Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Attila Kun x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Labour standards are more and more framed as open norms at a higher level of abstraction. A considerable share of these open norms set standards of conduct for employers in order to inspire socially responsible corporate behaviour. Nonetheless, concerns are often raised about the uncertain, un-measurable, possibly insufficient implementation of these open standards.

The present paper examines one illustrative Hungarian regulatory case-study in order to be able to reflect on the chance of implementation of open norms in a more general context. This regulatory case study is the principle of ‘equitable assessment’ from the new Hungarian Labour Code. According to this ‘employers shall take into account the interests of workers under the principle of equitable assessment; where the mode of performance is defined by unilateral act, it shall be done so as not to cause unreasonable disadvantage to the worker affected’ (Section 6, Subs. 3 of Act 1 of 2012 on the Labour Code). The principle of ‘equitable assessment’ institutionalizes one form of the proportionality-test, as a limitation on employers, into the architecture of Hungarian labour law as a general standard.

One of the main assumptions of the paper is that ‘essence’ i.e. the goal, aim, relevance, ‘marketing’, uptake, infrastructure etc, of a given open norm is the truly important factor for its total effect and success, not solely its judicial practice.

In summary, the principle of ‘equitable assessment’ does not fulfil its intended most important functions and, for the time being, it cannot unfold its inherent multifaceted potential. In this context, the study examines the reasons why this standard is struggling with a form of functional deficiency and aims to demonstrate how this particularly important provision could be more effectively operationalized, dynamized, and ‘breathed into life’.

Full access

Absztrakt:

A szerzők a mio-inozitol hatását mutatják be egy 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő, inzulinkezelést is igénylő, egyben polycystás ovarium szindrómás (PCOS) várandósnál. A betegnek korábban inzulinkezelés és metformin adása mellett sem volt egyensúlyban a szénhidrátháztartása, hypoglykaemiás rosszullétei gyakoriak voltak. Mio-inozitol és folsav étrendkiegészítő-adás megkezdésével szénhidrátháztartása javult, két hónap múlva várandós lett. A várandósság 19. terhességi hetében inkomplett vetélése zajlott. A magzat kórboncolása során a patológus nem talált fejlődési rendellenességet. E terápia mellett a beteg később újból várandós lett, és 29 hetesen egy koraszülöttnek adott életet. Az esetbemutatás arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a mio-inozitol-tartalmú étrend-kiegészítő hatékonyabbá teheti a cukorbetegség kezelését. Orv. Hetil., 2017, 158(14), 541–545.

Restricted access

Háttér: Az érzelmi intelligencia vizsgálata napjaink pszichológiai kutatásainak egyik ígéretes területe. Több, az érzelmi intelligencia mérésére szolgáló eszköz magyar nyelvre történő adaptálása van jelenleg folyamatban. Ezen mérőeszközök közül az egyik a Wong és Law Érzelmi Intelligencia Skála (WLEIS-HU). Célkitűzés: Kutatásunk célja a WLEIS skála két független mintán történő hazai adaptációja, a kérdőív belső konzisztenciájának ellenőrzése, továbbá a faktorstruktúra és a skála konvergens validitásának vizsgálata volt. Módszer: A kutatásban egy 157 fős egyetemista (átlagéletkor 20,9 év [szórás 1,56], férfiak aránya 38,9%), valamint egy 430 fős fiatal labdarúgó fiúkból álló (átlagéletkor 14,0 év [szórás 0,82]) csoport vett részt. A konvergens validitást egy harmadik, 76 fős egyetemista mintán (átlagéletkor 23,5 év [szórás 3,39], férfiak aránya 40,8%) vizsgáltuk. A WLEIS faktorstruktúráját konfirmatív faktoranalízissel ellenőriztük. Eredmények: Az eredmények szerint magyar nyelven a kérdőívnek egy módosított, 14-tételes verziója alkalmazható (CMIN/df = 1,846; RMSEA (CI90) = 0,038 [0,031–0,045]; CFI = 0,935; TLI = 0,917). A kérdőív belső konzisztenciája és konvergens validitása megfelelő. Következtetések: A WLEIS-HU alkalmas mérőeszköz az érzelmi intelligencia négy alapvető komponensének (saját érzelmek értékelése, mások érzelmeinek értékelése, az érzelmek hasznosítása, az érzelmek irányítása) mérésére.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Bernadette Kun
,
Róbert Urbán
,
Hedvig Balázs
,
Máté Kapitány
,
Henriett Nagy
,
Attila Oláh
, and
Zsolt Demetrovics

