Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Attila Hegedűs x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Als Ausgangspunkt der Wandlung der kurzen Vokale des Ungarischen in der altungarischen Zeit bezeichnet István Kenesei die Entwicklung des i in zwei Richtungen (i ? ui ? i), wo die Entwicklung das ganze Kurzvokalsystem veränderte. Nach der Kritik des Modells von Kenesei versucht der Autor auf Grund der Traditionen der Literatur zur ungarischen Lautgeschichte ein anderes Modell aufzustellen. Die Grundlage für diese Betrachtungsweise liefern die Betonungsverhältnisse des Ungarischen, und ihre Grundthese besagt, dass a und ö zu Beginn der altungarischen Zeit bereits existierten. In der urungarischen Zeit kam eine Verstärkung in Wörtern finnougrischen Ursprungs mit den Stammlauten u und ü infolge der Betonung zustande, die mit einer Öffnung einherging. In unbetonten Silben dagegen erfolgte in der urungarischen Zeit eine Schwächung, die mit einer Reduktion am Wortende einherging (Schließung) und von einer Labialisierung begleitet wurde. Aufgrund dieses Modells kann man von einer Art Überkreuzwirkung sprechen, da in den betonten und in den unbetonten Silben jeweils entgegengesetzte Entwicklungen vonstatten gingen, deren Ergebnisse dann auf die Silben in der jeweils anderen Position gewirkt haben.

Full access

Absztrakt

Bevezetés: A légzőszervi manifesztációval kapcsolatos komplex pulmonalis vizsgálat spondylitis ankylopoeticában szenvedő betegekben hozzájárulhat a megfelelő rehabilitációs program kialakításához. Célkitűzés: A légzésfunkciós, terhelés-élettani változók és a rehabilitációt követő életminőség-változás közötti kapcsolat vizsgálata. Módszer: A vizsgálatba 5 fő Seyfried II. stádiumú és 11 fő Seyfried III. stádiumú beteget vontak be, akik spinalis fizioterápiás, ultrahangos, masszázs- és parafinpakolásos kezelésben részesültek, személyenként 15 alkalommal, majd 8 héten keresztül, heti 3 alkalommal nagy intenzitású kerékpár-kondicionálás történt. A rehabilitáció előtt és után Bath Ankylosing Spondylitis Disease Activity Index és Bath Ankylosing Spondylitis Functional Index felvételére került sor. A rehabilitációt követően elvégezték a légzésfunkciós paraméterek és a terhelés-élettani változók vizsgálatát. Eredmények: Mindkét index jelentős, kezelés utáni változást mutatott az eredeti eredményekhez képest (p<0,05). Ezek a funkcionális mutatók összefüggést mutattak a nyugalmi légzésfunkciós és a terhelés-élettani változókkal (p<0,05). Következtetések: A vizsgálat alapján lehetséges, hogy az előzetes pulmonalis felmérés a spondylitis ankylopoetica kezelésére irányuló hatékonyabb program kidolgozásának alapjául szolgálhat. Orv. Hetil., 2016, 157(28), 1126–1132.

Restricted access

Absztrakt

Célkitűzések: Irodalmi adatok alapján a súlyos posztoperatív komplikációkat követően feltételezhetően gyakrabban alakul ki lokális recidíva, illetve távoli metastasis. Ezt saját beteganyagunk vizsgálatával szerettük volna igazolni. Módszerek: 2000. január 1. és 2004. december 31. között 332 betegnél végeztünk elektív, kuratív resectiót colorectalis carcinoma miatt. A posztoperatív szövődményeket a módosított Clavien-beosztás szerint osztályoztuk. A műtétet követően 30 napon belül fellépő szövődményeket rendszereztük. A szövődmények összesítésében minden szövődményt feldolgoztunk, betegenként pedig mindig a legsúlyosabb szövődményt vettük figyelembe. Az utánkövetési időszak 2009. december 31-ig terjedt. A vizsgált tényezőket egy-, illetve többváltozós rendszerben, statisztikai próbákkal elemeztük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 64 év volt, 56%-uk (187 beteg) férfi volt. Műtét előtt 84 beteg (25,3%) részesült onkológiai kezelésben. A vizsgálatba csak R0 resectión átesett betegeket választottunk be. 182 beteg esetében (56,3%) szövődménymentes volt a műtét utáni időszak. A mortalitás 3,3% volt. Grade 4-es szövődmény 5 betegnél (1,5%), Grade 3-as 26 betegnél (8%), Grade 2-es 83 betegnél (25,8%), Grade 1-es 25 betegnél (7,7%) jelentkezett. Az utánkövetési idő alatt 75 betegnél (23,3%) alakult ki lokális recidíva és/vagy távoli metastasis. A tumor gradusa (p = 0,008), a daganat stádiuma (p = 0,0001), és a szövettani vizsgálat során észlelt ér-, illetve nyirokérbetörés (p = 0,0001) egyértelműen hajlamosít későbbi lokális recidíva és/vagy metastasis kialakulására. Grade 3-as szövődményeket követően gyakrabban alakul ki recidíva (p = 0,0039), és magasabb a tumorspecifikus halálozás aránya is (p = 0,05). Konklúziók: Elektív, kuratív colorectalis carcinomák resectióját követően jelentkező Grade 3-as típusú szövődmények esetében gyakrabban lehet recidíva és/vagy távoli metastasis kialakulására számítani, magasabb a tumorspecifikus halálozás is. A posztoperatív szövődmények nem csupán a közvetlen műtéti időszakban jelentenek veszélyt a beteg számára, de onkológiai hatásuk révén a hosszú távú túlélés esélyét is jelentősen rontják.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Hegedűs
,
Nóra Papp
,
Anna Blázovics
, and
Éva Stefanovitsné Bányai

