Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Anita Jakab x
Clear All Modify Search

A tenyészedényes kísérletünket a DE AGTC MÉK Agrokémiai és Talajtani Intézet tenyészházában állítottuk be 2010. május 27-én. A kísérletben Debrecen-Látókép környékéről származó mészlepedékes csernozjom vályogtalajt alkalmaztunk, amely az alábbi jellemzőkkel rendelkezett: KA: 37,5; leiszapolható rész: 51%; pH(KCl): 5,5; pH(H2O): 6,6; Hu%: 2,8; AL-P2O5: 140 mg·kg-1; AL-K2O: 316,3 mg·kg-1. Az adatok alapján a kísérleti talaj gyengén savanyú, vályog kötöttségű, közepes nitrogén- és foszfor-, valamint jó kálium-ellátottsággal rendelkezett. A kísérletben kontroll-, műtrágya-, valamint szalmakezelést alkalmaztunk, melyeket bizonyos kombinációkban három különböző baktériumkészítménnyel (Bactofil A, EM-1, Microbion UNC) egészítettünk ki. A kísérletet három ismétlésben véletlenblokk elrendezésben állítottuk be. A tesztnövény angolperje (Lolium perenne L.) volt. A kísérlet kezdetétől számított 8. héten a talaj-, valamint a növényminták begyűjtésére került sor. Meghatároztuk a növényminták száraztömegét, a növény foszfor- és káliumtartalmát, valamint a talajminták nitrát-, valamint AL-oldható foszfor- és káliumtartalmát. Eredményeink alapján főbb megállapításaink a következők: – Az angolperje száraztömegét a műtrágyakezelés szignifikánsan növelte. A hatás a tápelem-ellátottság javulásával magyarázható. – A növény foszforkoncentrációja a műtrágyázás következtében csökkent, amelyet a hígulási effektussal magyarázhatunk. – A növény káliumkoncentrációját a műtrágya-, valamint a műtrágya+baktériumtrágya kezelések szignifikánsan serkentették. – A talaj nitráttartalma szignifikánsan növekedett a műtrágyakezelés kivételével minden kezelésben. – A talaj AL-P2O5-tartalma az NPK-műtrágyázás és az EM-1 kezelés következtében statisztikailag igazolható mértékben megnövekedett, míg az AL-K2O-tartalom kizárólag a szalmakezelés hatására nőtt. A baktériumkészítmények önmagukban alkalmazva általában nem eredményeztek jelentős változást a vizsgált paraméterekben, azonban a készítmények szerves/ásványi anyagokkal kombinált adagolása esetében különböző mértékben befolyásolták a vizsgált mutatókat.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: János Kátai, Anita Jakab, Zsolt Sándor, Ágnes Zsuposné Oláh and Magdolna Tállai

Laboratóriumi vizsgálatok keretében tanulmányoztuk a különböző bentonit- és zeolitkezelések (5, 10, 15 és 20 g·kg-1) hatását a homoktalaj vízemelő és víztartó képességére. Továbbá tenyészedényes vizsgálatban az alkalmazott anyagok hatását tanulmányoztuk a talaj néhány kémiai és mikrobiológiai paraméterére, valamint az angolperje (Lolium perenne L.) tesztnövény biomassza szárazanyag mennyiségére. A kísérlet beállítása a DE MÉK Agrokémiai és Talajtani Intézetében történt 2007 és 2010 között, savanyú [pH(H2O) = 5,6], humuszos homoktalajon (Pallag) három ismétlésben. Összesen harminc 6 kg-os, alul perforált edény beállítására került sor. Az alkalmazott bentonit és zeolit a vályog fizikai féleségű talajhoz hasonló (KA = 40–41), kémhatásuk gyengén lúgos [pH(H2O) = 7,3–7,8] volt. A kísérletsorozat négy év átlageredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze: A bentonit és a zeolit alkalmazott dózisainak növekedésével párhuzamosan a homoktalaj kapilláris vízemelésének mértéke csökkent. A nagy dózisú zeolit-kezelésben a vízemelés mértéke kisebbnek bizonyult, mint a bentonit ugyanezen dózisa mellett. Mind a bentonit, mind a zeolit víztartó képessége a homokéhoz képest szignifikánsan nagyobb volt. A dózisok növekedésével a homoktalajban megtartott víz mennyisége nőtt. Eredményeink szerint a homoktalaj víztartó képességéhez mérten a bentonit 10%-kal több vizet tartott meg, mint a zeolit. A talaj kémhatása [pH(H2O), pH(KCl)] minden bentonit- és zeolitdózis hatására szignifikánsan nőtt, a hidrolitos aciditás értékei csökkentek. Már a kis dózisok is szignifikánsan növelték a kémhatás értékeit. A talaj könnyen felvehető tápanyagkészlete mindkét természetes anyag hatására növekedést mutatott. Kismértékben nőtt a talaj nitrát-N-tartalma, míg a talaj AL-oldható foszfor- és káliumtartalma szignifikánsan. A bentonit – kivéve a mikroszkopikus gombák mennyiségét – a vizsgált öt talajmikrobiológiai tulajdonságot egyértelműen pozitívan befolyásolta. Szignifikánsan pozitív hatású volt a kis és közepes dózis is. A zeolit esetében szintén a közepes és közepes–nagy dózisok mellett határoztuk meg a nagyobb értékeket. A zeolit-dózisok a vizsgált talajmikrobiológiai tulajdonságok többségét nagyobb mértékben serkentették, mint a bentonit. A növényi biomassza mennyisége nőtt, mindkét kőzetőrlemény esetében a közepes dózis mellett mértük a legnagyobb szárazanyag-produkciót. A zeolit termésnövelő hatása nagyobbnak bizonyult, mint a bentonité.

Restricted access