Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: Anna Székely x
Clear All Modify Search
Authors: Julianna Bircher, Eszter Kótyuk, Renáta Cserjési, Andrea Vereczkei, Zsolt Rónai, Mária Sasvári-Székely, Anna Székely and Géza Nagy

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Szakirodalmi eredmények alapján a kórosan sovány és az elhízott személyek gyengébben teljesítenek végrehajtó funkciókat mérő feladatokban, mint a normál súlyúak. Ismert továbbá, hogy a jutalmazó rendszerben kulcsfontosságú dopaminerg rendszer működésének fontos szerepe lehet a testsúlyszabályozásban és a táplálékfelvételben. A jelen vizsgálat célja az volt, hogy az egészséges spektrumon belül megvizsgáljuk a testtömegindex, egy kandidáns dopaminerg génvariáns és a végrehajtó funkciókat mérő Stroop-feladatban elért teljesítmény összefüggéseit, és mindezek alapján pszichogenetikai következtetéseket vonjunk le. Módszer: Kutatásunkban 152, cukorbetegségben vagy pszichiátriai zavarban nem szenvedő személy vett részt. DNS-izolálás céljából nem invazív mintavételt alkalmaztunk, a résztvevőktől demográfiai, testsúly- és testmagasságadatokat gyűjtöttünk, valamint megoldottak egy számítógépes Stroop-feladatot. 11 fő az alultáplált (átlag-testtömegindex: 17,9 kg/m2), 98 fő a normál súlyú (átlag-testtömegindex: 21,8 kg/m2), 43 fő a túlsúlyos (átlag-testtömegindex: 28,9 kg/m2) testtömegindex-kategóriába került. A testtömegindex és a genotípusok alapján csoportosított személyek átlagos teljesítményét összehasonlítva kerestünk pszichogenetikai összefüggéseket. Eredmények: A testtömegindex és a Stroop-feladat próbáinak típusa szignifikáns interakciót mutatott a hibaszámra (p = 0,045): az inkongruens próbákban a normál-testtömegindexet mutató személyek szignifikánsan kevesebbet hibáztak, mint az alultápláltak vagy a túlsúlyosak. A 7-es allélt hordozók tendenciaszinten többet hibáztak, mint a 7-es allélt nem hordozók. Míg a normál-BMI-kategóriába tartozó személyek genotípusuktól függetlenül hasonlóan alacsony szinten hibáztak, a szélsőséges súlycsoportokba tartozó személyek közül a 7-es alléllal rendelkezők többet hibáztak, mint azok, akik nem hordozták ezt a variánst. Következtetés: A válaszgátlást igénylő feladatok nehezebbek azok számára, akik az átlagostól eltérő testtömegindexet mutatnak. Ez összefüggésben lehet azzal, ahogyan a táplálkozással kapcsolatos jelzőingerekre reagálnak. Orv Hetil. 2019; 160(39): 1554–1562.

Open access
Authors: Erika Rapavi, Klára Szentmihályi, Erzsébet Fehér, Andrea Lugasi, Edit Székely, Tímea Kurucz, Zs. Pallai and Anna Blázovics

In order to evaluate the effect of diosmin-hesperidin containing drug on redox balance and Cu, Zn, Fe and Mn concentrations of toxin-injured liver, Wistar albino rats were subjected to thioacetamide administration (500 mg TAA/l in their drinking water) with and without drug (425 mg/kg body weight/day). Animals were treated for 30 days. No significant change in the concentration of Zn, Cu, Mn and Fe in the liver was measured in TAA-treated animals compared to control. Diosmin-hesperidin mixture treatment increased levels of Fe and Zn and decreased concentration of Cu of the liver in TAA-treated animals. These alterations were not significant. Decrease of both the total scavenger capacity (TSC) and the activity of superoxide dismutase (SOD) in liver homogenates were observed in TAA-treated rats. The diosmin-hesperidin-supplemented diet also significantly decreased the TSC and activity of SOD in liver of both the control and toxin-treated animals. On the basis of results it seems that high dosage of the diosmin-hesperidin mixture induces slight changes in the Cu, Zn, Mn and Fe content of the liver, however it may decrease the scavenger capacity and the activity of SOD when applied either alone or together with thioacetamide.

