Jelen tanulmányban az egocentrikus hálók feltérképezési lehetőségeit vizsgáljuk meg. Először áttekintjük az egót körülvevő kapcsolati rétegeket, majd azokat az eszközöket, amelyekkel ezek a rétegek feltárhatók. Ezen eszközök közül részletesen a névgenerátorokat mutatjuk be, de röviden kitérünk egyéb, az egóközpontú kapcsolathálók vizsgálatára alkalmas módszerekre is. Végül a névgenerátoros vizsgálatokkal kapcsolatos néhány módszertani kérdést tekintünk át.

A hazai injektáló kábítószer-használók körében szükség van széles körben hozzáférhető HCV- és HIV-szűrő vizsgálatokra és tanácsadásra. Erre elvileg a tanácsadással egybekötött ingyenes, anonim HIV- és HCV-gyorstesztekkel elvégzett szűrővizsgálati módszerek lennének a legalkalmasabbak. Az alacsony küszöbű szolgáltatások – főleg a tűcsereprogramok – ideális körülményeket biztosítanának egy ilyen tesztelési szolgáltatásrendszernek, ahol a résztvevők félévenkénti rendszeres szűrővizsgálata megoldott lehetne. A gyorstesztek rendszeres használatának bevezetése viszont három fontos problémát vet fel: 1. a szűrővizsgálatok megbízhatósága (vagyis: a pozitív tesztek verifikálása), 2. a vérvétel körülményei (vagyis: a vérvétellel kapcsolatos jogszabályi rendelkezések), és 3. költséghatékonyság (vagyis: mennyire fontos egy HIV-járvány megelőzése). A szerzők javasolják egy olyan hálózat felállítását, ami elérhetővé teszi a gyorstesztekkel történő szűrővizsgálatokat, és ezeket összeköti egy, már meglévő rendszerrel, amely az ujjbegyből vett vérből történő HIV- és HCV-szűrő vizsgálatokkal erősítené meg (verifikálná) a pozitív gyorstesztek eredményeit. Ugyanakkor szükség lenne a jelenleg hatályos jogszabály alapján egy egészségügyi államigazgatási szerv engedélyére ahhoz, hogy a gyorstesztek és az ujjbegyből történő vérvételen alapuló szűrővizsgálatok a hazai tűcsereprogramok szolgáltatásai között szerepelhessenek. A szűrés eredményeit sok országban nem orvos, hanem erre betanított szociális munkás adja ki az injektáló kábítószer-használóknak – ezt a gyakorlatot hazánkban is meg lehetne honosítani. Amennyiben egy HIV-járvány mielőbbi megelőzése prioritás, a HIV-gyorstesztek széles körű használata indokolt. A széles körben hozzáférhető, tanácsadással egybekötött – illetve ujjbegyből vett vérből történő szűrő- és verifikáló vizsgálatokkal alátámasztott – ingyenes, anonim HIV- és HCV-gyorstesztek használata nemcsak mint szűrővizsgálati és tanácsadási szolgáltatás, hanem mint jó minőségű közegészségügyi monitorozórendszer is működhetne a magas kockázatú populációkban. Egy ilyen hálózat felállításához és működtetéséhez azonban megfelelő és folyamatos állami finanszírozás szükséges. Orv. Hetil., 2011, 152, 124–130.

