Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Andrea Rácz x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az utóbbi évtizedek demográfiai és társadalmi folyamatai, mint a népesség elöregedése, a családi szerkezet változása, a nők nagyarányú munkába állása következtében nő az igény a személyes gondoskodási formák iránt. A változások nem csak új szükségleteket teremtenek, hanem a gondoskodás új típusú megértését is jelentik, valamint más jóléti rendszerekkel való kapcsolatát, beleértve az oktatást és az egészségügyet. A tanulmány azt vizsgálja, hogy az idősellátás területén dolgozó svéd, angol, spanyol és magyar gondozóknak milyen a szocioökonómiai státusuk, milyen utat jártak be, amíg a gondozási munkához eljutottak, hogyan vélekednek a szociális gondoskodásról és annak fontosságáról, milyen nehézségeket okoz számukra a munka és a családi élet összeegyeztetése. Végezetül a tanulmány felvet néhány kérdést, hogy az idős emberek gondozása milyen jövőbeli kihívásokat rejt magában, függetlenül a négy ország szociális gondozási modelljétől vagy jóléti rendszerétől.

Restricted access

Nevelési értékek a gyermekvédelemben

Educational Values in Child Protection

Educatio
Authors:
Andrea Rácz
and
Ernő Bogács

A kutatás célja annak vizsgálata, hogy a hazai gyermekvédelmi szakellátás rendszerében milyen nevelési értékek azonosíthatók, illetve, hogy a rendszer két nagy egységében – nevelőszülői és intézményes ellátás – vannak-e a nevelési értékek tekintetében különbségek. Továbbá vizsgáljuk azt is, hogy a gyermekvédelmi szakemberek és az ellátott gyermekek és fiatal felnőttek hogyan reflektálnak a nevelési értékekre: melyek ezek az egyes szereplők szerint, és hogyan épülnek be a gondozási-nevelési folyamatba. Kvalitatív kutatási eredményeink azt mutatják, hogy a gyermekvédelem strukturális problémái égetőek, melyek nagyban meghatározzák a nevelésről való vélekedéseket.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Sohár
,
Nikolette Szücs
,
Károly Rácz
,
Béla Merkely
,
Kálmán Hüttl
,
Pál Sármán
,
Andrea Györkös
, and
Beáta Gasztonyi

A szerzők coarctatio aortae miatt gondozott 74 éves beteg esetét ismertetik, akinél a kifejezett hypokalaemia hátterében bilateralis macronodularis mellékvesekéreg-hyperplasia okozta Cushing-szindróma igazolódott. Esetükben e két ritka kórkép együttesen fordult elő. Cardialis statusára tekintettel – a fokozott műtéti kockázat miatt – szteroid bioszintézisgátló kezelés mellett döntöttek, amelynek hatására a hypercortisolismus fizikális és biokémiai jelei regressziót mutattak. Később, a coarctatio intervenciós radiológiai megoldását követően állapota, cardialis statusa is lényegesen javult. Esetükben e ritka fejlődési rendellenesség megoldása még későbbi életkorban is eredménnyel járt. A szerzők ismerete szerint a két ritka betegség együttes előfordulását még nem közölték az irodalomban. Orv. Hetil., 2013, 154(50), 1999–2002.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Sándor Rácz
,
Péter Molnár
,
László Héra
,
Piroska Újhelyi
,
István Páll
,
Andrea Sebők
, and
Péter Sahin

Absztrakt:

Bevezetés: A nyelőcső-varixruptura a portalis hypertensio életet veszélyeztető szövődménye. A 6 hetes mortalitás kb. 20%. Célkitűzés: Annak elemzése, hogy a varixeredetű gastrointestinalis vérzés ellátásában a 2015-ben osztályunkon bevezetett változások hatással voltak-e ezen betegek kórházi halálozására. Módszer: Retrospektív módszerrel hasonlítottuk össze a 2014-ben és 2015-ben ellátott varixvérző betegek adatait. 2015-ben a varixvérző betegek ellátásában két változtatás történt: szubintenzív ellátóegységben láttunk el minden beteget, és minden, varixvérzésre gyanús betegnél alkalmaztunk terlipresszint. A vérzéscsillapítás sclerotherapiával és/vagy ligatióval történt. A szignifikanciát Student-féle t-próbával számoltuk. A betegek adatai 2014 vs. 2015: betegszám: 24 vs. 30, átlagéletkor: 59,8 vs. 57,6 év, férfi (%): 70,8 vs. 66,7. A Child–Pugh-stádiumokban nem volt szignifikáns különbség a két év között, p = 0,53. A betegeket úgy is csoportosítottuk az elemzéskor, hogy az ellátás évétől függetlenül kaptak-e terlipresszint vagy sem. Ekkor az adatok: betegszám: 22 vs. 32, átlagéletkor: 60,4 vs. 57,4, férfi (%): 63,6 vs. 70,6. Eredmények: A mortalitás 2015-ben 23%, 2014-ben 33% volt! A terlipresszint kapó és nem kapó betegek halálozása: 18,2% vs. 34,4%, p = 0,09. A kórházi mortalitást a legerősebben befolyásoló tényező a beteg felvételkori Child–Pugh-stádiuma (A- vs. B-stádium p = 0,05, A- vs. C-stádium p = 0,02). A Child–Pugh-féle C-stádiumú betegeknél alkalmazott terlipresszinterápia mortalitáscsökkentő hatása a szignifikancia határán volt (p = 0,055). Következtetés: Osztályunkon az elmúlt évben a varixeredetű gastrointestinalis vérzések ellátásában bevezetett változások a viszonylag kis esetszámok mellett is lényeges mortalitáscsökkenéshez vezettek. Orv Hetil. 2020; 161(15): 583–587.

Open access

Onkodiabetológia I.

Metabolikus és molekuláris összefüggések a rosszindulatú daganatok és a cukorbetegség között

Oncodiabetology I.

Metabolic and molecular relationships between cancer and diabetes
Orvosi Hetilap
Authors:
Róbert János Bánhegyi
,
Andrea Gazdag
,
Beatrix Rácz
,
Szilvia Beke
, and
Norbert Fülöp

Az utóbbi évtizedek orvosi kutatásainak egyik tartósan kiemelt területe a szénhidrátháztartás zavarai és a rosszindulatú daganatok közti metabolikus és molekuláris kapcsolatok részletes elemzése, amely folyamatosan újabb és újabb daganatellenes terápiák kifejlesztésének és bevezetésének lehetőségét vetíti előre. Epidemiológiai, preklinikai és klinikai vizsgálatok alapján ma már biztosan tudjuk, hogy az előrehaladott cukorbetegség számos daganat képződésében önálló rizikótényezőként szerepelhet, sőt a tumorkockázat növekedése akár már praediabeteses kórállapotokban jelentkezhet. Napjainkban ugyanakkor azt is teljes bizonyossággal kimondhatjuk, hogy a kétfajta kórkép közti kapcsolat fordított irányban is fennáll. Közismert tény, hogy a malignus daganatok a gazdaszervezetben olyan metabolikus és molekuláris változásokat idéznek elő, amelyek egy idő után a korai diabetesre jellemző inzulinrezisztens állapotot okoznak. Ez a tumor által generált inzulinrezisztencia a betegek egy részénél akár másodlagos cukorbetegség kialakulásához is elvezethet, amelyet a jelenleg alkalmazott antineoplasztikus terápiák esetleges diabetogén effektusa csak tovább súlyosbíthat. Az utóbbi években a rosszindulatú daganatos megbetegedések és a 2-es típusú diabetes mellitus szoros kapcsolatának molekuláris okait feltárni kívánó kutatások a figyelmet a RAS és a PI3K jelátviteli utak központi szerepére irányították. Ezek megváltozott működése ugyanis a teljes sejtciklust, a komplett celluláris metabolizmust, a sejtek növekedését és proliferációját, vagyis a sejtek túlélését jelentősen befolyásolja, részben a tumorképződés és tumorprogresszió, részben pedig az inzulinrezisztencia létrejötte felé tolja. Ma már tudjuk, hogy a molekuláris ok-okozati viszonyok aligha érthetők meg az IGF-receptorok, valamint a RAS és a PI3K jelátviteli utak működésének és kapcsolódási pontjainak megismerése nélkül. Éppen ezért munkánkban a legfontosabb metabolikus összefüggések felvázolását követően a közös molekuláris háttér részleteire fókuszálunk. Orv Hetil. 2022; 163(39): 1535–1543.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Szőcs
,
Tibor Kárász
,
Hussam Saleh
,
Andrea Szabó
,
Mihály Csöndes
,
Nóra Dancs
,
Márta Jánoki
,
Zoltán Horváth
, and
István Rácz

