Search Results

You are looking at 1 - 10 of 32 items for

  • Author or Editor: Attila Jakab x
Clear All Modify Search
Restricted access
Author: Attila Jakab
Restricted access
Authors: Attila Jakab and Zsigmond Ritoók
Restricted access

Recently, an increase in the occurrence of oral diseases in cats has been observed. Symptoms vary from case to case, but loss of appetite or fastidiousness can almost always be noted. Proliferative inflammatory eosinophilic granulomatosis is a common disease in cats, which may be localised to the skin, the mucocutaneous junctions or the oral cavity. The disease has three different manifestations: indolent cellular ulcer, eosinophilic plaque, and eosinophilic granuloma. The last mentioned form predominantly affects the medial surface of the thigh, the cheek, the tongue and the palate. Pain is not common, the lesion is nonpruritic if localised to the skin, but the nodular form in the oral cavity may make deglutition difficult. In this case, a 10.5-year-old cat was presented in poor condition due to feeding problems. Examination revealed a mass of unknown origin with macroscopically tumorous appearance, localised to the pharyngeal part of the tongue, which made swallowing and voluntary feeding difficult. The granuloma was removed by laser-assisted surgery. After adequate preparation, a LASER diode with 6–10 W output power was used, set to continuous constant-amplitude output (CW) running in a 0.6 mm optic fibre to the site of interest. The removed tissue was examined for pathomorphological features: haematoxylin and eosin, Giemsa, Azan and PAS stainings were performed to aid diagnosis. After surgery the cat recovered fast on steroids, and its condition and quality of life improved greatly. The traditional surgical technique was inapplicable due to the heavy vasculature and corresponding bleeding of the tongue.

Restricted access
Authors: Mária Adorjáni, Judit D. Tóth and Attila Jakab
Restricted access

Absztrakt:

Az infertilitás leggyakoribb és egyértelmű organikus oka a petevezetékek lezártsága. Az átjárhatóság vizsgálatára már számos módszer áll rendelkezésünkre. A hiszteroszalpingográfia kontrasztanyagos röntgeneljárás, amely a méhüreg alaki rendellenességeit és a petevezetékek lefutását mutatja, azonban sugárterheléssel jár, és nem ad információt egyéb kismedencei eltérésekről. A szono-hiszteroszalpingográfiával hasonló érzékenységgel és fajlagossággal vizsgálhatjuk a méh üregét és a petevezetékek átjárhatóságát ultrahang segítségével, egyúttal a kismedencei képletek vizsgálatára is lehetőségünk van. A transvaginalis hidrolaparoszkópia egy új, minimálisan invazív vizsgálómódszer, amely során a hüvely hátsó boltozatán keresztül bevezetett endoszkóp segítségével a petevezetékek és petefészkek direkt vizsgálatára van mód. A laparoszkópos kromopertubáció a meddőségi kivizsgálás „gold standard”-ja, amely invazivitással és altatással jár, valamint az ellátó intézményt is jobban terheli. Biztonságos és költséghatékony átjárhatósági vizsgálat az office hiszteroszkópia során végzett szelektív pertubáció. Az ambulanter elvégezhető átjárhatósági vizsgálatok negatív prediktív értéke magas, így ezek a meddőségi kivizsgálás első vonalában választásra javasolt módszerek. Orv. Hetil., 2017, 158(9), 324–330.

Restricted access
Authors: Attila Mokánszki, Anikó Ujfalusi, Erzsébet Balogh, Zsuzsanna Molnár, Tamás Sápy, Attila Jakab, Attila Varga and Éva Oláh

Bevezetés: A fejlett országokban az infertilitás gyakorisága 10–15%. Az esetek felének hátterében genetikai eltérés állhat. Cél: Az infertilitáshoz vezető genetikai eltérések kimutatása hazai populációban. Módszerek: 195 infertilis nő és 305 infertilis férfi citogenetikai, 17 nő FMR1 gén, 150 férfi Y-kromoszóma-microdeletio-vizsgálatát, 28 esetben a spermiumok számbeli kromoszómaaberrációinak meghatározását végeztük. Egy kiegyensúlyozott transzlokációt hordozó esetében tanulmányoztuk a spermiumkromoszómák szegregációját. Eredmények: Nőkben a leggyakoribb kromoszómaeltérés az X-kromoszóma aneuploidia és a 9-es kromoszóma inverziója (3,6%), férfiakban a Klinefelter-szindróma (3,3%) és az autoszómák transzlokációja (2%) volt. Két nőben az FMR1 gén premutációját igazoltuk. Infertilis férfiakban Y-kromoszóma-microdeletiót csak azoospermiás és súlyos oligozoospermiás esetekben találtunk, parciális microdeletio normozoospermiásokban is megfigyelhető volt. Gyakoribb volt a kromoszómaaberráció, ha a spermiumszám és -mozgás egyaránt kóros volt. Egy 46,XY,t(3;6)(q21;q23) férfi spermiumainak 53,2%-a hordozott kiegyensúlyozatlan kromoszómakészletet. Következtetések: A genetikai eltérés ismerete segít a genetikai tanácsadásban, az utód kockázatának megítélésében és az asszisztált reprodukció legcélravezetőbb módjának kiválasztásában. Orv. Hetil., 2013, 154, 52–61.

Restricted access
Authors: Ferenc Jakab, Kristóf Dede, István Láng, Attila Bursics and Tamás Mersich

Absztrakt

A „hanging maneuver” (LHM – Liver Hanging Maneuver) emelőszalag átvezetését jelenti a vena cava inferior és a májparenchyma között a resectio megkönnyítésére. A szerzők áttekintik a „hanging maneuver” májsebészeti alkalmazását, különböző módosításait, anatómiai és szövettani alapjait. Megállapítják, hogy a módszer a májsebészet biztonságának fokozására és a radikalitás növelése érdekében alakult ki. Kezdetben a jobb májfél nagy kiterjedésű, rekesszel összekapaszkodott daganatainak eltávolításához használták, később számos új indikációja és módosítása született. A szerzők két újabb indikációt dolgoztak ki a „hanging maneuver” alkalmazására. A IVA szegmentumban elhelyezkedő colorectalis májmetastasis, illetve a HCC resecabilitásának műtéti megállapítására és vérmentes resectiójához használták. A VII. szegmentumban lévő vena cava inferiort infiltráló daganat esetében pedig a hanging maneuver a partialis cavaresectiót könnyítette meg. A szerzők 4 esetüket mutatják be röviden. Megállapítható, hogy az LHM részint a IVA, VII. szegmentum resectiójának kivitelezhetőségét, részint biztonságát fokozza. A képalkotó eljárások utalhatnak a vena cava inferiorhoz közel fekvő daganatra, de a fali infiltratiót kizárólag intraoperatíve lehet teljes biztonsággal megállapítani. A vascularis infiltratio igazolására vagy kizárására az intraoperatív ultrahang és a jelenlegi előadásban javasolt LHM alkalmazható.

Restricted access
Authors: Zsolt Adorjáni, Elvira Pataki, László Takács, László Berczelly and Attila Jakab
Restricted access