Search Results
You are looking at 1 - 10 of 10 items for
- Author or Editor: Attila Ferenczi x
- Refine by Access: All Content x
A cikk azt a problémát vizsgálja konkrét szöveghely értelmezésével, hogyan teremthet lehetőséget gazdagító új olvasatok megfogalmazására régebbi irodalmi, esztétikai előfeltevéseink felülvizsgálata. Az Aeneis Nisus és Euryalus-epizódjában a szerző egy homérosi ihletésű katonai epizódban az epikus és heroikus világtól (a cikk szóhasználatában epikus kódtól) idegen elemekkel bővíti ki az elbeszélést. A szerelmi elégia nyelve és a görög fiúszerelem fogalma azonban feszültséget hoz a homérosi katonatörténetbe. Ennek eredményeképpen a részletet záró költői megszólalás és maga a történet között az interpretáció szempontjából termékeny feszültség alakul ki. A cikk amellett érvel, hogy ezt a feszültséget nem szabad eltüntetnie az inter pretációnak, helyette az egységesség követelményét érdemes újragondolni.
The messenger speeches in some of Seneca's tragedies (the most extensive ones can be read in Agamemnon and Hercules Furens) constitute special epic details of the works. Their narrative technique, intertextual references and representation of time link them not with the dramatic literary form, but with the epic one, and Vergil's Aeneid is, beyond any doubt, their most important 'hypertextus'. The setting of the messenger reports has not been subordinated to the dramatic efficacy of the main conflict, they produce rather a generic multiplicity. The reform of closed literary forms and the generic heterogeneity are not unique phenomena in the literary life of this period; the meaning and importance of the innovation made by Seneca cannot be judged separately from the most important literary achievements of the period: Luc an's Bellum Civile and Petronius' Satyricon
