Search Results
You are looking at 1 - 10 of 15 items for
- Author or Editor: András Sipos x
- Refine by Access: All Content x
Írásunkban két végén befogott, vékony (100 μm-nél vékonyabb) lemezek egyirányú húzás hatására bekövetkező ráncosodását vizsgáljuk. Az irodalomban széles körben használt, infinitezimális nyúlásokon alapuló Kármán Tódor-féle nagy lehajlású, vékony lemezek elmélete a nyújtás egy kritikus értéke felett a ráncos mintázat stabilitását jósolja, függetlenül a további nyújtás mértékétől. Numerikus szimulációk alapján a ráncos mintázat korlátlan stabilitása nem igazolható akkor, ha az elméleti levezetés (összhangban a terheléssel) véges nyúlásokat is megenged. Ez utóbbi modellben a triviális, síkbeli megoldás egy második bifurkációs pontban visszanyeri stabilitását. Jelen írás célja ezen előrejelzés kísérleti igazolása polipropilén szalagok elmozdulás-vezérelt nyújtásával. A kísérletekből meghatározott elágazási pontoknak a paramétertérben elfoglalt helye jó egyezést mutat a kiterjesztett elméleten alapuló, a nemlineáris végeselem-módszert a Newton-Raphson-módszerrel ötvöző algoritmus eredményeivel.
Dolgozatunkban a nyomott zónában nem lineáris (azaz fellágyuló) anyagtörvényű, külpontosan nyomott, tetszőleges alakú vasbeton keresztmetszet semleges tengelyének számítására szolgáló eljárást mutatunk be. A módszer alapja, hogy egy nemlineáris anyagtörvényű feladat semleges tengelye egy tipikusan eltérő döféspontú, de lineáris anyagtörvényű feladatnak is semleges tengelye. A módszer az egyensúlyi egyenletekből levezetett eljárás helyett a semleges tengelyt és az említett lineáris megoldáshoz tartozó döféspontot egyidejűleg határozza meg. Az eljárás egy szemi-implicit, ötdimenziós leképzés. Numerikus vizsgálatok alapján globálisan konvergens és igen gyorsan eredményre vezet.
Tartószerkezeti vizsgálatokat végeztünk az Érd-Ófaluban álló, a barokk korban épült Szent Mihály-templomon. A szerkezetileg rossz állapotban lévő templom fedélszékét, falait és alapozását is meg kellett erősíteni. A szerkezeti károknak egyidejűleg több oka is van: kedvezőtlen építési viszonyok, nagyobb sérülések és szakszerűtlen javítások. Jelen cikk az épület tartószerkezeti hibáinak bemutatásával, az okok elemzésével és a lehetséges javítási módokkal foglalkozik.
Cikkünkben egy GRID technológiára épülő számítási eljárást mutatunk be feszített, berepedt vasbeton gerendák térbeli elmozdulásainak számítására. Az eljárást egy korábbi párhuzamos módszer alapján fejlesztettük ki, melyet szintén bemutatunk röviden, bővítve egy újabb algoritmikus gyorsítási lehetőséggel. A GRID technológia lényege, hogy a felhasználó web felületen keresztül futtat feladatokat, a számítási erõforrás pedig az internetre kapcsolt számítógépek szabad kapacitása.
