Search Results

You are looking at 1 - 10 of 23 items for

  • Author or Editor: Anikó Nagy x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Kutatásunkban1 egy olyan módszert dolgoztunk ki, ami alkalmas kisiskolások asszociatív emlékezeti fejlődésének vizsgálatához, mely képesség összefügg az epizodikus emlékezettel. A vizsgálathoz páros asszociációs emlékezeti feladatot alkottunk és az elemfelismerést, automatikus asszociatív képességet és rekollekciós teljesítményt mértük. A tanulási fázisban a személyek képpárokat tanultak, majd rövid késleltetés után egy felismerési emlékezeti feladat következett. A felismerési feladat 4 típusú képpárt tartalmazott: új-új, régi-új, régi-régi újrarendezett és régi-régi eredeti pár. A résztvevők feladata az volt, hogy minden egyes képpár eleméről egy régi-új döntést hozzanak, és a régi-régi válaszok után azt is meg kellett mondaniuk, hogy a látott képpárt újrarendezett vagy eredeti párosításban látják-e. A rekollekciós képességet az jelentette, hogy mennyire képesek megkülönböztetni az újrarendezett és eredeti képpárokat. Az automatikus asszociatív hatást az eredeti és újrarendezett képpárok bemutatásakor mért elemfelismerési teljesítmények különbsége mutatta. Kutatásunkban 6 és 10 éves gyermekeket és fiatal felnőtteket vizsgáltunk. Eredményeink szerint a kétféle asszociatív képesség tekintetében jelentős fejlődési különbség mutatható ki. A rekollekció képessége 6 és 10 éves kor között növekedést mutatott, míg az automatikus asszociatív hatás — bár már 6 éves korban kimutatható volt — nem mutatott fejlődést az életkorok között. Vizsgálatunk kimutatja az epizodikus emlékezeti képesség kisiskoláskori fejlődését, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy asszociatív emlékezetünk nem egységes képességeket takar.

Restricted access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Ujhelyiné Nagy Anikó
and
Kuritárné Szabó Ildikó

A gyermekkorban (családon belül) elszenvedett traumatizáció fontos, de sokszor fel nem ismert patogén tényező, amely az egész személyiségfejlődést (de)formálhatja, és szerepet játszik nem csupán a későbbi pszichológiai károsodások, hanem az egészségkárosító viselkedésformák, valamint a krónikus egészségi problémák kialakulásában is. Míg a gyermekkori ártalmas élmények szerepe a mentális betegségek etiológiájában régóta ismert, addig a kapcsolata az akár élethosszig jelenlevő, krónikus szomatikus problémákkal és megbetegedésekkel csupán az utóbbi évtizedekben került a nemzetközi tudományos érdeklődés középpontjába. A gyermekkorban elszenvedett krónikus traumatikus élmények sokrétű neurobiológiai, hormonális és immunműködésbeli eltéréseket eredményeznek, amelyek mediáló tényezőkként közvetítik az ártalom patogén hatását számos szervrendszer irányába. A nemzetközi kutatások eredményei bizonyították ezen élményeknek a felnőttkori egészségkárosodásban játszott oki szerepét, valamint azt is, hogy egy kellően fel nem ismert „járványról“ beszélhetünk, amennyiben a gyermekkori traumatizáció elterjedtségét és az abból következő kedvezőtlen következményeket tekintjük. Célunk az öszszefoglaló során áttekintést nyújtani a nemzetközi szakirodalomban fellelhető főbb kutatási eredményekről, amelyek összegzik eddigi tudásunkat az ártalmas gyermekkori élmények szomatikus egészségi állapotra gyakorolt hatásáról. Említést teszünk többek között a daganatos és kardiovaszkuláris megbetegedésekkel, egészségkárosító magatartásformákkal, emésztő- és légzőrendszerrel, krónikus fájdalomszindrómával, alvászavarokkal és korai halállal kapcsolatban feltárt összefüggésekről. Mindez hozzájárul a korai pszichoszociális rizikófaktorok elterjedtségének és felnőttkorra is átívelő súlyos következményeinek felismeréséhez, és felhívja a figyelmet a gyermekkori ártalmas élmények megelőzésének és kezelésének népegészségügyi jelentőségére.