Absztrakt:

A gyümölcsök kedvező egészségi hatását egyre több tanulmány támasztja alá, ami elsősorban a gyümölcs héjában és húsában akkumulálódó polifenolos vegyületeknek tulajdonítható. Ezek transzkripciós, poszttranszkripcionális és epigenetikai szintű hatása egyaránt bizonyított. Mivel a gyümölcsfogyasztás mértéke világszerte elmarad az ajánlott mennyiségtől, egy új megközelítés a kedvező vegyületekben gazdagabb, úgynevezett szupergyümölcsök fogyasztását javasolja. A magyar gyümölcsfajták összehasonlító vizsgálata kimutatta, hogy ugyanazon faj fajtái (eltérő genotípusok) között jelentős mértékű variabilitás jelentkezik számos polifenolos vegyületcsoport mennyiségében. Azonosítottunk olyan meggygenotípusokat (például ’Pipacs 1’ és ’Fanal’), melyek összes polifenoltartalma jelentősen meghaladja a többi fajtára jellemző értékeket. A különböző meggyfajták eltérő polifenoltartalmú gyümölcseinek fiziológiai hatását alimentáris eredetű hyperlipidaemiás modellen, hím Wistar-patkányokon vizsgáltuk. A meggyfogyasztás fajtánként eltérő következménnyel járt: a ’Pipacs 1’ és a ’Fanal’ már 10 napos kezelést követően több, mint 30%-kal mérsékelte a vérplazma összkoleszterinszintjét, míg az ’Újfehértói fürtös’ nem okozott szignifikáns csökkenést. A két előbbi fajta kedvező hatása a szérum más lipidparamétereiben és a máj hisztológiai vizsgálata során is kimutatható volt. Ezen eredmények alapján nemcsak néhány bogyós és trópusi gyümölcs tekinthető szupergyümölcsnek, hanem a csonthéjas gyümölcsök bizonyos genotípusai is. Ezek valóban markánsabb fiziológiai hatást gyakorolnak. Mivel a ’Pipacs 1’ színtelen polifenolokban (például fenolsavak, izoflavonoidok), a ’Fanal’ antocianinokban gazdag, az alimentáris eredetű zsírmájjal szembeni védőhatásban több, különböző polifenolos vegyület szerepe valószínűsíthető. Orv Hetil. 2018, 159(18): 720–725.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Olivér Rosero
,
Péter Ónody
,
Rita Stangl
,
Viktor Hegedűs
,
Gábor Lotz
,
Anna Blázovics
,
Péter Kupcsulik
, and
Attila Szijártó

