Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Anita Gál x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A reológiai módszer alkalmasnak bizonyult különbözo talajösszetevok (szervesanyag-, CaCO3- és agyagtartalom) aggregátum-stabilitásra gyakorolt hatásának megítélésében. A reológiával kapott eredmények közvetlen, és értékekben kifejezett információt nyújtanak a részecskék között fennálló erokrol.  Jól ismert, hogy a szerves anyag mennyiségének fontos szerepe van a kedvezo talajszerkezet kialakulásában, amely egészséges talajbiológiai állapotot is eredményez. Vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy nagy gyakorisággal az eredetileg jó szerkezettel rendelkezo mezoségi talajaink szántott szintjének szerkezete a muvelés hatására leromlott (2. ábra) (Stefanovits, 1992). Reológiai méréseink alátámasztják azt a feltételezést, hogy a szerves anyag által kialakított szerkezet nagyon érzékeny a bolygatásra. Into jelnek tartjuk, hogy méréseink során nem tapasztaltunk szerkezeti újraépülést ezekben a mintákban. A feltételek és az idotényezo természetes viszonyok között különbözo, de elmondhatjuk, hogy tapasztalataink szerint természetes körülmények között sem észleltünk szerkezeti regenerálódást, elporosodott, tömodött talajaink esetében.  Ha egyéb kötoanyagok (agyagásványok, kalcium-karbonát) dominálnak a szerkezet kialakításában, úgy tapasztalható regenerálódás a szerkezeti hálózatban. Ennek valószínuleg egyszeru, a részecskék koagulációját meghatározó kolloidkémiai magyarázata van. A szerves anyag által meghatározott szerkezeti hálózat azonban nem egyszeruen kolloidkémiai, rövid ideju folyamatok eredménye, hanem a talaj szerves anyaga érzékeny szerkezetének és annak az ásványi részekkel felépült bonyolult kapcsolatáról van szó. Mivel e kapcsolatok évszázadok alatt és nagymértékben biológiai folyamatok által is meghatározottan alakulnak ki, fontos ennek kello súllyal való értékelése és a megfelelo, a szerkezetet kevésbé romboló agrotechnikai muveletek megválasztása.  A bemutatott reológiai mérések ígéretesek a szerkezeti stabilitás (elsosorban mikroszerkezeti) értékadásában. Ennek egy-egy talajra vonatkozó változása fontos indikátora lehet más degradációs folyamatok elorejelzésében. Az erózió egyik mozzanata például az aggregátumok közötti kapcsolat megszunése. Ennek alapján a reológiai mutatók az erózióbecslo modellekben is felhasználásra kerülhetnek.

Restricted access
Restricted access
Cereal Research Communications
Authors:
Anita Gál
,
Tony Vyn
,
Péter Hegymegi
, and
Erika Michéli
Restricted access

Az Európai Unió 2002-es „Egy tematikus talajvédelmi stratégia felé” című közleményében definiálta a talaj funkcióit és a talajainkat veszélyeztető legfontosabb nyolc tényezőt, melyek a következők: erózió, talaj szervesanyag-csökkenés, talajszennyezés, talajlefedés, talajtömörödés, talaj biodiverzitás csökkenés, szikesedés, árvizek és földcsuszamlások. Az „Environmental Assessment of Soil for Monitoring” (ENVASSO) Projekt az EU 25 tagállamának részvételével, egy harmonizált módszertan kidolgozását tűzte ki célul a talajtulajdonságokban bekövetkező változások nyomon követésére. Ennek érdekében minden egyes talajt veszélyeztető tényező vizsgálatára egy indikátor hármast (TOP3) dolgozott ki. A talajainkat veszélyeztető nyolc tényező közül a talaj biodiverzitás csökkenésével foglalkozunk részletesen, melynek legfontosabb kiválasztott indikátorai: a földigiliszta (BIO1) és ugróvillás (BIO2) diverzitás (fajdiverzitás), és a mikrobiológiai talajlégzés (BIO3) (biológiai funkció). Kutatásunk célkitűzése az volt, hogy az ENVASSO által javasolt módszertan kivitelezhetőségét teszteljük a Szent István Egyetem Tangazdaságában egy eróziós katéna mentén. Megállapítottuk, hogy a talaj biodiverzitása csökkent az erózió mértékének növekedésével, valamint a módszertan megfelelő tervezéssel alkalmas monitoring célra.