A tervezett ellenőrző endoszkópiák szerepe az akut gastroduodenalis fekélyvérző betegek ellátásában mindmáig ellentmondásos. Endoszkópos és klinikai adatokra alapozott rizikócsoport meghatározására van szükség ahhoz, hogy kiválaszthatóak legyenek azok a betegek, akiknél a tervezett ellenőrző endoszkópia stratégiája hasznosnak bizonyulhat. Célkitűzés: A tervezett ellenőrző endoszkópiák klinikai hasznát kívántuk felmérni akut gastroduodenalis fekélyvérző betegeink klinikai és endoszkópos adatainak retrospektív elemzésével. Módszer: Összesen 274 fekélyvérző beteg adatait elemeztük. A tervezett ellenőrző endoszkópiák hatékonyságának lemérésére az újbóli endoszkópos vérzéscsillapító beavatkozások szükségességét használtuk fel. A betegeket a sürgősségi endoszkópia során észlelt Forrest szerinti fekélystádium alapján csoportosítottuk. Eredmények: Az aktívan vérző fekélybetegek (Forrest Ia, Ib) csoportjában a tervezett endoszkópiák alkalmával 23,8%-ban végeztünk újbóli endoszkópos vérzéscsillapítást. Az ércsonkos fekélyesek (Forrest IIa) csoportjában 13,0%-ban, míg a thrombussal fedett fekélyesek (Forrest IIb) körében 13,3%-ban volt szükség újabb endoszkópos hemosztatikus kezelésre az ellenőrző endoszkópiák kapcsán. Bár a beavatkozások gyakorisága közötti különbségek statisztikailag nem szignifikánsak, mégis klinikailag számottevőnek tartható az, hogy az eredetileg aktívan vérző betegek negyedében hasznos volt a tervezett ellenőrző endoszkópia. Következtetés: Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a tervezett ellenőrző endoszkópia stratégiája a kezdetben aktívan vérző és nagy újravérzési kockázatú betegek számára kedvezőbb kórlefolyást ígér.

Restricted access
Acta Biologica Hungarica
Authors:
Gábor Feigl
,
Devanand Kumar
,
Nóra Lehotai
,
Andrea Pető
,
Árpád Molnár
,
Éva Rácz
,
Attila Ördög
,
László Erdei
,
Zsuzsanna Kolbert
, and
Gábor Laskay

Hydroponic experiments were conducted to compare the effects of excess copper (Cu) on growth and photosynthesis in young Indian mustard (Brassica juncea) and oilseed rape (Brassica napus). We compared the effects of excess Cu on the two Brassica species at different physiological levels from antioxidant levels to photosynthetic activity. Nine-day-old plants were treated with Cu (10, 25 and 50 μM CuSO4) for 7 and 14 days. Both species took up Cu from the external solution to a similar degree but showed slight root-to-shoot translocation. Furthermore, after seven days of treatment, excess Cu significantly decreased other microelement content, such as iron (Fe) and manganese (Mn), especially in the shoots of B. napus. As a consequence, the leaves of young Brassica napus plants showed decreased concentrations of photosynthetic pigments and more intense growth inhibition; however, accumulation of highly reactive oxygen species (hROS) were not detected. After 14 days of Cu exposure the reduction of Fe and Mn contents and shoot growth proved to be comparable in the two species. Moreover, a significant Cu-induced hROS accumulation was observed in both Brassica species. The diminution in pigment contents and photosynthetic efficiency were more pronounced in B. napus during prolonged Cu exposure. Based on all the parameters, B. juncea appears to be more resistant to excess Cu than B. napus, rendering it a species with higher potential for phytoremediation.

