Search Results

Bevezetés: Az esemény utáni (sürgősségi) fogamzásgátlás a legtöbb esetben hatékony és biztonságos megoldást jelent a nem kívánt terhesség megelőzésére, melynek számos módszerét alkalmazzák. Ezek eltérő hatásmechanizmussal és időkerettel rendelkeznek. Célkitűzés: Közleményünk célja a szakirodalom adatai alapján tájékoztatás nyújtása az egészségügyi szakemberek és döntéshozók számára a sürgősségi fogamzásgátlás célpopulációiról, bizonyítékokon alapuló korszerű módszereiről, hatékonyságáról, gyakorlati alkalmazásáról a nem tervezett (nem kívánt) terhességek számának csökkentése céljából. Módszerek: Szisztematikus irodalomkeresést végeztünk a MEDLINE (PubMed), az Embase és a Scopus adatbázisokban a releváns kulcsszavak alapján, az 1960 és 2023 közötti évekre vonatkozóan. Eredmények: Feldolgozásunk során 23 klinikai közleményt tekintettünk át, melyek szájon át szedhető és hosszú távon is alkalmazható fogamzásgátlók eredményességét vizsgálták. Kutatási eredményeinket a testsúly, a szoptatás, az eseményt követően eltelt időtartam és a későbbi fogamzásgátlási tervek figyelembevételével értékeltük. Következtetés: A közleményben tett megállapításainkkal segítséget kívánunk nyújtani a Magyarországon sürgősségi fogamzásgátlásként hozzáférhető oralis levonorgesztrel, uliprisztál-acetát és intrauterin fogamzásgátló eszközök kiválasztásához a hatékonyság, a célpopuláció és a hozzáférési szempontok alapján, kiemelve a lehetséges alkalmazókkal való együttműködést. Az egészségügyi kormányzat számára javasoljuk friss szakmai ajánlás készítésének felkarolását a sürgősségi fogamzásgátlás könnyebb elérhetőségének, ezáltal a reprodukciós egészség javításának érdekében. Orv Hetil. 2023; 164(44): 1736–1748.

A szervre lokalizált prosztatarák kuratív műtéti megoldása a radikális prostatectomia. A műtétet követő, életminőséget rontó késői szövődmények között a legnagyobb gyakorisággal az erectilis diszfunkcióval kell számolni. A PSA-szűrések elterjedésének köszönhetően több esetben válik lehetővé a daganat korai stádiumban való felfedezése, így a műtétek számának további emelkedése várható. A magasabb műtéti szám, illetve az egyre többször fiatalabb korosztályban végzett beavatkozás következményeként az erectilis diszfunkció és ennek kezelése fontos kérdéssé vált. Napjainkban már ismert a radikális prostatectomia következtében kialakuló merevedési zavar élettani háttere és a megelőzése érdekében használható idegkímélő műtéti technika eredménye. Bemutatásra kerülnek a kialakult erectilis diszfunkció esetén szóba jövő különböző noninvazív és invazív kezelési lehetőségek, ezek történeti áttekintése és a módszerek hatékonysága. A szerzők levélben kiküldött IIEF és MMM kérdőívvel és gyógyszerszedési szokásokra szerkesztett kérdésekkel felmérték a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikája és Uroonkológiai Centrumában 1998 és 2007 között radikális prostatectomiával operált betegek merevedési képességét. Az eredmények alapján a műtét után házaséletet igénylő betegeik 59%-a képes spontán vagy gyógyszeres kezeléssel teljes életet élni.