Az ischaemiás szívbetegség gyógyításában meghatározó jelentőségű coronaria-bypassműtétek során a szerzők leggyakrabban vena saphena magna graftot használnak az áthidalásokhoz. Tekintettel a betegek növekvő életkorára, a több társbetegségre, a rosszabb általános állapotra, alapvető jelentőségű a lehető legkisebb sebfelület kialakítása az ilyen műtétek alatt. Célkitűzés: A vizsgálatok célja az endoszkópos saphenakivétel által adott lehetőségek felmérése, illetve az így nyert saphenagraft minőségének megítélése volt. Módszer: A szerzők 24 betegnél használtak endoszkópos technikát a vena saphena kivételére coronaria-bypassműtét vagy kombinált billentyű-coronaria bypassműtét során. A kivett vénából szövettani vizsgálatra 10 alkalommal küldtek mintát a vena-endothel megítélésére. Eredmények: Sebszövődmény a módszer alkalmazása után nem volt. A kivett vénaszakaszokat a műtétek során felhasználták, két esetet kivéve, amikor a véna kis kaliberűnek bizonyult. A szövettani vizsgálat minden esetben a véna ép endothelrétegét igazolta. Következtetés: Az endoszkópos technika jól alkalmazható a vena saphena eltávolítására bypassműtétek során. Alkalmazásának a szerzők jelenlegi gyakorlatában határt szab az egyelőre hosszabb műtéti idő (amely a későbbiekben remélhetőleg rövidülni fog).
Rugalmas, berepedt feszültségi állapotban lévő, külpontos nyomásra igénybe vett, tetszőleges alakú vasbeton keresztmetszet semleges tengelyének meghatározására szolgáló iterációs módszer, az ún. Pelikán-iteráció konvergencia-tulajdonságait vizsgáljuk. Megmutatjuk, hogy az eljárás csak a fizikailag releváns megoldást szolgáltatja, továbbá hogy a leképzés egyetlen fixpontja attraktor. A globális konvergenciát numerikus szimulációk támasztják alá. Kitérünk az iterációs eljárás és a vasbeton berepedési folyamata közötti kapcsolatra, valamint más algoritmusokat is definiálunk a kétdimenziós Pelikán-iteráció segítségével.
Vasbeton szerkezetek alakváltozásait, elmozdulásait a rugalmas, berepedt, úgynevezett II. feszültségi állapotban szokták vizsgálni. Külpontos nyomás esetén a semleges tengely meghatározása nemlineáris egyenletek megoldását követeli meg. A Vasbeton szakirodalomban nincs általánosan elfogadott módszer, ennek feltehetoen az az oka, hogy eddig alkalmazott eljárások bonyolultak, és konvergenciájukról keveset lehet tudni. Dolgozatunkban egy olyan új eljárást mutatunk be, melynek alapja egy direkt rekurzió, és amely az egyváltozós, szimmetrikus esetben alkalmazott, sokszor Pelikán-félének nevezett iterációs eljárás (Pelikán, 1972) természetes általánosításának tekintheto. A legegyszerubb esetben (beton téglalap keresztmetszet) bizonyítani tudtuk, hogy az eljárás mindig konvergál, tehát kedvezobben viselkedik, mint az eredeti Pelikán-módszer. Bonyolultabb esetekben ugyanezt a kedvezo globális konvergenciát tapasztaltuk numerikusan.
Abstract
A set of flame-hydrolytic TiO2 samples was synthesized. Via systematically increasing the precursor (TiCl4) feeding rate to the flame, nanocrystalline TiO2 specimens with practically identical bulk structural properties (that is: particle size, anatase-to-rutile ratio, specific surface area) were obtained. However, it has been observed that with increasing precursor feed rate, the fraction of the polyhedral particles increased in the products at the expense of the spherical ones. In our previous work, we argued, that faceted particles are superior to spherical ones in phenol decomposition. In this work, the photocatalytic activities of these samples were determined in the gas phase using methanol and acetaldehyde as model compounds and they were compared with those obtained for an aqueous solution containing phenol. The photocatalytic activities were found to vary in parallel in the case of phenol and methanol: they increased with the precursor feed rate (and also with the frequency of the faceted nanocrystals) for both. However, for acetaldehyde, the photocatalytic activity did not change systematically within this series of experiments, and roughly remained constant. Our results indicate that the surface quality of TiO2 is of primary importance in the selectivity of photocatalytic reactions.