Restricted access

Onkodiabetológia III.

Az antineoplasztikus terápiák és a szénhidrát-anyagcsere viszonya

Oncodiabetology III.

The relationship of antineoplastic therapies and carbohydrate metabolism
Orvosi Hetilap
Authors:
Róbert János Bánhegyi
,
Blanka Veréb
,
Andrea Gazdag
,
Beatrix Rácz
,
Róbert Wagner
,
Norbert Fülöp
, and
Béla Pikó

A rosszindulatú daganatok és a diabetes mellitus epidemiológiai mutatói hasonlóan változnak, vagyis a világban a rák- és a cukorbetegek száma egyaránt dinamikusan növekszik. A közös metabolikus és molekuláris háttérrel is magyarázhatóan mind gyakrabban fordul elő, hogy a két kórállapot egyazon betegen szinkrón vagy metakrón módon manifesztálódik. Ebből adódóan egyre több esetben szükséges egyidejű kezelésük. Mindez egy új tudomány, az onkodiabetológia alapjait is megveti, melynek egyik fontos célja lehet az antineoplasztikus és antidiabetikus terápiák kombinációinak optimalizálása. A tumorellenes készítmények tekintetében figyelembe kell venni a komplex anyagcserét befolyásoló mellékhatásaikat, különösen az inzulinrezisztenciát fokozó és az inzulinszekréciót csökkentő diabetogén effektusaikat. Az antidiabetikumok vonatkozásában pedig mérlegelni szükséges a tumorprevencióban betöltött általános szerepüket, valamint a kemoterápiák toxicitását mérséklő és a daganatok kemorezisztenciáját áttörő hatásaikat. Jelen közleményünkben megvizsgáljuk az antineoplasztikus ágensek effektivitásának és a szervezet glükometabolikus állapotának összefüggéseit, a diabeteses rákbetegek onkoterápiájának sajátosságait, valamint áttekintjük a diabetogén hatás szempontjából legnagyobb súlyú citosztatikus szereket. Ismertetjük a másodlagos diabetes főbb tulajdonságait és altípusait, illetve részletesen tárgyaljuk a daganatok és a daganatellenes kezelések által kiváltott hyperglykaemia és cukorbetegség, különösen a pancreatogen diabetes specifikus jellemzőit. Végül az onkodiabetológiának a daganatos betegek ellátásában betöltött helyét és szerepét igyekszünk meghatározni. Kutatásaink során részletesen felmértük az onkológiai gyakorlatban jelenleg használt klasszikus citosztatikumok, molekulárisan célzott terápiák, valamint a különböző endokrin manipulációk glükometabolikus hatásait. Ehhez közel 300 gyógyszer törzskönyvi leírását és irodalmi hátterét tekintettük át. Megállapítottuk, hogy minden harmadik daganatellenes hatóanyag kedvezőtlenül befolyásolhatja a szénhidrátháztartást. Tapasztalatainkról részletesebben további közleményeinkben számolunk be. Orv Hetil. 2022; 163(41): 1614–1628.

Open access

Onkodiabetológia II.

Antidiabetikumok és rákmegelőzés

Oncodiabetology II.

Antidiabetics and cancer prevention
Orvosi Hetilap
Authors:
Róbert János Bánhegyi
,
Andrea Gazdag
,
Beatrix Rácz
,
László Szalai
,
Róbert Wágner
, and
Norbert Fülöp

