Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Andrea Balláné Kovács x
Clear All Modify Search

Összefoglalás

Szabadföldi, kis parcellás kísérletben vizsgáltuk, hogy az NH4NO3 műtrágya és a Microbion UNC baktériumtrágya hogyan hat a torma tápelemtartalmára. A csernozjom talajon (pHCaCl2=7,47; Hu%=2,87; KA=43) beállított kísérletben a növekvő adagú ammónium-nitrát (0, 141, 282, 423 kg N/ha) műtrágyát bizonyos kezelésekben Microbion UNC baktériumtrágyával is kiegészítettük. A foszfort (75,6 P2O5 kg/ha) szuperfoszfátként, a káliumot (242 K2O kg/ha) kálium-szulfátként minden parcellára egységesen juttattuk ki. Jelen dolgozatban a kezelések hatását a torma N-, S-, NO3 -, SO4 2-- és Cl -tartalmára, valamint növényen belüli eloszlására közöljük. A javuló N ellátás és a baktériumtrágyás kiegészítés egyaránt fokozták a növény N-tartalmát. A NO3 mennyisége a gyökerekben volt nagyobb, azonban sem az emelkedő N adagok, sem a baktériumtrágya hatására értéke nem emelkedett jelentős mértékben. A javuló nitrogénellátással, ill. a baktériumtrágyás kiegészítéssel fokozódott a növény kénfelvétele is. A szerves-S frakció mennyisége a gyökerekben volt nagyobb, a SO4 2- pedig a levelekben volt magasabb. A kisebb N adagok hatására (N1, N2) a levelek és gyökerek S-tartalma egyaránt növekedett, az emelkedés a gyökerekben volt meghatározóbb. A legnagyobb N adag (N3) csökkentette a növényben a szerves-S mennyiségét, ugyanakkor növelte a szulfátét. A baktériumtrágyás kiegészítés hatására a szerves-S mennyisége csökkent, a szulfát frakció pedig növekedett a levelekben. Az N/S arány a levelekben volt magasabb. A kontrollhoz képest az N1 adag a levelekben növelte, a gyökerekben csökkentette az arányszámot. A további, emelkedő N adagok (N2, N3) a levelekben nem módosították tovább, a gyökerekben azonban emelték az N/S arány értékét. A talajoltás a levelek N/S értékeit szignifikáns mértékben növelte, ugyanakkor a gyökerek hasonló paramétereit tekintve a kontrollhoz képest az N0+Microbion UNC kezelésben szignifikáns csökkenést indukált. A Cl inkább a levelekben halmozódott fel. A kontrollhoz képest a kisebb N adagok (N1, N2) hatására egy kismértékű növekedés volt tapasztalható a levelek Cl-tartalmában, ugyanakkor a tormagyökerek Cl-tartalma csökkent. A baktériumtrágya alkalmazása nem befolyásolta a növény Cl-tartalmát.

Restricted access

Összefoglalás

Tenyészedényes kísérletben csernozjom talajon vizsgáltuk, hogy a nitrogén-és kéntrágyázás hogyan befolyásolja a zöldbab (Phaseolus vulgaris L.) termését, érését, nitrogén-, kén-, foszfor- és káliumtartalmát, valamint a növény N/S arányát. A kéttényezős kísérletben az emelkedő nitrogén adagokat (0,36; 0,66; 0,96; 1,27 g/edény N) három eltérő kénadaggal kombináltuk (0,043; 0,085; 0,170 g/edény S).

Eredményeink rámutattak, hogy a nitrogén-és kéntrágyázásnak, azok arányának fontos szerepe van a megfelelő mennyiségű, jó minőségű zöldbab termesztésekor. A N trágyázás kísérletünkben növelte a bab termését, ugyanakkor a nagyobb adagok hatására (1,27g N/edény) az érés elhúzódását tapasztaltuk. A legnagyobb N dózis (N4) az alacsonyabb kénellátásnál (S1) kedvezőtlen (bár egészségügyi határértéket túl nem lépő) nitrát-felhalmozódást eredményezett a termésben. A javuló kénellátás csökkentette a legnagyobb N adag kedvezőtlen érést lassító és nitrát-felhalmozó hatását. A legnagyobb termést az N4S2 kezeléskombinációjú edényekben mértük. A nitrogén- és kénkezelések elsősorban a lombtermés N/S arányát befolyásolták. A nitrogéntrágyázás hatására emelkedett a növény foszfor- és káliumtartalma, a kéntrágyázás nem befolyásolta statisz tikailag igazolhatóan a növény ezen mutatóit.

