Search Results
You are looking at 1 - 6 of 6 items for
- Author or Editor: Andrea Ceglédi x
- Refine by Access: All Content x
Ígéretes új eredmények a myeloma multiplex első vonalbeli kezelésében
Promising new developments in first-line therapy of multiple myeloma
Absztrakt:
A myeloma multiplex első vonalbeli kezelése Magyarországon érdemben nem változott az elmúlt évizedben, alapját bortezomibbázisú tripletek és az arra alkalmasaknál nagy dózisú kemoterápiát követő autológ őssejtátültetés képezi.
Közleményünkben a myeloma multiplex első vonalbeli kezelésének legújabb fejleményeit foglaljuk össze az ASH (American Society of Hematology) és az EHA (European Hematology Association) kongresszusain bejelentetett eredmények ismertetésével.
Bár a smouldering myeloma (SMM) jelenleg nem kezelési indikáció, a nagy rizikójú SMM korai experimentális kezelési eredményei ígéretesek. Az újonnan diagnosztizált, transzplantációjelölt betegek első vonalbeli daratumumab- és/vagy carfilzomibbázisú indukciós kezelései kiemelkedően hatásosak, nem befolyásolják az őssejtgyűjtést, és növelik az autológ őssejtátültetéssel végzett konszolidációs terápia hatékonyságát.
A bizonyítottan hatékony lenalidomidfenntartó kezelésre nem jelölt betegek számára az ixazomibfenntartó kezelés már evidencián alapulhat. Nem transzplantábilis myelomás betegeink számára az első vonalbeli daratumumabbázisú kezelés több kombinációban is mély és tartós választ biztosíthat. Esendő betegeink lenalidomid-dexamethason első vonalbeli kezeléséből eredményes indukciót követően a szteroid káros következmények nélkül elhagyható, az elért eredményt a lenalidomid monoterápia fenntarthatja.
Az emelkedett szérum B12-vitamin-szint klinikai jelentősége
Clinical significance of elevated levels of vitamin B12
Introduction
Investigation of serum vitamin B12 levels are usually ordered by hematologists under the suspicion of pernicious anaemia, and occasionally for differential diagnosis of a suspected myeloproliferative disorder. Interpretation of the result is usually clear. However, during our consultative work, we may get queried by other specialists who received the laboratory result of significantly elevated vitamin B12 level during their workup for other problems. Elevated vitamin B12 levels are surprizingly common findings, in addition to myeloproliferive syndromes, primary and metastatic liver neoplasms, other cancers, alcoholic liver disease, acute and chronic hepatitises, and kidney diseases may underline the lab result, but certain perturbing drug effects also may occur. In this review, we introduce the metabolism of vitamin B12 with the major factors that influence it, afterwards the pathophysiology and clinical consequences of elevated vitamin B12 levels are detailed.
Kamrai tachycardiát okozó primer szív lymphoma
Primary cardiac lymphoma presenting as ventricular tachycardia
Monoklonális ellenanyag-alapú terápia myeloma multiplexben
Monoclonal antibody-based therapy in multiple myeloma
Összefoglaló. A monoklonális ellenanyagokat termelő plazmasejtburjánzás, a myeloma multiplex kezelésére a monoklonális ellenanyag-terápia viszonylag későn lépett a klinikumba. 2020 végén már három törzskönyvezett antitest, az elotuzumab, a daratumumab és az isatuximab áll rendelkezésre különböző gyógyszer-kombinációk részeként a myeloma betegség eltérő terápiás helyzeteinek megoldására. Emellett számos új antitest, nemcsak „csupasz” antitestek, hanem antitestdrug konjugátumok és bispecifikus antitestek állnak viszonylag előrehaladott klinikai fejlesztési stádiumban, közvetlenül a bevezetés előtt. Összefoglalónkban a rendelkezésünkre álló nagyszámú tanulmány eredményeit ismertetjük, fogódzót kínálva a terület eredményeit kritikus szemmel megismerni kívánó olvasóknak.
Summary. Although multiple myeloma is a plasma cell malignancy known to produce monoclonal antibodies, therapeutic monoclonal antibodies entered late into this clinical field. At the end of 2020, we already have three approved monoclonal antibodies: elotuzumab, daratumamab, and isatuximab – available in different drug combinations at different therapeutic settings of multiple myeloma. Additionally, there are a number of new antibodies, not just „bare” antibodies but antibody-dug conjugates and bispecific antibodies stand at advanced stages of clinical development, frequently just before approval. In this review, results of the large number of clinical studies are critically detailed in order to provide assistance for our interested readers.
