Absztrakt

Bevezetés: A kiégés gyakran előforduló jelenség az egészségügyi dolgozók, így az orvosok körében is. Célkitűzés: A kiégés esetleges összefüggésének feltárása az egészséggel, pszichoszomatikus tünetekkel, életérzéssel, alváskörülményekkel. Módszer: Kvantitatív keresztmetszeti vizsgálat online kérdőívvel 186 orvos részvételével. A kiégés mérésére Pines és Aronson 21 tételből álló kérdéssorozatát alkalmazta a szerző. Az adatok típusainak megfelelően χ²-próbát, független kétmintás T- és Mann–Whitney-tesztet, korrelációanalízist végzett a szerző. A kiégés stresszorainak vizsgálata lineárisregresszió-analízissel történt. Eredmények: A kiégés mértéke negatívan korrelált az életkorral (p = 0,040; r = –0,151), az egészségügyben eltöltött évek számával (p = 0,027; r = –0,162), a pozitív jólléttel (p<0,001, r = –0,670), és pozitívan korrelált a negatív jólléttel (p<0,001; r = 0,585), az élettel való elégedettséggel (p<0,001; r = –0,532). A burnout által érintettek rosszabbnak ítélték meg egészségi állapotukat (p<0,001), gyakrabban jelentkeztek pszichoszomatikus tünetek (p<0,001), daganatos (p = 0,007), allergiás (p = 0,030), pszichiátriai (p = 0,025) megbetegedések és alvászavar. Következtetések: A kiégés a válaszadó orvosok egyharmadát érinti; a magasabb életkor és a több gyermek protektív tényezőnek bizonyult. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 623–630.

Absztrakt

Bevezetés: Az egészségmagatartás az egészség fenntartását, javítását és helyreállítását eredményező tevékenység. Célkitűzés: A szerző fel kívánta tárni az orvosok egészségmagatartásának összefüggéseit az életkorral, nemmel, egészségügyi ellátás szintjével, a szakmatípussal és a havi túlóra mennyiségével. Módszer: Kvantitatív keresztmetszeti vizsgálat online kérdőívvel 186 orvos részvételével. Az adatelemzés χ²-, Kolmogorov–Szmirnov-, Mann–Whitney- és Kruskal–Wallis-próbával történt. Eredmények: A fekvőbeteg-ellátásban dolgozókra jellemző a több kávé- (p = 0,034) és energiaital- (p = 0,018) fogyasztás, valamint az, hogy csak hétvégén, otthon tudnak nyugodtan étkezni (p = 0,032). A férfiak (p = 0,003) gyakrabban fogyasztanak alkoholt, naponta két liternél több folyadékot (p = 0,005), vörös húsokat (p<0,001) és főtt ételt (p = 0,018), továbbá testtömegindexük magasabb (p<0,001; U = 2289,0), mint a nőknek. Az alapellátásban dolgozók gyakrabban fogyasztanak főtt ételt (p = 0,005), a 30 év alattiak pedig csipszet és gyorsételeket (p = 0,001), energiaitalt (p = 0,005), de fizikailag ők a legaktívabbak (p = 0,010). Következtetések: Az orvosok táplálkozási szokása több ponton is eltér a kívánatostól, és a fizikai aktivitás mértéke elmarad a nemzetközi trendektől. Orv. Hetil., 2016, 157(30), 1198–1206.

Absztrakt

Napjainkban egyre többet hallani az egészségügyi dolgozók ellen elkövetett erőszakról. Ezek olyan szándékos cselekmények, amelyeket legtöbbször a beteg vagy a hozzátartozó követ el, és a dolgozó testi, lelki sérülését okozzák rövid és hosszú távon egyaránt. Az agresszív cselekmények okai legtöbbször a páciensben keresendők, de szerepet játszanak benne az egészségügyben dolgozó szakemberek és a munkahely bizonyos jellemzői is. A szerzők a nemzetközi és hazai szakirodalomban fellelt adatokra támaszkodva ismertetik az agresszió különböző megfogalmazásait, az egészségügyi szakembereket ért agresszív cselekedetek okait. A közlemény részletesen kitér az agresszió típusaira, gyakorisági megoszlásaira, valamint ismerteti az egészségügyben dolgozó szakemberekre gyakorolt hatásokat, következményeket, illetve néhány megelőzési lehetőséget is ajánl. Orv. Hetil., 2016, 157(28), 1105–1109.