Háttér: Az érzelmi intelligencia jelenségének kutatásában kiemelt fontossággal bírnak a konstruktum operacionalizálására irányuló törekvések. Az elmúlt két évtizedben számos, a jelenség mérésére alkalmas eszköz született a világon, amelyek többsége az észlelt érzelmi intelligencia szintjét térképezi fel. Az egyik széles körben alkalmazott módszer az Érzelmek Mérése Skála (Assessing Emotions Scale, AES; SCHUTTE, MALOUFF és munkatársai, 1998), amelynek faktorstruktúrája azonban tisztázatlan. A szerzők által eredetileg javasolt egyfaktoros szerkezetet többen kritizálták többfaktoros megoldásokat javasolva. A mérőeszköz magyar verzióval eddig nem rendelkezett, mérési modelljét hazai környezetben még nem vizsgálták. Célkitűzés: Kutatásunk célja a skála (AES-HU) hazai adaptálása volt, valamint annak vizsgálata, hogy az eddig javasolt modellek közül melyik illeszkedik a legmegfelelőbben az empirikus adatokhoz. Módszer: Egy 702 fős hozzáférhetőségi mintán, megerősítő faktorelemzéssel vizsgáltuk az AES-HU skála egy-, három-, négy-, illetve hatfaktoros megoldásait. Eredmények: Eredményeink szerint a legmegfelelőbbnek egyértelműen a háromfaktoros modell bizonyult, annak ellenére, hogy az egy- és a négyfaktoros megoldást sem lehet végérvényesen elvetni. Diszkusszió: Az általunk megerősített háromfaktoros struktúra esetében új faktorelnevezéseket javaslunk. A faktorok szerkezetét jobban leírják ugyanis az „Érzelmek értékelése”, az „Optimizmus és érzelmek szabályozása”, illetve az „Érzelmek intraperszonális és interperszonális hasznosítása” elnevezések.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Pál Soltész
,
Melinda Vass
,
Ágnes Diószegi
,
Ivetta Mányiné Siket
,
Ildikó Garai
,
Csaba Kun
,
Orsolya Bene
,
Attila Kertész
, and
István Édes

Absztrakt:

A dilatatív cardiomyopathia (DCM) képezi a szívtranszplantáció egyik fő indikációját. Az esetek mintegy 50%-ában a kóroki tényező nem ismert. Kutatók számos szívizom-specifikus antitestet azonosítottak eddig, melyek ronthatják a balkamra-funkciót, valamint kamrai tachycardiát vagy akár hirtelen szívhalált is előidézhetnek. A dilatatív cardiomyopathia gyógyszeres kezelésének fejlődése ellenére a DCM prognózisa nem biztató. Nemzetközi irodalmi adatok alapján az immunadszorpciós kezelés reménykeltőnek tekinthető, ugyanis az antitestek eltávolításával javulás következhet be a szív pumpafunkciójában, a NYHA-stádiumban, valamint kitolódhat a betegek szívtranszplantáció-/LVAD-implantáció-mentes túlélési ideje. A Belgyógyászati Intézet Belgyógyászati Angiológiai Tanszék és Terápiás Aferezis Részlegén az országban elsőként végeztünk immunadszorpciós kezelést. Betegünk 43 éves, NYHA IV. stádiumú, idiopathiás dilatatív cardiomyopathiában szenvedő, transzplantációjelölt férfi volt, akinél Western blot vizsgálattal IgG típusú myocardiumellenes antitest pozitivitása igazolódott. Kezelését megelőzően ejekciós frakciója 18% volt. Kardiológusaival történt egyeztetést követően immunadszorpciós kezelése mellett döntöttünk. Intenzív osztályunkon öt kezelést végeztünk, egymást követő napokon. Az utánkövetés első hónapjában a betegnél funkcionális javulást detektáltunk, terhelhetősége fokozódott. Az echokardiográfia az isovolaemiás kontrakció javulását (465 Hgmm/s-ról 575 Hgmm/s-ra), a stroke-volumen növekedését (49 ml-ről 66 ml-re) detektálta. A kezelést követő harmadik hónapban megismételt SPECT-vizsgálat az ejekciós frakció növekedését igazolta, 18%-ról 32%-ra. Orv Hetil. 2018; 159(13): 532–536.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsanna Tóth
,
Edina Nagy-Baló
,
Attila Kertész
,
Marcell Clemens
,
Csaba Herczku
,
Diana Tint
,
Csaba Kun
,
István Édes
, and
Zoltán Csanádi