Open access

Kutatásunkban a szülői bánásmód párválasztásra gyakorolt hatását vizsgáltuk. A Young-féle sémafókuszú elméletre alapozva a frusztrálódott fejlődési alapszükségletek oldaláról közelítettük meg a kérdést, így a pár tagjainak maladaptív sématartományai közötti specifikus illeszkedéseket kerestünk. Emellett összehasonlítottuk az ellentétes nemű szülő felől észlelt bánásmódot a partnertől tapasztalt bánásmóddal. Feltételezve, hogy az egyén, választásaiban a séma-kémia elvét követve, hajlamos olyan partnert választani, aki meglévő sémáit megerősíti, valószínűsítettük, hogy ezek jelentős hasonlóságot mutatnak.Vizsgálatunkban a Young-féle Séma Kérdőívet, a Young-féle Szülői Gondoskodás Kérdőívet, a Pár Kérdőívet és demográfiai kérdőívet használtuk, amelyet 35 pár, azaz 70 fő töltött ki.Eredményeink a maladaptív sématartományok jelentős illeszkedését nem erősítették meg, ugyanakkor figyelemre méltó együttjárásokat mutattak a szülő és a választott partner bánásmódja között. Férfiak esetében az anyai bánásmód hatása egyértelmű hasonlósági választásokban nyilvánulhat meg, míg nőknél az apa viszonyulása hasonlósági és komplementer választásokat egyaránt eredményezhet.

Restricted access

A dipeptidil-peptidáz-4 enzim – amely azonos a T-lymphocyta membránfelszínhez kötött CD26 molekulával – az inkretin hormonok bontásával jelentős szerepet játszik a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy meghatározzuk az éhomi és postprandialis szérum-DPP-4 enzimaktivitását 41 1-es, 87 2-es típusú cukorbetegben, valamint 25 egészséges személyben. Módszer: A szérum-DPP-4-enzimaktivitás meghatározása microplate-alapú kinetikus eljárással történt éhomi, majd étkezést követően 60 és 120 perces időszakokban. Eredmények: A DPP-4-enzimaktivitás mind éhomi, mind postprandialis állapotban szignifikánsan magasabb volt az 1-es típusú diabetesben szenvedőknél, mint a 2-es típusú diabeteses vagy a kontrollszemélyekben. Nem találtunk változást az enzimaktivitásban egyik csoporton belül sem a postprandialis és az éhomi állapot között. Nem volt korreláció sem az éhomi plazmaglükóz- és a szérum-DPP-4-enzimaktivitás, sem a HbA 1c és a szérum-DPP-4-enzimaktivitás között. Következtetés: Eredményeink felvetik annak a valószínűségét, hogy a DPP-4-gyel kapcsolatba hozható vércukorszint-változás nem a szérumban mérhető DPP-4-aktivitás-változás következménye, hanem parakrin módon ható DPP-4-hatásként jelentkezik. Az 1-es típusú diabetesben észlelhető emelkedett DPP-4-enzimaktivitás ugyanakkor a pancreas autoimmun folyamatára utalhat, de hormonális feed-back mechanizmust, esetleg célszervkárosodást is jelezhet.

Open access

A kromogranin-A a granincsaládba tartozó fehérje, amelyet neuroendokrin sejtek termelnek és ezek szekréciós granulumaiból származik. A kromogranin-A-ból számos, mind ez idáig kevésbé tisztázott funkciójú fehérje képződik. Jelenleg a kromogranin-A vérben mérhető szintjének meghatározását elsősorban neuroendokrin daganatok laboratóriumi diagnosztikájában használják. A legfrissebb kutatások alapján azonban úgy tűnik, a kromogranin-A-ból származó WE-14 nevű fehérjének szerepe lehet az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásában is. A WE-14 fehérje autoantigénként viselkedik a β-sejtek elpusztításában részt vevő T-sejtek számára. Ezt a mechanizmust eddig specifikusan a nem obes diabetogén egerekben figyelték meg. Újabb eredmények alapján a WE-14 a diabeteses egerek mellett az újonnan diagnosztizált 1-es típusú cukorbetegeknél is az autoreaktív sejtek célpontjaként szolgál, amely reakció szöveti transzglutamináz enzimmel fokozható. A szerzők jelen összefoglalójukban áttekintik a kromogranin-A bioszintézisét, biokémiai jellegzetességeit, szervezetbeli funkcióit, valamint ismertetik a cukorbetegség patomechanizmusában betöltött szerepére vonatkozó jelen ismereteket. Orv. Hetil., 2015, 156(5), 163–170.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Piroska Orosi
,
Anikó Farkas
,
Ibolya Berkes
,
Gyöngyi Salné Nagy
,
Zoltán Szentkereszty
,
Katalin Mályi
, and
Anikó Dán