Restricted access
Authors: T. Tauber, Brigitta Berta, Anna Székely, I. Gyarmati, Katalin Kékesi, K. Márialigeti and Erika Tóth

The aim of the present work was to compare the microbial communities of a mesophilic and a thermophilic pilot scale anaerobe sludge digester. For studying the communities cultivation independent chemotaxonomical methods (RQ and PLFA analyses) and T-RFLP were applied. Microbial communities of the mesophilic and thermophilic pilot digesters showed considerable differences, both concerning the species present, and their abundance. A Methanosarcina sp. dominated the thermophilic, while a Methanosaeta sp. the mesophilic digester among Archaea. Species diversity of Bacteria was reduced in the thermophilic digester. Based on the quinone patterns in both digesters the dominance of sulphate reducing respiratory bacteria could be detected. The PLFA profiles of the digester communities were similar though in minor components characteristic differences were shown. Level of branched chain fatty acids is slightly lower in the thermophilic digester that reports less Gram positive bacteria. The relative ratio of fatty acids characteristic to Enterobacteriaceae, Bacteroidetes and Clostridia shows differences between the two digesters: their importance generally decreased under thermophilic conditions. The sulphate reducer marker (15:1 and 17:1) fatty acids are present in low quantity in both digesters.

Restricted access
Authors: I. Máthé, A. Táncsics, Éva György, Zsuzsanna Pohner, P. Vladár, Anna Székely and K. Márialigeti

Water samples of ten mineral water springs at Miercurea Ciuc (Csíkszereda) region (Romania) were examined during 2005–2006 using cultivation-dependent microbiological methods. The results of standard hygienic bacteriological tests showed that the Hargita Spring had perfect and five other springs had microbiologically acceptable water quality (Zsögöd-, Nagy-borvíz-, Taploca-, Szentegyháza- and Lobogó springs). The water of Borsáros Spring was exceptionable (high germ count, presence of Enterococcus spp.).Both standard bacteriological and molecular microbiological methods indicated that the microbiological water quality of the Szeltersz-, Nádasszék- and Délő springs was not acceptable. Bad water quality resulted from inadequate spring catchment and hygiene (low yield, lack of runoff, negligent usage of the springs, horse manure around the spring).The 16S rRNA gene-based identification of strains isolated on standard meat-peptone medium resulted in the detection of typical aquatic organisms such as Shewanella baltica, Aeromonas spp., Pseudomonas veronii, Psychrobacter sp,. Acinetobacter spp. and allochthonous microbes, like Nocardia, Streptomyces, Bacillus, Microbacterium , and Arthrobacter strains indicating the impact of soil. Other allochthonous microbes, such as Staphylococcus spp., Micrococcus sp., Lactococcus sp., Clostridium butyricum, Yersinia spp., Aerococcus sp., may have originated from animal/human sources.

Restricted access
Authors: Edit Székely, Gyöngyi Tasnádi, Klára Szentmihályi, Andrea Almási, Márta Bor, János Fehér and Anna Blázovics