Olyan kockázati magatartásformák esetében, ahol a fertőzés társas kapcsolatokon (például közös kábítószer- és injektálóeszköz-használaton vagy szexuális kapcsolatokon) alapul, a prevenciónak is (többek között) a szociális hálózat útját kell követnie. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a nagyobb és sűrűbb hálózatokban nagyobb valószínűséggel fordul elő a közös injektálóeszköz-használat, illetve hogy a központibb, azaz népszerűbb egyének sokkal gyakrabban bocsátkoznak kockázati magatartásba, illetve fertőződnek meg vagy adják tovább a fertőzést. A szociális hálózaton alapuló megelőzésben a prevenció elsődleges célszemélyeit a központi személyek alkotják, és tőlük terjed a megelőzéssel kapcsolatos információ a hálózat perifériásabb helyzetű tagjai felé. A leghatékonyabb megelőzés akkor várható, ha a magas kockázati kategóriákhoz tartozó, magas presztízzsel rendelkező személyeket megcélzó, szociális hálózatokon alapuló megelőző munkát egyidejűleg kiegészíti egyénekre irányuló tanácsadásos megelőzés és/vagy párkapcsolatokon alapuló tanácsadás is. A hazai injektáló kábítószer-használók körében is ilyen több fronton történő prevenciós tevékenység lenne a leghatásosabb az injektáló magatartási kockázat csökkentésére. E populációban szükség van megelőző munkára, bármilyen formában is álljon rendelkezésre, hogy a jelenlegi hazai HCV- és HIV-epidemiológiai helyzet tovább ne romoljon, és egy, az általános lakosságra előbb vagy utóbb mindenképpen átterjedő HIV-járvány ne alakuljon ki.

Jelenleg hazánkban az injektáló kábítószer-használók körében a hepatitis C (HCV) előfordulási aránya Budapesten 35% körüli, vidéken pedig 20% alatti, és verifikált emberi immunhiányt okozó vírus (HIV) -fertőzést nem regisztráltak körükben. Matematikai modellek szerint a HCV és a HIV járványtana ebben a kockázati csoportban egybefonódik: amíg a HCV előfordulása körülbelül 35% alatti, a HIV-járvány valószínűsége nagyon csekély, e határ átlépése után viszont egyre terjedő HIV-járványra számíthatunk. E modellek szerint a hazai, főleg a fővárosi, injektáló kábítószer-használók körében egyre nő egy átfogó HIV-járvány valószínűsége. Négy fő módon lehet egy ilyen HIV-járványt késleltetni, illetve minimalizálni: 1. helyettesítő kezelési programokkal; 2. injektáló eszközök legális hozzáférésével; 3. tanácsadással egybekötött, ingyenes, anonim HIV- és HCV-gyorsteszteléssel; és 4. higiénikus injektálási körülmények biztosításával. Az injektáló kábítószer-használók jelenlegi HCV-járványtani helyzete nemcsak mielőbbi széles körű és átfogó megelőzési választ kíván az előrejelzéseken alapuló HIV-járvány elkerülése érdekében, főleg a fővárosban, hanem a járványtani helyzet rendszeres monitorozását is. A megelőzési programok sikeressége két kulcstényezőn múlik: 1. széles körű hozzáférhetőség és 2. folyamatos állami finanszírozás.

A tanulmány abból indul ki, hogy milyen viszony van a gépek és az emberi gondolkodás között az európai eszmetörténetben. Hogyan bontakoznak ki a gépi determinista, a metaforikus és az instrumentális elképzelések. Ez a kérdés abba az általánosabb problémakörbe illeszkedik, hogy hogyan befolyásolják a magunk által létrehozott technikai eszközeink az emberi kapcsolatok és megismerés átfogó keretrendszereit, az architektúrákat. A WEB szerepéről három hozzáállás bontakozott ki. A techno-optimista felfogás szerint az internet alapvetően megváltoztatja emberi kapcsolatainkat és tanulási módszereinket. A techno-pesszimista felfogás szerint ez a változás igaz ugyan, de nem jó irányban hat. Kognitíven felszínesebbé és szétesettebbé, kapcsolatainkban pedig elkötelezetlenné válunk. A biológiai-optimista felfogás szerint a változások már meglévő biológiai architektúráink felhasználásán keresztül működnek. Újít az információtechnika világa az embereken, de nem változtatja meg őket radikálisan.Saját kutatásainkból az én köré szerveződő kapcsolatok világával összefüggő eredményeinket mutatom be először. Dunbarnak a különböző szorosságú kapcsolati sávokra kidolgozott koncepcióját használva kimutattuk, hogy az új eszközök elsősorban felszíni kapcsolatainkat érintve tágítják ki kapcsolati köreinket. A személyiség meghatározottságában pedig azt látjuk, hogy az új közegekben is érvényes az, hogy elsősorban azokkal a személyekkel vagyunk szoros kapcsolatban, akikkel biztonságos kötődési viszonyt alakítottunk ki. A tanulás és az emlékezeti világ átalakulása a számítógép és az internetes hozzáférés körülményei között sokat elemzett kérdése a modern pszichológiának. Az új, távolról hozzáférhető tudásrendszerek megléte és a keresés világa megváltoztatja attitűdünket a tudás személyes megőrzésével. A hipertextes olvasás vitatott hatékonyságát illetően pedig saját kutatásaink szerint — azon a trivialitáson túl, hogy a jól szerkesztett hipertextes szövegek könnyebben megjegyezhetőek — az egyéni különbségeknek itt is rendkívül fontos szerepük van. A munkaemlékezet, különösen a vizuális munkaemlékezet, különbségei alapvetően meghatározzák, hogy mennyire vagyunk képesek felismerni a hipertextes szövegek logikai szerkezetét. Egészében véve azt találjuk, hogy kapcsolati dolgokban viszonylag konzervatívabbak vagyunk és nem a technológia szolgái, a technológia valójában eszköz számunkra a kapcsolatok fenntartására. Az olvasás tekintetében kicsit másképp áll a dolog. A könnyen letölthető és hozzáférhető szövegek felszínesebbé tehetik az olvasásunkat. Ezért újra kell gondolnunk az ember és szöveg viszonyát a könnyen hozzáférhető szövegek hatását tekintve, és olyan kutatásokat kell terveznünk, amelyek nemcsak az alkalmi, epizodikus, hanem a hosszú távú szerkezeti hatásokat is vizsgálják.

