Search Results

You are looking at 1 - 10 of 27 items for

  • Author or Editor: Attila Szűcs x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Dr. Jósa István (1756–1839), Szabolcs vármegye főorvosa

Dr. István Jósa (1756–1839), head physician of Szabolcs county

Orvosi Hetilap
Authors:
Béla Fülesdi
and
Attila Szűcs
Open access

A hagyományos kínai orvoslás – akupunktúra – alkalmazásának lehetőségei a perioperatív időszakban.

Irodalmi áttekintés

Possibilites of application of traditional Chinese medicine – acupuncture – in the perioperative period.

Literature review
Orvosi Hetilap
Authors:
Orsolya Szűcs
,
Sándor Soós
,
Katalin Darvas
, and
Attila Szijártó

A kínai orvostudomány több ezer éves múlttal rendelkező, holisztikus szemléletű gyógymód. Összetett hatásmechanizmusa nem ismert pontosan, ennek ellenére számos kutatás igazolta hatását. Napjainkban a betegek és az orvosok nyitottá váltak a komplementer medicina iránt, azonban a perioperatív időszakban alkalmazható akupunktúra még nem terjedt el hazánkban. A szerzők célja a hagyományos kínai gyógymódok közül elsősorban az akupunktúra és a lézerakupunktúra alkalmazásának ismertetése a műtétek körüli időszakban. A műtétet megelőző szorongásoldás, a műtét alatti és az azt követő fájdalom és hányinger, hányás csillapítása alapvető aneszteziológiai feladat, az elfogadott gyógyszeres terápia azonban az akupunktúra bármely technikájával kiegészíthető. Az akupunktúra számos tanulmány alapján hatékonyan csökkenti a posztoperatív hányinger előfordulását, anxiolyticus és analgetikus hatású lehet, emellett műtéti stressz által kiváltott gyulladáscsökkentő hatása is megfigyelhető. A pontkiválasztás szabályai alapján, megfelelő technikával végzett kezelésnek ritkán áll fenn kontraindikációja, alacsony kockázattal, fájdalommentesen vagy enyhe tűszúrásérzés kiváltásával kivitelezhető beavatkozás. Mindezek alapján a multimodális terápia részévé válhat. Orv Hetil. 2023; 164(30): 1187–1193.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Riesz
,
András Rusz
,
Miklós Szűcs
,
Attila Majoros
,
Péter Nyírády
,
Attila Keszthelyi
,
Miklós Szűcs
,
Stelios Mavrogenis
,
Gábor Filkor
,
József Pánovics
, and
Imre Romics

A szervre lokalizált prosztatarák kuratív műtéti megoldása a radikális prostatectomia. A műtétet követő, életminőséget rontó késői szövődmények között a legnagyobb gyakorisággal az erectilis diszfunkcióval kell számolni. A PSA-szűrések elterjedésének köszönhetően több esetben válik lehetővé a daganat korai stádiumban való felfedezése, így a műtétek számának további emelkedése várható. A magasabb műtéti szám, illetve az egyre többször fiatalabb korosztályban végzett beavatkozás következményeként az erectilis diszfunkció és ennek kezelése fontos kérdéssé vált. Napjainkban már ismert a radikális prostatectomia következtében kialakuló merevedési zavar élettani háttere és a megelőzése érdekében használható idegkímélő műtéti technika eredménye. Bemutatásra kerülnek a kialakult erectilis diszfunkció esetén szóba jövő különböző noninvazív és invazív kezelési lehetőségek, ezek történeti áttekintése és a módszerek hatékonysága. A szerzők levélben kiküldött IIEF és MMM kérdőívvel és gyógyszerszedési szokásokra szerkesztett kérdésekkel felmérték a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikája és Uroonkológiai Centrumában 1998 és 2007 között radikális prostatectomiával operált betegek merevedési képességét. Az eredmények alapján a műtét után házaséletet igénylő betegeik 59%-a képes spontán vagy gyógyszeres kezeléssel teljes életet élni.

