Search Results

You are looking at 1 - 10 of 25 items for

  • Author or Editor: Anna Kiss x
Clear All Modify Search

A gyógytorna és mozgásterápia a fizioterápia legszélesebb, legváltozatosabb ága, amely jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Alkalmazása nélkülözhetetlen a mozgást bármilyen szinten érintő problémák kezelésében. A gyógytorna a mozgatórendszeren kívül a mozgást befolyásoló különböző szervrendszerek (légzés, keringés) működésére is hat, mind a régi, mind az új eljárások alkalmazásával. A gyógytorna szakosodásával lehetőség nyílt a különböző klinikai területeken olyan speciális beavatkozások elvégzésére, amelyet az adott területen felkészült, tájékozott gyógytornászok végeznek. A gyógytornász önálló szakemberként végzi a betegvizsgálatot, a szükséges méréseket, felméréseket, megállapítja a funkcionális diagnózist és elvégzi a szükséges beavatkozásokat, majd ellenőrzi azok hatékonyságát. Az orvossal konzultálva magas színvonalú ellátást tud biztosítani a betegeknek. Orv. Hetil., 2013, 154(48), 1912–1916.

Restricted access

Separation and quantitative analysis of quercetin glycosides in methanolic and aqueous extracts of Epilobii angustifolii herba have been achieved by HPTLC with densitometric detection. The compounds were separated on silica gel 60F 254 HPTLC plates with ethyl acetate-formic acid-water, 68 + 2.5 + 3 ( v/v ), as mobile phase; densitometric detection of the flavonoids was performed at λ = 350 nm. The amounts of the compounds were calculated by use of regression equations obtained from calibration plots. The flavonoids were more abundant in the aqueous extract than in the methanolic extract. Quercetin glucuronide was the most abundant compound in both extracts (21.22 mg g −1 and 17.85 mg g −1 , respectively). The method is rapid, easy, and selective, particularly for quercetin glucuronide analysis.

Restricted access
Authors: Edina Zsupán, Árpád Mikó, Erika Kiss, Anna Jávor and Bálint Ugry
Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A magyarországi lakosság növekvő arányú részét képezi a roma populáció. Többszörösen hátrányos helyzetük egyik következménye a helytelen táplálkozás, mely számos esetben vezet elhízáshoz és az elhízás társbetegségeinek magas prevalenciájához. Célkitűzés: Primer antropometriai adatok gyűjtése alapján meghatározzuk a hazai roma kisebbségben a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakoriságát, majd ezek és a fellelhető hivatalos statisztikai adatok alapján becslést és hosszú távú prognózist készítünk az elhízás okozta főbb megbetegedések betegségterheire vonatkozóan, nemek és korcsoportok szerinti bontásban. Módszer: A szerzők a nemzetközi és hazai adatforrások alapján, a Spectrum 5.0 szoftverrel előrejelzést készítettek a roma populáció várható létszámára vonatkozóan, majd antropometriai mérések alapján, a Dynamic Modeling for Health Impact Assessment szoftver alkalmazásával prognosztizálták az elhízás okozta főbb megbetegedések hosszú távú incidenciáját és prevalenciáját. Eredmények: A következő évtizedekben a roma lakosság száma a jelenlegi értéknek legalább a duplájára nő; a magyarországi romák körében a túlsúly és az elhízás prevalenciája nagyobb a teljes magyar lakossággal összehasonlítva. A következő évtizedekben az elhízáshoz kapcsolódó társbetegségek prevalenciája a nők esetében 6 ezerről 26 ezerre, a férfiaknál közel 6 ezerről több mint 17 ezerre nő. Az elhízottak körében a társbetegségek gyakorisága a jelenlegi érték több mint a háromszorosára emelkedik. Következtetések: Az egészségügyi ellátórendszernek fel kell készülnie az elhízás társbetegségeinek gyorsan növekvő arányú kezelésére a hazai romák körében. A helyzet hosszú távú javítása átgondolt prevenciós és intervenciós programok kialakítását teszi szükségessé. Orv Hetil. 2019; 160(28): 1097–1104.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az elhízás, valamint az elhízással összefüggő krónikus, nem fertőző betegségek prevalenciája növekszik a roma populációban. Az elhízás megelőzését és csökkentését célzó beavatkozások fejlesztésére és tesztelésére fordított hatalmas erőforrások ellenére kevés információ áll rendelkezésre az evidencián alapuló intervenciós programok hatékonyságáról. Célkitűzés: A roma populációban különböző életkori kategóriákban végrehajtott, eltérő intenzitású intervenciós programok hatásainak modellezése a beavatkozások végrehajtása után bekövetkezett tápláltsági állapot változásában. Módszer: A különböző népegészségügyi beavatkozások hatása a roma lakosság egészségi állapotára a Dynamic Modeling for Health Impact Assessment szoftverrel került meghatározásra. A szerzők a kutatás során kétféle modellbeavatkozást hasonlítottak össze: az elhízás prevenciójának egy tényezőjére, a nagy cukor-, só- és zsírtartalmú élelmiszerek reklámozásának korlátozására fókuszáló intervenciós programokat és a komplex beavatkozás elvére épülő, az életmód egészét megváltoztató intervenciós programok tápláltsági állapotra gyakorolt hatását térképezték fel. Eredmények: A roma férfiak és nők közel 20%-a szenved elhízásban jelenleg, népegészségügyi beavatkozás nélkül 2070-re a romák egyharmada lesz túlsúlyos és elhízott. Az elhízás egy tényezőjére fókuszáló intervenciós programok még akkor sem adnak érzékelhető eredményt az elhízás társbetegségeinek incidenciáját és prevalenciáját tekintve, ha a szakirodalomban bemutatott, jelenleg leghatékonyabb eljárásokat alkalmazzák. Ezen intervenciós programok hatása a statisztikai kimutathatóságot is alig éri el. A teljes életmódváltást segítő intervenciós programok elsősorban a közép- és időskorú roma népesség esetén adhatnak érzékelhető eredményt. Az elhízásban szenvedő középkorú férfiak aránya 0,42%-kal, a nők aránya 0,35%-kal csökken. Következtetés: A kutatás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a roma lakosság körében a tápláltsági állapot normalizálása és az elhízás kísérő betegségeinek csökkentése komplex, rasszspecifikus beavatkozást igényel. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1137–1145.

