Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for

  • Author or Editor: Anna Varga x
Clear All Modify Search

Silvopastoral systems are a crucial part of the European cultural landscape and biocultural heritage. In Hungary, due to the intensification of agriculture and forestry management, silvopastoral practices were nearly totally abandoned during the last decades. In this paper, I review Hungarian ethnographic literature to discover the traditional silvopastoral management of Hungary. The papers were published in Hungarian, mainly in different ethnographic journals and in several books. In Hungary, until the passage of the Forest and Pastureland Separation Act (1853), forest grazing was a free right along with other silvopastoral methods, except pannage. Woodlands were natural shelters and sources of diverse fodder. Collecting leaf-fodder, leaf-litter, wild fruit and acorn were integral and common parts of traditional extensive livestock husbandry. The importance of silvopastoral systems increased during extreme weather conditions. All of them were controlled to avoid overuse and forest damage. Today, wood pasture management and illegal forest grazing is still alive, but the new forest law once again gives permission for regulated forest grazing in some cases. The openness towards silvopastoral managements is influenced by the new agroforestry innovations movement.

Full access

A Down-kór a 21-es kromoszóma triszómiája okozta értelmi fogyatékosság jellemző klinikai tünetekkel. A genetikai alapeltérés nem gyógyítható, de a kísérő tünetek befolyásolása javíthatja a beteg életminőségét. Célkitűzés: A szerzők összefüggést kerestek a kórképért felelős gének és a háttérben megfigyelhető biokémiai változások között. A szuperoxid-dizmutáz, a cisztation-béta-szintáz és az S100B fehérjegének fokozott expressziójával kapcsolatos paraméterek: a szérumantioxidáns-kapacitás és a sejten kívüli antioxidánsok (transzferrin, ferritin, összfehérje, albumin és bilirubin) vizsgálata mellett a homocisztein-anyagcsere megítélésére a homocisztein-, folsav- és B 12 -vitamin-koncentrációt, a vascularis károsodás megítélésére az S-100B fehérje és a szérum-N-acetil-béta-D-glükózaminidáz aktivitását mérték. Módszerek: Az antioxidáns-kapacitás ( Stocks, 1974), a homocisztein (HPLC), a folsav (‘capture’, IMX-Abbott), a B 12 -vitamin (MEIA, IMX-Abbott) és az S100B fehérje meghatározása kemilumineszcens szendvics immunoassay módszerrel, a szérum-N-acetil-béta-D-glükózaminidáz aktivitásának mérése pedig spektrofotometriásan történt. Eredmények: A plazmahomocisztein 7/30 esetben alacsonyabb, 6/30 betegben pedig magasabb volt, mint a referenciatartomány. A relatív homociszteinérték 95 ± 21%. A plazma relatív folsavértéke (a normálérték százalékában kifejezve) 85 ± 51%, a B 12 -vitamin 78 ± 30% volt. 2/30 betegben igazoltak folsav-, és 2/30 betegben B 12 -hiányt. A Down-kóros és az egészséges gyermekek antioxidánsaktivitás-értékei nem különböztek szignifikánsan, bár a felnőtt-referenciatartományt (90–100%) egyikük sem érte el. Emelkedést észleltek az S100B fehérje koncentrációjában (átlag: 0,68 ± 0,27 µg/l), amely a referenciatartomány felső határa (egyéves kor felett > 0,15 µg/l) négy-nyolcszorosának bizonyult. A szérum-N-acetil-béta-D-glükózaminidáz aktivitásának átlaga a referenciatartományon (10–30 U/l) belül maradt. Az N-acetil-béta-D-glükózaminidáz- és az antioxidáns-aktivitás között statisztikailag szignifikáns korreláció nem igazolódott. Következtetések: A Down-kórban talált alacsonyabb homocisztein-, folsav- és B 12 -vitamin-érték a megnövekedett cisztation-béta-szintáz-aktivitás következménye lehet („atheroma free model”). Az antioxidáns-aktivitás szignifikáns eltérést nem mutatott. A szerzők feltételezik, hogy a szuperoxid-dizmutáz fokozott expressziója következtében termelődő hidrogén-peroxidot az indukált glutation-peroxidáz és kataláz bontja le, így az antioxidáns-rendszer egyensúlya megmarad. Emellett szól, hogy a szérum-N-acetil-béta-D-glükózaminidáz eredményei nem utaltak érkárosodásra. Az S100B fehérje magas értékei viszont agykárosodást jeleznek, amely az életkorral súlyosbodik. Ezek alapján a szerzők javasolják a fenti paraméterek rendszeres kontrollját. Indokoltnak tartják a folsav pótlását, mivel az javíthatja a tanulási képességet, lassítja az Alzheimer-kóros tünetek kifejlődését, azaz jobb életminőséget biztosít.