Open access

Szívelégtelenség reszinkronizációs kezelése

Resynchronization therapy of heart failure

Magyar Sebészet
Authors:
Béla Merkely
,
Attila Róka
,
Szabolcs Szilágyi
,
Endre Zima
,
Valentina Kutyifa
,
Astrid Apor
,
Gábor Szűcs
, and
László Gellér

Absztrakt

A szívelégtelenség magas prevalenciájú, a gyógyszeres terápiában tapasztalható fejlődés ellenére is rossz prognózisú betegség. A reszinkronizációs terápia biventricularis pacemakerrel az intraventricularis vezetési zavarral szövődött súlyos szívelégtelenség számos klinikai tanulmányban bizonyított hatékonyságú kezelési módja. Hagyományosan az indikáció alapja a súlyos szívelégtelenség (NYHA III-IV.) optimális gyógyszeres kezelés mellett, megnyúlt QRS időtartam (≥120 ms), echocardiographiás paraméterek (bal kamrai ejectiós frakció legfeljebb 35%). Új módszerek bevezetése (szöveti doppler echocardiograp-hia, CT, MRI, elektroanatómiai térképezés) segíthetnek a potenciálisan responder betegek kiválasztásában. Non-invazív és invazív módszerek segítségével a kezelés individuális beállítása elvégezhető, a hatékonyság responder betegeknél is fokozható. A reszinkronizáció kiemelkedő hatékonysága miatt az indikációs kör szélesítése is cél. Jelenleg enyhe szívelégtelenségben, illetve keskeny QRS esetén vizsgálják a kezelés hatékonyságát. Számos egyéb kérdésre (transzvénás vagy sebészi implantáció, implantálható de-fibrillator szükségessége) csak a jövőben tervezett vizsgálatok adhatnak választ.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
László Harsányi
,
Tibor Tihanyi
,
Tamás Marjai
,
Márton Benke
,
Ákos Szücs
, and
Attila Szijártó
Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Zoltán Nagy
,
József Pánovics
,
László Harsányi
,
Attila Szendrői
,
Miklós Szűcs
, and
Imre Romics

Absztrakt

Cél: Vesedaganat és vénás tumorthrombus miatt operált betegeink adatainak feldolgozása, tapasztalataink összegzése, ennek alapján további tevékenységünk tervezése. Módszer: 1998 és 2010 között a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikán 21 vesetumoros beteget operáltunk, akiknél a vesedaganat a vena cava inferior tumorthrombusával szövődött. Ismertetjük a preoperatív tüneteket, a tumorstádium-beosztást, az alkalmazott műtéti megoldásokat, a szövődményeket, a posztoperatív kezelést és a túlélési eredményeket. Az átlagos vizsgálati idő 39 hónap (3–101) volt. Eredmények: 3. szintű tumorthrombus eltávolítására öt esetben májmobilizálást és egy esetben endoluminalis occlusiót alkalmaztunk. Műtéti halálozás: 9,5%. A műtét idején metastasisos betegek medián túlélése 12,1 hónap (3–19). A metastasis nélküli betegek közül három a követési időszakban meghalt, átlagos túlélési idejük 26,7 hónap (22–31) volt. Nyolc (73%) beteg él, átlagos túlélési idejük 67,1 hónap (39–101), azaz 5,6 év. Következtetések: Fenti eredményeinkkel megerősítjük azt a megállapítást, hogy a 3. szintű tumorthrombusszal szövődött vesedaganatos betegek kevésbé agresszív módon, mellkasmegnyitás nélkül is sikerrel operálhatók.

