Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Andrea Dúll x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Környezet - pszichológia

Egy ökológiai rendszerszemléletű szintézis körvonalai

Magyar Pszichológiai Szemle
Author: Andrea Dúll

A környezet átfogó fogalma és értelmezése sokféle formában és tartalommal van jelen a pszichológiában, azonban ezek a szeletek kevéssé állnak össze koherens elméleti rendszerbe. Tanulmányunkban a környezet fogalmának és elméleteinek általános szintu átgondolására vállalkozunk, egy ökológiai rendszerszemléletu szintézis körvonalainak felvázolására törekedve. Eszmetörténeti gyökerekként elemezzük Jakob von Uexküll (1938) Umwelt fogalmát és Dewey és Bentley(1949) tranzakcionalizmusát, valamint a pszichológia története során megfogalmazódott lényegesebb ökológiai nézopontokat. A környezetpszichológia fogalmi rendszerének és nézopontjainak áttekintése után választ keresünk azokra a kérdésekre, hogy mi a környezet, miért fontos a pszichológiának, és fordítva: a pszichológia miért lényeges a környezet számára?

Restricted access

A környezetpszichológiai helyidentitás-elmélet szerint a fizikai környezet a személyiség fontos formálója. A jelentős helyek az ismerősség, a kontroll és az odatartozás érzése révén segítik az identitás kialakulását, fenntartását és kifejezését. Elemzésünkben bemutatjuk, hogy a századvég Budapestjének ilyen szerepet is betöltő intézménye volt a kávéház. A tanulmányban irodalmi, történeti, néprajzi, szociológiai leírások és pszichológiai, különös tekintettel környezetpszichológiai ismeretek talaján egyfajta lehetséges környezetpszichológiai magyarázatát adjuk annak a jelenségnek, hogy miképpen tettek szert a budapesti kávéházak döntő kultúrtörténeti és pszichológiai jelentőségre az emberek életében a századforduló idején.A kávé és a kávéház történetének rövid áttekintése után elemezzük a kávéházkultúra szimbolikáját. Először összefüggésbe hozzuk a kávéház jelképrendszerét a városiasodással, a polgárosodással és a korszak jelentősebb társadalomlélektani jellegzetességeivel. Az urbanizáció és a kávéház kapcsolatára vonatkozóan megállapítjuk, hogy a kávéházak ebből a szempontból kettősséget hordoztak: egyaránt mutatták a városiasság és a falusiasság jegyeit, egymással látszólag élesen ellentétes igényeket elégítve ki sikeresen. A polgárosodás és a kávéház viszonyának kapcsán ismét találkozunk a látszólag feloldhatatlan ellentétek egységesítésével: a kávéházak ugyanis olyan helyek voltak, ahol az emberek közötti távolságtartás és közeledés szabályozása mind tényleges fizikai, mind érzelmi szinten egyaránt lehetséges volt. Ide kapcsolódik a kávéház mint kultúrhely és közéleti fórum (ismét egy érdekes dinamikai csomópont!), ahol a (jó) modorosság és az otthonosság épp nem kioltotta egymást, hanem magasabb szinten, az otthonosság megvalósítása keretében sikeresen integrálódtak. A századforduló kávéházai elemzésünkben tehát a kor emberének fontos helyidentitás-kifejező környezetei voltak. Itt mutatkozik meg egy újabb dinamikai szál: a magán- és közéleti tér ellentéte. A kávéház szimbolizálta ugyanis a közéleti fórumot, és ezzel egy időben a magánéleti teret, az otthont. Végül elemezzük a kávéházaknak otthont adó épületek fizikai jellemzőit abból a szempontból, hogy milyen szerepük volt ezeknek a kávéházak közkedveltté válásában. Összegzésünkben megállapítjuk, hogy a kávéházkultúra páratlan népszerűségének sok oka közül pszichológiailag legmarkánsabbnak az ellentétek dinamikáját találtuk, ami megfelelt a korabeli magyar társadalom és az ország sajátosságainak. Amíg a kávéházak falain belül az ellentétek feloldhatók és integrálhatók voltak, addig kívül, a valódi világban ez már nem volt megvalósítható. A kávéházak ebben az értelemben jelenthették a századforduló emberének fontos (hely)identitásalakító tényezőjét.