A 2-es típusú cukorbetegek száma a világban évről évre növekszik. Hazánkban a diabetes mellitus felnőttek körében mért prevalenciája mára elérte a 9,1%-ot. Mindez egyre fokozottabb egészségügyi és gazdasági terhet ró a társadalomra. Szinte magától értetődő, hogy a gyógyszeriparra jelentős nyomás nehezedik az újabb, hatékonyabb és biztonságosabb antidiabetikus terápiák fejlesztése céljából. Ennek következtében mind nagyobb figyelem irányul az antidiabetikumok általános metabolikus effektusain túl az előnyös vagy hátrányos hatásaik megismerésére is. A vércukorszint alacsonyan tartásával, valamint a szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcsere kontrollálása révén minden hatóanyag rendelkezik egyfajta indirekt daganatellenes befolyással. Emellett többüknél jelentős saját vagy direkt antitumorhatás is valószínű, ám egyeseknél felmerül a tumorpromóciót minimálisan elősegítő szerep is. Fontos megjegyezni, hogy az utóbbi lehetőséget elsősorban preklinikai, experimentális adatok vagy csak rövid időtartamú klinikai vizsgálatok eredményei alapján vetették fel, viszont az antidiabetikumok biztonságosságát nagy esetszámú, multicentrikus, randomizált és kontrollált vizsgálatokból nyert adatok támasztják alá. Egyelőre a metformin az egyetlen hatóanyag, amely többféle tumorlokalizációban, illetve monoterápiában vagy egyéb antidiabetikus szerekkel, inzulinokkal, sőt akár bizonyos citosztatikumokkal és biológiai terápiákkal innovatívan kombinálva is igazoltan csökkentheti a daganatkockázatot. Több antidiabetikum esetében a tumorprevencióban játszott szerep megerősítésére a rendelkezésre álló adatok vagy nem elégségesek, vagy nem teljesen egyértelműek. Munkánkban e téma olykor valóban ellentmondásosnak tűnő, irodalmi hátterét részletesen áttekintve, a ma alkalmazott antidiabetikumok biztonságos használatáról győződhettünk meg. Felvetettük, hogy a jövőben a diabeteses és nem diabeteses betegek hatékonyabb rákmegelőzésében és onkoterápiájában akár a tumorspecifikusan optimalizált antidiabetikus terápia is fontos tényező lehet. Orv Hetil. 2022; 163(40): 1575–1584.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Levente Fazekas
,
Balázs Sax
,
István Hartyánszky
,
Miklós Pólos
,
Ferenc Horkay
,
Tamás Varga
,
Kristóf Rácz
,
Endre Németh
,
Andrea Székely
,
Erzsébet Paulovich
,
Krisztina Heltai
,
Endre Zima
,
Zoltán Szabolcs
, and
Béla Merkely

Bevezetés: Magyarországon 2012-ben ünnepelte 20 éves évfordulóját a szívtranszplantáció, ám a mechanikus keringéstámogató eszközök ezalatt az idő alatt a végstádiumú szívelégtelenség korszerű terápiájának hiányzó láncszemét alkották. 2012 májusában, a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján átadott szívtranszplantációs és szívelégtelenség intenzív osztály, valamint az ehhez társuló eszközfejlesztések tették lehetővé a műszívprogram elindulását. Célkitűzés: A szerzők a program tapasztalatairól számolnak be. Módszer: 2012 májusa és 2014 decembere között 72 beteget 89 esetben kezeltek mechanikus keringéstámogató eszközökkel. A támogatás indikációja valamennyi esetben terápiarefrakter végstádiumú szívelégtelenség, illetve akut bal- vagy jobbszívfél-elégtelenség volt. Eredmények: Huszonhét esetben szívtranszplantáció utáni akut graftelégtelenség, 24 esetben súlyos végstádiumú szívelégtelenség, 21 esetben akut infarktus, 14 esetben szívműtét utáni akut balszívfél-elégtelenség, két esetben súlyos légzési elégtelenség, egy esetben gyógyszermérgezés következtében kialakult malignus ritmuszavar miatt kezdték el a terápiát. A teljes program 30 túlélő betege közül 13 került sikeres szívtranszplantációra. Következtetések: A rendelkezésre álló sokoldalú műszerparkkal a ma létező valamennyi lehetséges terápiás modalitás megvalósítható a rövid távú keringéstámogatástól a középtávú támogatáson át a szívtranszplantációig vagy a végleges műszívbeültetésig. Orv. Hetil., 2015, 156(13), 521–527.

Open access