Search Results
You are looking at 1 - 6 of 6 items for
- Author or Editor: Annamária Orbán x
- Refine by Access: All Content x
Human interaction breeds conflicts and unresolved problems, which fortunately provide food for social sciences. One particular field of research, however, the theory of collective action, is concerned with the question of how people behave and act in groups when pursuing their common goals, how collective action for a collective good, that is cooperation, can - or cannot - take place. Groups are understood here, not necessarily only as political or interest groups and organizations - originally assumed by the founders of group theories in economic sociology and political science, but any social groups of individuals whose members share a common interest. This kind of broadening the scope of groups allowed the author to apply the analytical devices of the theory of collective action in a particular case, never before examined in this way. Thus the author selected the Hungarian residential condominiums, which could be regarded as communities “governing the commons”on the one hand, and groups of individuals who are part of an organization with common interests and goals on the other. In both aspects, in order to pursue their common goals they have to act collectively and to reach them successfully they have to cooperate - either formally or informally - with each other. Based on theoretical and empirical findings, the author introduced and controlled for various external (e.g. condominium regulation, political entrepreneur) and internal factors (e.g. trust and social capital) which had an influence on condominium communities' cooperative behavior.
The study aims first at clarifying the concept of sustainable development from (economic) theoretical and ethical points of view, and second at answering the question: can we talk about the practical implementation of the theory or idea, about institutionalisation in the author's interpretation based on international and national experience? The author interprets the concept of institutionalisation broadly, closer to the term of operationalisation, since this part of the research tried to cover such practical phenomena like international agreements, regulatory mechanisms, various programmes and institutions which attempted to put theory into practice.
Understanding Centrality Theories •
Socio-spatial Characteristics and Interrelations of City Centers
Városközpont-elmélet•
A városközpontok, alközpontok téri és társadalmi jellemzői
The study is based on the re-combination or synthesis of international scientific literature, and the definition of the notions center, and sub-center. A conceptual-structural framework of socio-spatial characteristics of centers (and sub-centers) is set up, these factors are essential elements of making, maintaining, and rehabilitating a city: Market and Competition; Node and Pole; Faith; Power; Security; Mixture; and Identity. In an evaluation matrix, the meta-physical characteristics (that are the determining factors of the physical attributes) of these archetypes are drawn. Based on famous theorists, three types of city forms are distinguished: the “traditional / organic”, the “modern / planned”, and the “contemporary / disjointed” ones. We argue that the historical, theoretical-conceptual background of the triple division is comprehensible. However, this trichotomy lacks some essential elements, “measurable” aspects of city centers – outlined in our study –, which are important in contemporary urban processes and support more realistic urban planning.
Tanulmányunkban – nemzetközi szakirodalmi kutatás alapján – definiáljuk a központ és az alközpont fogalmakat. Meghatározzuk a központok (és az alközpontok) téri-társadalmi jellemzőinek konceptuális és strukturális keretrendszerét. Ezek az alkotóelemek – Piac és Verseny; Csomópont és Pólus; Hit; Hatalom; Biztonság; Vegyesség; Identitás – a város alapításának, fenntartásának és megújításának feltételei. Egy értékelő mátrix segítségével összegezzük ezen archetípusok metafizikai jellemzőit, és amellett érvelünk, hogy ezek determinálják a központok fizikai tulajdonságait. Elismert szerzőkre hivatkozva ismertetjük a legelfogadottabb városmodellek hármas felosztását: a hagyományos / organikus, a modern / tervezett és a kortárs / széttagolt tipológiát. Azt állítjuk, hogy a hármas felosztás történelmi, elméleti-konceptuális háttere megalapozott. Ugyanakkor ez a hármasság nem foglalja magában azokat a „mérhető” – a tanulmányban felvázolt – szempontokat, amelyek segítségével a valósághoz jobban közelítő, a tervezési gyakorlatban könnyebben alkalmazható központmodellek vázolhatók fel.
Sharing-Based Co-Housing Categorization. A Structural Overview of the Terms and Characteristics Used in Urban Co-Housing
A lakhatási formák megosztás-alapú kategorizálása. városi lakhatási formák angol nyelvű terminológiájának áttekintése
The European urban areas are growing fast, with many contemporary housing forms. Among these, co-housing forms related to sharing have become a key issue for urban housing development. These housing forms are analysed (their physical and social characteristics or effects) in more and more publications, without a common terminology of this interdisciplinary research field. In our study, based on the overview of existing definitions, characteristics we introduce a comprehensive sharing based categorization that could be valuable for terms and projects, as well. With the note, that the social dimension of sharing methods would not exist without the physical ones, because in co-housing the shared space is the basic criteria. In this paper, we focus on three groups of the social fields of sharing related to housing: the shared creation, the shared tenure, and the shared activities. We conclude the structural approach of our overview unravels new perspectives for the classification of housing forms. Based on our categorization and methodology, we recommend the development of a sharing based scalable classification that measures projects consistent and comparable.
Összefoglaló. A városias, beépített területek aránya Európa szerte folyamatosan növekszik, ennek következtében kortárs városi lakhatási formák is teret nyernek. A megosztáshoz kötődő, úgynevezett co-housing formák a kortárs városi lakófejlesztések jelentős részét képzik. Éppen ezért egyre több elemzés és publikáció születik a témában (például a fizikai és társadalmi jellemzőikről vagy azok hatásairól), azonban a lakhatás kutatási területén nincs egyetértés a kifejezések és definíciók használatában. A következő tanulmányban egy, a lakhatási formákat megosztás alapján rendszerező kategorizáció kerül bemutatásra, melynek elméleti és gyakorlati haszna is lehet. A kategorizáció a meglévő kifejezésekre, definíciókra és jellemzőkre egyaránt épít. A co-housing lakhatás alapvető feltétele a – változó méretű és minőségű – megosztott tér, így a társadalmi dimenziók minden esetben kötődnek egy fajta tériséghez is. A lakhatási formákban jelenlévő társadalmi és fizikai dimenziók együttes vizsgálata nem képezi jelen kutatás tárgyát, a társadalmi típusúakra koncentrál: a megosztott létrehozásra, tulajdonlásra és a tevékenységekre. Megállapítható, hogy a kutatás során alkalmazott rendszerezett áttekintés új irányvonalakra mutatott rá a lakhatási formák osztályozásának területén. A tanulmányban tárgyalt megosztás-alapú kategorizálásra és módszertanra alapozva egy, a megosztásra épülő és skálázható osztályozás kidolgozása javasolt, melyben a projektek mérése és összehasonlítása egységes módon történhet.
