Search Results

You are looking at 1 - 10 of 104 items for

  • Author or Editor: András Szabó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Összefoglalás

A köztermesztésben szereplő korszerű napraforgó hibridek termésbiztonságának fokozása az agrotechnikai tényezők optimalizálását teszi szükségessé. A vetéstechnológia jelentős mértékben képes kompenzálni az évjárat kedvezőtlen hatásait, valamint hozzájárulni a kórokozókkal szembeni sikeresebb védekezéshez és a termésmaximalizáláshoz. A tőszám és a vetésidő az agrotechnika két sarkalatos pontját képezi. A kísérletet a hajdúsági löszháton állítottuk be a 2009. évben. A köztermesztésben alkalmazott napraforgó hibridek tőszám és vetésidő reakcióját vizsgáltuk a kórtani tényezők és a produktivitás vonatkozásában. Az eltérő időpontú vetésidők a szárszilárdsági paramétereket, valamint a betegségfertőzöttséget jelentősen befolyásolták. A legkésőbbi időpontú vetésidőben volt a szárdőlés és a tányér alatti szártörés mértéke a hibridek átlagában a legalacsonyabb (4,6%, 1,9%), míg a korai vetésidőben a legmagasabb (9,5%, 6,3%). Ugyanez a tendencia érvényesült a szár Sclerotinia, a Diaporte, valamint a tányérbetegségek fertőzöttségével kapcsolatban is. A tőszám növelése ugyancsak a szárszilárdsági paraméterek romlásához, valamint a vizsgált kórokozók infekciójának növekedéséhez vezetett. A 2009. száraz évjáratban az 55 000 tő ha−1 állománysűrűség bizonyult optimálisnak (4838 kg/ha). A 2009. évben az április közepi vetésidőben kaptuk a hibridek átlagában a maximális termést (4717 kg/ha). A korábbi vagy későbbi vetésidő egyaránt terméscsökkenéshez vezetett (3712 kg/ha, 4228 kg/ha). A kórokozók kártétele a vetésidő későbbre halasztásával fokozatosan csökkent. A hibridek olajtartalmát a vetésidő és az állománysűrűség befolyásolta. A legnagyobb átlagos olajtartalmat a 3. vetésidőben (44,51%), valamint a legnagyobb vizsgált tőszámsűrűségi szinten figyeltük meg (44,27%). Az olajhozam alakulását elsősorban a termésmennyiség határozta meg. A hibridek genotípusosan eltérő módon reagáltak a kísérlet során mind a tőszám, mind a vetésidő változására a vizsgált tényezőkkel kapcsolatban.

Restricted access

D-vitaminhoz a szervezet a táplálék útján jut vagy a bőrben keletkezik, amikor ultraibolya B sugárzás hatására a 7-dehidrokoleszterol átalakul D-vitaminná (kolekalciferol). Úgy tűnt, hogy a D-vitamin-bevitellel a rachitist le lehetett győzni, és az orvosi társadalom azt gondolta, hogy ezzel megoldódtak a D-vitamin-hiány okozta legjelentősebb egészségügyi problémák is. Azonban a rachitis csak a jéghegy csúcsa a D-vitamin-hiány okozta betegségek között. Ráadásul a D-vitamin-hiány továbbra is megmaradt mind gyermekekben, mind felnőttekben. A D-vitamin-ellátottságot legjobban a vér 25-hidroxivitamin-D [25(OH)D3] -koncentrációja jelzi. Általánosan elfogadott ma már, hogy az optimális 25(OH)D3-szint 30 ng/ml felett van. Ennek alapján megállapítható, hogy a felnőtt lakosság mintegy háromnegyedének alacsony a D-vitamin-ellátottsága. In utero és gyermekkori D-vitamin-hiány a növekedés elmaradásához és csontdeformitások kialakulásához vezet, valamint nő a csonttörések kockázata is a későbbi élet során. A D-vitamin-hiány felnőttekben súlyosbíthatja az osteopeniát, az osteoporosist, osteomalaciát és izomgyengeséget okoz, növelve a csonttörések kockázatát. Újabban kapcsolatot lehetett kimutatni az elégtelen D-vitamin-ellátottság és a különböző csontrendszeren kívüli megbetegedések között, azonban az még igazolásra vár, hogy ez a kapcsolat okozati összefüggésben van-e a D-vitamin-ellátottsággal. Annak felismerése azonban, hogy a szervezet legtöbb szövete és sejtje tartalmaz D-vitamin-receptort és képes a 25-hidroxivitamin-D3-t 1,25-dihidroxivitamin D3-má alakító enzimatikus folyamatokra, új megvilágításba helyezte a D-vitamin működését. Legnagyobb figyelmet a krónikus betegségek – mint a tumorok, autoimmun betegségek, infekciók és cardiovascularis betegségek – kockázatának csökkentésében játszott szerepe érdemel. Ebben az összefoglaló közleményben áttekintem a D-vitamin-hiány természetét, a csontrendszeri és csontrendszeren kívüli szerepét és javaslatot teszek a megelőzésre és a kezelésre. Orv. Hetil., 2011, 152, 1312–1319.

Open access
Restricted access