Restricted access

A városépítészet egész történetét végigkísérik a „Jó város - jó társadalom” elképzelések, vagyis az utópiák. A jelen tanulmányban néhány, a szépirodalomban megjelent ideális, tökéletes, kívánt városelképzelést, vagyis eutópiát elemzünk környezetpszichológiai és szimbolikai szempontból. A városok tényleges téri-társadalmi szerkezetének és folyamatainak, valamint ezek mentális-érzelmi leképezodésének vizsgálata egyidos a környezetpszichológiával. A kutatást Kevin Lynch (1960) úttöro vizsgálatai alapozták meg, amelyeket „A város képe” (The Image of the City) címu klasszikus könyvében publikált. Lynch három amerikai város - Boston, Los Angeles és Jersey City - lakosságának reprezentatív mintáin végzett kutatásában a lakók mentális térképeit vizsgálta. Kutatásának eredményei szerint az emberek fejében él egy kép a városukról (image of the city), ami a városlakó orientációs bázisa és egyúttal esztétikai-formai struktúra. Összehasonlítva a három amerikai városról alkotott mentális térképeket, Lynch rájött, hogy bizonyos környezeti elemek általános térkép-jellegzetességnek tekinthetok: utak (paths), határok (edges), lakónegyedek (districts), csomópontok (nodes), iránypontok (landmarks). Az utópiák három csoportra oszthatók: idobeli (múlt- és a jövobeli), térbeli (négy világtáj irányában, illetve magasban vagy mélyben levo) és abszolút (képzeletbeli) utópiákra. Az általunk elemzett idobeli utópiák: Atlantisz, Mennyei Jeruzsálem, Minas Tirith és Diaspar, térbeli utópiák: Nekeresd, Napváros, Eldorado és abszolút utópia: Elefántcsonttorony. Ezeket a városutópiákat ebben a munkában kulturális városképeknek tekintettük, és ily módon elemeztük fizikai, észlelheto elemeiket. Vizsgálatunk során arra az érdekes felfedezésre bukkantunk - természetesen Lynch munkájáról nem is tudva -, hogy az utópiák megalkotói pontosan az általuk empirikusan feltárt fenti szempontok alapján írták le információikat az általuk tökéletesnek tartott városról. Elemzésünk eredménye szerint leírhatók a vágyott város ismérvei általában: 1. széles, jó alapanyagból készült sugárutak, 2. jól elkülönített határok és szélek, amelyek védenek, s tagolják a város szerkezetét és 3. a városon belül tágas tereket, kerületeket fognak közre, valamint 4. a csomópontokban a vizuális tájékozódást segíto jellegzetes és látványos tereptárgy van. A városok lakóit többek között közös szimbólumrendszer és a kommunikáció adott, megszokott módja kapcsolja egymáshoz. Az utópikus városok szimbolikus „kognitív térképeinek” funkciója - a valós városokéhoz hasonlóan - az lehet, hogy keretet és biztonságos kapaszkodót nyújtanak egy ideális világban, megteremtik az arról való közös kommunikáció lehetoségét, és ily módon kifejezik, létrehozzák és fenntartják az emberek vágyott tökéletes helykötodését és helyidentitását.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Andrea Dúll and Ágnes Szokolszky

A környezet átfogó fogalma és értelmezése sokféle formában és tartalommal van jelen a pszichológiában, azonban ezek a szeletek kevéssé állnak össze koherens elméleti rendszerbe. Tanulmányunkban a környezet fogalmának és elméleteinek általános szintu átgondolására vállalkozunk, egy ökológiai rendszerszemléletu szintézis körvonalainak felvázolására törekedve. Eszmetörténeti gyökerekként elemezzük Jakob von Uexküll (1938) Umwelt fogalmát és Dewey és Bentley(1949) tranzakcionalizmusát, valamint a pszichológia története során megfogalmazódott lényegesebb ökológiai nézopontokat. A környezetpszichológia fogalmi rendszerének és nézopontjainak áttekintése után választ keresünk azokra a kérdésekre, hogy mi a környezet, miért fontos a pszichológiának, és fordítva: a pszichológia miért lényeges a környezet számára?