Elméleti háttér: Az egészségügyi szakdolgozók kiégettségét számos kutatás bizonyította már itthon és külföldön is. Sokan vizsgálták az egészségügyben a páciensek és a hozzátartozóik részéről jelentkező agressziót is, amelynek számos oka lehet: alkohol vagy kábítószer általi befolyásoltság, mentális betegségek, hosszú várakozási idő, túlzsúfoltság, nagy hőség és zaj, amely növeli a feszültséget a páciensben. Hazánkban még nem vizsgálták a kiégés összefüggését az agresszióval és a munkahelyi konfliktussal egészségügyi szakdolgozók körében. Cél: Felmérni egészségügyi szakdolgozók körében a kiégettség mértékét, és annak összefüggését a munkahelyen átélt agresszív cselekményekkel, valamint megvizsgálni, hogy a kiégés összefügghet-e a munkahelyi konfliktusok gyakoriságával. Módszerek: A keresztmetszeti vizsgálat egy saját szerkesztésű on-line kérdőívvel történt, amely a saját kérdéseken túl tartalmazta a Kiégés Leltárt, a Nyílt Agresszió Skálát és a Csoporton belüli Konfliktus Skálát. A mintavétel nem-véletlenszerű mintavételi eljárással, azon belül kényelmi mintavétellel történt. Eredmények: A válaszadók 44,2%-a valamilyen mértékben érintett a kiégés által, 4,6% soha nem élt át konfliktust a munkahelyén, és 4,4% nem szenvedett el agresszív cselekményt a betegtől vagy hozzátartozójától. Szignifikáns eltérés volt kimutatható az egyes kiégettségi csoportok között az agresszióra vonatkozó érintettségben (χ²(3) = 97,698; p < 0,001): minél kiégettebb a válaszadó, annál gyakrabban élt át agresszív eseményt. A kiégettség mértékének növekedésével a munkahelyi konfliktusok száma is növekszik (F(3) = 66,967; p < 0,001). Következtetések: Az agresszió a hazai egészségügyben is számottevő mértékben jelen van. A kiégés összefügg a munkahelyen átélt agresszív eseményekkel és a munkahelyi konfliktussal, amely nagy valószínűséggel még tovább rombolja a dolgozó lelkiállapotát. A szakdolgozók lelki egészségének javítása többek között növelné a betegelégedettséget és a betegbiztonságot is.

Absztrakt:

Bevezetés: Manapság egyre többet lehet hallani az egészségügyi dolgozók ellen elkövetett agresszív cselekményekről. Ez a terület külföldön már évek óta a figyelem középpontjában van, és számtalan ezzel kapcsolatos kutatás született, de hazai viszonylatban ezen a téren nagy hiányosságok mutatkoznak. Célkitűzés: Feltárni az egészségügyi szakdolgozókat ért agresszív cselekmények és azok hatásának összefüggéseit különböző szociodemográfiai és munkahelyi tényezőkkel. Módszer: Kvantitatív keresztmetszeti vizsgálat online kérdőívvel 1201 egészségügyi szakdolgozó részvételével. Az adatelemzés χ²-, Kolmogorov–Szmirnov-, Mann–Whitney- és Kruskal–Wallis-próbával történt. Eredmények: A férfiak, az 50 évesnél fiatalabb munkavállalók, a fekvőbeteg-ellátásban, a 12 órás folyamatos munkarendben és az állandóan éjszaka dolgozók, a havonta valamennyi túlórát végzők élnek át jelentősen gyakrabban verbális és fizikális agressziót, és az agresszív incidens következtében kialakult negatív emocionális hatás is ezen csoportoknál jelentkezik inkább. Következtetések: Az agresszió a hazai egészségügyben egy jelen lévő és súlyos probléma, amely megköveteli a dolgozók megfelelő felkészítését az ilyen esetekre. Orv. Hetil., 2017, 158(6), 229–237.