Összefoglaló. Bevezetés: A hiperaktív húgyhólyag szindróma népbetegség mértékű probléma, mely jelentősen rontja az érintettek életminőségét. A konzervatív, gyógyszeres kezelés eredménytelensége esetén másodvonalbeli terápiaként a minimálisan invazív botulinumtoxin intradetrusor injekció javasolható. Célkitűzés: A nem neurogén eredetű hiperaktív (túlműködő) hólyag szindróma miatt végzett botulinumtoxin intradetrusor injekciós kezelés hatékonyságának, biztonságosságának felmérése saját beteganyagunkon, és annak vizsgálata, hogy az eredményességet befolyásolják-e a vizsgált preoperatív paraméterek. Módszer: Egy retrospektív vizsgálat során összegyűjtöttük 33, intradetrusor BOTOX^® injekción átesett betegünk perioperatív adatait (életkor, testtömegindex, kísérő betegségek, anatómiai eltérések, korábbi műtétek, panaszok, urodinámiás leletek). Az eredményesség és a posztoperatív komplikációk felmérése a betegdokumentáció, telefoninterjúk, kérdőívek segítségével történt. A statisztikai analízis során kapott eredményeket p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: Műtét után jelentős szövődményt nem tapasztaltunk (p>0,05), 6 betegnél észleltünk hólyagkatéterezést nem igénylő residuumot (p = 0,024). Az urgencia, ’urge’ incontinentia, pollakisuria, nycturia előfordulása és mértéke, a vizeletincontinentia miatti betéthasználat szignifikánsan csökkent (p<0,01), az életminőség, az általános egészségi állapot mutatói szignifikánsan javultak a műtét után (p<0,001). A perioperatív faktorok és a posztoperatív eredményesség (72,7%) között szignifikáns kapcsolat nem igazolódott (p>0,05). Megbeszélés: A tüneti javulás eredményei megegyeznek az irodalmi adatokkal, a nemzetközi publikációkban közölt eredményekhez képest is jobb mellékhatásprofil pedig az óvatosabb betegszelekcióval és részletesebb kivizsgálással magyarázható. Következtetés: A botulinumtoxin-A-terápia hatékony, biztonságos, minimálisan invazív kezelése a terápiarefrakter hiperaktív hólyag szindrómának. Nem sikerült olyan preoperatív faktort azonosítanunk, mely szignifikáns hatással bírna a kezelés eredményességének előrejelzésére. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1459–1465.

Summary. Introduction: Overactive bladder syndrome is an endemic phenomenon, which has a significant impact on the quality of life. In cases where conservative treatment fails, intradetrusor onabotulinumtoxinA injection can be used as second-line therapy. Objective: To assess the safety and efficacy of onabotulinumtoxinA treatment in the management of non-neurogenic detrusor overactivity among our patients. Also, to examine the influence of perioperative factors on the effects of the efficacy. Method: We have retrospectively collected the perioperative data of 33 patients treated with intradetrusor BOTOX^®. The assessment of the efficacy and complications was done by the examination of patient files and questionnaires. The results obtained during the statistical analysis were considered significant for p<0.05. Results: We have not experienced notable complications after the procedures. Only 6 patients had residual urine (p = 0.024), none of them needed to be catheterized. We have observed significant decrease in the incidence of frequency, nocturia, urgency and incontinence, just as in the number of pads needed daily (p<0.01). Quality of life and general health were significantly improved (p<0.001). We have not found any significant connection between preoperative factors and efficacy (72.7%). Discussion: Our results considering the relief of symptoms are well in line with international data. The fact that our rate of complications is – in international comparison – outstanding can be explained by a more careful patient selection and thorough preoperative assessment. Conclusion: OnabotulinumtoxinA therapy is a safe and effective solution of therapy-refractory overactive bladder. We could not identify any perioperative factor to predict postoperative efficacy of therapy. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1459–1465.

Az urachuscarcinoma ritka malignus betegség, mely bár nem tekinthető szoros értelemben vett urológiai daganatnak, leggyakoribb tünete, a vérvizelés miatt általában urológiai intézményekben fedezik fel. Diagnosztikájával és kezelésével kapcsolatos adataink elsősorban esettanulmányokból származnak, prospektív klinikai vizsgálatok eredményei nem állnak rendelkezésre. Ebből adódóan szakmai irányelvek sem fogalmazódtak meg, ezek hiányában pedig az urachuscarcinomás betegek kezelése komoly kihívást jelent, és többnyire változatos egyéni döntéseken alapul. A jelen áttekintő közleményben összefoglaljuk a betegség előfordulásával, diagnosztikájával, prognózisával, valamint lokális és szisztémás kezelésével kapcsolatos aktuális ismereteket, és ezek alapján próbálunk meg a klinikai gyakorlatban is használható következtetéseket levonni. Végül kiemelünk néhány újabb kezelési stratégiát, mely a jövőben potenciálisan javíthatja az urachuscarcinomás betegek túlélését és életminőségét. Orv Hetil. 2023; 164(16): 602–609.