Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Attila Frigy x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A nem coronariás eredetű ST-eleváció felismerése, okának tisztázása fontos a mindennapi gyakorlatban, elsősorban a felesleges diagnosztikus és terápiás eljárások elkerülése végett. Betegünk esetében egy viszonylag ritka ok, spontán, bal oldali feszülő pneumothorax állt az akutan kialakuló, komplex EKG-elváltozások hátterében – alsó fali infarktust utánzó ST-eleváció társulása 1-es típusú Brugada-mintázattal (≥2 mm-es, „vitorlaszerű”, „coved” ST-eleváció) a praecordialis elvezetésekben. Bemutatjuk a klinikai képet és lefolyást, valamint ismertetjük a felmerülő differenciáldiagnosztikai problémákat és az EKG-elváltozások lehetséges okait. Orv. Hetil., 2016, 157(50), 2007–2010.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Frigy
,
Márta Germán-Salló
,
Lehel Máthé
, and
Mónika Szabó

Absztrakt:

A diabetes és szívelégtelenség társulása igen gyakori, ugyanakkor a két kórkép patofiziológiája és kórlefolyása is számos ponton találkozik. Napjainkban a rendelkezésre álló antidiabetikus gyógyszerek spektruma rendkívül széles, a klasszikus szerektől (inzulin, biguanidok, szulfanilureák) a legmodernebbekig (gliptinek, gliflozinok) terjed. Ezeknek a gyógyszereknek a cardiovascularis hatásai sokrétűek, ismeretük fontos a mindennapi gyakorlatban, ugyanis előnyben részesül a szívelégtelenség szempontjából biztonságos szerek alkalmazása. Munkánk áttekintést nyújt az egyes gyógyszercsoportokról – a hatásmechanizmus, valamint a főbb képviselők bemutatása után ismertetjük a cardiovascularis rendszerre és ezen belül a szívelégtelenségre gyakorolt hatásokat, megemlítve a fontosabb klinikai vizsgálatok eredményeit is. Az adatok egyértelműen alátámasztják a metformin és a gliflozinok kedvező és a thiazolidindionok káros hatását szívelégtelenségben. A többi gyógyszercsoport alkalmazása megengedett szívelégtelenség esetén, de fontos a dekompenzáció jeleinek folyamatos monitorozása. Orv. Hetil., 2017, 158(5), 163–171.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A rövid alvási idő, illetve a rossz alvásminőség összefüggésben állhat az elhízással, ezen összefüggést azonban még nem tanulmányozták roma populációkban. Célkitűzés: Alvási szokások tanulmányozása két felnőtt roma alcsoportban (a gazdag gábor és a szegény lovári romáknál), illetve a helyi nem roma lakosságnál, elhízással összefüggésben, tudva, hogy a roma népesség sajátos társadalmi és kulturális jellemzőkkel rendelkezik, gyorsan változó életmóddal. Módszer: Populációalapú keresztmetszeti felmérést végeztünk Erdélyben, Maros megyében, a Nyárád mentén, ahol nagyobb gábor roma, illetve lovári roma közösség él a magyar populáció mellett. A csoportok nemben és életkorban megfeleltek egymásnak. Eredmények: Az alvás időtartama 7,18 ± 1,6 óra volt a gábor romáknál, 7,67 ± 1,5 óra a lovári romáknál és 7,37 ± 1,5 óra a nem romáknál. Átlagosan a romák 70%-ánál volt elegendő az alvási idő (≥7 óra). A gábor romák 38,6%-ánál, a lovári romák 27,1%-ánál és a nem roma lakosság 23,5%-ánál volt rossz az alvás minősége (p = 0,05). A gábor romáknak szignifikánsan magasabb volt a testtömegindexük (31,1 ± 4,6 versus 27,4 ± 5,2 és 28,66 ± 5,7 kg/m2, p = 0,004), és ez szignifikáns fordított összefüggést mutatott az alvási idővel (F = 14,85, p<0,000). Következtetés: A gábor romáknál jóval magasabb arányban fordult elő rossz minőségű alvás. Az alvási időtartam és az alvás minősége összefüggésben volt az elhízással, főként a roma népesség körében. Orv Hetil. 2019; 160(32): 1279–1283.

