Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for

  • Author or Editor: András Vereczkei x
Clear All Modify Search
Restricted access
Restricted access
Restricted access
Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Dezső Kelemen, Róbert Papp and András Vereczkei

Absztrakt

Bevezetés: A pancreatoduodenectomiákat követő szövődmények közül az egyik legjelentősebb a pancreasfistula. Számos próbálkozás történik a csökkentésére. A szerzők célja egy dohányzacskóöltéssel kombinált pancreatojejunostomiás anastomosis ismertetése és a kezdeti tapasztalatok bemutatása. Anyag és módszerek: A 2003 óta alkalmazott implantációs pancreatojejunostomiát módosították úgy, hogy egy dohányzacskó- és két matracöltés segítségével rögzítették a pancreas maradékát a vékonybélben. Puha pancreas esetén a Wirsung-vezetéket stentelték, és az erre használt vénakanült az afferens jejunumkacson át hozták ki a hasfal elé. 7 betegnél tumor miatt végzett, pylorusmegtartásos pancreatoduodenectomia során alkalmazták a módszert. Eredmények: A posztoperatív időszakban két szövődményt észleltek (egy esetben a duodenojejunostomia területén kialakult fekély vérzett, egy másik betegnél pedig átmeneti zavartság volt), pancreasfistulát viszont nem. Reoperációra nem került sor, és beteget sem vesztettek el. Következtetések: Bár a kis esetszám miatt messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, a módszer ígéretesnek tűnik.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A minimálisan invazív technika a mellékvese sebészetében világszerte „gold standard” módszernek számít. A szerzők másfél évtizedes gyakorlatukat retrospektíven elemezve vizsgálták műtéti jellemzőiket, történelmi kontrollcsoporthoz hasonlítva őket. Anyag és módszerek: Az áttekintett időszakban, 1997 és 2011 közt összesen 175 laparoscopos adrenalectomiát végeztek. Mindkét oldalon, a beteg oldalfekvő helyzetében, a transabdominalis lateralis megközelítést alkalmazták. Bal oldalon egy új „suprasplenicus” megközelítést vezettek be. A nagyméretű, 7 cm feletti elváltozások esetén kézzel asszisztált laparoscopos technikát alkalmaztak. Eredmények: A műtét laparoscopos módszerrel 77, hagyományosan 115 percig tartott átlagosan. Az eltávolított tumorok mérete a laparoscopos csoportban 3,1, a nyitottban 4,9 cm volt átlagosan. A legnagyobb méretű elváltozások hasonlóak voltak, viszont a laparoscopos csoportban a kisebb méretű tumorok gyakorisága nagyobb volt. Konverzió 15 esetben (8,6%) történt, legtöbbször vérzés miatt. A szövődményarány a laparoscopos csoportban 10,8%, a hagyományosban 24,6% volt. A hospitalizációs idő szignifikánsan rövidebb volt a minimálisan invazív technika esetén (4,5 vs. 8,1 nap). A laparoscopos csoportban 3 betegnél (1,7%) igazolódott váratlan, kisebb méretű primer malignitás, R0 módon eltávolítva. Következtetések: A laparoscopos technika minden benignus mellékvese-elváltozás eltávolítására alkalmazható, számos kedvező jellemzőt biztosító módszer. A metastasisok többsége kellő rutinnal és önmérséklettel e módszerrel szintén eltávolítható, onkológiai kompromisszum nélkül. A pre- és posztoperatív ellátás minőségének biztosításához az endokrinológiai kooperáció nélkülözhetetlen.

Restricted access

Absztrakt:

A gastrooesophagealis refluxbetegség a felnőtt lakosság több mint 10%-át érinti. A betegek nagy többsége életmódbeli változtatásokkal és hatásos savcsökkentő szerekkel jól kezelhető. Az érintettek körülbelül 10%-a azonban a kezelés dacára panaszos marad, és náluk súlyos szövődmények fejlődhetnek ki. Különös módon a szövődmények egy része védekező jellegűnek tűnik, amivel a beteg panaszai mérséklődhetnek, illetve mintha az állapot súlyosbodásának és további szövődmények kialakulásának megelőzését céloznák. Az egyértelműen refluxszövődménynek tekinthető Barrett-oesophagusban jelentősen mérséklődhetnek az életminőséget rontó panaszok, mert a Barrett-hám sokkal ellenállóbb a gyomorsav maró hatásával szemben, mint a nyelőcsövet normálisan bélelő laphám. A refluxszövődményként kialakuló motilitászavarok (hipertenzív alsó nyelőcsősphincter, achalasia cardiae és cricopharyngealis achalasia) és strukturális elváltozások (Schatzki-gyűrű, nyelőcsőstrictura, subglotticus tracheastenosis) pedig segítenek megelőzni az aspirációt, amely újabb panaszok megjelenésével járhat, és további súlyos szövődmények kialakulásának a lehetőségét hordozza magában. Orv Hetil. 2017; 158(20): 763–769.