Irodalmi adatok szerint az intenzív osztályokon a nosocomialis fertőzések száma többszöröse a nem intenzív osztályos betegekének. Az életmentő technológia fejlődése növelte a kórházi fertőzések kialakulásának veszélyét az elmúlt évtizedekben. Széles körben elfogadott, hogy epidemiológiai módszert szükséges alkalmazni a kórházi fertőzések felderítésére, az előfordulási arány megállapítására, a járvány korai felismerésére és az infekciókontroll-intézkedések hatékonyságának lemérésére. Cél: Nosocomialis surveillance alkalmazása a nosocomialis fertőzések epidemiológiájának megismerése a Kenézy Gyula Kórház Intenzív Osztályán. Módszerek: A Kenézy Gyula Kórház 1637 ágyas megyei kórház, 16 ágyas Központi Intenzív osztállyal. A vizsgált időszak alatt (2004. április 1.–2006. március 31.) az interdiszciplináris intenzív osztályon 1490 beteget ápoltak, az összes ápolási nap száma 8058 volt. Az ápoltak leggyakrabban légzési elégtelenség, politraumatizáció vagy fejsérülés diagnózisokkal kerültek felvételre. A klinikai adatokat epidemiológus szakápoló gyűjtötte, előzetesen összeállított infekciókontroll-adatlap alapján. A kórházi fertőzések azonosítására CDC-definíciókat alkalmaztak. Eredmények: A vizsgált időszakban 194 nosocomialis infekciót detektáltak 134 betegnél. Az incidencia 13,0 száz betegre vonatkoztatva, az incidenciasűrűség pedig 24,0 ezer ápolási napra vonatkoztatva. A leggyakoribb kórházi fertőzés a légúti infekció volt (44,3%) majd azt követték a húgyúti (21,1%) és a véráramfertőzések (20,1%). Következtetések: A nosocomialis fertőzések felkutatására nosocomialis surveillance-t kell folytatni az intenzív osztályokon. A nosocomialis surveillance interdiszciplináris megközelítést és orvos-nővér szakmai együttműködést kíván. A beteg-nővér arány független rizikófaktor. Az egészségügyi intézmények létszám-racionalizálásánál figyelembe kell venni, hogy az intenzív osztályokon a beteg-nővér arány csökkentése a kórházi fertőzések számának növekedéséhez vezet.

Restricted access

Ebben az összefoglaló cikkben bemutatjuk, hogy a ma már széleskörűen alkal-mazott nanoméretű fém-oxidok milyen hatással lehetnek a talajban élő mikroorga-nizmusokra. A nanoméretű fém-oxidok felhasználásuk során közvetlenül és közve-tetten is bekerülhetnek a talajba.

A leginkább alkalmazott és ezért környezeti kockázat szempontjából is leggyak-rabban vizsgált fém-oxidok a nZnO, a nTiO2, a nSiO2, az nAl2O3 és a nCuO. A nanoanyagokat alkalmazhatják a mezőgazdaságban is, elsősorban növényvédelmi célból. A félvezető fém-oxidokat a peszticidek lebontására is használhatják a fotokatailitikus tulajdonságuk miatt.

A talajbaktériumokra kifejtett hatásokat számos közlemény vizsgálja. Jelentősé-gük nagy, mivel alapját képezik a táplálékhálózatnak és az elsődleges szereplői a globális biogeokémiai körforgalmaknak. A táplálékláncban betöltött helyzetük mi-att szerepük lehet a fém-oxidok felhalmozódásában is, tehát mindenképp jól alkal-mazhatóak tesztszervezettként toxikológiai vagy ökotoxikológiai vizsgálatokban. A kísérletek nagyon különböző eredményeket hozhatnak függően a tesztfajtól, a használt módszertől, illetve az anyag kémiai összetételétől, mivel a nanoanyagok vizsgálatára még nem születtek egységes tesztszabványok.