Restricted access

Döntési szempontok és az eszközös terápia elfogadásához szükséges idő előrehaladott Parkinson-kórban

Egy nagy betegforgalmú közép-európai központ retrospektív adatai

Decision-making and duration to accept device-aided therapy in advanced Parkinson’s disease

Retrospective data from a Central European center with high patient turnover
Orvosi Hetilap
Authors:
József Attila Szász
,
Szabolcs Szatmári
,
Viorelia Constantin
,
István Mihály
,
Attila Rácz
,
Attila Frigy
,
Előd Nagy
,
Krisztina Kelemen
,
Timea Forró
,
Emőke Almásy
, and
Károly Orbán-Kis

Összefoglaló. Bevezetés: Az előrehaladott Parkinson-kór bizonyos fázisában a motoros komplikációk már nem befolyásolhatók hatékonyan a hagyományos orális, illetve transdermalis gyógyszerekkel. Ilyenkor meg kell fontolni, komplex felmérési és döntési folyamatot követően, az invazív eszközös terápiák bevezetését. Célkitűzés: A döntéshozatal és a fontosabb klinikai paraméterek elemzése levodopa-karbidopa intestinalis géllel kezelt betegeinknél az elfogadás időtartamának függvényében. Módszer: Retrospektíven vizsgáltuk azon betegeink adatait, akiknél a marosvásárhelyi 2. Sz. Ideggyógyászati Klinikán 2011. június 1. és 2019. december 31. között vezettük be a levodopa-karbidopa intestinalis géllel történő terápiát. A kezelés elfogadásához szükséges időintervallum szerint két csoportot alkottunk: egy hónap vagy annál rövidebb, illetve egy hónapnál több idő az első, célzott kivizsgálás és a tesztelés megkezdése között. Eredmények: A vizsgált időszakban 163 betegnél teszteltük orrszondán a kezelés hatékonyságát, közülük 127 esetben történt meg a terápia véglegesítése. A döntéshozatal 56 betegnél egy hónap vagy annál rövidebb időt, míg 71 betegnél egy hónapnál több időt igényelt. A dyskinesisek átlagos időtartamának szempontjából szignifikáns különbséget találtunk a két csoport között (3,1 ± 0,7 vs. 2,8 ± 0,8 óra, p = 0,02). Az eszközös terápia bevezetése előtti levodopa-átlagadag 821,5 ± 246,6 mg volt, naponta átlagosan 5-ször adagolva. A kiegészítő terápiák alkalmazási arányai: a dopaminagonisták 80,3%-ban, a katechol-O-metiltranszferáz-gátlók 62,2%-ban, illetve a monoaminoxidáz-B-gátlók 68,5%-ban. Az átlagos off időtartam 4,7 ± 1,1 óra volt, és 85 betegünknél tapasztaltunk 2,9 ± 0,8 óra átlag-időtartamú dyskinesist. Következtetés: Hamarabb fogadják el az eszközös terápiát azok az előrehaladott Parkinson-kóros betegek, akiknek hosszabb időtartamú a napi dyskinesisük, illetve régebbi a betegségük. A terápiás irányelvek gyakorlatba ültetésekor figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat: a kiegészítő gyógyszerekhez, illetve az eszközös terápiákhoz való hozzáférést. Orv Hetil. 2021; 162(21): 839–847.