Az elmúlt évtizedekben egyre több betegségről derült ki, hogy patogenezisében az oxidatív stressznek és a fémionoknak fontos szerepük van. Ez a magyarázata annak, hogy az antioxidáns-kezelés jelentősége felértékelődött, és napjaink kutatásaiban is előtérbe került. Porphyria cutanea tardában (PCT) a hem bioszintézise károsodik, amely az uroporfirinogén-dekarboxiláz enzim csökkent aktivitásának következtében alakul ki. A hem-prekurzorok akkumulálódnak a vérben, a májban és a bőrben. A hem-prekurzorok és a porfirin a széklettel és a vizelettel ürülnek. Az enzimdefektus autoszomális domináns. A bőrtünetek napfény hatására felerősödnek. Ennek oka a bőrben felszaporodó uroporfirinek és a heptakarboxilporfirin fényérzékenyítő, valamint a vas lipidperoxidációt kiváltó hatása. A genetikai eredet mellett az alkoholfogyasztás, hepatotoxikus vegyületek, ösztrogén és a vírusfertőzések is hozzájárulnak a betegség kialakulásához. Az elfogadott kezelési mód az időnkénti vérlebocsátás. A májkárosodás talaján kialakuló, sporadikus porphyria cutanea tarda esetében a felhalmozódó vas felelős elsősorban az oxidatív stressz kialakulásáért. Megváltozik a betegek redox-homeostasisa és az antioxidánsszint csökken. A máj redoxstátuszának vizsgálata, valamint az antioxidáns kiegészítő kezelés hatásának követése phlebotomizált porphyria cutanea tardában szenvedő betegeknél a klinikai diagnosztika mellett biokémiai és fémanalitikai módszerekkel történhet. Vizsgálatok igazolták, hogy a phlebotomia jó kezelési módszernek bizonyult a phototoxikus bőrtünetek kezelésében, de az eljárás nem változtatta meg kedvezően a fémionok egymáshoz viszonyított arányát a betegek vérében.

Restricted access
Authors: Piroska Balog, Csaba Dégi L., Gábor Szabó, Anna Susánszky, Adrienne Stauder, Andrea Székely, Paul Falger and Mária Kopp

E tanulmány célja a házastársi stressz kapcsolatának vizsgálata a magasvérnyomás-betegséggel és a depresszióval – 65 évnél fiatalabb, házasságban/élettársi kapcsolatban élő, gazdaságilag aktív személyek körében; országos reprezentatív mintán (Hungarostudy 2002). A házastársi stresszt a Rövidített Stockholmi Házastársi Stressz Skálával, a depressziós tüneteket a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel mértük. Azok a férfiak és nők alkották a „magasvérnyomás-beteg”, illetve „depressziós” csoportokat, akiket az elmúlt évben kezeltek is betegségük miatt. Hierarchikus logisztikus regresszió-elemzéssel vizsgáltuk a házastársi stressz hatását a magasvérnyomás-beteg, illetve a depressziós páciensek körében, valamint egészséges férfiak és nők körében. Adatainkat kontrolláltuk életkorra, iskolai végzettségre, szocioökonómiai státuszra, testtömeg-indexre, valamint az életmódra (dohányzás, alkoholfogyasztás és fizikai aktivitás). Míg a férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség hagyományos rizikótényezőktől független kockázati tényezőjének bizonyult, addig a nőkre ez nem állt fenn. Egy rossz házasságban élő férfinak majdnem kétszer nagyobb az esélye arra, hogy magasvérnyomás-betegség miatt kezeljék, mint a jó házasságban élő férfitársának. Ugyanakkor nőknél a házastársi stressz a depresszió miatti kezelés valószínűségét növelte szignifikáns mértékben, ez pedig a férfiakra nem volt jellemző. Egy rossz házasságban élő nőnek több mint kétszer nagyobb az esélye arra, hogy depresszió miatt kezelésben részesüljön, mint a jó házasságban élő nőtársának. Elemezéseink tehát azt mutatták, hogy férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség független kockázati tényezője, viszont nőknél a házastársi stressz a klinikai depresszió kockázati tényezője.

