Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: András Telekes x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az indikáción kívüli (off-label) kezelések speciális problémát jelentenek az onkológiában, mivel a jogi szabályozás és a szabad orvosi gyakorlat határterületén állnak. Bár Magyarországon az off-label kezelés a 2008. október végén életbe léptetett rendelet megjelenéséig engedély nélküli klinikai vizsgálatnak minősült, egyes szakemberek mégis azzal érveltek alkalmazása mellett, hogy a klinikai gyakorlat gyorsabban változik, mint az alkalmazási előirat. Mi több, a gyártók még megfelelő evidencia esetén sem kötelesek az indikáció bővítésére. Az off-label kezelések szabályozása egyaránt meg kell hogy feleljen a szabad orvosi gyakorlatnak, az evidencián alapuló medicinának, a betegek új esélyekhez való igényének és a hatóságok elvárásainak. A közleményben a hazai helyzet és a törvény bírálata, illetve a nemzetközi gyakorlat áttekintése után egy, a fenti szempontoknak megfelelő lehetséges szabályozás kereteit vázolja a szerző, külön-külön kifejtve a kezelőorvos és a hatóságok szerepét.

Restricted access

Absztrakt

A Clostridium difficile az egyik leggyakoribb fertőzés a daganatos betegek között. Diagnózisát nehezíti, hogy a fertőzés tünetei és az onkológiai kezelések mellékhatásai hasonlóak lehetnek. Maga a kemoterápia is elősegítheti a Clostridium difficile-infekció kialakulását. Bár számos kockázati faktor ismert, ezek hiányában is kialakulhat a fertőzés. A fatális Clostridium difficile-infekció kockázati faktora a neutropenia, ami egyben a kemoterápia mellékhatása is. Ezért, ha daganatos betegek esetén a potenciális infekció tünetei megjelennek (például diarrhoea naponta több mint háromszor, 38,5 °C-ot meghaladó láz, colitis, szérumkreatinin-szint gyors emelkedése) a Clostridium difficile-fertőzést ki kell zárni. Amennyiben a fertőzés igazolódik, azt a leghatékonyabb módon kezelni kell. Orv. Hetil., 2016, 157(28), 1110–1116.

Open access

Absztrakt

A Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság becslése szerint 100 mSv sugárexpozíció a rosszindulatú daganatos megbetegedések kockázatát 0,5%-kal emeli. A lineáris nincs küszöb modell központi feltételezése az, hogy alacsony dózisú ionizáló sugárzás esetén a carcinogenesis beindítása az „egy találat akció” során, vagyis akár egy elektron által okozott egy vagy több dezoxiribonukleinsav szál törése útján is megtörténhet. Függetlenül attól, hogy milyen kis dózisról van szó, a sugárexpozíció fokozza a rosszindulatú daganat kialakulásának kockázatát. Az Egyesült Államokban végzett összes komputertomográfiás vizsgálat megközelítőleg egyharmadában egyrészt bizonyított klinikai racionalitás nélkül indikálják a vizsgálatot, azaz olyankor, amikor a nem röntgensugárt alkalmazó képalkotók ugyanolyan szenzitivitással és specificitással használhatóak lennének, másrészt feleslegesen ismétlik a vizsgálatokat. A technikai fejlesztések csökkentették a sugárterhelés veszélyérzetét, pedig annak kockázatára és kumulatív jellegére mindig gondolni kell. Az onkológiai betegek követésében az ionizáló sugárzással járó rákkockázat minimalizálása szükséges. A nem ionizáló sugárral dolgozó diagnosztikus eszközök széles körű elérhetőségére van szükség (például teljes test diffúziósúlyozott mágneses rezonanciás vizsgálat, pozitronemissziós tomográfia/mágneses rezonanciás vizsgálat). Orv. Hetil., 2016, 157(39), 1538–1545.

Restricted access

Az utóbbi időben ellentmondó adatok jelentek meg az angiotenzinreceptor-blokkolók daganatképződést fokozó hatásairól. A szakirodalomban az ellentmondásoknak számos oka lehet, többek között: rosszul tervezett vizsgálat, illetve hibás interpretáció. Tekintettel a kezelt hypertoniás betegek nagy számára, különösen fontos, hogy a magas vérnyomás kezelésére használt gyógyszerek onkológiai biztonságosságának kérdésében tisztán lássunk. Jelen közlemény a rendelkezésre álló adatok áttekintésével igyekszik választ adni a felmerült kérdésekre. Az angiotenzinreceptor-blokkolók daganatellenes hatásának, mai tudásunk szerint, nagyobb az esélye, mint a karcinogenezist fokozó hatásnak. Erre mutatnak azok az onkológiai vizsgálatok, amelyekben az angiotenzinreceptor-blokkoló terápiát kiegészítő kezelésnek javasolják a kemoterápia mellé hasnyálmirigy-, nyelőcső- és gyomordaganatok esetén. Orv. Hetil., 2015, 156(11), 423–430.

Open access

Absztrakt:

Mivel a vastagbéldaganatok terápiás lehetőségei limitáltak, az egyes kezelések újraindítása (rechallenge) a terápiás stratégia részévé vált. Ezt példázza esetünk is. 65 éves nőbetegnél sürgősséggel resectio történt sztenotizáló sigmadaganat miatt. Sebészileg inkurábilis multiplex májáttétek igazolódtak. Szövettan: adenocarcinoma (grade II, pT3pN1cM1). 13 ciklus bevacizumab (BEV) + FOLFOX, majd 2 ciklus BEV + kapecitabin és 11 ciklus BEV + 5FU/LV kezelést kapott. 2. vonalbeli terápiaként 28 ciklus cetuximab (CET) + FOLFIRI kezelésben részesült. A 3. vonalban – tekintettel a májra lokalizálódó betegségre és a páciens preferenciája alapján – két ciklus transarterialis chemoembolisatiót kapott (doxorubicin + lipiodol). A 4. vonalban 4 ciklus trifluridin/tipiracil kezelést kapott. Az 5. vonalban 13 ciklus BEV + FOLFIRI (rechallenge) kezelésben részesült, mely 6,5 hónappal hosszabbította meg az élettartamát. Orv Hetil. 2018; 159(31): 1284–1290.