Restricted access

Talaj- és növényminták NO3 --, SO4 2-- és Cl--tartalmának egyoszlopos ionkromatográfiás módszerrel történo meghatározására dolgoztunk ki sorozatmérésre is alkalmas mintaelokészítési és mérési módszert. Talajminták NO3 --, SO4 2-- és Cl--tartalmának mérésére meghatároztuk a mintaelokészítés legkedvezobb feltételeit. Az említett ionok ionkromatográfiás sorozatmérésére az 1:5 arányú vizes kivonatot (egy órás extrakció ido) találtuk legmegfelelobbnek. A NO3 -, SO4 2- és Cl- ezekben a kivonatokban egymás mellett, párhuzamosan egyaránt jól mérheto.  A CaCl2-os kivonatokban a SO4 2- mérheto eredményesen. A vizes és a 0,01 M CaCl2-os kivonatok egyaránt alkalmasak a talaj oldható SO4 2--tartalmának vizsgálatára. A víz, mint extrahálószer alkalmazása azonban abból a szempontból tunik elonyösebbnek, hogy a vizes kivonatokban nemcsak a SO4 2-, hanem a Cl - és NO3 - mennyisége is meghatározható párhuzamosan.  Növényminták (búzaszem, búzaszalma és földieper) NO3 --, SO4 2-- és Cl-- tartalmának meghatározására is optimális mintaelokészítési módszert dolgoztunk ki. A megfeleloen elokészített vizes növénykivonatokban a Cl- ésSO4 2-, ill. NO3 - egymás mellett eredményesen meghatározható.  A talaj-, ill. növénykivonat ionkromatográfiás mérésének a reprodukálhatóságának megismerése érdekében szórásvizsgálatokat végeztünk. A mérések szórására jellemzo CV% értéke minden esetben kisebb volt, mint 11,45, azonos kivonatokban 1-6% között változott. A módszer reprodukálhatóságát talaj- és növénykivonatok esetében visszanyerési kísérletekkel is igazoltuk. A hozzáadott ionokat minden esetben jó hatásfokkal nyertük vissza.  A kidolgozott módszereket eredményesen alkalmaztuk tenyészedény-kísérletek talaj- és növényvizsgálataiban (Balláné, 2000; Balláné & Filep, 2000).

Restricted access

A tenyészedényes kísérletünket a DE AGTC MÉK Agrokémiai és Talajtani Intézet tenyészházában állítottuk be 2010. május 27-én. A kísérletben Debrecen-Látókép környékéről származó mészlepedékes csernozjom vályogtalajt alkalmaztunk, amely az alábbi jellemzőkkel rendelkezett: KA: 37,5; leiszapolható rész: 51%; pH(KCl): 5,5; pH(H2O): 6,6; Hu%: 2,8; AL-P2O5: 140 mg·kg-1; AL-K2O: 316,3 mg·kg-1. Az adatok alapján a kísérleti talaj gyengén savanyú, vályog kötöttségű, közepes nitrogén- és foszfor-, valamint jó kálium-ellátottsággal rendelkezett. A kísérletben kontroll-, műtrágya-, valamint szalmakezelést alkalmaztunk, melyeket bizonyos kombinációkban három különböző baktériumkészítménnyel (Bactofil A, EM-1, Microbion UNC) egészítettünk ki. A kísérletet három ismétlésben véletlenblokk elrendezésben állítottuk be. A tesztnövény angolperje (Lolium perenne L.) volt. A kísérlet kezdetétől számított 8. héten a talaj-, valamint a növényminták begyűjtésére került sor. Meghatároztuk a növényminták száraztömegét, a növény foszfor- és káliumtartalmát, valamint a talajminták nitrát-, valamint AL-oldható foszfor- és káliumtartalmát. Eredményeink alapján főbb megállapításaink a következők: – Az angolperje száraztömegét a műtrágyakezelés szignifikánsan növelte. A hatás a tápelem-ellátottság javulásával magyarázható. – A növény foszforkoncentrációja a műtrágyázás következtében csökkent, amelyet a hígulási effektussal magyarázhatunk. – A növény káliumkoncentrációját a műtrágya-, valamint a műtrágya+baktériumtrágya kezelések szignifikánsan serkentették. – A talaj nitráttartalma szignifikánsan növekedett a műtrágyakezelés kivételével minden kezelésben. – A talaj AL-P2O5-tartalma az NPK-műtrágyázás és az EM-1 kezelés következtében statisztikailag igazolható mértékben megnövekedett, míg az AL-K2O-tartalom kizárólag a szalmakezelés hatására nőtt. A baktériumkészítmények önmagukban alkalmazva általában nem eredményeztek jelentős változást a vizsgált paraméterekben, azonban a készítmények szerves/ásványi anyagokkal kombinált adagolása esetében különböző mértékben befolyásolták a vizsgált mutatókat.