Absztrakt
Bevezetés: A patogén baktériumok orvosi diagnosztikájában az egyik legfontosabb elvárás a kórokozók minél gyorsabb érzékelése és azonosítása. A legtöbb modern módszer a kimutatni kívánt baktériumokhoz specifikusan kötött, jól detektálható jelölőmolekulák alkalmazásán (érzékelésén) alapul. Ez azonban erősen idő- és költségigényes, többlépcsős folyamat. (A széles körben alkalmazott enzimkapcsolt immunszorbent assay technika például általában 5 technológiai lépést használ.) A gyorsabb és költséghatékonyabb módszerek iránti igény hívta életre az úgynevezett jelölésmentes technikákat. Célkitűzés: Jelen dolgozatban a szerzők által kifejlesztett, baktériumok és biomolekulák jelölésmentes érzékelésére szolgáló integrált optikai eszközt mutatnak be. Módszer: Az eszköz lelke egy polimerszálakból üveglemezre épített, nagy érzékenységű Mach–Zehnder-interferométer. Ezt mikrofluidikai csatornával kombinálva olyan eszközt készítettek, amely – csekély mennyiségű antitest felhasználásával funkcionalizálva – alkalmassá tehető baktériumok gyors, specifikus érzékelésére kis térfogatú folyadékmintából. Eredmények: Eddigi kísérleteik szerint az eszköz néhány perc alatt képes az Escherichia coli baktérium 106 cfu/ml (telepképző egység/ml) koncentrációjának érzékelésére. Következtetések: A módszer a funkcionalizálás változtatásával (más antitestek használatával) elvileg különböző baktériumok vagy biomolekulák érzékelésére is használható, széles körű alkalmazási lehetőségeket teremtve az orvosi mikrobiológiában, patológiában, bűnügyi helyszíneléseknél, környezetvédelmi vizsgálatokban vagy akár a bioterrorizmussal kapcsolatos helyzetekben is. Orv. Hetil., 2015, 156(52), 2116–2119.
Bevezetés: A háromdimenziós CT/MRI alapú besugárzástervezés és a konformális sugárterápiás technikák bevezetése lehetővé tette az elsődleges rosszindulatú agydaganatok újabb kezelési formáinak, például az újrabesugárzási (reirradiációs) módszereknek a kidolgozását. Célkitűzés: Az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályán frakcionált külső reirradiációs kezelésben részesült agydaganatos betegeknél a túlélés és a kezelés mellékhatásainak vizsgálata. Módszer: A szerzők 2002 és 2006 között tizenegy, előzetesen teljes dózisú (50–64 Gy) sugárkezelésben részesített agydaganatos betegnél végeztek teljes (50–54 Gy) vagy csökkentett (34–40 Gy) dózisú ismételt frakcionált külső besugárzást. A kezelések között eltelt időszak 7 és 30 év között volt. Minden esetben kihasználták a háromdimenziós sugártervezés és besugárzás adta lehetőségeket, a frakcionálás konvencionális (napi 1,8–2 Gy) volt. Eredmények: A betegek az újrabesugárzást minden esetben jól tolerálták, a kezelés közben, illetve az azt követő napokban komoly (Grade 3–4) neurológiai toxicitást nem észleltünk, a későbbiekben az érdemi kontaktust is megnehezítő, és nem a daganatos progresszióval kapcsolatos Grade 3 mentális hanyatlás egy esetben mutatkozott. Szövettanilag igazolt és ismételt műtétet szükségessé tévő radionekrózis egyszer fordult elő, illetve egy esetben valószínűsíthettünk komoly funkciókárosodást okozó kiterjedt agyszöveti károsodást. A medián progressziómentes időszak 8 (2–33) hónap, a medián túlélés 13 (4,5–33) hónap volt. A vizsgálat lezárásakor 3 túlélő beteg volt. Következtetések: A központi idegrendszer elsődleges daganatainak kiújulásakor más terápiás alternatíva hiányában a közel teljes dózisú frakcionált reirradiáció megfelelő feltételek mellett elvégezhető. Az optimális kezelési stratégia kidolgozásához további klinikai vizsgálatok szükségesek.