Full access

Absztrakt

A szerzők egy elhanyagolt cc. planocellulare ani esetét ismertetik, amely környezetét beszűrve székletinkontinenciát, kifejezett végbéltáji fájdalmat, kifekélyesedést, vérzést okozott. Az elváltozás neoadjuváns radioterápia hatására vált operálhatóvá. Abdominoperinealis rectum exstirpatiót végeztünk, a jelentős méretű végbél- és gáttáji lágyrész-hiányt kétoldali m. gluteus maximus musculocutan lebenyplasztikával, a kismedence izomzatának hiányát és a megmaradt gáttáji bőrhiányt jobb oldali m. gracilis musculocutan lebenyplasztikával pótoltuk. A beteget 36 napos ápolás után bocsátottuk otthonába. Lebenyelhalás nem következett be. A műtét során kialakult proximalis húgycsősérülés direkt varrattal gyógyult. A beteg a posztoperatív második hónaptól kezdve fekhetett rövid ideig a lebenyre, három hónapos rehabilitáció után tudott ülni rajta. Hat hónappal a műtét után a jobb lágyéktájékon környezetével kapaszkodó, majd kifekélyesedő nyirokcsomó-metastasis jelent meg, amely már inoperábilis volt. A beteg a műtét után 10 hónappal exitált. Az eset kapcsán úgy gondoljuk, hogy az olyan analis tumorok esetében, amelyek eltávolítása után direkt varrattal nem zárható lágyrész-hiány keletkezik, a tumor eltávolításával és a hiány jó vérellátású musculocutan lebennyel való fedésével jelentős életminőségbeli javulást érhetünk el.

Full access

A szerzők primer pajzsmirigy-angiosarcoma rendkívül ritka áttétét mutatják be egy 59 éves nőbeteg kapcsán, aki szurokszéklet és súlyos anaemia miatt jelentkezett kórházukban. Kórelőzményéből 15 éve ismert pajzsmirigy-hideggöb emelendő ki. A vérzésforrást sem a gasztroszkópia, sem a kolonoszkópia nem tudta pontosan kimutatni. A kapszulaendoszkópos vizsgálat a vékonybélben kettős lokalizációjú szövetszaporulatot talált, amelyből a distalis helyzetű aktív vérzés jeleit mutatta és a lument teljesen elzárta. A vérzés miatt a beteget explorálták és az ileumban talált kettős, vérző szövetszaporulatot eltávolították. Mikroszkóposan a vékonybél-nyálkahártyában vérrel telt űröket, valamint immunhisztokémiai reakcióval CD31-pozitív epitheloid sejteket találtak. A szövettan a bélfalban rendkívül szokatlan epitheloid angiosarcomát véleményezett és felvetette áttét gyanúját. A kemoterápia megkezdése előtt total thyreoidectomiát végeztek. Meglepő leletként a szövettan ugyanazt a bevérzésekkel tarkított epitheloid sejtproliferációt találta, mint a vékonybélben. Esetükben az áttét okozta bélvérzés és a következményes műtét kapcsán derült fény a primer pajzsmirigyfolyamatra. A primer pajzsmirigy-angiosarcoma vékonybéláttéte irodalmi ritkaságnak számít. Orv. Hetil., 2014, 155(23), 918–921.