Restricted access
Authors: Péter Nyirády, Éva Sárdi, Gabriella Bekő, Miklós Szűcs, András Horváth, Edit Székely, Klára Szentmihályi, Imre Romics and Anna Blázovics

Számos közlemény beszámol tumoros betegek életminőségének javítására alkalmazott étrend-kiegészítők hatásáról, de mindezek élettani vizsgálata szegényes. A cékla számos, a szervezetben lezajló biokémiai reakcióutat, enzim- és metabolitszintézist befolyásol. Módszer: A szerzők hormonrezisztens és metasztatikus prosztatarák miatt taxán-kemoterápiában részesülő betegek életminőségének javítása érdekében kereskedelmi forgalomból származó természetes céklakészítményt adtak egy hónapon át 2×10 g dózisban 24 (életkor: 68±8 év) betegnek, akik 3,6±2,8 éve jelentkeztek először panaszaikkal. A kezelést követően 18 fő esetében tudták az adatokat kiértékelni. A rutin laboratóriumi vizsgálatok mellett a betegek PSA-, HbA 1c -értékeit, 9 citokin- és 3 növekedésifaktor-szintet, a redox-homeosztázis globális paramétereit, fémionháztartásuk néhány elemét, Zn- és szabadprotoporfirin-szintjét, transzmetiláló képességét a kezelés megkezdése előtt és egy hónap múlva határozták meg. Eredmények: Eredményeik azt mutatták, hogy a betegek döntő többségében a cékla kedvező hatása érvényre jutott, és a tumoros betegekre jellemző szignifikánsan magas Zn- és szabadprotoporfirin-szintek csökkentek, valamint a transzmetilezési folyamatok felgyorsultak. Következtetések: Eredményeik alapján úgy tűnik, hogy az általuk alkalmazott céklakészítmény mérsékelt és tartós fogyasztása kedvezően befolyásolja a betegek életminőségét, de több esetben megfigyelhető növekvő EGF-érték miatt szoros orvosi kontroll szükséges kemoterápiában részesülő prosztatarákos betegeknél. Orv. Hetil., 2010, 37, 1495–1503.

Open access
Authors: Barbara Szémán, Géza Nagy, Tímea Varga, Anna Veres-Székely, Mária Sasvári, Dávid Fitala, Adrienn Szöllősi, Rózsa Katonai, Eszter Kotyuk and Anikó Somogyi

A cukorbetegség a kognitív hanyatlás kockázatát hozzávetőleg másfélszeresére növeli. Az eddigi adatok többsége alátámasztja, hogy a kognitív funkciók számos területe károsodhat a cukorbetegség következményeként. Az 1-es típusú cukorbetegek esetében a pszichomotoros teljesítmény, az információfeldolgozás, a mentális rugalmasság, a figyelmi funkció és a vizuális érzékelés lehet érintett. A 2-es típusú cukorbetegek esetében memóriazavarról, a pszichomotoros sebesség és végrehajtási funkciók sérüléséről számoltak be. A cukorbetegség központi idegrendszert érintő konkrét patofiziológiai változásai nem teljesen tisztázottak. Jelentősséggel bír a cukorbetegség kialakulásának ideje, a szénhidrát-anyagcsere állapota és az egyéb szövődmények jelenléte. A cukorbetegség neurológiai következményei az agy öregedési folyamatához hasonló képet mutatnak. A cukorbetegséget illetően a képalkotó vizsgálatok strukturális agyi elváltozásokat, corticalis és subcorticalis atrophiát, fokozott leukoaraiosist mutattak ki. Számos hipotézis bizonyítékokkal alátámasztva magyarázatul szolgálhat a cukorbetegség következményeként kialakuló kognitív hanyatlásra. A legfőbb feltevések hátterében a következő mechanizmusok feltételezhetőek: hyperglykaemia, hypoglykaemia, microvascularis elváltozások, inzulinrezisztencia, hyperinsulinismus, tau-fehérje hiperfoszforilációja és az amilod-β-lerakódás. Orv. Hetil., 2012, 153, 323–329.