Restricted access

Spontán légző, nem intubált, valamint intubált és gépi lélegeztetett betegeken végzett videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítások összehasonlítása

Comparison of non-intubated, spontaneously breathing and intubated, mechanically ventilated videothoracoscopic lobectomy

Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Farkas
,
Katinka Andrási
,
Evelin Szűcs
,
Ferenc Rárosi
,
László Kecskés
, and
József Furák

Bevezetés: A minimálinvazív műtéti technika a mellkassebészetben, a tüdődaganatok ellátása kapcsán előtérbe került az elmúlt évtizedekben, melynek egyik kiemelkedő részét alkotják a spontán légzés mellett elvégzett mellkassebészeti műtétek. Célkitűzés: Jelen közleményünkben a nem intubált és nem relaxált videoasszisztált torakoszkópos (I. csoport) és az intubált és relaxált videoasszisztált torakoszkópos (II. csoport) tüdőlebeny-eltávolítások eredményeit hasonlítottuk össze. Módszer: Az I. csoportban 118, míg a II. csoportban 211, uniportalis tüdőlebeny-eltávolításon átesett beteg adatait hasonlítottuk össze, majd propensit score elemzéssel kiválasztott 70-70 betegnél végeztük el hasonlóan a statisztikai elemzést. Eredmények: A teljes betegcsoportot tekintve a műtéti idő 91,6 és 91,1 perc (p = 0,857), az átlagos dréneltávolítás 3,43 és 4,62 nap (p<0,001), az elhúzódó légáteresztés 12,8% és 20,8% (p = 0,07), a redrenázs 7,7% és 6,16% (p = 0,624), a reoperáció 2,5% és 5,2% (p = 0,393), a morbiditás 18,8% és 27,9% (p = 0,065) volt az I. és a II. csoportban külön-külön. 30 napos mortalitás csak a II. csoportban fordult elő. ’Propensity score’ értékelés után az átlagos műtéti idő 92,08 és 95,25 perc (p = 0,442), az átlagos dréneltávolítás 3,01 és 4,57 nap (p <0,01), az elhúzódó légáteresztés 11,4% és 20% (p = 0,164), a redrenázs 5,7% és 7,14% (p = 0,730), a reoperáció 2,8% és 5,6% (p = 0,681), a morbiditás 15,7% és 27,1% (p = 0,099) volt az I. és a II. csoportban külön-külön. 30 napos mortalitás egyik csoportban sem fordult elő. Következtetés: A nem intubált, nem relaxált uniportalis videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítás általánosságban kedvezőbb eredményeket mutatott az intubált, relaxált uniportalis videoasszisztált torakoszkópos tüdőlebeny-eltávolítással szemben. A műtét után hamarabb került sor a mellkasi drén eltávolítására, és a szövődmények aránya is kisebb volt. Orv Hetil. 2024; 165(10): 393–399.

Open access

A koronavírus-járvány hatása a komplementer terápiás gyógymódok igénybevételére elektív sebészeti műtétek előtt

Relationship between the coronavirus epidemic and the use of complementary and alternative medicine prior to elective surgical procedures

Orvosi Hetilap
Authors:
Sándor Árpád Soós
,
Orsolya Szűcs
,
Katalin Darvas
,
Csaba Hoffmann
,
László Harsányi
, and
Attila Szijártó

Összefoglaló. Bevezetés: A 2019 végén Vuhanból kiinduló, SARS-CoV-2 okozta koronavírus-járvány jelentős hatást gyakorolt életünkre. Specifikus terápia hiányában az emberek egy része alternatív gyógymódokhoz fordult. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak feltárása volt, milyen hatást gyakorolt a koronavírus-járvány a betegek komplementer gyógymódokhoz való viszonyulására elektív sebészeti műtétek előtt. Módszer: Egy magyarországi klinika és egy városi kórház elektív sebészeti műtétre váró betegei körében végeztünk anonim kérdőíves felmérést 2020. augusztus 3. és december 18. között. 279 kérdőívet dolgoztunk fel, a válaszadási arány 69,7% volt. Eredmények: A koronavírus-járvány hatására a válaszadók 91,4%-ának nem változott meg a véleménye a nem konvencionális kezelésekről, 8,2%-a bizakodóbban tekintett ezekre. A komplementer terápia betegségmegelőző hatása iránt a kitöltők 16,8%-a volt bizakodó, 25,4%-a elutasító, 57,7%-a nem formált véleményt. A válaszadók 24,7%-a vett igénybe élete során alternatív módszereket, a koronavírus-fertőzés megelőzésére csak a nyilatkozók 10%-a alkalmazna ilyen gyógymódokat. Kizárólag a pandémia hatására senki nem kezdett el komplementer gyógymódokat használni. A kérdőívet kitöltők 55,6%-a használt gyógynövénykészítményt élete során. A járvány ideje alatt a válaszadók 27,5%-a vett igénybe gyógynövénykészítményeket; a gyógymód alkalmazása és a vizsgált szociodemográfiai tényezők között nem találtunk összefüggést. A gyógynövények alkalmazása alacsonyabb mértékű volt a daganatos és a thromboemboliás betegek között. Következtetés: Vizsgálatunk alapján a komplementer gyógymódok használata feltehetően a járvány miatt elrendelt korlátozásokból adódóan csökkent, a gyógynövények alkalmazása azonban nem változott lényegesen. A válaszadók tizede használt komplementer gyógymódot a koronavírus-fertőzés megelőzésére. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1678–1686.