A vizsgált fém-oxidok általában a baktériumok közösségének összetételére és diverzitására gyakorolnak hatást. A nZnO bakteriosztatikus hatást fejt ki vizsgált baktérium fajokra, a legtöbb kísérletben erősebb hatása volt, mint nagyszemcsés megfelelőjének ugyanabban a koncentráció tartományban.

A nTiO2 hatását egyes irodalmi adatok szerint az UV fény jelenléte befolyásolta, ennek hiányában csökken az anyag toxicitása. Ezen felül a nTiO2 hatása a talaj pH-jától és szerves anyag tartalmától is függ. A titán-dioxid is bakteriosztatikus hatást fejt ki a baktérium közösségekre. A két anyag közül azonos koncentrációban alkal-mazva a nZnO toxikusabb. A nCuO ugyanakkor mind a nZnO-nál, mind a nTiO2-nál toxikusabbnak bizonyult a kísérletek alapján.

A talajban élő mikroszkopikus gombafajoknál nem egyértelmű a nanoszemcsés anyagok hatása, a tesztfajok különböző érzékenysége és a módszertani eltérések miatt az eredmények különbözőek. A nZnO-ra a legérzékenyebb faj a Penicillium expansum, 61–91%-os növekedés gátlással. Az arbuszkuláris mikorrhiza fajoknál a nagyobb dózisban (3,2 mg·kg−1) adott nFeO szignifikáns kolonizáció csökkenést okoz.

Az eddigi kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy a talaj mikroorga-nizmusait nagyrészt negatívan befolyásolják a nanoméretű fém-oxidok és egyértel-műen toxikusak is lehetnek a különböző baktérium- és gombafajokra. Mindenképp érdemes azonban vizsgálni a talaj mikro-, mezo- és makrofaunájára gyakorolt hatá-sokat is, hogy ezeken keresztül teljes képet kapjunk a nanoméretű fém-oxidoknak a talaj közösségekre kifejtett toxicitásáról.

A nanoanyagok talajba jutó mennyisége előreláthatólag növekszik majd a jövő-ben, tekintettel arra, hogy ezek előállítása és felhasználása egy dinamikusan fejlődő ágazat. Mivel a nanoanyagok nem kizárólag a szennyvizekből és hulladékból kerül-hetnek a környezetbe, hanem közvetlen mezőgazdasági felhasználás révén is, fontos tudnunk, hogy milyen káros hatásokkal kell számolnunk, végső soron ezek a folya-matok közvetett módon az ember jólétét, a környezet és az élelmiszerlánc biztonsá-gát is befolyásolhatják.

Restricted access

Az 1-es típusú cukorbetegség gyakran társul egyéb autoimmun kórképekkel. A parietalis sejtellenes antitestek (PCA), melyek az 1-es típusú cukorbetegek mintegy 20%-ában megtalálhatók, autoimmun gastritis és anaemia perniciosa jelenlétére figyelmeztetnek. A PCA-k a gyomor-H + /K + ATP-ázt károsítják, és hypo-/achlorhydriát, hypergastrinaemiát okozhatnak. Ennek következtében az enterochromaffin-szerű (ECL) sejtek hyper-/dysplasiaja alakulhat ki, mely carcinoid gyomortumor kialakulására hajlamosít. Az ECL-sejtek hyperplasiájából fejlődő gyomorcarcinoidok az autoimmun gastritises vagy anaemia perniciosában szenvedő betegek 4–9%-ában alakulnak ki. A 29 éves, 6 éve 1-es típusú diabéteszben szenvedő, 8 éves kora óta primer hypothyreosis miatt pajzsmirigyhormon-szubsztitúcióban részesülő nőbetegünknél gyomorpanaszok miatt felső panendoszkópia és biopsziás vizsgálat történt. Az endoszkópia többszörös kicsi polipokat mutatott a fundus területén nonantral hypergastrinaemiás (A-típusú) atrophiás gastritissel. A parietalis sejtantitest-vizsgálat pozitív volt, a szérum-chromogranin-A koncentrációja (CgA) 289,7 ng/ml (norm: 98 ng/ml alatt), a TSH-szint 9,93 mIU/L volt. A szövettani vizsgálat carcinoid tumort igazolt. Octreotidterápiát követően parciális gastrectomiát végeztek. Műtét után a szérum-chromogranin-A-szint normalizálódott. A nonatral, többszörös polipok néma neuroendocrin tumort takarhatnak, melyek rendszerint lassan növekvő, benignus viselkedésű endokrin daganatok, de magas malignitású endokrin karcinómák is lehetnek. A specifikus szérum- vagy szöveti chromogranin-A (CgA) és egyéb endokrin tumorra utaló markerek mérésének elérhetővé válásával e tumorok könnyen felismerhetők lehetnek a klinikus számára.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Géza Nagy
,
Klára Rosta
,
Barbara Szémán
,
Mária Sasvári-Székely
, and
Anikó Somogyi