Summary. Introduction: In advanced stages of Parkinson’s disease, motor complications cannot be effectively controlled with conventional therapies. In such cases, the complex assessment and decision-making process that leads to device-aided therapies should be considered. Objective: To analyze the decision-making and key clinical parameters, as a function of duration of acceptance, patients treated with levodopa-carbidopa intestinal gel. Method: We retrospectively examined the data of patients who started levodopa-carbidopa intestinal gel therapy at the 2nd Department of Neurology Târgu Mureş, between 1 June 2011 and 31 December 2019. Two groups were formed: less than one month and more than one month between the first targeted examination and the start of testing. Results: Therapeutic efficiency was tested with nasal tube on 163 patients, out of whom 127 patients remained on treatment. Decision-making took one month or less for 56 patients and more than a month for 71 patients. Duration of dyskinesias was significantly different between the two groups (3.1 ± 0.7 vs 2.8 ± 0.8 hours, p = 0.02). Mean dose of levodopa prior to the introduction of device-aided therapy was 821.5 ± 246.6 mg, administered 5 times daily. Dopamine agonists were used in 80.3%, catechol-O-methyltransferase inhibitors in 62.2%, and monoamine oxidase-B inhibitors in 68.5% of cases. The mean off-time was 4.7±1.1 hours and data from 85 patients showed 2.9 ± 0.8 hours of dyskinesia. Conclusion: Device-aided therapy is adopted sooner by patients with advanced Parkinson’s disease with longer disease duration and more dyskinesias. Local specificities, such as access to add-on medication and device-aided therapies, must be taken into account when implementing therapeutic guidelines. Orv Hetil. 2021; 162(21): 839–847.

Restricted access

Korai repolarizációs mintázatot mutató fiatal férfiak echokardiográfiás jellemzőinek összehasonlító vizsgálata

Comparative study of echocardiographic parameters in young males with early repolarization pattern

Orvosi Hetilap
Authors:
István Adorján Szabó
,
Loránd Kocsis
,
Szabolcs László
,
Lajos Fehérvári
,
Ana-Maria Fárr
, and
Attila Frigy

Összefoglaló. Bevezetés: Az EKG-n megjelenő korai repolarizációs mintázat diagnosztikai kritériumai és klinikai jelentősége elsősorban az elmúlt évtizedben került tisztázásra, ugyanakkor viszonylag kevés vizsgálat foglalkozott mind ez idáig a korai repolarizációs mintázathoz köthető esetleges strukturális szívelváltozások felderítésével. Módszer: Egy prospektív vizsgálat során azonosított 30, korai repolarizációs mintázatot mutató fiatal férfi (átlagéletkor: 22,5 ± 1,5 év) echokardiográfiás paramétereit hasonlítottuk össze egy 32 főből álló (átlagéletkor: 22,3 ± 1,9 év) megfeleltetett kontrollcsoport azonos jellemzőivel. A hagyományos paraméterek mérésén túlmenően, szöveti Doppler- és ’strain’ (deformáció – speckle tracking módszerrel) vizsgálatot is végeztünk, összesen 35 jellemzőt követve. A paraméterek összehasonlítása kétmintás t-próba, illetve khi-négyzet-próba segítségével történt (szignifikancia: p<0,05). Eredmények: Nem találtunk patológiás elváltozásokat egyik személy esetében sem, és a két csoport között csupán két paraméter tekintetében fedeztünk fel szignifikáns eltérést. A korai repolarizációs mintázatot mutató csoportban kisebbnek bizonyult a bal kamra végsystolés térfogata (37,6 ± 15,2 ml vs. 45,5 ± 13,4 ml; p = 0,037), illetve gyakoribbnak találtuk az enyhe mitralis regurgitatio előfordulását (41,4% vs. 6,5%; p<0,001). Következtetés: A korai repolarizációs mintázatot mutató fiatal férfiak esetén kimutathatók bizonyos echokardiográfiás jellegzetességek. Ezek időbeli alakulásának, illetve prognosztikai, aritmológiai jelentőségének megítélése további, longitudinális követést igényel. Orv Hetil. 2021; 162(19): 741–745.

