Search Results

Thirty years ago Singer and Nicolson constructed the “fluid mosaic model” of the membrane, which described the structural and functional characteristics of the plasma membrane of non-polarized cells like circulating blood lymphocytes as a fluid lipid phase accommodating proteins with a relatively free mobility. It is a rare phenomenon in biology that such a model could survive 30 years and even today it has a high degree of validity. However, in the light of new data it demands some modifications. In this minireview we present a new concept, which revives the SN model, by shifting the emphasis from fluidity to mosaicism, i.e. to lipid microdomains and rafts. A concise summary of data and key methods is given, proving the existence of non-random co-distribution patterns of different receptor kinds in the microdomain system of the plasma membrane. Furthermore, we present evidence that proteins are not only accommodated by the lipid phase, but they are integral structural elements of it. Novel suggestions to the SN model help to develop a modernized version of the old paradigm in the light of new data.

Absztrakt

Bevezetés: Átmeneti ischaemia kapcsán az ischaemia/reperfusiós (IR) károsodás elsődleges célpontja az erek endotheliuma, míg interstitialis cystitisben és haemorrhagiás cystitisben a gyulladás az epithelium/urothelium felől indul, és az interstitium felé terjedhet, így okozva másodlagos mikrokeringési változásokat. Vizsgálataink célja a nem fertőzéses eredetű cystitisek és a hólyag IR mikrokeringési következményeinek vizsgálata, valamint a keringési reakciók összehasonlító elemzése volt. Módszerek: Hím Sprague Dawley-patkányokban protamin-szulfát (2 mg / 200 μl sóoldatban, n = 6) 30 perces intravesicalis instillatiójával gyulladást indukáltunk, a második csoportban (n = 5) ciklofoszfamidot (75 mg/kg, i.p.) alkalmaztunk 24 órával a vizsgálat előtt. A harmadik csoportban (n = 5) a húgyhólyag átmeneti ischaemiáját idéztük elő a hólyagot ellátó erek 60 perces leszorításával. A kezeletlen kontrollcsoportban a húgyhólyagot fiziológiás sóoldattal instilláltuk (n = 5). A gyulladásos mikrokeringési reakciókat intravitális fluoreszcens videomikroszkóppal vizsgáltuk 60 perc reperfusio után, illetve 24 órával a protamin-szulfát-instillatiót vagy ciklofoszfamid-kezelést követően. Eredmények: A gördülő leukocyták aránya háromszorosára növekedett a hólyag posztkapilláris ereiben a protamin-szulfát-modellben, a ciklofoszfamid-csoportban ötszörös, az IR csoportban hat és félszeres volt a növekedés. A leukocyták kitapadása mindhárom kísérletes csoportban hasonló mértékben (közel hétszeresére) fokozódott. A vörösvértestek áramlási sebessége a protamin-szulfát- és IR csoportban csökkent, míg a ciklofoszfamid-csoportban kismértékben emelkedett. Következtetések: Eredményeink alapján nemcsak a direkt endotheliumsérülést okozó IR, de a protamin-szulfát és a ciklofoszfamid alkalmazása is mikrokeringési változásokat idéz elő a patkány húgyhólyagában. Ezek az eredmények felvetik a mikrokeringési zavarok kóroki szerepét az irritábilis hólyag szindróma és a haemorrhagiás cystitis pathogenesisében is.

Összefoglaló. Két fiatal nőbetegnél a valproátról lamotriginre történő gyógyszerátállítás során a 3–4. héten influenzaszerű prodromalis tüneteket követően toxikus epidermalis necrolysis (TEN), más néven Lyell-szindróma alakult ki. Mindkét beteg 5 napja kezdődött bőr- és nyálkahártyatünetekkel, kiterjedt hámleválást okozó hámnekrózissal került felvételre a Debreceni Egyetem Bőrgyógyászati Klinikájának Égési Intenzív Osztályára. Multidiszciplináris szupportív terápia mellett nagy dózisú szteroid- és immunglobulin-terápiát alkalmaztunk. A 37 éves nőbetegnél 3 hét után a kórkép fatális kimenetellel végződött. A 19 éves nőbeteg tünetei 4 hét intenzív terápia után szövődményekkel gyógyultak. A TEN ritka, gyógyszer által okozott, életet veszélyeztető, késői hiperszenzitivitási reakció. Patogenezisében a gyógyszermolekula, a humán leukocytaantigén (HLA) I. osztályú molekula és a T-sejt-receptor kóros interakciója szerepel. Kezelésében a legfontosabb a kiváltó gyógyszer elhagyása, valamint az azonnal kezdett komplett szupportív terápia alkalmazása. A specifikus kezelést illetően nincsenek egységes szakmai irányelvek. A veszélyes gyógyszerek titrált bevezetése csökkentheti a kialakuló hiperszenzitivitás súlyosságát, ezenfelül a beteg szoros követése és az adverz tünetek korai felismerése javíthatja a TEN kimenetelét. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1959–1965.

Summary. After switching from valproate to lamotrigine, on the 3rd–4th weeks, two young female patients developed flu-like prodromal symptoms, followed by the development of toxic epidermal necrolysis (TEN), also known as Lyell syndrome. Both patients were admitted to the Burn Intensive Care Unit of the Department of Dermatology, University of Debrecen with skin and mucosa symptoms; extensive epithelial death and detachment started 5 days earlier. In addition to multidisciplinary supportive treatment, high-dose corticosteroid and immunoglobulin therapy were administered. In the case of the 37-year-old female patient, the disease resulted in a fatal outcome. The 19-year-old patient healed with some sequelae. TEN is a rare, life-threatening delayed-type hypersensitivity reaction caused by drugs. Its pathogenesis involves an interaction between small-molecule drug, human leukocyte antigen class I molecule and T-cell receptor. The most important treatment is immediate withdrawal of potentially causative drugs and prompt application of supportive therapy. There is no standard guidance on specific treatment. Slow dose escalation of dangerous drugs can be beneficial in avoiding severe reactions, furthermore, close patient follow-up and early detection of the possible adverse reactions contribute to a more favourable outcome of TEN. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1959–1965.