In der Studie stellen wir ein gegenwärtig laufendes Forschungsprojekt vor, das die Untersuchung der gesellschaftlichen Integration von Langzeitarbeitslosen zum Ziel hat. In den letzten Jahren hat sich in Ungarn die Versorgung von Langzeitarbeitslosen mehrmals verändert. Eine der hauptsächlichen Veränderungen besteht darin, dass bei der Hilfe für diese Klientengruppe die Sozialarbeit eine bedeutendere Rolle erhält, auf die sich das Fach vorbereiten muss. Die Beschäftigung mit der Masse der Langzeitarbeitslosen stellt die sozialen Einrichtungen vor neue Herausforderungen. Der Bericht beschreibt kurz die Hypothesen der Forschung und das Modell der Untersuchungen. Bei der Erhebung untersuchen wir die Empfänger von regelmäßiger Sozialhilfe in einem Budapester Bezirk hinsichtlich der Beziehung zur Arbeitswelt und der „Ausgliederung“.

Tanulmányunk célja áttekintést nyújtani a válás utáni közös szülőségre, a szülők együttműködésére és konfliktusaira vonatkozó főbb kutatási eredményekről. A közös szülőség fogalma a szülők közötti interakciókat, kapcsolatot jelenti, amit a válást követően is szükséges fenntartani. Tanulmányunkban egyrészt kitérünk a közös szülőség egyes aspektusaira (szülői kommunikáció, egymás támogatása–aláásása, konfliktusok és konfliktuskezelés), másrészt a vonatkozó vizsgálatokban leggyakrabban megjelenő háttérváltozókra (válási folyamat, elhelyezés típusa). A válás következményei, az új helyzethez való alkalmazkodás sikeressége mind a szülők, mind a gyerekek részéről jelentős társadalmi fontossággal bír, ennek ellenére a válás utáni közös szülőség témája csak egy-egy hazai publikációban jelenik meg. Jelen tanulmánnyal célunk ennek a hiánynak a pótlása, valamint a kérdéskör hazai kutatásának inicializálása. A vizsgált szakirodalom alapján elmondható, hogy a párkapcsolat felbomlása után kiemelten fontos egy új egyensúlyi állapot kialakítása, mivel a közös szülőség minősége összefüggést mutat a gyermekek és a felnőttek jóllétével is. A vonatkozó empirikus szakirodalom egy része azokra a preventív képzési programokra irányul, amelyek a válás utáni közös szülőség minőségének fejlesztését tűzték ki célul. Említést teszünk ezért több ilyen programról, röviden ismertetve a sajátosságaikat és a kapcsolatos empirikus eredményeket. Következtetésként elmondható, hogy a válást követő közös szülőség komplex témaköre és a szülők sokszor eltérő narratívája miatt olyan diádikus kutatási megközelítés választása indokolt, amellyel ez az összetettség megragadható. Felhívjuk továbbá a figyelmet arra, hogy hazánkban hiányoznak az elvált szülőknek kínált edukációs programok, pedig a szülők és gyermekek jóllétének érdekében fontos lenne ezek kifejlesztése, hatékonyságuk vizsgálata és a megfelelő hatékonyságú programok rendszerszintű elterjesztése.

This study aims to provide a review of the main research findings on coparenting after divorce, parental cooperation and conflicts. The concept of coparenting refers to the interactions and relationship between parents which must be maintained even after divorce. In our paper, we cover some aspects of coparenting (parental communication, mutual support, undermining, conflicts and conflict management) and the most common background variables in the relevant studies (divorce process, type of custody). The consequences of divorce and the success of adapting to the new situation are of significant importance for both parents and children, however, the topic of coparenting after divorce appears in few Hungarian publications. With the present study, we aim to fill this gap and to initialize domestic research on the issue. Based on the examined literature, it can be stated that the formation of a new state of equilibrium after the dissolution of the relationship is of great importance, as the quality of coparenting is related to the well-being of children and adults as well. Some of the relevant empirical literature relates to preventive training programs aimed at improving the quality of coparenting after divorce. We, therefore, mention several such programs, briefly describing their specifics and related empirical results. In conclusion, due to the complex topic of coparenting after divorce and the often different narratives of parents, it is justified to choose a dyadic research approach that can capture this complexity. We would also like to draw attention to the fact that there is a lack of educational programs for divorced parents in Hungary, although it would be important to develop and disseminate them widely for the well-being of parents and children.