Summary. Introduction: The diagnostic criteria and clinical significance of early repolarization pattern on ECG were clarified mainly in the last decade. However, there are only a few studies published on the exploration of cardiac structural changes underlying early repolarization pattern. Method: We compared the echocardiographic parameters of 30 young males with early repolarization pattern (mean age: 22.5 ± 1.5 years), who were identified during a prospective survey, with the same parameters of a matched control group consisting of 32 young males (mean age: 22.3 ± 1.9 years). Beyond measuring the conventional parameters, tissue Doppler and strain measures (speckle tracking) were obtained. Comparison of parameters was performed using t-test and chi-square test (significancy: p<0.05). Results: There were no pathological changes in any person, and we found significant difference between the two groups only in the case of two parameters. In the early repolarization pattern group, the left ventricular end-systolic volume was smaller (37.6 ± 15.2 ml vs. 45.5 ± 13.4 ml; p = 0.037) and the presence of mild mitral regurgitation was more frequent (41.4% vs. 6.5%; p<0.001). Conclusion: In young males with early repolarization pattern, we managed to demonstrate the existence of certain echocardiographic features. The assessment of their time course, prognostic and arrhythmological significance requires a longer follow-up. Orv Hetil. 2021; 162(19): 741–745.

Restricted access

Az intestinalis gél bevezetésekor rögzített jellemzők tízéves változásai előrehaladott Parkinson-kóros betegekben

Ten-year trends of the characteristics in patients with advanced Parkinson’s disease at the time of intestinal gel therapy introduction

Orvosi Hetilap
Authors:
József Attila Szász
,
Szabolcs Szatmári
,
Viorelia Constantin
,
István Mihály
,
Árpád Török
,
Attila Frigy
,
Júlia Metz
,
Krisztina Kelemen
,
Róbert Máté Szász
,
Timea Forró
,
Beáta Baróti
, and
Károly Orbán-Kis

Bevezetés: A Parkinson-kór olyan neurodegeneratív kórkép, melynek tüneti kezelése hatékonyan megoldható, bár a terápiás ajánlások gyakran szorulnak finomításokra a gyarapodó tapasztalatok birtokában. Célkitűzés: Azt kívántuk elemezni, hogy előrehaladott Parkinson-kóros betegeinknél az időközben megjelent szakértői ajánlások hogyan tükröződtek az intestinalis gél bevezetését megelőző időszakban. Módszer: Retrospektíven vizsgáltuk azokat az azonos szempontok alapján nyert adatokat, amelyek levodopa-karbidopa intestinalis gél kezelésben részesülő betegekre vonatkoztak. A 2011 és 2021 közötti periódust két ötévesre osztottuk fel, mivel az első öt év után fogadták el a klinikai döntéshozatalban az „5-2-1-es szabályt”. Eredmények: A vizsgált időszakban 150 betegnél kezdtük el a levodopa-karbidopa intestinalis gél kezelést. A második periódusban a betegek átlagéletkora alacsonyabb, a diagnózis óta eltelt idő rövidebb volt. Csúcsdózis dyskinesisei (p = 0,02), bifázisos dyskinesisei (p<0,001), hajnali akinesisei (p = 0,02) szignifikánsan kevesebb betegnek voltak a második öt évben. Szintén az utóbbi öt évben kevesebb beteget érintett a megkésett „on” (p = 0,03), a „no on” (p = 0,02) és a „freezing” jelenség (p = 0,01). A Hoehn–Yahr-skála átlagos pontszáma is kisebb volt a második periódusban, míg az MMSE átlagos pontszáma nagyobb volt (p<0,001). A levodopa napi adagjai nagyobbak (p<0,01) voltak a második csoportban, az adagolási frekvencia nem változott jelentősen. Következtetés: Tízéves időszakot vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a második öt évben szignifikánsan jobb fizikális és kognitív állapotban került sor az előrehaladott Parkinson-kóros betegeknél a levodopa-karbidopa intestinalis gél bevezetésére. A szakértői ajánlásokhoz viszonyítva még mindig súlyosabb klinikai képet tapasztalunk az eszközös kezelés elkezdésekor, de ennek az invazív módszernek már javult az elfogadása mind a betegek, mind az őket alapszinten ellátó családorvosok és területi neurológusok részéről. Orv Hetil. 2022; 163(30): 1189–1195.

Restricted access