kimenetel közötti összefüggés vizsgálata volt, továbbá megfelelően hitelesített és reprodukálható módszer használata a placenta in vivo funkcionális vizsgálatára, amely később a rutin-terhesgondozásba is beépíthető. Módszer: Prospektív eset-kontroll vizsgálatunkba 254, második és harmadik trimeszterben lévő várandóst vontunk be, akiknél vascularisatiós indexet (VI), áramlási indexet (FI) és vascularisatiós áramlási indexet (VFI) mértünk 3 dimenziós power Doppler- (3DPD) technikával. Eredmények: A VI-középérték 3,7% (3,2%–4,2%) volt az IUGR- és 10,1% (8,6%–10,9%) a kontrollcsoportban (p = 0,001). Az FI középértéke 40,0 (39,7–42,5) volt az IUGR- és 45,1 (44,1–53,1) a kontrollcsoportban (p = 0,012). A VFI esetén ezeket az értékeket 2,2-nek (2,1–2,4) és 4,8-nek (4,4–5,3) (p = 0,001) mértük. Következtetések: A 3DPD-indexek alkalmasak lehetnek az IUGR-terhességek kiszűrésére, a kórkép hátterében lévő megváltozott keringés vizsgálatára. Orv Hetil. 2017; 158(26): 1008–1013.

Restricted access