A pitvarfibrilláció transzkatéteres kezelésére számos rádiófrekvenciás hőablatión alapuló technikát dolgoztak ki az utóbbi 10 év során. Újabban a fagyasztással, a pulmonalis vénák krioballonos izolálásával elért eredmények a rádiófrekvenciás technikákéhoz hasonló hatékonyságot mutatnak az életet leginkább veszélyeztető szövődmények csökkenése mellett. Dolgozatunkban saját eredményeinkről számolunk be a mintegy egy év alatt végzett krioballon-ablatio alapján az első 55 betegen. Módszer: a beavatkozást panaszos, gyógyszerrefrakter, többnyire paroxysmalisan pitvarfibrilláló betegeken végeztük, akiknek lényeges szervi szívbaja nem volt. Minden esetben az összes pulmonalis véna felkeresésére és izolálására törekedtünk 28 mm átmérőjű, dupla falú ballonkatéter használatával, ami a pulmonalis vénaszájadék közelében felfújva a kerülete mentén a bal pitvari szövetet akár –70 Celsius-fokig hűtve megszünteti annak elektromos aktivitását. A beavatkozás alatt heparint, utána orális antikoagulánst alkalmaztunk. A fél éves utánkövetés során EKG-t, 24 órás EKG-Holtert és transztelefonos EKG-monitort használtunk a ritmus monitorozására. Eredmények: 55 betegen (18 nő; életkor 56±33,64 év) 192 pulmonalis véna közül 165 (86%) izolációját sikerült elérnünk a beavatkozás során. Valamennyi pulmonalis vénát 37 betegben (67%) sikerült izolálni. A beavatkozási idő 155,67±100,66 perc (átlag±SD), az átvilágítási idő 34,04±31,89 perc volt. A 6 hónapos utánkövetésnél 34 beteg közül 24-nél (70%) sikerült teljes aritmiamentességet (17 beteg) vagy a ritmuszavar szignifikáns csökkenését (7 beteg) elérnünk. Következtetések: kezdeti tapasztalataink alapján a krioballonos pulmonalis vénaizolálás a rádiófrekvenciás ablatiónál egyszerűbb módszer, ahhoz hasonló eredményességgel a pitvarfibrilláció kezelésére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Anna Dávid
,
Henriett Butz
,
Zita Halász
,
Dóra Török
,
Gábor Nyirő
,
Ágota Muzsnai
,
Violetta Csákváry
,
Andrea Luczay
,
Ágnes Sallai
,
Éva Hosszú
,
Enikő Felszeghy
,
Attila Tar
,
Zsuzsanna Szántó
,
Gy. László Fekete
,
Imre Kun
,
Attila Patócs
, and
Rita Bertalan

Absztrakt:

Bevezetés: A SHOX gén izolált haploinsufficientiája az alacsonynövést okozó monogénes elváltozások leggyakoribb oka. A gén heterozigóta eltérése az idiopathiás alacsonynövéssel (ISS) diagnosztizált betegek 2–15%-ában, Leri–Weill-dyschondrosteosis szindróma (LWS) 50–90%-ában, valamint a Turner-szindrómában szenvedők csaknem 100%-ában igazolható. Célkitűzés: A SHOX gén haploinsufficientiája gyakoriságának meghatározása ISS-sel és LWS-sel diagnosztizált, valamint Turner-fenotípusú, de normális karyotypussal rendelkező betegek (TF) körében, valamint beazonosítani a SHOX géneltérésre jellemző dysmorphiás jeleket. Módszer: Összesen 144 betegben került sor a SHOX gén haploinsufficientia-vizsgálatára multiplex ligatiós próba Amplifikáció (MLPA) módszerrel. A betegek klinikai adatai (auxológiai paraméterek, csontrendszeri rendellenességek, dysmorphiás tünetek) és a pozitív genotípus közötti összefüggéseket statisztikai módszerekkel elemezték. Eredmények: A vizsgált 144 betegből 11 (7,6%) esetében igazolódott SHOX géneltérés, női dominanciával (8/11, 81%). A SHOX-pozitív betegeknek szignifikánsan magasabb volt a testtömegindexe (BMI) (5/11-ből vs. 20/133-ból mutatott emelkedett értéket, p<0,02), és gyakoribbak voltak a dysmorphiás tünetek (9/11 vs. 62/133, p = 0,02). A felső végtagokon megjelenő Madelung-deformitás SHOX-pozitív betegek között szintén szignifikánsan gyakrabban fordult elő (4/11, 36% vs. 14/133, 10%, p = 0,0066), mint a SHOX-negatívakban, de a vizsgálatkori életkor, az alacsonynövés mértéke, valamint az auxológiai mérések alapján számolt testarányok nem mutattak statisztikailag kimutatható különbséget a két csoport között. Következtetések: A SHOX gén haploinsufficientiájának előfordulási gyakorisága a vizsgált betegpopulációnkban megegyezik az irodalmi adatokkal. SHOX-pozitív esetekben, az idiopathiás alacsonynövés mellett, a dysmorphiás elváltozások pozitív prediktív értékkel bírnak a SHOX génelváltozások fennállására. Ugyanakkor a dysmorphiás jegyet nem mutató, de genetikailag pozitív eset arra utal, hogy a SHOX gén vizsgálata indokolt dysmorphiás tünetet nem mutató idiopathiás alacsonynövés esetén is. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1351–1356.