Full access

Az allopurinol hatékony húgysavszintcsökkentő gyógyszer, amely az esetek többségében nem okoz mellékhatásokat, azonban a betegek 2%-ában szedése során bőrtünetek jelentkezhetnek és súlyos, allopurinol indukálta hiperszenzitivitási szindróma alakulhat ki. Célkitűzés: A szerzők azzal a céllal foglalják össze a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikáján allopurinol indukálta hiperszenzitivitási szindrómás eseteket, hogy felhívják a figyelmet a tünetegyüttessel kapcsolatos tapasztalatokra. Módszer: Az esetek retrospektív áttekintése. Eredmények: Az utóbbi négy évben 11, allopurinol indukálta hiperszenzitivitási szindrómában szenvedő beteget kezeltek. A betegek átlagéletkora 70,3 év volt. Az allopurinol bevezetése előtt négy beteg esetében (36%) volt ismert valamilyen mértékű vesekárosodás, nyolc beteg (72%) szedett tiazid diuretikumot. A bőrtünetek az esetek többségében generalizált erythemás, maculopapulosus tünetek voltak (kilenc beteg, 82%), két betegnél (18%) erythema multiforméra jellemző bőrtüneteket észleltek. Az allopurinolkezelés indikációja minden beteg esetében tünetmentes hyperurikaemia volt. Következtetések: Az allopurinol indukálta hiperszenzitivitási szindróma súlyos, akár életet veszélyeztető tünetegyüttes, amelynek kiváltója gyakran tünetmentes hyperurikaemia miatti allopurinolkezelés. Az allopurinolkezelés a tartósan fennálló, diétára és életmód-változtatásra nem javuló hyperurikaemia esetében javasolt. Bevezetése körültekintéssel, a vesefunkcióhoz korrigált dózisban, a beteg életkorát, valamint tiazid diuretikum együttes adását is figyelembe véve történjen. Orv. Hetil., 2012, 153, 586–591.

Full access

Plant drug mixtures are widely used in the adjuvant therapy of type 2 diabetes mellitus for the prevention of complications. The drug mixtures generally contribute to the efficiency of the therapy and may also reduce undesirable side effects. Two herbal extracts (lyophilized aqueous extracts of plant drug mixtures 1: Myrtilli folium, Phaseoli fructus sine seminibus and 2: Myrtilli folium, Phaseoli fructus sine seminibus, Salviae folium ) were investigated in in vitro rat models. The content of bioactive constituents (polyphenol, flavonoid and vitamin C) in plant drug mixtures and lyophilized samples was evaluated. The antioxidant activity of lyophilized extracts was determined by measuring the ferric reducing ability of the plant, Fe 2+ induced lipid peroxidation (LPO) in rat brain homogenates and NADPH (β-nicotinamide adenine dinucleotide phosphate reduced form) induced LPO in cerebral microsomes. The antioxidant activity of lyophilized extracts was compared to that of quercetin and rutin. Both teas of lyophilized extracts had significant reducing ability (2694 and 2771 μmol/l) and inhibited LPO (IC 50 28.0 and 20.6 μl in NADPH induced LPO, 17.3 and 8.7 μl in Fe 2+ induced LPO). The high concentration of polyphenol/flavonoid (12.38–13.00 and 1.45–5.22 g/100 g, respectively) and vitamin C (0.099–0.165 g/100 g) in the herbal extracts is related to their significant antioxidant properties. The tea mixtures have significant nutritional value, since the consumption of 2 or 3 cups of tea a day covers 50% of the daily requirement of vitamin C and it is also relevant polyphenol source. The high polyphenol/flavonoid content may restore the redox imbalance and contribute to the prevention of diabetic complications.

Full access

Background: Recently several estimated GFR (eGFR) formulae have been developed and new creatinine methods were introduced to compensate for the effect of “pseudocreatinines”. These methods resulted in lower creatinine and higher eGFRs. Methods: Original 6-v MDRD (Modification of Diet in Renal Disease), 4-v MDRD, Cockcroft-Gault (C-G), Quadratic and the new MDRD-175 formulae were tested in 31 patients. The eGFR based on both Jaffe and compensated-Jaffe creatinine were compared to Tc-99m labeled diethylenetriamine pentaacetic acid clearance (DTPA-GFR). Results: All eGFRs correlated with DTPA-GFR (range 16–104 mL/min/1.73 m 2 ). Original MDRD and C-G showed high correlation coefficients (0.88 and 0.78), but original and 4-v MDRD tended to overestimate GFR below 60 ml/min/1.73 m 2 and underestimate it above 60 mL/min/1.73 m 2 . Using compensated-Jaffe creatinine reduced the underestimation of the original MDRD, but resulted in overestimation of the 4-v MDRD, C-G and quadratic GFR. With the exception of the original MDRD, the correlations between eGFRs and DTPA-GFR were higher using Jaffe method. Applying the new MDRD-175 with compensated Jaffe creatinine resulted in lower bias of GFR. Conclusion: Harmonization of creatinine methods is necessary because it has significant effect on the eGFR. The IDMS-calibrated creatinine in the new MDRD-175 formula provides reliable eGFR in kidney disease.

