Search Results

You are looking at 1 - 10 of 25 items for

  • Author or Editor: Anikó Somogyi x
  • All content x
Clear All Modify Search

A beszűkült vesefunkció számos gyógyszer – köztük az antidiabetikumok – plazmakoncentrációját emelheti, így alkalmazásukkor adagjukat a betegek e csoportjában változtatni kell. A szerző vázolja a diabeteses vesekárosodás kialakulásának szakaszait, összefoglalja az orális antidiabetikum-csoportok jelenleg érvényben levő alkalmazhatóságának szakmai szabályait vesebetegekben. Ismerteti, hogy a pioglitazon mellett az újonnan forgalomba került dipeptidil-peptidáz-4-gátló, az enterohepaticusan eliminálódó linagliptin is dóziscsökkentés nélkül alkalmazható vesebetegekben. Orv. Hetil., 2012, 153, 1727–1731.

Open access

A szerzők tanulmányukban a „klinikainak nevezett kutatások” szakirodalmában – vagyis azokban a cikkekben, amelyek címében a „clinical” szó szerepel – tapasztalható tendenciákat vizsgálták az 1991–2010 közötti időszakban. Főbb megállapításaik a következők: 1. A vizsgált szakirodalom az adott időszakban erőteljesen bővült. 2. Az Amerikai Egyesült Államok dominanciája erős, de az összproduktivitást tekintve néhány rohamosan fejlődő ország (különösképpen a távol-keleti régióban Kína, Dél-Korea), az erősen idézett publikációkat illetően a fejlett európai országok lassan csökkentik azt. Olaszország kiemelkedő szereplése külön figyelemre méltó. 3. A szakorvosi területek közül az onkológia előretörése és a belgyógyászat visszaszorulása a leglátványosabb tendencia. 4. A szógyakoriság-vizsgálatok az onkológia és a genetika egyre növekvő súlyát igazolják. 5. A szógyakoriság-vizsgálatok egy lényeges attitűdben változást is feltárnak: a vizsgált időszak során előtérbe kerültek a klinikai kutatások gyakorlati hasznát, hatékonyságát, eredményességét, valamint a kockázatokat hangsúlyozó közlemények, míg a leíró, vizsgálódó megközelítés visszaszorult. A terápia egyre növekvő, a diagnosztika egyre csökkenő szerepet kap ezekben a kutatásokban. Orv. Hetil., 2014, 155(48), 1922–1925.

Open access

A szerzők a természet- és társadalomtudományok egymásra gyakorolt hatását az orvosi és társadalomtudományi tudományterületek publikációinak hivatkozási-idézettségi kapcsolatainak feltárásával tanulmányozták. A következőket állapították meg: 1. Az orvosi és társadalomtudományok közötti affinitás az idegtudományok és a pszichológia között a legnagyobb, de jelentős az affinitás a klinikai orvostudományok és az általános társadalomtudományok között is. 2. A „diabetes” témájú belgyógyászati publikációk példája azt sugallja, hogy ezen a területen a 2001–2010 közötti időszakban a társadalomtudományokra való hivatkozások aránya erőteljesen növekszik. Eközben az ugyanebben a témában megjelent társadalomtudományi publikációkban a klinikai orvostudományi cikkekre való hivatkozások aránya folyamatosan magas. 3. A vizsgált mintákban a hivatkozott társadalomtudományi cikkek koreloszlása nem különbözött a többi forrásokétól. 4. A „diabetes” témájú magyar belgyógyászati publikációkban a társadalomtudományi cikkekre való hivatkozások aránya kiemelkedően magas. Ez az eredmény azonban még tisztázásra szorul, mert például a legnagyobb magyar orvosi kutatóegyetemre is kiterjedő intézeti összehasonlító vizsgálat ezt nem támasztotta alá. 5. Az Orvosi Hetilap hivatkozási-idézeti kapcsolatai a társadalomtudományokkal a nemzetközi tendenciáknak megfelelő mértékűnek látszanak. Orvosi Hetilap, 2014, 155(52), 2093–2096.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Reismann and Anikó Somogyi

Mind a diabetes mellitus, mind a pajzsmirigy-rendellenességek a gyakori betegségek közé tartoznak. A cukorbetegek között a pajzsmirigy-rendellenességek két-háromszor gyakrabban fordulnak elő a nem cukorbeteg populációhoz képest. A legfontosabb befolyásoló tényezők az életkor, a női nem és az autoimmun eredetű diabetes mellitus. Tanulmányok szerint a cukorbetegek pajzsmirigy-rendellenességei csak az esetek felében kerülnek időben felismerésre. A közlemény röviden összefoglalja az autoimmun diabetes és thyreoiditis összefüggését, az 1-es típusú cukorbeteg terheseket érintő pajzsmirigy-működési rendellenességek kockázatát. Az összefoglaló érinti a túlsúlyosság és a pajzsmirigyrák összefüggését, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére törzskönyvezett glükagonszerű peptid-1-analóg hatását a pajzsmirigy C-sejtjeire. Orv. Hetil., 2011, 152, 516–519.