Elméleti háttér: Az 1984-ben Sabatelli által kifejlesztett, egydimenziósnak gondolt Házassági Összehasonlítási Szint Index (Marital Comparison Level Index, MCLI) a sokat kritizált párkapcsolati elégedettségre vonatkozó korábbi mérőeszközök alternatívájaként jelent meg. Az MCLI használatával nyert eredmények áttekintése felveti annak többdimenziós lehetőségét, illetve magyarországi adaptálhatóságának kérdését. Cél: Tanulmányunkban bemutatjuk az MCLI magyar változatának (MCLI-H) belső struktúráját, valamint javaslatot teszünk a mérőeszköz rövidített változatára. Módszer: Egy diádikus kutatás adatain (N = 175 pár) első lépésként faktorelemzést végeztünk az MCLI-H tételeinek bevonásával, majd az alskálák megbízhatóságát Cronbach-féle alfákkal teszteltük. A két faktor szociodemográfiai háttérváltozókkal való kapcsolatát lineáris regresszióval vizsgáltuk, végül a mérőeszköz validitását egy egytételes kapcsolati elégedettség kérdéssel való korrelációval mértük. Eredmények: A faktorelemzés során a párkapcsolati elégedettségnek két dimenziója jelent meg: az egymással való kapcsolat, valamint a külső tényezők és azok hatásai. A faktorstruktúra nemenként külön vizsgálva stabilnak bizonyult. Az MCLI-H újonnan kialakított alskáláinak megbízhatósági mutatói (Cronbach alfa 0,87 és 0,97 között) és validitásának jellemzői megfelelőek. Következtetések: Eredményeink azt jelzik, hogy az MCLI-H és rövidített változata is alkalmas a párkapcsolati elégedettségnek és annak két dimenziójának vizsgálatára.

Elméleti háttér: Az olyan válsághelyzetekben, mint a COVID-19, kiemelt hangsúlyt kell kapjon a segítő szakmákban dolgozó szakemberek pszichés támogatása a szolgáltatások fenntarthatósága és a kiégés megelőzése szempontjából. Különösen fontos a kiégés hátterében felismerhető vitális kimerültség mérése. Cél: Keresztmetszeti vizsgálatunk célja a segítő területen dolgozók vitális kimerültségének és ennek különböző háttérváltozókkal való összefüggéseinek vizsgálata a COVID-19 első hullámában. Módszerek: Online kérdőívünket az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás és a hitélet területén dolgozó szakemberek (n = 931) töltötték ki. A kérdőív a vitális kimerültség felmérése mellett kitért a szociodemográfiai, fizikai (egészség-magatartással kapcsolatos), munkahelyi és családi jellemzők feltérképezésére. Eredmények: Megállapítottuk, hogy az egészségügyi és szociális dolgozók kimerültebbek, mint mások (F(1, 929) = 16,801; p < 0,001). A vitális kimerültség alakulásában a következő változóknak tulajdoníthattunk nagyobb prediktív hatást: az alvás minőségének változása ( β = 0,292; p < 0,01), a család és munka egyensúlyának változása ( β = –0,238; p < 0,01) és a szubjektív egészségi állapot ( β = –0,201; p < 0,01). Közepes erősségű összefüggést láttunk az étkezések gyakoriságának változása és az alvásminőség változása között (χ ²(4, n = 931) = 144,8; p < 0,001), valamint a család-munka egyensúly változása és az alvás minőségének változása között (χ ²(12, n = 788) = 171,4; p < 0,001). Következtetések: Az alvás megfelelő minőségének és mennyiségének, a rendszeres étkezésnek és a fizikai aktivitásnak nemcsak megelőző szerepe, hanem stabilizáló ereje van akut krízisekben is. Az egyéni tényezőkön túl a munkáltatóknak is fontos szerepük van az alkalmazottak jóllétének megőrzésében, hiszen a munkahelyi kommunikáció és a munkakörülmények is jelentős mértékben befolyásolják azt.

Theoretical background: In a critical situations such as COVID-19, priority should be given to the psychological support of helping professionals regarding the sustainability of services and prevention of burnout. It’s exceptionally important to measure the vital exhaustion that might be a reason of burnout. Aim: The purpose of this study was to investigate helping professionals’ vital exhaustion in relation to different groups of background variables during the first period of the COVID-19 pandemic. Methods: Helping professionals from health and social care, education, and the field of religion (n = 931) were contacted with an online questionnaire in Hungary in the spring of 2020. After calculating descriptive statistics of vital exhauson, we examined the sociodemographic, physical (related to health behavior), professional and personal background variables. Results: Health and social care workers were more exhausted than members of other helping professions (F(1, 929) = 16.801, p < 0.001). In the development of vital exhaustion, we could attribute a greater predictive effect to the following variables: change in the quality of sleep ( β = 0.292, p < 0.01), change in family-work balance ( β = –0.238, p < 0.01), and subjective health ( β = –0.201, p < 0.01). We could attribute a moderate correlation between changes in the frequency of meals and changes in sleep quality (χ ²(4, n = 931) = 144.8, p < 0.001), and changes in family-work balance and changes in sleep quality (χ ²(12, n = 788) = 171.4, p < 0.001). Conclusions: Proper quality and quantity of sleep, regular meals, and physical activity not only have preventive significance but they also have a stabilizing effect in acute crises. Work conditions and communication at work can have a major influence on wellbeing. Therefore beyond the individual factors employers also play an important role to maintain their employees’ wellbeing.