Restricted access

A munkahelyhez kötődés konstruktumá­nak vizsgálata

Elméleti megfontolások egy tranzakcionális helykutatáshoz

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Andrea Dúll and Katalin Tauszik

Az emberek számára pszichológiailag jelentos a fizikai környezet, amiben dolgoznak. A munkakörnyezet befolyásolja teljesítményüket és jóllétüket közvetlenül és közvetett (például szimbolikus) módon. A környezetpszichológiai személy-környezet összeillés teó­ria (Proshansky, Ittelson, Rivlin,1970), a magánszféra elképzelés (Altman, 1975) és a helyelmélet (Canter, 1977) együttesen lehet alkalmas a munkahelyekkel kapcsolatos tudásunk integrálására. A munkahelyhez való viszonyulás teljes környezetpszichológiai értelmezéséhez figyelembe kell vennünk a helyidentitás-elmélet (Pros­han­s­ky, 1978) megállapításait is arról, hogy az ismeros, biztonságos, kontrollált helyek kompetencia- és autonómiaérzést keltenek a használókban. Ha elfogadjuk, hogy az irodai munkakörnyezet elsodleges territórium, akkor érthetové válik, hogy ezeken a helyeken a helyhasználat és a magánszféra szabályozásának folyamatai miatt törvényszeruen kibontakozik a helykötodés, és így a tranzakciókapcsán az irodai munkahely a személy helyidentitásának szerves részévé válhat. Ha ezt a folyamatot alaposan meg akarjuk érteni, akkor a tranzakció összes folyamatát és ezek kapcsolatát vizsgálnunk kell. A tanulmányban a jelenleg folyó tranzakcionális szemléletu környezetpszichológiai kutatásunk elméleti hátterét vázoljuk fel.

Restricted access

A kert fontos épített természeti környezet az ember számára. A kertalkotók kompozícióikat elsosorban a természeti elemekre formálják. A kerttervezok nem az alkotórészek teljes átalakítására, hanem inkább azok tervszeru elrendezésére törekszenek, hiszen a kertmuvészet célzottan esztétikai-érzelmi igényeket szolgál. Kevéssé feltárt, ugyanakkor fontos terület a kertek és kertépítészeti stílusok környezetpszichológiai jelentése. A kert környezetpszichológiai jelentése többek között például kifejezheti a kertalkotó ember és a természet viszonyát. Két alapveto kertstílust szokás megkülönböztetni: 1. formális kerttípus, amelyben a muvi oldal a meghatározó - ebben a kertben az ember uralja a természetet. 2. kötetlen, tájképi stílus, amelyben természetesség uralkodik. A kompozíció a természetit emeli ki: a kert - alakított formában - maga a természet. A tanulmányban néhány ázsiai és európai kerttípus összehasonlításával szemléltetjük, hogy az épített természeti környezetek egyik speciális formájának, a kertnek és alkotóelemeinek pszichológiai jelentését befolyásolja a kulturális és társadalmi kontextus.

Restricted access

„Érezd magad otthon!”

Az otthonhoz fűződő viszony projektív, környezetpszichológiai szempontú vizsgálata

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Viola Sallay and Andrea Dúll

A helyidentitás és a helykötodés eredeti fogalmának sokat vitatott jellemzoje az egyértelmuen pozitív érzelmi töltés. A kilencvenes években a kutatások ebben a szellemben zajlottak, ami fokozódó feszültséget teremtett az otthon környezetpszichológiai elméletei és ezek gyakorlati alkalmazása között. Az utóbbi idokben egyre több vizsgálat foglalkozik azokkal a helyzetekkel, amelyekben az otthoni helyidentitásnak eredetileg tulajdonított pozitív töltés valamilyen okból nem lelheto fel, illetve eros negatív színezetet kap. Ezek mögött a helyzetek mögött a családi élet zavarai, traumái, normatív és paranormatív krízisei állnak. Az újabb kutatások kimutatják, hogy azok az otthonok, amelyekhez negatív élmények kapcsolódnak, pszichológiailag ugyanannyira jelentoségteljesek, mint azok, amelyek pozitív módon a szükségletek kielégítését szolgálják. Az otthonhoz fuzodo érzelmi viszony így lényegét tekintve összetett, adott esetben am­bivalens. A jelen tanulmányban az otthonhoz fuzodo viszony feltáró jellegu, projektív vizsgálatának ál­talunk kidolgozott módszerét, a módszer kialakítása keretében zajlott résztvevo fotózás eljárását és a kvalitatív adatok (fényképek) feldolgozásának eredményeit mutatjuk be.