Restricted access

Absztrakt:

Esetismertetés: Esetünkben neoadjuváns onkológiai kezelést követően egy olyan pancreas baloldali tumor sebészi eltávolítását ismertettük, ami infiltrálta a truncus coeliacus oszlást és a gyomort is. A beavatkozás során a truncust resecáltuk, distalis pancreatectomiát, splenectomiát, total gastrectomiát, bal mellékvese-resectiót és cholecystectomiát végeztünk. Betegünk zavartalanul gyógyult, csupán átmeneti májfunkciós laboreltérést tapasztaltunk. A histologiai feldolgozás R1 resectiót mutatott, ezért adjuváns onkológiai kezelésre kerül sor. Megbeszélés: A pancreas distalis tumorai gyakran inoperábilisak. Ilyennek számított sokáig a truncus coeliacus oszlását involváló elváltozás is, azonban van lehetőség radikális műtétre a truncus resectiójával, ami után a máj artériás vérellátását a pancreaticoduodenalis árkád biztosítja. Egy esetünk kapcsán ismertettük a műtéti technikát és az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdéseket. Artériás infiltrációt mutató pancreastumor esetén feltétlenül ajánlott a preoperatív kemoterápia, mivel megfelelő válasz esetén van esély a daganat radikális eltávolítására.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Örs Péter Horváth, Gábor Varga, Zsanett Biró, András Papp, Laura Bognár and András Vereczkei

Absztrakt

A belgyógyászati módszerekkel panasz- és tünetmentessé nem tehető gastrooesophagealis refluxbetegségben szenvedő betegek kezelésére bevált módszer a laparoszkópos antireflux-sebészet. Gyakorlatot szerzett sebészek nagy biztonsággal végzik a műtétet, mégis fellépnek intraoperativ, korai postoperativ és késői szövődmények, amelyek reoperációt tehetnek szükségessé. A Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 1998 és 2015 között 407 laparoszkópos antirefluxműtétet végeztünk. A periódust két szakaszra osztottuk. Az elsőben 1998 és 2006 között 241 beteget operáltunk és a vizsgálat prospektív volt; minden diagnosztikus eljárást magunk végeztünk. A második periódusban 166 beteget kezeltünk minimálisan invazív módszerrel és az eredményeket retrospektíve elemeztük. Az összbeteganyagban a férfi/nő arány 161/246 volt. A betegek átlagéletkora 53,1 év volt. A 407 műtétet kiegészítettük 27 esetben ligamentum teres plasztikával, 28 esetben hálóbeültetéssel és négy esetben fascia lata plasztikával, mert a hiatus direkt zárását nem tartottuk megbízhatónak. 16 esetben (4%) végeztünk konverziót, a halálozás 0,5% volt. 39 esetben végeztünk laparoszkópos reoperációt és hat esetben thoracolaparotomiás reoperációt (12%). Ehhez még öt reoperáció járul, amelynél a primer műtét nem klinikánkon történt. A 4%-os konverziós ráta, a 12%-os reoperációs arány, valamint a 0,5%-os halálozás megfelel az irodalomban talált arányoknak. Összességében megállapíthatjuk, hogy a laparoszkópos antirefluxműtét biztonsággal és nagyon jó eredménnyel végezhető beavatkozás. A tartós szövődmények (elsősorban reflux- és sérvkiújulás), illetve a reoperációk szinte kizárólag csak a nagyméretű hiatusherniák sebészi kezelése kapcsán fordultak elő.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Adrián Róbert Gál, Károly Kalmár-Nagy, András Fincsur, Örs Péter Horváth and András Vereczkei

Absztrakt:

A szerzők egy 67 éves férfi beteg esetét ismertetik, akinél előzőleg a máj II. szegmentumában képalkotó vizsgálatokkal igazolt térfoglalás miatt II, III szegment teljes és a IV. szegment részleges eltávolítását végezték. Műtét utáni icterus jelent meg, emelkedő tendenciát mutató szérum bilirubin koncentrációval. Képalkotó vizsgálatok elvégzése után reoperatiora került sor. A műtét alatt derült fény a ritka epeúti variánsra. A primér műtétnél a rezekció során lekötésre került a jobb oldali ductus hepaticus, ami intraparenchimálisan ömlött a bal oldali ductus hepaticusba. Az érintetlenül hagyott hílusban nem tűnt fel a jobb extrahepaticus epeút hiánya. Az epeelvezetés Roux-Y-kaccsal végzett hepatico jejunostomiával került megoldásra.

Restricted access