Open access

Absztrakt

A ramucirumab egy humanizált vascularis endothelialis növekedési faktor receptor-2 elleni monoklonális antitest, amely megakadályozza a vascularis endothelialis növekedési faktor-A, -C és -D ligandok kötődését. Gátolja továbbá a p44/p42 mitogén aktiválta proteinkinázok ligand által stimulált aktivációját, ezzel neutralizálva a humán endothelsejtek ligand által indukált proliferációját és migrációját. A REGARD (Ramucirumab monotherapy for previously treated advanced gastric or gastro-oesophageal junction adenocarcinoma) és a RAINBOW (Ramucirumab plus paclitaxel versus placebo plus paclitaxel in patients with previously treated advanced gastric or gastro-oesophageal junction adenocarcinoma) vizsgálatok eredményei alapján a ramucirumab befogadásra került másodvonalbeli kezelésként, mint monoterápia és paclitaxellel történő kombinációban a lokálisan recidiváló és nem reszekábilis vagy metasztatizáló gyomorrákban (beleértve a gastrooesophagealis junctio adenocarcinomáját is). Az eddigi adatok alapján előrehaladott szolid daganatokban szenvedő betegeknél a progressziómentes túlélést és a teljes túlélést megnyújthatja a ramucirumab adása, de emellett az összes nemkívánatos esemény kockázatát is megemelheti (fáradtság, neutropenia, vérzés, hányinger, stomatitis). A szerzők áttekintik a ramucirumabbal végzett vizsgálatokat. Orv. Hetil., 2016, 157(40), 1587–1594.

Restricted access

Absztrakt:

A fejlett országokban mindinkább nő az idős személyek számaránya, ami odavezet, hogy az idős betegek gyógyszeres terápiája egyre fontosabb helyet foglal el az egészségügyben. Fontos biológiai változások jellemzik az idős egyének szervezetét, melyeknek kihatásuk van a gyógyszerek farmakokinetikájára és farmakodinámiájára is. A vesefunkció fokozatos beszűkülése a gyógyszeradagolás módosítását igényelheti. Bizonyos gyógyszerek és gyógyszer-interakciók potenciális veszélyt jelentenek ezen populáció számára. Ezért az idős betegek kezelése során számos faktort kell mérlegelni, beleértve a társbetegségeket, a kognitív funkciót és a szociális helyzetet is. Ugyanakkor a gyógyszerterápiában, ezen belül a polypragmasiában részesülő idősek esetén a legrosszabb a gyógyszerek kockázat–haszon aránya. Ennélfogva a geriátriai farmakoterápia fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy az időskor fiziológiás változásait a napi gyakorlaton kívül már a gyógyszerfejlesztés és -kiszerelés megtervezése során is figyelembe vegyék. A jelen közlemény áttekinti az idős betegek gyógyszeres kezelését befolyásoló legfontosabb faktorokat. Orv Hetil. 2019; 160(23): 896–907.

Restricted access

Absztrakt:

A rosszindulatú daganatsejtek többségében fokozott a glikolízis, amely biztosítja a proliferációhoz szükséges energia legnagyobb részét. A laktátdehidrogenáz (LDH) anaerob körülmények között katalizálja a reverzibilis piruvát–tejsav átalakulást. A daganatsejtek által expresszált LDHA izoenzim hatására a tejsavképződés jelentősen fokozódik. A tejsav indukálja az oxigenizált daganatsejtek proliferációját, az angiogenezist és gátolja a veleszületett és az adaptív immunválaszt. A szérum-LDH-emelkedés rövidebb túléléssel korrelál. A szerzők áttekintik az LDH-emelkedés és a rosszindulatú daganatos betegségek prognózisa közötti összefüggést feltáró fontosabb vizsgálatokat. Orv Hetil. 2017; 158(50): 1977–1988.

Open access

Absztrakt:

A rosszindulatú daganatok kórfejlődésében az idült gyulladás kulcsszerepet tölt be. A C-reaktív protein (CRP) gyulladásos citokinek hatására főképpen a májsejtekben képződik. A rosszindulatú betegségekben a CRP más gyulladásos állapotok hiányában is emelkedett lehet. Ezek alapján a szakirodalom áttekintésével keresték a szerzők az összefüggést a CRP-szintek és a rosszindulatú betegségek lefolyása között. Korai stádiumú rosszindulatú betegségekben a kiinduláskor mért normális CRP hosszabb teljes túléléssel korrelál. A helyileg előrehaladott és áttétes stádiumokban az alacsonyabb CRP-szint jobb prognózist vetít előre. A rendelkezésre álló adatok alapján a kiindulási CRP az onkológiai betegségek prognosztikus faktorának tűnik. További prospektív vizsgálatok indokoltak többféle rosszindulatú betegség helyileg előrehaladott és áttétes eseteiben a CRP lehetséges prognosztikai és előrejelző szerepének tisztázása céljából. Orv. Hetil., 2017, 158(7), 243–256.

Restricted access