Mind a depresszió, mind a diabetes mellitus napjaink és várhatóan jövőnk népbetegségei. Mára kellő mennyiségű, nagy betegszámú vizsgálat bizonyította, hogy cukorbetegekben az átlagpopulációhoz képest gyakrabban jelentkezik depresszió. A két betegség együttes fennállása fokozott veszélyt jelent a betegek számára, hiszen a komorbiditás kedvezőtlenül befolyásolja a diabetes kezelhetőségét, és ezáltal felgyorsítja a diabeteses szövődmények kialakulását, amelyek megjelenése a depresszív tünetek súlyosbításával egy ördögi kört indíthatnak be. A szerzők részletesen foglalkoznak a diabetes és a depresszió komplex kétirányú kapcsolatának elméleti és gyakorlati hátterével. Céljuk az, hogy felhívják arra a figyelmet, hogy a szénhidrát-anyagcsere rendezésének gátja lehet a depresszió, amelyet fel kell ismerni és szükség szerint kezelni kell, hogy javuljon cukorbetegeink életminősége. Orv. Hetil., 2011, 152, 498–504.

Open access

To grow up with Crohn’s disease

(81 gyermek követése 18 éves korig)

Orvosi Hetilap
Authors:
Judit B. Kovács
,
Anikó Nagy
,
András Szabó
, and
Margit Lőrincz

Célkitűzés: A gyermekkori Crohn-betegség magyarországi jellegzetességeinek és lefolyásának vizsgálata. Módszer: 1984 és 2006 között diagnosztizált és 18 éves korig legalább egy éven át kezelt 81 beteg adatainak retrospektív értékelése. Eredmények: 62%-os fiúdominancia, 12,5% familiaritás észlelhető. A diagnosztikus késedelem 11,36 (1–96) hónap volt. A diagnóziskor az átlagéletkor 13,6 (4–17) év, az aktivitási index 37,88 (5–80), ilealis érintettség 87%-ban, stricturaképző és penetráló forma 27%-ban, perianalis manifesztáció 26%-ban, óriássejt-, illetve granulomaképződés 47%-ban, malnutritio 23,5%-ban, hyposomia 11%-ban volt jelen. Szteroidkezelést a betegek 84%-a, azathioprinterápiát 62%-a kapott. Biológiai terápia a vizsgált időszakban nem volt lehetséges. A műtéti arány 31% (bélműtétek: 20%, perianalis műtétek: 11%). 18 éves korra az átlagos aktivitási index 6,63-ra (0–35), a malnutritiós betegek aránya 9,9%-ra, a hyposomiásoké 2,5%-ra csökkent. A változások mértéke statisztikailag szignifikáns. Következtetések: A gyermekkori Crohn-betegség magyarországi jellegzetességei hasonlóak az európai adatokhoz. A hosszú diagnosztikus késedelem, a magas kezdeti aktivitási index, a granulomák, valamint a stricturaképző és penetráló formák jelenléte későbbi szövődményeket, illetve műtéti igényt jelezhetnek, ezért erőteljes iniciális terápiát indokolnak. Az immunmoduláns terápia korai bevezetése a lefolyást kedvezően befolyásolja. Orv. Hetil., 2011, 152, 546–554.

Restricted access