Search Results
You are looking at 1 - 5 of 5 items for
- Author or Editor: Attila Barczi x
- Refine by Access: All Content x
Négy kunhalom (Pincés-halom, Kántor-halom, Hegyes-halom, Bökény-halom) botanikai és talajtani felvételezését végeztük el. A halmok növényzetének jellemzése érdekében a tipikus vegetációs egységekben cönológiai felvételeket készítettünk. Az általános botanikai vizsgálatok mellett a talaj-növény kapcsolatok értékelése érdekében a Kántor-halmon transzekt-felvételeket is készítettünk. Összességében nemcsak a morfológiai vizsgálat mutatta hasonlónak az eltéro társulások talajviszonyait, hanem a vizsgált fizikai és kémiai talajjellemzok között sem találtunk olyan tényezot, amelyik egyértelmuvé tenné a vegetációváltást. Az eltéro társulások talajánál a pH-ban, CaCO3-tartalomban és fizikai féleségben nem tapasztaltunk eltérést. Eltérés a humusztartalomban, tápanyagokban és mintavételezéskori nedvességtartalomban mutatkozott. A kutatást vízgazdálkodási és mikroklíma mérésekkel kívánjuk bovíteni.
A Figyelemzavar-hiperaktivitás szindróma (Attention Deficit with Hyperactivity Disorder - ADHD) gyakran társul tanulási zavarral, elsősorban diszkalkuliával (Dyscalculia - DC). Mindkét zavarnak különböző formái és súlyossági fokozatai vannak. Az elmúlt három év alatt úgynevezett „Hiperaktív” rendelésünkön 160 gyermeket vizsgáltunk meg s kezeltünk, illetve kezelünk. Közülük választottuk ki a 9-12 éves korosztályú gyerekeket (26 fő: 22 fiú, 4 leány), akiknél részletes vizsgálatokat végeztünk a számolási képességük felmérése céljából. Pszicholó- giai, neuropszichológiai tesztvizsgálatokon túl az általunk összeállított aritmetikai teszttel mértük fel számolási képességeiket. Mindegyik gyermeknél észleltünk különböző mértékű hiányosságokat. Kilenc gyermeknél a számolási zavar súlyossága elérte a DC fokát. A részletes vizsgálat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy azonosítsa azokat a jellemzőket, illetve mutatókat, amelyek a DC-vel összefüggésben állnak vagy állhatnak akkor, ha az ADHD-val társul.
A Csípő-halom rétegzettségének megismerése, eltemetett talajainak és egykori környezetének rekonstruálása érdekében fúrásokat végeztünk a halmon és környezetében. Morfológiai és laboratóriumi vizsgálataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a halmot mintegy hatezer évvel ezelőtt - a maihoz hasonló - mozaikosan vizenyős környezetből építették fel, egy természetes kiemelkedésre. A halomtest alatt rekonstruáltuk az eredeti, mezőségi jellegű talajképződményt, valamint megállapítottuk, hogy a halomtesten kialakult recens talaj ugyancsak mezőségi bélyegeket visel magán. A halom felépítésének körülményeiről az építők által meghordott antropogén kultúrrétegek árulkodnak. A halom a környezet talajaiból, annak humuszban gazdag részéből épült. Sajnos a talajanyagot szolgáltató, halmot övező gyűrűt nem tudtuk rekonstruálni a feltételezett halom-erózió és a ráhordódás miatt. Az antropogén szintek sótartalma és a magas vas értékek az építéskori környezetben szikesedő, vizenyős, foltokban száraz mezőségi talajképződésre utalnak. A geomorfológiai és paleoökológiai kutatások a régészeti ismeretekkel és talajtani vizsgálatokkal párosulva új színt és számos eredményt hozhatnak őskörnyezetünk rekonstrukcióiban.
A kunhalmok az eurázsiai sztyeppe öv síkvidéki tájának emberalkotta formakincsei. A halmok építésekor az azt létrehozó ember eltemette és ezáltal konzerválta a korabeli táj egyik legfontosabb “olvasókönyvét”, a járószint talajtakaróját. Az egykori tudatos emberi cselekvés — azaz különböző céllal létesített halmok megépítésének — kiemelten fontos mellékterméke, hogy a halmok alatti terület korabeli talajtakarója izolálódott a környezeti hatásoktól és ezáltal megőrződött.
Tanulmányunkban a Szolnok-Túri-síkon található Bán-halmon végzett geomorfológiai, botanikai, talaj- és rétegtani eredményeket foglaljuk össze, illetve egészítjük ki az eltemetett paleotalaj mintáin végzett fitolitelemzés eredményeivel. A növényi opálszemcsék ellenálló képessége — egyéb mikro- és makroszkopikus, szervesanyagú növényi eredetű maradvánnyal szemben — lehetőséget ad a fitolitelemzés módszerének széleskörű paleoökológiai alkalmazására. A növényi szövetből történő feltáródásukat követően még hosszú ideig extrém körülmények között is fennmaradnak a befoglaló közegükben: megőrzik a képződési körülményeikre jellemző formájukat, anatómiai származásukra vonatkozó tulajdonságukat, textúrájukat. Ezzel megteremtik a lehetőségét, hogy a fitolitkutatás a paleoökológia és paleotalajtan tudományában, mint önálló kutatási irányzat szerepet kapjon. A növényi opálszemcsék a talajok fejlődéstörténetének hírmondói is egyben, így a megfelelő peremfeltételek teljesülése esetén egy-egy talajszelvény képződését is jellemezhetjük a módszer felhasználásával.
A Bán-halom rétegtani vizsgálatát a halmon végzett sekélyföldtani fúrás által szolgáltatott fúrómagok morfológiai, illetve alapvető laboratóriumi vizsgálatai alapján lehet felvázolni. Eszerint a halom palástját adó recens talajképződmény alatt legalább négy, morfológiailag jól elkülönülő kultúrréteg helyezkedik el, amely alatt 470 cm-es relatív mélységben található az építés előtti járószint, azaz az eltemetett paleotalaj felszíne.
Az eltemetett talaj Ap- és részben Bp-szintjéből, valamint a paleotalaj és — kronológiai értelemben — az első kultúrréteg (K1) határrétegéből 10 cm-es mintázási intervallummal gyűjtött talajminták fitolitelemzése szerint a Bán-halom építése előtti környezetet erős felszínbolygatás érthette. Ellentétben a temetkezési dombokon (kurgánokon) végzett — hasonló metodikájú — vizsgálatokkal, jelen esetben feltételezzük a halom alatti terület korábbi használatba vételét, a megtelepedést. Ennek egyik legfontosabb bizonyítéka a gabonák egykori jelenlétére utaló fitolit morfotípusok megjelenése a mintákban. Mindemellett az eltemetett paleotalaj morfotípus spektruma azt támasztja alá, hogy a halom építési pontjának környezetében a természetes vegetációt a környező homokbuckák sztyeppei, félszáraz vegetációja uralta, amelyben fás szárú fajok egykori megjelenése, illetve dominanciája nem rekonstruálható.
