Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Anikó Maráz x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Fred Penzel The hair-pulling problem. A complete guide to trichotillomania

Oxford University Press, 2003. XXX + 351 pp. ISBN 0-19-514942-4

Journal of Behavioral Addictions
Author: Anikó Maráz
Open access

Az előrehaladott, világossejtes veserák kezelési palettája a molekuláris patológiai ismeretek szélesedése által új, célzott terápiás készítmények megjelenésével bővült. A magasan erezett vesedaganatok progressziójában központi szerepet játszik a daganat érújdonképződése, amelynek kulcsmolekulája a vascularis endothelnövekedési faktor, a modern targetszerek direkt vagy indirekt célpontja. A jelenleg törzskönyvezett készítmények hatásmechanizmusuk alapján a következő csoportokba sorolhatók: vascularis endothelnövekedési faktor ligandot blokkoló monoklonális antitestek (bevacizumab), a vascularis endothelnövekedési faktor receptorait gátló tirozinkináz-inhibitorok (sorafenib, sunitinib, pazopanib) vagy az intracelluláris jelátvitelben kulcsszerepet játszó mTOR-kináz-gátlók (temsirolimus, everolimus). Randomizált vizsgálatok alapján a nemzetközi ajánlások első vonalban sunitinib, pazopanib vagy interferon-α-bevacizumab kombinációt javasolnak jó és közepes prognózisú betegeknél, míg rossz prognózisúaknál temsiroli­must. A korábbi standard citokinterápia hatástalansága esetén sorafenib vagy pazopanib alkalmazható. Eredménytelen tirozinkináz-gátló terápiát követően jelenlegi ismereteink szerint az everolimuskezelés hatékonyságának bizonyítékai a legerősebbek. A betegek életkilátásai várhatóan folyamatosan javulni fognak a targetkészítmények spektrumának további bővülésével. Orv. Hetil., 2011, 152, 655–662.

Restricted access

A szerzők tanulmányukban bemutatják a brit mentálhigiénés kutatás támogatási és pályázati rendszer elmúlt években történt jelentős átalakításának főbb eredményeit. Röviden bemutatják az engedélyeztetési eljárás folyamatát, beleértve az etikai engedélyek megszerzésének menetét is. Rövid nemzetközi kitekintést követően, a szerzők kitérnek az újonnan kialakított rendszerrel szerzett kezdeti tapasztalatokra, a szisztéma előnyeire és hátrányaira.

Restricted access
Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors: Anikó Maráz and Árpád Mihalik
Open access

Commentary on: Are we overpathologizing everyday life? A tenable blueprint for behavioral addiction research

The diagnostic pitfalls of surveys: If you score positive on a test of addiction, you still have a good chance not to be addicted

Journal of Behavioral Addictions
Authors: Aniko Maraz, Orsolya Király, and Zsolt Demetrovics

Background and Aims

Survey-based studies often fail to take into account the predictive value of a test, in other words, the probability of a person having (or not having) the disease when scoring positive (or negative) on the given screening test.

Methods

We re-visited the theory and basic calculations of diagnostic accuracy.

Results

In general, the lower the prevalence the worse the predictive value is. When the disorder is relatively rare, a positive test finding is typically not useful in confirming its presence given the high proportion of false positive cases. For example, using the Compulsive Buying Scale (Faber & O’Guinn, 1992) three in four people classified as having compulsive buying disorder will in fact not have the disorder.

Conclusions

Screening tests are limited to serve as an early detection “gate” and only clinical (interview-based) studies are suitable to claim that a certain behaviour is truly “pathological”.