Restricted access

Halláscsökkenést okozó etiológiai tényezők cochlearis implantáción átesett gyermekekben

Etiological factors of sensorineural hearing loss in children after cochlear implantation

Orvosi Hetilap
Authors:
Nóra Kecskeméti
,
Anita Gáborján
,
Magdolna Szőnyi
,
Marianna Küstel
,
Ildikó Baranyi
,
Mária Judit Molnár
,
László Tamás
,
Anikó Gál
, and
Ágnes Szirmai

Összefoglaló. Bevezetés: Veleszületett halláscsökkenés 1000 újszülöttből 1–3 esetben fordul elő. A gyermekkori súlyos fokú percepciós halláscsökkenés hátterében számos ok szerepelhet. Az esetek döntő százalékában genetikai eredet valószínűsíthető, de emellett lehet infekció, fejlődési rendellenesség és egyéb szerzett megbetegedések is. Célkitűzés: Célunk volt a Semmelweis Egyetem Fül-, Orr-, Gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinikáján a 18 év alatti, cochlearis implantáción átesett betegek között az etiológiai tényezők előfordulási arányának felmérése. Módszer és eredmények: A halláscsökkenés okát betegeink 62,9%-ában meg tudtuk határozni. A leggyakoribb etiológia a gap junction protein β-2 gén c.35delG patogén mutációja, mely a vizsgált populációban 38,8%-os allélfrekvenciát mutatott. Emellett az infektív eredet (10,1%), a meningitishez, illetve a cytomegalovirusfertőzéshez társuló halláscsökkenés fordult elő nagyobb százalékban. Betegeink 79,7%-a részesült a beszédfejlődés lezáródását megelőzően műtéti rehabilitációban, a veleszületett halláscsökkent gyermekek 11,2%-a azonban továbbra is későn diagnosztizált eset volt. Következtetés: Eredményeink alapján elmondható, hogy a gyermekkori súlyos fokú halláscsökkenés esetén fontos a genetikai eredet tisztázása. Az időben megkezdett rehabilitáció a gyermek egész életére hatással van, késői implantáció esetén a gyermek beszédfejlődése jelentősen elmarad. A késői implantációk magas aránya a 2015-ben bevezetett új újszülöttkori hallásszűrés-protokollal, valamint az orvoskollégák megfelelő tájékoztatásával és a betegeknek a megfelelő centrumba történő irányításával várhatóan csökkenthető. Orv Hetil. 2019; 160(21): 822–828.

Summary. Introduction: Congenital sensorineural hearing loss is one of the most common sensory defects affecting 1–3 children per 1000 newborns. There are a lot of causes which result in congenital hearing loss, the most common is the genetic origin, but infection, cochlear malformation or other acquired causes can be reasons as well. Aim: The aim of this study was to establish the etiological factors of congenital profound sensorineural hearing loss in children who underwent cochlear implantation. Results: Our results show that the origin of the hearing loss was discovered in 62.9% of our patients. The most common etiological factor was the c.35delG mutation of the gap junction protein β-2 gene, the allele frequency was 38.7% in our cohort. Infection constituted to 10.1%, and meningitis and cytomegalovirus infection were the second most common cause. 79.9% of our patients received sufficient hearing rehabilitation before the end of the speech development’s period (6 years old), but 11.2% of our cases were still diagnosed late. Conclusions: Based on our data we can state that genetic evaluation is crucial in the diagnostic process of congenital profound sensorineural hearing loss. Sufficient hearing rehabilitation affects the whole life of the child, and by late cochlear implantation the speech development falls behind. We can decrease the ratio of the late implantation with the new protocol of newborn hearing screening, and with sufficient information provided to the colleagues, so the children may be referred to the proper center for rehabilitation without delay. Orv Hetil. 2019; 160(21): 822–828.

Open access