A tanulmány célja a rövid távú emlékezeti rendszerek mérőeljárásainak és ezek neuropszichológiai alkalmazhatóságának bemutatása. Számos neuropszichológiai kórkép hátterében megtalálható a munkamemória valamely alrendszerének károsodása, éppen ezért a mérőeljárások diagnosztikai jelentőséggel bírnak. A tanulmány kiemelten foglalkozik Daneman és Carpenter „olvasásterjedelmi” eljárásának bemutatásával, amelynek magyar változatával az elmúlt években számos kutatást végeztünk. Részletesen fogunk szólni a munkamemória verbális információkért felelős alrendszerének széles körben használt mérőeljárásáról, a „nemszó-ismétlési” tesztről, amelyről az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy jól használható az SLI (Specific Language Impairment) kórkép diagnosztizálásánál. A tanulmány a neuropszichológiai vonatkozásokon felül megpróbálja felvázolni a különböző tesztek és a munkamemória alrendszereinek kapcsolatát, a validitási problémákat, valamint bemutatja mind a hazai, mind a külföldi kutatási eredményeket

Absztrakt

Az előrehaladott rectumcarcinoma méretének, stádiumának csökkentése, a reszekabilitás arányának növelése céljából vezettük be az ún. hosszúidejű neoadjuváns radio-kemoterápiát. 2005. VI. 1. és 2008. VII. 31. között 67 előrehaladott rectum-adenocarcinomás (T_2–4N_1–2M₀) beteg neoadjuváns és műtéti kezelését végeztük. A 44 férfi/23 nő átlagéletkora 61,3 év (46–84 év) volt. A neoadjuváns sugárkezelés 25 alkalommal összesen 45 Gy, valamint az első és az utolsó héten, 5–5 napon át 350 mg/m²/nap 5-FU és 20 mg/m²/nap leucovorin kemoterápia, az utóbbi időben kiegészítve célzottan a makroszkópos tumorra biztonsági zónával 3x1,8 Gy előrehozott boost besugárzással. Restaging vizsgálatokat követően átlagosan 8 héttel az onkológiai kezelés után végeztük a műtéteket. 38 (57%) elülső rectumreszekció történt kettős stapler technikával, 18 (27%) abdominoperinealis rectumexstirpációt, 7 Hartmann-műtétet, illetve 4 per anum excíziót végeztünk. A patológiai feldolgozás a preoperatív staginghez képest 6 esetben (11%) teljes (_PT₀N₀) remissziót, 43%-ban parciális remissziót mutatott. A regressziós gradiens alapján TRG 1 11%, TRG 2 25%, TRG 3 32,2%, TRG 4 26,8%, TRG 5 5% volt. Reoperációt igénylő morbiditás 5,9% volt. Varratelégtelenség nem fordult elő. Az onkológiai és sebészi kezelésnek mortalitása nem volt. A hosszúidejű neoadjuváns onkológiai kezelés az esetek többségében a rectumdaganat stádiumát csökkenti, ezzel emeli a reszekabilitást és a jobb életminőséget jelentő reszekciós műtétek arányát.

A harmadik hazai országos táplálkozási vizsgálat az Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF) keretében valósult meg, ennek megfelelően az adatfelvétel 2003 november–decemberében történt. A vizsgálat 19 éven felüliekre terjedt ki, 1179 fő táplálkozási adatfelvétele volt értékelhető, az energia- és makrotápanyag-beviteli eredmények 2005-ben, az ásványianyag-beviteli adatok 2007-ben az Orvosi Hetilapban kerültek közlésre, ezúttal a vitaminbevitel bemutatására kerül sor. Az eredmények értékeléséhez a szerzők felhasználják a két korábbi hazai és hasonló külföldi vizsgálatok adatait, valamint a magyar és nemzetközi tápanyag-beviteli ajánlásokat. Az eredmények közül kedvezőnek ítélhető az ajánlásoknak mindkét nemben megfelelő retinolekvivalens-, B ₁ -, B ₆ -, B ₁₂ -vitamin- és niacin-, biotin-, valamint a férfiak esetében emellett az elegendő E-vitamin-bevitel. Kedvezőtlennek minősül a jelenlegi vizsgálatban mindkét nemben elégtelen B ₂ -, C- és D-vitamin-, valamint pantoténsav-bevitel, továbbá a folátok ajánlott mennyiségnél kisebb átlagos bevitele és emellett a nők elégtelen E-vitamin-bevitele. Magyarországon először ebben a táplálkozási vizsgálatban került sor D-vitamin, biotin, pantoténsav és folátok bevitelének meghatározására. A szerzők nyomatékosan hangsúlyozzák a kellően változatos és egészséges táplálkozás jelentőségét a lakosság megfelelő vitaminellátottsága érdekében.