Full access

Az akut myocardialis infarctus diagnosztikájában az elsőként választandó marker a kardiális troponin. A mai nagy érzékenységű troponintesztek már kisfokú szívizom-károsodást is kimutatnak, amely az értékelést megnehezíti. Módszerek: Húsz beteg szérumából két időpontban (amelyek között három–kilenc óra telt el) nagy érzékenységű troponin T (Roche) és troponin I (Mitsubishi Pathfast), illetve kreatin-kináz-meghatározás történt. Eredmények: Az infarktus nélküli csoportban (n = 10) a kreatin-kináz és kreatin-kináz-MB aktivitása nem nőtt, de a troponin T és troponin I szintje egyéb okból (pitvarfibrilláció, paroxysmalis supraventricularis tachycardia) kissé nőtt. Az infarktusos betegek (n = 10) második mintájában drámai troponin T- és troponin I-növekedés volt észlelhető, emellett a kreatin-kináz, illetve kreatin-kináz-MB aktivitása is nőtt. A Fischer-próba szerint a troponin T-szint legalább kétszeres növekedése 19-szeres, a troponin I-szint megduplázódása nyolcszoros esélyhányadost jelent akut myocardialis infarctusra. Következtetések: A troponin értékeléséhez figyelembe kell venni a társult betegségeket, és ha a troponinszint emelkedett, a meghatározást három–hat óra elteltével meg kell ismételni. Ha a troponin legalább kétszeresére nő és a betegnek mellkasi fájdalma, illetve akut kardiális történésre utaló EKG-eltérései vannak, az akut myocardialis infarctus valószínű, és a beteget eszerint kell ellátni. Bár a troponin kiindulási értéke lehet emelkedett a társult betegségek miatt is, az akut és krónikus szívizom-károsodás elkülöníthető egy második troponinmeghatározással. Orv. Hetil., 2011, 152, 1528–1534.

Full access

Absztrakt:

Bevezetés: A Gardner-syndroma a Familiaris Adenomatosus Polyposis klinikai altípusa, egy igen ritka autoszomálisan öröklődő betegség, amelyet a gastrointestinalis traktus polyposisa, valamint extraintestinalis elváltozásként multiplex osteomák, bőr- és lágyrésztumorok jellemeznek.

A szerzők egy férfi betegük kapcsán áttekintik a Gardner-syndroma diagnosztikáját, kezelését, gondozását, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a ritka betegségcsoportok ismerete az ellátás mindegyik szintjén fontos – kiváltképp a nagy forgalmú osztályokon történő korrekt betegellátás szempontjából.

Full access

Absztrakt:

Bevezetés: Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatai szerint a nyugat-nílusi vírus (West Nile virus, WNV) által okozott neuroinvazív tünetegyüttes előfordulása nagymértékben emelkedett Európában és hazánkban az elmúlt években. Ennek hátterében a klíma- és csapadékviszonyok változása valószínűsíthető. A WNV által okozott zoonosist szúnyogok terjesztik. A vírusfertőzés többnyire tünetmentes, 20%-ban általános vírusfertőzéses tüneteket okoz, és kevesebb, mint 1%-ban halálos kimenetelű neuroinvazív betegséghez vezethet. Célkitűzés: Közleményünk célja saját eseteinken keresztül a WNV által okozott neuroinvazív tünetegyüttes és az alkalmazott diagnosztikai és terápiás teendők bemutatása, valamint az infekció kapcsán a differenciáldiagnosztikai dilemmák feloldása. Módszer: A Somogy Megyei Kaposi Mór Kórházban 2018. július 31. és 2018. szeptember 4. között kezelt 4 beteg esetét mutatjuk be, akiknél szerológiai és molekuláris biológiai módszerekkel igazolódott a WNV-fertőzés. A retrospektív esetelemzést a WNV-fertőzés epidemiológiai áttekintésével egészítettük ki. Eredmények: A jelzett időintervallumban intézményünkben 4 betegnél igazolódott WNV-fertőzés. Minden esetben a neurológiai tünetek széles skáláját észleltük, egy haláleset következett be. A fertőzött betegek idősebbek voltak, valamint számos társbetegségben szenvedtek. Következtetések: A WNV-fertőzésekre a súlyosabb, neuroinvazív tünetekkel járó kórlefolyás megjelenése jellemző hazánkban is. A fertőzés terápiája szupportív, fájdalomcsillapítást és a szekunder infekciók kezelését foglalja magában. Az ismeretlen etiológiájú neurológiai kórképeknél – különösen encephalitisre utaló tünettan esetén – fontos gondolni a WNV-fertőzésre. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2026–2035.

Full access