Open access
Authors: Iván Péter, Anna Jagicza, Zénó Ajtay, István Kiss and Balázs Németh

Absztrakt

A psoriasis hazánkban és világviszonylatban is a leggyakrabban előforduló bőrbetegségek egyike. Jelentőségét hangsúlyozza a gyakran élethossziglan fennálló plakkok okozta fájdalom, mozgáskorlátozottság és a pszichés terhelés életminőségre gyakorolt hatása. Szövődményeit tekintve a nemegyszer maradandó károsodásokat okozó arthritis psoriaticán túl, a psoriasisos betegek esetében nagyobb cardiovascularis kockázattal kell számolni, gyakrabban alakulnak ki gyulladásos bélbetegségek és bizonyos daganatok. Az exogén és endogén tényezők okozta oxidatív stressz és a genetikai prediszpozíció hozzájárulhat a keratinocyták hiperproliferációjához és abnormális differenciálódásához, ezáltal a psoriasis kialakulásához, illetve fenntartásához. A nagyfokú oxidatív stressz felelős lehet továbbá a psoriasis szövődményeinek megjelenéséért. Jelen közleményben, rövid patofiziológiai áttekintés után, néhány jól ismert biomarker (aszimmetrikus dimetilarginin, malonilaldehid, szuperoxid dizmutáz, kataláz) segítségével a szerzők bemutatják az oxidatív stressz szerepét a psoriasis és szövődményeinek kialakulásában. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1781–1785.

Restricted access
Authors: Anna Bazsó, Gyula Poór, Péter Gergely and Emese Kiss

A szisztémás lupus erythematosus (SLE) autoimmun betegség, amely számos szervet és szervrendszert érint. Ennek következtében változatos klinikai tünetek és jellegzetes szerológiai eltérések jelennek meg. Annak ellenére, hogy a túlélés SLE-ben jelentősen javult az elmúlt évtizedek folyamán, a betegek körülbelül 10-20%-a nem reagál a hagyományos immunszuppresszív kezelések egyikére sem. A recidíva ennél is gyakoribb; diffúz proliferatív nephritisben ciklofoszfamidkezelést követően 30% körüli. A betegség patomechanizmusában különböző immunkompetens sejtek és gyulladásos mediátorok vesznek részt. Involvált mind az adaptív, mind a természetes immunitás. Ebből kifolyólag számos patogén alkotóelem és mechanizmus lehet terápiás beavatkozás célpontja. Jelen munkában a szerzők az SLE patogenezisének aspektusából ismertetik az ígéretesnek tűnő terápiás lehetőségeket és azok mechanizmusát. Áttekintik a T- és B-sejtek, a kostimulációs útvonalak, a citokinhálózat és a szolúbilis mediátorok befolyásolásának lehetőségeit, valamint az autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció jelenlegi állását.