Bevezetés: A populációban egyre nagyobb arányban vannak jelen olyan felnőttek, akik szívfejlődési rendellenességgel, köztük Fallot-tetralógiával jöttek világra. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a Fallot-tetralógiával született betegek echokardiográfiás és cardialis mágneses rezonanciás vizsgálati eredményeinek összehasonlító vizsgálata volt attól függően, hogy korai teljes rekonstrukció történt, vagy a korai palliációt kései teljes korrekció követte. Módszerek: A jelen tanulmányba 17 olyan, Fallot-tetralógiás beteget vontunk be, akik átlagéletkora 28,6 ± 4,6 év volt (10 férfi). Korai teljes rekonstrukció 10 esetben történt (átlagéletkor: 25,0 ± 8,0 év; 8 férfi), míg korai palliációt követően kései teljes korrekció 7 esetben (átlagéletkor: 33,7 ± 11,8 év; 2 férfi). Valamennyi esetben teljes körű kétdimenziós Doppler-echokardiográfiás és cardialis mágneses rezonanciás vizsgálatot végeztek. Eredmények: Korai teljes rekonstrukció esetén a hosszú távú továbbkövetés során alacsonyabb bal kamrai végsystolés (40,50 ± 10,55 ml/m² vs. 58,14 ± 19,07 ml/m², p = 0,013) és végdiastolés (86,60 ± 12,62 ml/m² vs. 116,70 ± 23,70 ml/m², p = 0,002) volumenindexek és verővolumen-index (46,00 ± 6,77 ml/m² vs. 58,43 ± 7,11 ml/m², p = 0,001) igazolható magasabb echokardográfia során mért bal kamrai ejekciós frakció (69,75 ± 6,80% vs. 61,67 ± 8,80%, p = 0,038) mellett a korai palliációra, majd kései korrekcióra kerülő Fallot-tetralógiás esetekhez képest. A jobb szívfél tekintetében magasabb jobb kamrai izomtömeg (72,33 ± 21,03 g vs. 51,33 ± 22,33 g, p = 0,044) igazolható a korai teljes rekonstrukción átesett Fallot-tetralógiás betegekben. Következtetés: Kedvezőbb bal kamrai morfológiai és funkcionális paraméterek, de kifejezettebb jobb kamrai hypertrophia detektálható Fallot-tetralógiás betegekben korai teljes rekonstrukciót követően a korai palliációra, majd kései korrekcióra kerülő esetekhez képest. Orv Hetil. 2023; 164(5): 186–194.