Restricted access

Az arzénnal szennyezett termőterület a világ valamennyi részére kiterjedő globális problémát jelent. Az arzén a növények számára nem esszenciális mikroelem, mely a szennyezett talajon történő növénytermesztés által a növények számára felvehetővé válik. Az arzén felvételének következtében olyan növényfiziológia folyamatok sérülhetnek, melyek súlyos anomáliák kialakulásához vezetnek.

Kutatómunkánk célja növekvő koncentrációjú (0, 3, 10, 30, 90 és 270 mg kg−1) arzénkezelésben részesített talajon termesztett zöldborsó szárazanyag-produktumában bekövetkező változások nyomon követése mellett, az egyes növényi szervek (gyökér, szár, levél, hüvely, szem) arzén-akkumulációs képességének megállapítsa volt. Vizsgáltuk továbbá a talaj arzén-terhelésének hatását a kísérleti növény egyes szerveinek P-tartalmára vonatkozóan is. Munkánk tárgyát képezte továbbá a növekvő koncentrációban arzénnal kezelt talaj „összes“, illetve „oldható“ arzéntartalmának megállapítása.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy a talaj növekvő koncentrációjú arzénterhelésének hatására valamennyi növényi szerv arzéntartalma nőtt. Az egyes növényi szervek arzén-akkumulációs képességének sorrendje a következő: gyökér > szár > levél > hüvely > szem. Habár valamennyi kezelésnél az arzén döntően a gyökérben akkumulálódott, a 270 mg kg−1-os kezelés esetén a gyökér már nem volt képes az arzén visszatartására, így a transzlokációja jelentősen fokozódott a talajfelszín feletti szervek irányába is.

A gyökérben akkumulálódott jelentős mennyiségű arzén a gyökér szárazanyag-produktumára nézve gátló hatást fejtett ki. A hüvely és szem esetén a legnagyobb (270 mg kg−1), míg a szár és levél esetén a legnagyobb kezelés mellett a 90 mg kg−1- os kezelés is szignifikánsan csökkentette az említett szervek szárazanyag-tartalmát. Ugyanakkor a 10 mg kg−1-os kezelés fokozta a levél és szár, míg a 3 és 10 mg kg−1- os kezelés növelte a generatív részek szárazanyag-tartalmát.

Az egyes szervek foszfortartalmának meghatározására irányuló vizsgálataink eredményei alapján megállapítható, hogy a szem, hüvely, levél, valamint szár esetén a 270 mg kg−1-os, míg a gyökérnél már a 90 mg kg−1-os kezelés hatására is nőtt, a kisebb koncentrációjú kezelések hatására azonban szignifikánsan nem változott az említett növényi szervek P-tartalma. A P-As arány tekintetében a kezelések hatására azonban drasztikus csökkenés volt megfigyelhető valamennyi növényi szerv esetén.

A talajvizsgálati eredmények alapján azt a konklúziót vontuk le, hogy a talaj „összes“ arzéntartalmának — a különböző adszorpciós folyamatoknak, illetve a talaj puffer kapacitásának köszönhetően — csak 38,6–56,9% van a növények számára is hozzáférhető formában jelen.

Restricted access