Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Attila Novák x
  • All content x
Clear All Modify Search

Firstly the authors give an overview on the geological, geophysical and tectonical features of the Diósjenő  dislocation belt (or zone, according to some authors) around the river Ipoly near the Hungarian-Slovak border among great structural units: Vepor, Gemericum and formations of the Mid Hungarian Mts. The longest magnetic anomaly of the Pannonian Basin lies in this belt. It is assumed that it is due to ultrabasic magmatite of greenschist facies. The near-surface geoelectric soundings did not find any conductivity increase near Diósjenő  (western part of the zone), but there are graphitic micaschists in the boreholes around Szécsény. There is some earthquake activitiy in the region with hypothetical depth of 7-8 km. Two deep magnetotelluric (MT) profiles cross the dislocation zone. The resistivity distribution from the surface to the conductive asthenosphere along these profiles was obtained by using instruments, operating in two different period ranges. After processing the measured data by 1D/2D inversion, it became obvious that the dislocation zone includes electrically conducting roots at a depth of 7-11 km. This result hints at the presence of fluid in the broken rocks having increased porosity in the dislocation zone. Another component that can increase the conductivity could be the graphite (carbon) originating from the Paleozoic crystalline rocks of the Gemericum (or Vepor). The ductile phase (fluid/graphite) observed by high conductivity in the centre of the dislocation zone can play an important role in the generation of the earthquakes according to the most recent statements of the international literature.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, András Kollár, Krisztina Kádár, László Ablonczy, Edit Novák, and Attila Tóth

Bevezetés: A balkamra-kiáramlási pálya, az aortagyök és a billentyű betegségeinek sebészi kezelése a technika fejlődésével folyamatosan változik, csak a Ross-műtét jelent 45 éve standard megoldást. Cél: A szerzők egy sebész eredményei alapján vizsgálták a Ross-műtét korai és középtávú eredményeit a veleszületett szívhibák kezelésében. Módszerek és betegek: 2001 és 2011 között Ross-műtétet 40, Ross–Konno-műtétet 17, Ross–Konno-műtétet mitralisbillentyű-műtéttel kombinálva hat betegen (életkor: 28 nap–21 év, átlag: 10 év; testsúly: 3,4–96 kg, átlag: 8,8 kg) végeztek. A Ross-műtét 15 esetben primer aortainsufficientia (nyolc esetben VSD-vel társult), 25 betegben aortastenosis tágítása utáni insufficientia miatt történt. Ross–Konno-műtét esetén az indikációt négy esetben subaorticus stenosissal társuló billentyűbetegség, egy esetben izolált aortastenosis, 12 betegben aortastenosis tágítása utáni insufficientia jelentette. Mitralisbillentyű-plasztikát, illetve műbillentyű-beültetést Ross–Konno-műtét mellett három betegben Shone-szindrómában, három betegben komplett pitvar-kamrai septumdefektus-rekonstrukció után végeztek. Eredmények: Ross-műtét után egy korai (agyi szövődmény) és egy késői (homograftendocarditis) mortalitás volt, egy esetben autograftendocarditis miatt homograftimplantációt követően 12 éves korban Bentall-műtét történt. Autograftelégtelenség miatt egy beteg vár reoperációra. Ross–Konno-műtét után korai és késői mortalitás nem volt, reoperációra nem volt szükség. Ross–Konno-műtét+mitralisműbillentyű-beültetést követően egy 28 napos újszülöttet vesztettek el; hároméves utánkövetés során öt betegnél reoperációra nem volt szükség. Következtetés: Gyakorlott sebész kezében a Ross-műtét, Ross–Konno-műtét és a mitralisbillentyű-sebészetével társuló Ross–Konno-műtét nagyon jó korai és középtávú eredménnyel végezhető. Újszülött-, csecsemő- és kora gyermekkorban balkamra-kiáramlási betegségekben csak a Ross-, Ross–Konno-műtéti megoldás jön szóba. A Ross–Konno-mitralis műtéti megoldás komplex beavatkozás, de sikeres megoldás az alternatív („egykamrás repair”, transzplantáció) megoldásokkal szemben. Orv. Hetil., 2013, 154, 219–224.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: László Hidi, Csaba Csobay-Novák, Attila Nemes, Balázs Nemes, Zoltán Oláh, Dániel Pál, and Péter Sótonyi

Absztrakt

Bevezetés: Az Endologix a hagyományos implantációs technikától eltérő, aortoiliacalis stentgraftrendszert fejlesztett ki (Nellix, EVAS – endovascular aneurysm sealing system). Magyarországon az első beültetés 2016 elején a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán történt. Metodika: A Nellix két, egyenként 10 mm-es, választható hosszúságú, ballonos fedett stentből, az ezeket körülvevő két endobagből, ezekbe tölthető, az aneurysmazsákot kitöltő biokompatibilis polimerből és egy művelet-összehangoló konzolból áll. Használati kritériumok: nyakhossz: ≥10 mm, nyakátmérő: 18–32 mm, angulatio: ≤60°, aneurysma áramló lumen: ≤60 mm, aneurysma maximális átmérője: >50 mm, arteria iliaca communis minimális és maximális átmérője: ≥ 9 mm és ≤ 35 mm. Eredmények: Hat elektív Nellix-beültetésére került sor klinikánkon. A betegek átlagéletkora 68,33 ± 12,44 év, a férfiak aránya 100% volt. Három esetben (50%) izolált, két esetben (33,33%) arteria iliaca communis aneurysmával kombinált infrarenalis aortaaneurysma és egy esetben (16,67%) arteria iliaca communis aneurysma miatt végeztünk műtétet. Az átlagos posztoperatív ápolási napok száma 5,17 ± 1,47 nap volt. A perioperatív időszakban egy esetben (16,67%) jelentkezett láz, illetve egy esetben (16,67%) femoralis sebgyógyulási zavar. Az átlagos utánkövetési idő 177,17 ± 96,91 nap volt. Endoleak, graftmigráció, aneurysmazsák-növekedés, reoperáció vagy exitus egyik esetben sem volt. Egy betegnél (16,67%) a beavatkozást követő harmadik héten bal hemiparesissel járó, maradványtünet nélkül gyógyuló stroke jelentkezett. Következtetések: Az EVAS új technológiájának köszönhetően, rövid és középtávú eredmények alapján, bonyolult anatómiai helyzetekben is alacsony perioperatív mortalitással-morbiditással használható, illetve csökkenti az endoleakek, graftmigráció és aneurysmazsák-növekedés előfordulását.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Orsolya Huszár, Attila Zaránd, Gyöngyi Szántó, Viktória Juhász, Eszter Székely, András Novák, Béla Ákos Molnár, and László Harsányi

Absztrakt

A leiomyoma a simaizom ritka, jóindulatú daganata, amely előfordulhat bárhol az emberi szervezetben. A szerzők 60 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a lágyékhajlatban gigantikus méretű, Müller-cső-eredetű myxoid leiomyoma keltette akut hasi kórkép gyanúját. A kivizsgálást követően jobb oldalon femoralisan, fekvő helyzetben a lábszár középső harmadáig lelógó, legnagyobb kiterjedésében 335 × 495 × 437 mm nagyságú, 33 kg súlyú tumoros elváltozást távolítottak el, majd a szövethiányt az onkoplasztikai alapelveknek megfelelően rekonstruálták. Utánkövetés során tumorrecidíva nem igazolódott és a beteg életminősége jelentősen javult. Orv. Hetil., 2016, 157(10), 392–395.

Open access