Open access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Csaba Pléh, Miklós Kürthy, Anikó Maráz, and Gabriella Fekete
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Küronya, Krisztina Bíró, Lajos Géczi, and Anikó Maráz

Absztrakt:

A metasztatikus prosztatadaganat kezelése kórélettanilag két stádiumra osztható: hormonérzékeny és kasztrációrezisztens fázis. A hormonérzékeny szakasz kezelésében a mai napig Huggins 1966-ban Nobel-díjjal jutalmazott 1941. évi megfigyelésének van kulcsszerepe, miszerint a herék eltávolítása esetén a prosztatadaganat mérete csökken. Az androgéndeprivatio, azaz a tesztoszteronhiány előidézése jelenleg a metasztatikus prosztatacarcinoma bázisterápiája, a betegeknek életük végéig ebben a kezelésben kell részesülniük. Az elmúlt nyolc évben a docetaxel mellett további öt új hatóanyag került törzskönyvezésre metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatadaganat kezelésére: sipuleucel-T, kabazitaxel, abirateron, enzalutamid, rádium-223. Ezen szerek szekvenciális alkalmazásával jelentős túlélésjavulást lehet elérni. Az új fejlesztések mellett fókuszba került a hormonérzékeny szakasz is, kiemelten a kedvezőtlenebb prognózisú, de novo áttétes betegek kezelése. Több vizsgálat igazolta az androgéndeprivatio mellett alkalmazott korai docetaxel, illetve abirateron kiváló hatékonyságát. A szerzők részletesen ismertetik a hormonérzékeny szakaszban paradigmaváltáshoz vezető klinikai vizsgálatok eredményeit, illetve felhívják a figyelmet a hazai gyakorlat nehézségeire. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1664–1671.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Linda Varga, Zoltán Bajory, László Pajor, János Révész, Farkas Sükösd, and Anikó Maráz

Absztrakt:

Bevezetés: A korszerű diagnosztikus és kezelési lehetőségek igénybevételével a prosztatarák mortalitása jelentősen csökkenthető. A korai stádiumú daganatos betegek radikális műtéttel vagy sugárkezeléssel is meggyógyíthatók. Célkitűzés: A jelenlegi kivizsgálási és a terápiás módszerek áttekintése és összehasonlítása a korábbi gyakorlattal a diagnózis pontossága, a hatékonyság javítása és a mellékhatások csökkentése szempontjából, valamint általános összefüggések megvilágítása súlyos szövődményes esetek kapcsán. Módszer: Két prosztatadaganatos eset mentén ismertetjük a pontos szövettani diagnózis jelentőségének és változásának, a megfelelő képalkotó vizsgálatok alkalmazásának, a besugárzás hagyományos és modern paramétereinek, valamint a sugárkezelés akut és késői szövődményeinek részleteit. Elemzésre kerülnek a korábbi és a napjainkban alkalmazott módszerek lényegi különbségei és ezek konzekvenciái is. Eredmények: Betegeink diagnózisában napjainkra módosult a szövettani vélemény. Mindkét esetben 2009–2011-ben hagyományos, 3 dimenziós konformális technikával definitív sugárkezelés történt, melynek hatására meggyógyultak prosztatatumorukból. Az egyik beteg besugárzást kapott a hólyagra is, mivel a daganat beszűrte azt. A másiknál a biztonsági zóna kiterjesztése miatt, a kor színvonalán álló besugárzás a hólyagalapot is kiterjedtebben érintette. Bár mindkét esetben hetek alatt szanálódott a hevenyen jelentkező kettes fokozatú cystitis, mégis késői szövődményként zsugorhólyag alakult ki. Ezek elhárítására – az első esetben a vérzés megállítására, a második esetben az incontinentia megszüntetésére – a hagyományos eljárások kudarca miatt radikális cystoprostatectomiára volt szükség. Következtetések: A prosztatadaganatok diagnosztikai és terápiás fejlődésének összetett lépései együttesen vezetnek a súlyos szövődmények elkerüléséhez. Az adatok szintézise azonban akkor lehet még sikeresebb, ha azokat a korábbi tapasztalatok birtokában is elemezzük. Orv Hetil. 2018; 159(32): 1317–1325.

Restricted access