Absztrakt

Bevezetés: Az időskori maculadegeneráció exsudativ formájának elfogadott és hatékony kezelése a vascularis endothelialis növekedési faktort gátló kezelés. Célkitűzés: Annak morfológiai leírása, milyen érrendszer észlelhető a macula területében több éve tartó tartós kezelés után. Módszer: A vizsgálatba 48 beteget (34 nő, 14 férfi, életkor 74,4 ± 8,0 év) vontak be, akiknél legalább 24 hónappal korábban kezdték meg a vascularis endothelialis növekedési faktort gátló kezelést (ranibizumab, aflibercept). A kezelt 56 szemnél a követési idő (53,8 ± 31,0 hónap) alatt összesen 7,6 ± 4,9 injekciót alkalmaztak. AngioVue (Optovue Inc., Fremont, CA, Amerikai Egyesült Államok) készülékkel optikai koherencia tomográfia-angiográfia vizsgálatot végeztek. Eredmények: A felszínes retinaerek károsodását 5/56 esetben, a mélyebb retinakeringés kiesését 9/56 esetben tapasztalták. A choriocapillaris károsodására, az érújdonképződést követő eltérésekre négyféle kép volt a jellemző: 1. pigmenthám- és choriocapillaris-atrophia, 2. submacularis heg, 3. aktív neovascularisatio, 4. intraretinalis ciszták. Következtetés: Az optikai koherencia tomográfia-angiográfia noninvazív módszer, amelynek segítségével a maculadegeneráció jól nyomon követhető. Orv. Hetil., 2016, 157(42), 1683–1690.

Absztrakt:

Bevezetés: Retrospektív munkánkban az elmúlt 12 év alatti két, 5 éves időszakban vizsgáltuk a tüdőmetastasisok szövettan szerinti megoszlásában és a metastasectomiák típusában végbement változásokat. Célkitűzés és módszer: Az első csoportban (2006–2010) 55 beteg volt: férfi 54,5% (n = 30), nő 45,5% (n = 25), átlagos életkor 57,9 év (24–80); a második csoportban (2014–2018) 115 beteg volt: férfi 60% (n = 69), nő 40% (n = 46), átlagos életkor 62,2 év (26–82). Eredmények: Az első időszakban a rectumban 19,3%-ban (n = 11), a colonban 17,5%-ban (n = 10), a vesében 14%-ban (n = 8) volt a primer tumor, a második periódusban a colonban 23,1%-ban (n = 31), a rectumban 15,7%-ban (n = 21), a vesében 9%-ban (n = 12). A műtétek megoszlása: atípusos reszekció: 38,6% (n = 22) és 46,3% (n = 62); lobectomia 31,6% (n = 18) és 26,9% (n = 36); pulmonectomia 10,5% (n = 6) és 1,5% (n = 2); segmentectomia 7% (n = 4) és 9,7% (n = 13); bilobectomia 1,8% (n = 1) és 0,7% (n = 1) az első és a második csoportban, egyenként. Az első periódusban végzett ’video-assisted thoracic surgery’ (VATS) műtétek aránya 5,3%-ról (n = 3) a második periódusban 64,9%-ra (n = 87) növekedett. A primer tumor műtéte és a tüdőáttét eltávolítása közötti betegségmentes időszak az első csoportban átlagosan 45,2 hónap (0–144), a másodikban átlagosan 33,8 hónap (0–180) volt. Az első periódusban észlelt 39 hónapos medián túlélés a második csoportban 59 hónapra emelkedett. Az átlagos 5 éves túlélés mindkét csoportunkban 41% volt. Következtetés: Az elmúlt 12 év alatt a tüdőáttétek eltávolításán átesett betegek száma a kétszeresnél is jobban megemelkedett, és jelentősen nőtt a VATS-metastasectomia aránya (5,3% vs. 64,9%). A primer tumoros megoszlásban nem találtunk jelentős eltérést. A medián túlélés a második csoportban némileg jobbnak bizonyult. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1215–1220.