Open access

A diffúz nagy B-sejtes limfóma fenotipikus, citogenetikai és expressziós profil heterogenitása – Magyarországi multicentrikus tanulmány

Phenotypic, cytogenetic and expression profile heterogeneity of diffuse large B-cell lymphoma. A Hungarian multicentric study

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
László Pajor
,
József Kun
,
Róbert Herczeg
,
Bence Gálik
,
Zsombor Ritter
,
Anett Baliko
,
Géza Hegedűs
,
Tibor Barna
,
János Czifra
,
Anna Pálvölgyi
,
Gabriella Östör
,
Edit Babarczi
,
Erika Ligeti
,
Noémi Kránitz
,
Ottilia Bali
,
Anita Bodor
,
László Tiszlavicz
,
Gábor Pajor
,
Béla Kajtár
,
László Kereskai
,
Tamás Tornóczki
,
Hussain Alizadeh
,
Attila Gyenesei
, and
István Vályi-Nagy

A diffúz nagy B-sejtes limfóma 5 éves általános túlélése a mai kezelések mellett 60–70%, melynek hátterében a betegség komplex heterogenitása állhat.

Célkitűzés

Magyarországi multicentrikus tanulmányban a betegség fenotipikus, citogenetikai, genomexpressziós profil- és geográfiai heterogenitásának vizsgálata.

Módszer

A 276 formol-paraffinos betegmintát Hans' algoritmus és dupla protein expresszor státusz alapján klasszifikáltuk. A IGH::MYC, IGH::BCL2, BCL6 gén átrendeződéseket, valamint a MYC, BCL2 és BCL6 gének nyerését interfázis citogenetikával vizsgáltuk. Az RNA-seq-alapú génexpressziós profilvizsgálat 173 formol-paraffinos mintán volt elvégezhető.

Eredmények

A Hans' fenotípus alapján 103 (37,3%) germinális centrum B-sejt-szerű és 173 (62,7%) nem germinalis B-sejt-szerű limfómát azonosítottunk, mely besorolás 82,6%-os megegyezést mutatott a genomexpressziós profilstratifikációval. Tripla aberrációt mutató limfóma nem fordult elő. Izolált IGH::MYC átrendeződés, valamint MYC, BCL2, BCL6 géntöbblet mindkét Hans' csoportban jelen volt. Az IGH::BCL2 átrendeződés izoláltan vagy kombinációban, szignifikánsan és kizárólag a germinális centrum B-sejt-szerű csoportban volt azonosítható, míg a BCL6 átrendeződés szignifikáns halmozódást mutatott a nem germinális centrum B-sejt-szerű Hans' csoportban. A dupla protein expresszor fenotípus pozitív prediktív értéke mindkét Hans' csoport molekuláris alcsoportjaira alacsony, a 0,04–0,19, illetve a 0,12–0,30, tartományba esett, míg negatív prediktív értéke mindkét főcsoport összes releváns molekuláris alcsoportjában 1,00-nek felelt meg.

Következtetések

A IGH::MYC átrendeződés nem Hans' csoport specifikus genotípus. Az IGH::BCL2 átrendeződés germinalis centrum, a BCL6 átrendeződés pedig a nem germinalis centrum B-sejt-szerű limfóma fémjele. A dupla protein expresszor negatív fenotípus mellett IGH::MYC és/vagy IGH::BCL2 átrendeződés nem fordult elő.

Open access