Open access
Authors: Borbála Székely, Zoltán Langmár, Krisztián Somlai, Gyöngyvér Szentmártoni, Klára Szalay, Anna Korompay, A. Marcell Szász, Janina Kulka, Ferenc Bánhidy and Magdolna Dank

Terhességi emlőráknak a várandósság ideje alatt, illetve a szülést követő egy éven belül kialakuló rosszindulatú emlődaganatot nevezzük. Háromezer várandós nőből körülbelül 1-ben alakul ki. A tumor incidenciája növekedő tendenciát mutat, amelyben elsősorban a gyermekvállalás egyre későbbi életkorra való kitolódása játszhat szerepet. A várandós állapot késlekedést okozhat mind a diagnózis felállításában, mind a megfelelő kezelés elindításában. Közleményünkben egy 30 éves nőbeteg esetét ismertetjük, aki első terhességének 21. hetében önvizsgálat során észlelte a jobb emlő bőrének gyulladásos elváltozását, és a hónaljárokban levő megnagyobbodott nyirokcsomókat. Az antibiotikus kezelésre a páciens panaszai nem javultak, ezért az axillaris képlet vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálatát végezték el, amelynek során metasztatikus emlőrák igazolódott. A klinikánkon végzett vizsgálat során cT4 cN3 lokoregionális kiterjedésű daganatot véleményeztünk. Az emlő bőrének elváltozása gyulladásos emlőrákra utalt, emellett axillaris, valamint supraclavicularis nyirokcsomó-konglomerátumot is tapintottunk. A core-bioptátum értékelése során hormonreceptor-negatív, Her-2-pozitív, grade III differenciáltságú invazív carcinoma igazolódott. Neonatológiai és onkológiai konzíliumot követően a beteg úgy döntött, hogy a várandósság alatt elzárkózik a kemoterápiás kezeléstől, ezért a 30. gesztációs héten elektív császármetszést végeztünk. A további vizsgálatok távoli áttétet nem igazoltak, így primer szisztémás kemoterápiát kezdtünk, majd ezt követően mastectomia és axillaris blokkdisszekció történt. Az eltávolított emlőállományban visszamaradt tumort a kórszövettani vizsgálat során már nem azonosítottunk, a szöveti kép alapján komplett patológiai remissziót véleményeztünk. A sugárkezelés befejezése után trastuzumabkezelést indítottunk. Az ellenőrző vizsgálatok a páciensnél eddig sem helyi kiújulást, sem távoli áttétet nem igazoltak. Az újszülött generalizált izomtónus-eloszlási zavarok miatt jelenleg is fejlődésneurológiai gondozás alatt áll.

Open access
Authors: Eszter Kotyuk, Anna Magi, Andrea Eisinger, Orsolya Király, Andrea Vereczkei, Csaba Barta, Mark D. Griffiths, Anna Székely, Gyöngyi Kökönyei, Judit Farkas, Bernadette Kun, Rajendra D. Badgaiyan, Róbert Urbán, Kenneth Blum and Zsolt Demetrovics

Abstract

Background and aims

Changes in the nomenclature of addictions suggest a significant shift in the conceptualization of addictions, where non-substance related behaviors can also be classified as addictions. A large amount of data provides empirical evidence that there are overlaps of different types of addictive behaviors in etiology, phenomenology, and in the underlying psychological and biological mechanisms. Our aim was to investigate the co-occurrences of a wide range of substance use and behavioral addictions.

Methods

The present epidemiological analysis was carried out as part of the Psychological and Genetic Factors of the Addictive Behaviors (PGA) Study, where data were collected from 3,003 adolescents and young adults (42.6% males; mean age 21 years). Addictions to psychoactive substances and behaviors were rigorously assessed.

Results

Data is provided on lifetime occurrences of the assessed substance uses, their co-occurrences, the prevalence estimates of specific behavioral addictions, and co-occurrences of different substance use and potentially addictive behaviors. Associations were found between (i) smoking and problematic Internet use, exercising, eating disorders, and gambling (ii) alcohol consumption and problematic Internet use, problematic online gaming, gambling, and eating disorders, and (iii) cannabis use and problematic online gaming and gambling.

Conclusions

The results suggest a large overlap between the occurrence of these addictions and behaviors and underlies the importance of investigating the possible common psychological, genetic and neural pathways. These data further support concepts such as the Reward Deficiency Syndrome and the component model of addictions that propose a common phenomenological and etiological background of different addictive and related behaviors.

Open access