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemiás-reperfusiós károsodása – mely az arteria mesenterica superior occlusiója vagy keringési redistributio során jelentkezik leggyakrabban – jelentős mortalitású kórkép. Kísérletünk során a posztkondicionálás felmerülő protektív hatását vizsgáltuk patkányvékonybél ischaemiás-reperfusiós modelljében. Módszer: Hím Wistar-patkányokon az arteria mesenterica superior 60 perces kirekesztését végeztük. Az állatokat négy – áloperált, kontroll- és két posztkondicionált csoportra osztottuk. A posztkondicionált csoportokban a kirekesztést követően háromszor 1 perces, illetve 10 másodperces reperfusiós-reocclusiós ciklusok ismétlése után került sor 60 perc reperfusióra. A vékonybél microcirculatióját laser Doppler-flowmeterrel detektáltuk. A reperfusio első órájának végén vér- és szöveti mintavétel történt. Szérum-necroenzim- és IL-6-szinteket, fénymikroszkópos szöveti képet, mesenterialis vénás vérgázértékeket és nyálkahártya-antioxidáns-statust vizsgáltunk. Eredmények: A microcirculatiót jellemző paraméterek mindkét posztkondicionált csoportban szignifikánsan javultak. A gyulladásos válaszjelenségek és a szövetkárosodás mértéke szignifikáns módon csökkent, mely a necroenzimszint-csökkenéssel is korrelált. Megfigyelhető volt továbbá az antioxidáns-statusra gyakorolt kedvező hatás és a pH késleltetett normalizálódása is. Következtetés: A posztkondicionálás alkalmas sebésztechnikai módszer lehet a vékonybél túlélési esélyének javítására arteria mesenterica superior occlusiója során kialakuló ischaemiás-reperfusiós károsodás esetén.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Péter Ónody
,
Olivér Rosero
,
Tibor Kovács
,
Dávid Garbaisz
,
Viktor Hegedüs
,
Gábor Lotz
,
László Harsányi
, and
Attila Szijártó

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemiás-reperfusiós (I-R) károsodása napjainkban is magas mortalitással járó kórkép, mely az arteria mesenterica superior (AMS) occlusiója vagy keringési redisztribúció során jöhet létre. Kísérletünk célja a posztkondicionálás lokális és távoli szervekre kifejtett protektív hatásának vizsgálata volt, patkányvékonybél ischaemiás-reperfusiós modelljében. Módszerek: Hím Wistar-patkányokon az AMS 60 perces occlusióját hoztuk létre. Az állatokat (n = 30) három csoportra osztottuk: áloperált (Álop), I-R kontroll (I-R) és posztkondicionált (PC). Az utóbbi csoportban a kirekesztést követően 2 percen át 6 ciklusban 10 másodperces felengedés és reocclusio repetitív ismétlése után került sor reperfusióra. A 6 órás reperfusio végén az állatokat exsanguináltuk, a vékonybél mindhárom szakaszából, illetve a tüdőből, a veséből és a májból szövettani mintákat vettünk, valamint nyálkahártya-kaparékból homogenizátumot készítettünk az antioxidáns status meghatározása céljából. Eredmények: A kontrollcsoportban nagyobb szöveti destrukcióra utaló jeleket észleltünk a vékonybelek, a tüdő, a vese és a máj tekintetében egyaránt. A károsodás mértékével összhangban a „wet/dry” ratio (p = 0,026) és a szérumkreatinin (p = 0,013), ASAT (p = 0,038), LDH (p = 0,028) és CK (p = 0,038) szintjének szignifikáns emelkedése volt mérhető a kontrollcsoportban a posztkondicionált csoporthoz képest. Javult továbbá a vékonybél-nyálkahártya antioxidáns statusa és a szérum-IL-6 koncentrációja (420 pg/ml vs. 188 pg/ml). Következtetés: A posztkondicionálás csökkentette a vékonybél lokális ischaemiás-reperfusiós károsodását. A strukturális károsodás mérséklődésén túlmenően javult a szisztémás antioxidáns status, és csökkent a távoli szervek károsodása.

Restricted access

Abstract

Objectives

Since oxidative stress may play a pathogenetic role in chronic hepatitis C and the sustained virological response to antiviral therapy is limited in HCV1 genotype infection, a double blind study was performed in HCV1 patients receiving peginterferon + ribavirin treatment, in order to assess the efficacy of supplementation with an antioxidant flavonoid, silymarin.

Patients and Methods

32 naïve HCV1-positive patients with biopsy-proven chronic hepatitis C, to be treated with peginterferon + ribavirin, have been randomised as follows: Group A: 16 patients received antiviral therapy for 6 to 12 months plus placebo for the first 3 months; Group B: 16 patients were treated with peginterferon + ribavirin for 6 to 12 months plus they received 166 mg oral silymarin twice a day for 3 months. Serum alanine aminotransferase and HCV RNA levels, as well as parameters of oxidative stress such as plasma or RBC haemolysate malondialdehyde, superoxide dismutase, glutathione peroxidase, catalase and myeloperoxidase were determined at Months 0, 1, 3, 6, and 12. Sustained virological response as undetectable HCV RNA was evaluated at 24 weeks after the end of therapy.