Restricted access

A hajléktalanság kutatásának rövid történeti áttekintése után megközelítésünk alapfogalmait ismertetjük. Utána bemutatjuk a hajléktalanság pszichológiai megértését szolgáló legismertebb modelleket. Majd a kevésbé ismert „lelki otthon” és „lelki otthontalanság” jelenségének szakirodalmát összegezzük, és ismertetjük a „lelki otthontalanság – lelki otthonosság kontinuum” elméletét, mely az otthontalanság fizikai és lelki aspektusainak együttes megragadására hivatott, és az alábbi tételekben foglalható össze: 1. A „lelki otthon”, az „otthonunk” bennünk élő ideája (Kennedy, 2014), az a létfontosságú pszichés struktúra, mely meghatározza, hogy valaki hogyan él a világban és milyen érzelmei, attitűdjei stb. vannak a szociofizikai környezetével kapcsolatban. 2. A lelki otthon kialakulása és az, hogy valaki milyen körülmények közt érzi otthon magát, a saját otthonával kapcsolatos gyermekkori tapasztalataiban gyökerezik, abban, hogy milyen szociofizikai környezetben tanult meg otthonosan mozogni. Amennyiben az otthon ideája már a gyermekkorban maladaptívan alakul ki vagy a későbbiekben sérül, akkor az érintett többé-kevésbé lelkileg otthontalanná válik, és nehézsége lesz azzal, hogy a világban, társadalomban, kapcsolataiban otthon érezze magát, illetve egy otthonteremtésre alkalmas fizikai helyhez olyan módon kötődjön, hogy kötődése valóban egy fizikai otthon kialakításának alapját jelentse. 3. Nem minden fizikailag otthontalan ember lelkileg otthontalan, és nem minden lelkileg otthontalan ember válik fizikailag otthontalanná. 4. A teljes otthontalanság és a teljes otthonosság egy kontinuum két végpontja, melyek közt köztes állapotok helyezkednek el. Ez fizikai és lelki szinten egyaránt érvényes. 5. A fizikai és a lelki otthontalanság esetén egyaránt fontos különbséget tennünk a krónikus, szituatív és epizodikus otthontalanság közt. Az elmélet figyelembevétele a hajléktalanság elméleti megközelítése és a gyakorlati beavatkozások tekintetében egyaránt jelentős lehet.

Restricted access

A krízisirodalomban konszenzus alakult ki arról, hogy a gyász az egyik legerosebb krízisprovokáló tényezo. Különösen fontos ez abban az esetben, ha kiterjesztjük a pszichoanalitikus tárgyvesztés-értel­mezés határait a szignifikáns személy elvesztésén túli eseményekre. Fried (1963) párhuzamba állította a helyvesztés élményét a fontos személyek elvesztésének hatására jelentkezo gyásszal. Tanulmányunkban a lakóhelyveszteséget, pontosabban a szülovároshoz fuzodo helykötodés változását vesszük górcso alá. A két vizsgálatot Szegeden tanuló, de nem szegedi származású, határon belüli és határon át lakóhely-változtató egyetemisták körében végeztük. Tanulmányunk elsodleges célja a migráció következtében fellépo veszteségélménnyel való megküzdés és a helykötodés vizsgálatára alkalmazott kvalitatív kutatási stratégia bemutatása. A vizsgálati személyeknek projektív kérdésekre kellett válaszolniuk, majd a kapott nar­ratívumokat tartalomelemzésnek vetettük alá, amelyben egy saját kidolgozású kategóriarendszert alkalmaztunk. Igazolódott az a feltevésünk, mely szerint a vizsgálati személyek a projektív kérdoívben utal­nak a szülováros elhagyása következtében fellépo veszteségélményre. A határon belüli és határon át költözok szignifikáns mértékben eltértek a veszteségélménnyel való megküzdés foka tekintetében.

Restricted access