Open access

Bevezetés: A halláskárosodás az egyik leggyakoribb krónikus egészségkárosodás. Időskorban a halláscsökkenés és a fülzúgás gyakorisága növekszik. Cél: A szerzők célul tűzték ki a halláscsökkenés és a fülzúgás előfordulási gyakoriságának vizsgálatát 2-es típusú diabeteses betegekben és kontrollegyénekben, valamint lehetséges kapcsolatuk tanulmányozását a HbA1c-értékkel és a vizsgált egyének életkorával. Módszerek: A vizsgálatot a Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinikán gondozott 103, 2-es típusú diabeteses betegen végezték (47 férfi, 56 nő; életkor 61,6±10,3 év, átlag±SD; tartomány: 33–88 év). Az eredményeket a Magyarországon szervezett átfogó egészségvédelmi szűrőprogramban (MÁESZ) részt vett 2-es típusú diabeteses (n = 589, 253 férfi, 336 nő; életkor 55,4±11,0 év, átlag±SD; tartomány: 26–97 év) és nem diabeteses személy (n = 15 622, 7002 férfi, 8620 nő; életkor 55,1±11,1 év, átlag±SD; tartomány: 26–98 év) eredményeihez hasonlították. A halláscsökkenést minden csoportban Interacoustics gyártmányú, AS608 típusú szűrő audiométerrel vizsgálták. A fülzúgást kérdőíves módszerrel mérték fel. Eredmények: A halláscsökkenés és fülzúgás külön vagy együtt kiemelkedően gyakrabban fordult elő a klinikán kezelt 2-es típusú diabeteses betegekben (az esetek 80%-ában) az átfogó egészségvédelmi szűrőprogramban részt vett 2-es típusú diabeteses (az esetek 34%-ában) és nem diabeteses személyekhez képest (az esetek 14%-ában). Nem találtak szignifikáns összefüggést 2-es típusú diabeteses betegekben a HbA1c-érték és a halláskárosodás, illetve fülzúgás előfordulása között. A halláskárosodás korábbi életkorban fordult elő cukorbetegekben. Következtetések: Az eredmények 2-es típusú diabeteses betegekben a halláscsökkenés és fülzúgás nagyobb gyakoriságát és korábbi életkorban való jelentkezését támasztják alá. Nem igazolható kapcsolat a halláskárosodás és a HbA1c között. Orv. Hetil., 2013, 154, 363–368.

Open access

A diabetes mellitus incidenciája és prevalenciája világszerte növekszik. Míg a 2-es típus esetében a háttérben álló okok viszonylag egyértelműek, az 1-es típus esetében egyre növekvő mennyiségű, de csak töredékes információval rendelkezünk. A genetikai kockázati tényezők megléte – különösen az MHC-gének vonatkozásában – egyértelmű, de egyre bővül a nem MHC-génpolimorfizmusok szerepét alátámasztó adatok mennyisége. A jövő egyik fontos kérdése, hogy a genetikai adatok bővülő tárháza mikor és hogyan vihet közelebb megbízhatóbb diagnosztikus, idővel talán terápiás lehetőségekhez. A patomechanizmus oldaláról is egyre többet tudunk mind az immunológiai sebezhetőségről (az autotolerancia kényes egyensúlya, a regulátoros T-sejtek szerepe), mind a környezetből jövő triggerek potenciális szerepéről (idegen tápanyagok korai bevezetése, vírusfertőzések). Az enteroinsularis tengelynek, az inkretin hormonok β-sejtekre gyakorolt protektív hatásának pontosabb megismerése már talán új terápiás lehetőségek felé mutat. Jelen közleményben a szerzők kísérletet tesznek a patomechanizmus körvonalazódó összefüggéseinek, egyben lehetséges terápiás szerepüknek ismertetésére. Orv. Hetil., 2012, 153, 1047–1056.

Open access