Results

In the silymarin group a more rapid decrease in malondialdehyde levels as well as a marked decrease in superoxide dismutase and an increase in myeloperoxidase activity were found at Month 12. Alanine aminotransferase normalised in 6/16 (vs. control 9/16) cases, and sustained virological response occurred in 3/16 (vs. 7/16) patients.

Discussion

Although silymarin supportation to antiviral therapy improved oxidative stress, it could exert any beneficial effect neither on alanine aminotransferase levels nor on sustained virological response. These contradictory findings may be related to randomisation bias as patients in Group B had more negative predictors of response: they were older with higher fibrosis score and even with more severe pre-treatment baseline oxidative stress. Regarding the recently published in vitro experiments with silibinin on HCV replication as well as the newest convincing clinical observations, we suggest further studies with more than threefold doses of silymarin in controlled trials to assess the value of this supplementation in HCV patients receiving antiviral treatment.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Viktor Hegedüs
,
Domokos Gerő
,
Zoltán Mihály
,
Attila Szijártó
,
Tivadar Zelles
, and
Éva Sárdi

A redox-homeosztázis változása a citokinek és szabad gyökök változásával jár és számos intracelluláris jelátviteli utat befolyásolhat különböző májbetegségekben. A liofilizált cékla+répa készítmény (GPS Powder Kft. 1361/004/ 2003BFÁÉÉÁ) bioaktív komponensei, mint például a betain, betaninok, betaxantinok, flavonoidok, polifenolok, glutamin, β-karotin, vitaminok és folsav megváltoztathatják a különböző sejtfolyamatokat. Célok: A szerzők célul tűzték ki a cékla+répa liofilizált készítmény bioaktív hatóanyagai védőhatásának vizsgálatát experimentális zsírmájban. Módszer: Hím Wistar patkányokat etettek standard és zsírdús táppal (a standard tápot kiegészítették 2% koleszterinnel, 0,5% kólsavval és 20% napraforgóolajjal) és a kezelt csoportoknak az etetéssel együtt 0,1 vagy 1 g/ttkg/nap természetes készítményt adagoltak. Az indukálható ciklooxigenáz-2 enzim, az indukált nitrogén-monoxid-szintetáz és a tumornekrózis-faktor-α mRNS-szinteket molekuláris-biológiai módszerekkel határozták meg. A szabad gyököket, a H-donor-aktivitást, a redukálóképességet és a szabad SH-csoport-koncentrációt luminometriás vagy spektrofotometriás eljárással mérték. A mobilizálható metilcsoportokat túlnyomásos folyadék-kromatográfiával tanulmányozták. Eredmények: A nagyobb dózisú természetes készítmény jobban csökkentette az indukált szabadgyök-reakciókat, az indukálható ciklooxigenáz-2 enzim, az indukált nitrogén-monoxid-szintetáz és tumornekrózis-faktor-α mRNS-szintjeit, mind egészséges májszövetben, mind zsírmájban. Bár a kezelés nem gyakorolt szignifikáns változásokat az összes globális antioxidáns-paraméterre, zsírmájban a kezelés után megnövekedett mobilizálható metilcsoport-koncentrációkat észleltek és kedvező tendenciát találtak a máj redox-homeosztázisában is. Következtetések: A vártnak megfelelően a mérsékelt dózisú cékla+répa liofilizátum „funkcionális élelmiszernek” bizonyult az élelmi zsír által indukált experimentális zsírmájban. Lehetséges, hogy e kedvező hatás a klinikumban is hasznosulást nyerhet. Orv. Hetil., 2011, 152, 1035–1042.