Bortezomib-thalidomid-dexametazon-terápiára refrakter myeloma multiplexes esetek elemzése két budapesti centrum adatai alapján
Evaluation of bortezomib-thalidomide-dexamethason refractory cases of multiple myeloma treated in two centers in Budapest
Absztrakt:
A bortezomib-thalidomid-dexametazon- (VTD-) alapú rezsim az egyik leggyakrabban alkalmazott kemoterápiás protokoll a myeloma multiplex első vonalbeli kezelésében Magyarországon. A válaszarány jelentős, de előfordulnak refrakter esetek is. Sokszor ekkor is hatásosak lehetnek az új, de jelentős költségű másodvonalbeli szerek, ezért a VTD-refrakteritás mihamarabbi felismerése fontos feladat. Nem ismert, hogy mely esetekben számíthatunk VTD-terápiára elégtelen válaszra. Ennek vizsgálatára 16, a Dél-pesti Centrum Kórházban és a Semmelweis Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikáján 2009 és 2019 között kezelt VTD-refrakter beteg adatait elemeztük retrospektíven. Meglepő módon a refrakter betegek többsége nem rendelkezett az ismert kedvezőtlen prognosztikai faktorokkal. A szérum β2-mikroglobulin-, albumin-, LDH-szintekben a kiugró eltérések nem voltak jellemzőek, továbbá csak két esetben találtunk magas kockázattal járó citogenetikai (del(17p), illetve t(4;14)) elváltozást. A másodvonalbeli kezelésig medián 89 nap telt el, és amennyiben lehetséges volt, a terápia során törekedtünk autológ őssejt-transzplantáció végzésére. A másodvonalbeli kezelésre a betegek többsége már jól reagált, 16-ból 10 esetben nagyon jó részleges válasz vagy komplett remisszió lépett fel. A VTD-refrakter betegek medián túlélése 47 hónap volt, ami összevethető a nem VTD-refrakterek túlélési adataival.
Következtetésként elmondható, hogy az eddig használt prognosztikai faktorok nem alkalmasak a VTD-refrakteritás előrejelzésére myeloma multiplexben. Az adatok felhívják a figyelmet új markerek szükségességére, melyek segítségével korábban juthatna ez a betegpopuláció hatékony terápiához, valamint a kezelés során végzett szoros kontroll fontosságára, hogy mielőbb felismerjük a terápiaváltás szükségességét.
Agyi myeloma képét utánzó toxoplasmosis
Toxoplasmosis masquerading as cerebral myeloma
Introduction
A 63-year-old female patient with multiple myeloma and plasma cell leukemia achieved complete remission with second-line carfilzomib-lenalidomide-dexamethasone treatment, which was consolidated by autologous stem cell transplantation. Following transplantation, rapid relapse developed resulting in initiation of third-line daratumumab-lenalidomide-dexamethasone therapy.
As a complication, Clostridioides difficile associated pseudomembranous colitis occurred, during which she was admitted to the Intensive Care Unit, and her anti-myeloma treatment was suspended. Upon reamittance to our department, difficulty in word finding, upper right limb hemiparesis and a clouding of consciousness was documented. Cranial MRI confirmed an aberrant volume of 28 × 25 mm at the border of the interna-thalamus capsule, with perifocal edema, left ventricular compression and midline shift. The image raised strong suspicion of cerebral relapse of multiple myeloma. After consultation with neurosurgeons, stereotaxic biopsy was performed and cerebral toxoplasmosis was confirmed by histopathology. After consultation with infectious disease specialists, a combination of pyrimethamine, sulfadiazine and folinic acid was initiated, to which the patient responded remarkably well, got out of bed, walked, and spoke with proper articulation. Clinical improvement was also confirmed by imaging examination. Meanwhile, a progression of multiple myeloma was documented, so daratumumab was restarted. Unfortunately, the patient’s clinical condition declined and she became bedridden again. During this period, Klebsiella pneumoniae bloodstream-infection was documented and she repeatedly required intensive care. Repeated cranial MRI confirmed the appearance of new brain foci.
The patient was lost due to the coexistence of progressive multiple myeloma and cerebral toxoplasmosis. The conclusion of our case report is that the possibility of cerebral toxoplasmosis should be considered in the case of suspected cerebral plasmocytoma among immunocompromised myeloma patients.