Restricted access
Authors: Orsolya Kiss, Anna-Mária Tőkés, Sándor Spisák, Anna Szilágyi, Norbert Lippai, A. Marcell Szász and Janina Kulka

Bevezetés: Az adenoid cysticus carcinoma a nyálmirigyeket érintő rosszindulatú daganat, ritkán azonban az emlő mirigyeiből is kiindulhat. A nyálmirigyből kiinduló forma nagyon agresszív kimenetelt mutat, az emlőmirigy adenoid cysticus tumora azonban általában igen kedvező prognózissal bír. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki az emlőmirigyből és nyálmirigyből kiinduló adenoid cysticus carcinoma esetek miRNS-mintázatának összehasonlítását. Módszer: Két-két, emlőből és nyálmirigyből származó adenoid cysticus carcinoma és egy-egy normális emlő- és nyálmirigyszövetet vizsgáltak. A miRNS-profilt Affymetrix® Gene Chip segítségével határozták meg. Eredmények: Egyes miRNS-ek expressziója emlő- és nyálmirigy-eredetű tumorokban eltért a normális kontrolljukhoz képest: a let-7b expressziója a nyálmirigy-eredetű tumorokban fokozott, míg emlőmirigyből származó adenoid cysticus carcinoma szövetekben csökkent volt, a miR-24 expressziója pedig ezzel ellentétesen változott: emlőeredetű adenoid cysticus carcinoma szövetekben emelkedést mutatott, míg a nyálmirigy tumoraiban csökkent mértékben expresszálódott. A miR-181a-2* kizárólag a nyálmirigy-eredetű adenoid cysticus carcinoma esetekben volt detektálható. Következtetések: A gének poszttranszkripcionális szabályozása révén egyes miRNS-ek eltérő expressziója részleges magyarázatot adhat a két szerv adenoid cysticus tumorainak eltérő klinikai lefolyására. Orv. Hetil., 2013, 154, 963–968.

Open access
Authors: Anna Valkó, Imre Biksi, Attila Cságola, Tamás Tuboly, Krisztián Kiss, Krisztina Ursu and Ádám Dán

Porcine epidemic diarrhoea virus (PEDV) can cause a severe enteric disease affecting pigs of all ages. In January 2016, diarrhoea with occasional vomiting was observed in a small pig farm in Hungary. All animals became affected, while mortality (of up to 30%) was only seen in piglets. Samples from different age groups and the carcass of a piglet were examined by various methods including pathology, bacteriology and molecular biology. PEDV was confirmed by PCR and its whole genome sequence was determined. The sequence PEDV HUN/5031/2016 showed high identity with recently reported European viruses. Differences were found mostly in the S gene, where recombination was detected with a newly identified and already recombinant swine enteric coronavirus (Se-CoV) from Italy. The present report describes the first porcine epidemic diarrhoea outbreak in Hungary after many years and gives an insight into the genetics of the Hungarian PEDV.

Open access
Authors: Melinda Zsuzsanna Szabó, Patrícia Pálfi, Anna Bazsó, Gyula Poór and Emese Kiss

Absztrakt

Összefoglaló tanulmányukban a szerzők a vasculitisek nómenklatúrájának és az antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociált vasculitisek felosztásának ismertetését követően bemutatják a betegségaktivitás mérésének lehetőségeit (5 tényezős pontrendszer, Birmingham Vasculitis Aktivitás Index), valamint ezek szerepét a terápiás igény meghatározásában. Ismertetik az antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociált vasculitisek terápiás algoritmusát, külön részletezve az indukciós és a fenntartó kezelés során használható, több klinikai vizsgálat alapján is sokszor hasonló terápiás értékű gyógyszerek dozírozását, leggyakoribb mellékhatásait, illetve ezek kivédésének lehetőségeit. Kiegészítő terápiaként többek között felhívják a figyelmet a plazmaferézis jelentőségére, illetve a gyógyszeres terápiák sikertelensége esetén szükségessé váló vesetranszplantáció feltételeire, várható kimenetelére. A közleményben ismertetnek számos, jelenleg is folyó klinikai vizsgálatot, amelyek eredményei várhatóan a következő években tovább fogják szélesíteni az antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociált vasculitisek terápiás lehetőségeit. Orv. Hetil., 2015, 156(41), 1653–1660.

Restricted access