Search Results
You are looking at 1 - 3 of 3 items for
- Author or Editor: Anna Tusnádi x
- Refine by Access: All Content x
Bevezetés: 2011 májusától az 1-es genotípusú hepatitis C-vírussal fertőzöttek standard kezelése a proteázgátló/ribavirin/peginterferon kombináció. Célkitűzés: A szerzők hepatológiai centrumukban retrospektív felmérést végeztek az új kezelésre váró betegekről annak becslésére, hogy az új kezelés milyen arányban hozhat tartós vírusválaszt. Módszer: 2004. január és 2012. szeptember között 269, krónikus hepatitis C-vírus-fertőzöttet kezeltek peginterferon/ribavirin terápiával. 142 beteg nem ért el tartós vírusválaszt, de közülük csak 93-nál jön szóba hármas kombinációs antivirális kezelés. Ez utóbbi betegcsoportban meghatározták a megelőző sikertelen kezelésre adott vírusválaszt, a fibrosis mértékét és 49 betegnél az interleukin-28B genotípust. Eredmények: A megelőző kettős kezelésre adott vírusválasz alapján 25 visszaeső, 26 részlegesen reagáló, hat áttörés és 36 nullreagáló volt a 93 beteg között. A betegek 29%-ának enyhe-mérsékelt és 71%-ának már súlyos fibrosisa van. 49-ből csak nyolc betegnek van interleukin-28B CC genotípusa. Következtetés: Főleg a visszaesőknek, de a részlegesen reagálóknak is jó esélye van a tartós vírusválasz elérésére, amelyet a fibrosis foka is befolyásolhat. Orv. Hetil., 2013, 154, 257–261.
Abstract
Background
Since the clearance of hepatitis C virus (HCV) infection depends on the cytokines which are under genetic control, we have studied genetic polymorphisms of two pro-inflammatory interleukin-28B (IL-28B) (also named as interferon λ-3) and lymphotoxin-A (LT-A) as well as of one anti-inflammatory cytokine interleukin-10 (IL-10) genes in patients with HCV infection. We examined the allele frequencies of these genes in HCV patients as compared with healthy controls, and determined their association with sustained virological response (SVR) on PEG-IFN α-2a + ribavirin (RBV) (P/R) treatment, to assess the predictive value of these genetic variants. A total of 292 chronic HCV genotype 1 infected patients and 104 healthy controls have been studied. The samples were genotyped using PCR-RFLP and ABI Taqman genotyping assay.
Results
IL-28B — The C/C genotype in HCV patients occurred with lower frequency than in healthy controls (28.11% vs. 51.92%, p = 0.0001, OD 2.76), suggesting a protective role of this variant. At the same time, P/R treated patients with this C/C genotype achieved SVR at a higher rate, than those who have TT genotype (54.34% vs. 29.16%, p = 0.0447, OD 2.86). LT-A A252G — The frequency of A/A genotype did not differ between HCV patients and controls, but G/G homozygosity was found at a reduced rate in non-treated subgroup of HCV patients as compared to controls (2.91% vs. 9.90%, p = 0.041, OR 3.66). The G/G genotype seemed to be a predictor of SVR versus A/A genotype: SVR occurred in G/G pts 54.54% versus 44.94% in AA cases (not significant, NS). IL-10R 1087 — The G/G genotype in HCV patients occurred with lower frequency than in controls (37.15% vs. 52.74%, p = 0.00957, OD 1.89). G/G harboring patients showed higher SVR than patients with A/A genotypes (41.26% vs. 28.57%) (NS).
Conclusion
We have found that IL-28B C/C genotype was a protective genetic variant and a predictor of SVR in chronic HCV infection. Furthermore, our data suggest that presumable predictors may also be both IL-10 and LT-A gene polymorphisms; however, that needs to be confirmed by studies with a larger number of HCV patients.
Bevezetés: Krónikus hepatitis C-vírus-fertőzésben a citokineket kódoló génvariánsok szerepének kutatása az érdeklődés előterébe került. Célkitűzés: A szerzők krónikus hepatitis C-vírus-fertőzöttekben vizsgálták az IL28B-polimorfizmusok előfordulását és az egyes variánsok hatását az interferonalapú antivirális kezelés kimenetelére. Meghatározták az összefüggést az IL28B genotípusok és a betegek perifériás vérében az aktivált monocyták és lymphocyták Th1/Th2 citokin termelése között. Módszer: A genetikai tanulmányba 748 krónikus hepatitis C-vírus-fertőzött egyént vontak be. Közülük 420 beteget kezeltek pegilált interferon alfa 2a/2b injekcióval és per os ribavirinnel 24–72 héten át. A kezelés utáni követési időszak tartama 24 hét volt. A peginterferonnal és ribavirinnel kezelt betegek közül 195 (46,4%) ért el tartós virológiai választ, vagyis 24 héttel a kezelés befejezése után hepatitis C-vírus-RNS-negativitást. Kontrollként 105 egészséges egyén szolgált, normális májpróbákkal és negatív hepatitis B- és C-vírus, valamint humán immundeficientiavírus-szerológiával. Genotipizáltak még 475 egészséges roma egyént (230 férfi, 245 nő, átlagéletkor 47±8 év). Az IL28B rs12979860 polimorfizmust Custom Taqman SNP Genotyping Assays (Applied Biosystems, Life Technologies, Foster, CA, USA) segítségével határozták meg. A Th1/Th2 citokinszint-vizsgálatokhoz 40 hepatitis C-vírus-fertőzött beteg TLR-4 ligand lipopoliszacharidával aktivált perifériás vér monocytáinak, valamint PMA+Ionomycin stimulált lymphocytáinak tumornekrózis-faktor-α-, interleukin-2-, interferon-γ-, interleukin-2- és interleukin-4-termelését mérték a sejtek felülúszójában FACS-CBA, Becton–Dickinson-teszttel. Eredmények: Az IL28B rs12979860 CC genotípus hepatitis C-vírus-fertőzött betegekben kisebb gyakorisággal fordult elő, mint a kontrollban (26,1% vs. 51,4%, OR 0,333, p<0,001), míg a T-allél a betegekben volt gyakoribb (73,9% vs. 48,6%, OR 3,003, p<0,001). Az IL28B CC genotípusú peginterferonnal és ribavirinnel kezelt betegekben a tartós virológiai válasz aránya 58,6%, a CT genotípusúakban 40,8% (OR 2,057, p = 0,002), míg a T-allélt hordozókban 41,8% volt (OR 1,976, p = 0,002). Az aktivált monocyták tumornekrózis-faktor-α-termelése magasabb volt IL28B CC genotípusú betegekben, mint a nem CC genotípusúak esetében (p<0,01). Hasonlóképpen, az aktivált lymphocyták tumornekrózis-faktor-α-, interleukin-2- és interferon-γ-termelése is szignifikánsan magasabb volt IL28B CC-hordozó egyénekben (p<0,01). Következtetések: Az IL28B CC protektív hatású krónikus hepatitis C-vírus-fertőzéssel szemben, és pozitív prediktora a tartós virológiai válasznak az interferonalapú antivirális terápia során. Hepatitis C-vírus-fertőzött betegekben IL28B CC genotípus esetén fokozott Th1 citokin termelése indukálható a perifériás vér monocytáiban és lymphocytáiban, ami szerepet játszhat a vírus gyors immunológiai kontrolljában és a tartós virológiai válasz létrejöttében. Orv. Hetil., 2013, 154, 1261–1268.