Open access

Mivel az oxidatív stressz patogenetikai szerepet játszik krónikus C-hepatitisben, és az antivirális terápiára való tartós virológiai válasz korlátozott HCV1 genotípus fertőzésben, kettős vakvizsgálatban tanulmányoztuk a pegilált interferon + ribavirin kezelésben részesült betegekben az antioxidáns flavonoid silymarin szupportációjának hatását. Betegek és módszerek: 32 naiv krónikus C-hepatitises beteget pegilált interferon + ribavirin kezelés előtt random két csoportba osztottunk. A) csoport: 16 beteg placebót, B) csoport: 16 beteg naponta per os 2 × 166 mg silymarint kapott 3 hónapig, a betegek 6–12 hónapig mindkét csoportban pegilált interferon + ribavirin terápiában részesültek. Meghatároztuk a szérumban az alanin-aminotranszferáz és a HCV-RNS, a plazma- vagy vörösvértest-hemolizátum malondialdehid-, a szuperoxid-dizmutáz, a kataláz, a glutation-peroxidáz, a mieloperoxidáz és a redukált glutation szintjeit a 0., 1., 3., 6. és 12. hónap után. A tartós virológiai válasz értékelésére a HCV-RNS vizsgálatát az antivirális kezelés befejezését követően 6 hónappal megismételtük. Eredmények: A silymarincsoportban a malondialdehidszint gyorsabb csökkenése, a szuperoxid-dizmutáz jelentősebb csökkenése és a mieloperoxidáz jelentősebb növekedése volt észlelhető a 12. hónap után, az alanin-aminotranszferáz normalizálódása 6/16 (vs. kontroll 9/16) esetben, a tartós virológiai válasz 3/16 (vs. 7/16) esetben fordult elő. Megbeszélés: Bár az antivirális terápia silymarinnal történt kiegészítése javította az oxidatív stresszt, nem volt igazolható kedvező hatása sem az alanin-aminotranszferáz, sem a tartós virológiai válasz alakulására. Ezek az ellentmondásos leletek feltehetőleg a randomizációval kapcsolatosak, mivel a silymarincsoportban több volt a terápiás válasz negatív prediktora: a betegek idősebbek voltak, magasabb fibrosispontszámmal és súlyosabb oxidatív stresszel. A silibinin HCV-replikációt gátló hatásáról újabban közölt in vitro kísérletek és klinikai megfigyelések alapján, több mint háromszoros nagyságú silymarindózissal további kontrollált vizsgálatokat javaslunk krónikus C-hepatitisben az antivirális terápia flavonoidszupportáció-értékének megítélésére.

Restricted access

Posztkondicionálás kísérletes alkalmazása aortakirekesztés kapcsán

Effect of postconditioning in major vascular operations on rats

Magyar Sebészet
Authors:
Attila Szijártó
,
Endre Gyurkovics
,
Péter Arányi
,
Péter Ónody
,
Rita Stangl
,
Miklós Tátrai
,
Gábor Lotz
,
Zoltán Mihály
,
Viktor Hegedüs
,
Anna Blázovics
, and
Péter Kupcsulik

Absztrakt

Bevezetés: A posztkondicionálás – amely egy ischaemizált szerven a reperfusio első perceiben alkalmazott több ciklusban ismétlődő, rövid idejű reocclusio – mérsékelni képes az ischaemiás-reperfusiós szervkárosodást. Az aorta és/vagy alsó végtagi verőerek kirekesztése kapcsán a végtag ischaemiás-reperfusiós károsodást szenved, illetve esetenként nagyfokú keringési redistributióhoz vezet. A műtét szövődményei – távoli szervi dysfunctiókban, szisztémás gyulladásos válaszreakcióban, illetve akár shockban megnyilvánuló – ún. reperfusiós syndroma képében jelentkezhetnek. Kísérletünkben a posztkondicionálás hatását vizsgáltuk aortakirekesztéssel járó érsebészeti állatmodellben. Anyagok és módszerek: Hím Wistar-patkányokon 180 perces infrarenalis aortakirekesztést hoztunk létre; az állatok egyharmadánál a reperfusio első 2 percében végzett posztkondicionálással (10 s felengedés + 10 s reocclusio, 6 ciklusban). A haemodynamicai paramétereket invazív artériás nyomásmérővel, a microcirculatiós változásokat lézer-Doppler-áramlásmérővel detektáltuk. A 4. posztoperatív órában vizelet-, plazma-, illetve szövettani mintavétel történt, laboratóriumi és morfológiai vizsgálatok céljából. Eredmények: A reperfusio kezdetekor a 180 perces kirekesztés szignifikáns különbséget okoz a haemodynamicai paraméterekben, posztkondicionálás hatására a microcirculatiót jellemző áramlási görbék karaktere megváltozott, az áramlás hyperaemiával stabilizálódott. A gyulladásos válasz szignifikáns mértékben csökkent (TNF-α, szabadgyök-szintek) a posztkondicionált csoportban. A posztkondicionálás a reperfusiós syndroma részjelenségeként megjelenő távoli szervhatásokat (vese, tüdő) szöveti és laboratóriumi paraméterek tekintetében egyaránt csökkentette. Következtetés: A posztkondicionálás alkalmas módszernek tűnik a hosszú idejű, alsó végtagi keringésleállások okozta szervkárosodások enyhítésére érsebészeti műtétek során.

Restricted access