Summary. Introduction: The coronavirus epidemic caused by SARS-CoV-2 from Wuhan at the end of 2019 had considerable impact on our lives. In the absence of specific therapy, some people have resorted to alternative therapies. Objective: The aim of our study was to explore the effect of the coronavirus epidemic on the patients’ attitudes toward complementary and alternative medicine. Method: We have performed anonymous questionnaire survey among patients of a Hungarian university hospital and a city hospital waiting for elective surgery between August 3, 2020 and December 18, 2020. We received 279 questionnaires, the response rate was 69.7%. Results: As a result of the coronavirus epidemic, 91.4% of the respondents did not change their opinion about complementary and alternative treatments, 8.2% were more optimistic about them. 16.8% of respondents were optimistic, 25.4% rejected, and 57.7% did not form an opinion about the disease-preventing effect of complementary therapy. A quarter of respondents (24.7%) had used complementary therapies in their lifetime, with only 10% of respondents using such therapies to prevent coronavirus infection. As a result of the pandemic, no one started using complementary therapies. 55.6% of the respondents used a herbal preparation during their lifetime. In the course of the epidemic, a high proportion of respondents (27.5%) used herbal preparations; no correlation was found between the use of the treatment and the socio-demographic factors examined. The use of herbs was lower among cancer and thromboembolic patients. Conclusion: Based on our study, the use of complementary therapies presumably decreased due to the restrictions imposed in the epidemic, however, the use of herbs did not change significantly. One-tenth of the respondents used naturopathic cure to prevent coronavirus infection. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1678–1686.

Open access

Vörösvértest morfológiai eltérések COVID–19 fertőzésben

Erythrocyte morphological abnormalities in COVID-19 infection

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
László Szerafin
,
Bernadett Czibere
,
Zsigmond Czine
,
Viktor Misák
,
Attila Szűcs
, and
János Jakó

Bevezetés

A COVID–19 betegség okozta hematológiai eltérések közül a hemosztázis eltérések, citopéniák irodalma bőséges. A vörösvértestek morfológiai eltéréseit azonban még kevésbé vizsgálták. Közleményünkben COVID–19 betegek vérkép és vörösvértest-morfológiai változásait elemeztük.

Módszer

44 igazoltan COVID–19 fertőzött, kórházunkban kezelt (17 fő intenzív osztályon, 27 fő általános COVID-osztályon) beteg vérképének mennyiségi jellemzőit ADVIA 2120i hematológiai automatával határoztuk meg. A vörösvértestek morfológiáját May-Grünwald-Giemsa szerint festett kenetek mikroszkópos vizsgálatával tanulmányoztuk. Mértük a C-reaktív protein szintjét, és az intenzív osztályon kezelt betegeinknél d-dimer- és fibrinogénszint meghatározása is történt.

Eredmények

A betegek 90,9%-ának vérkenetében láttunk vörösvértest-morfológiai eltérést (intenzív osztályon kezelt betegek 88,2%-ában, általános COVID-osztályon kezelt betegek 92,6%-ában). A leggyakoribb vörösvértest-morfológiai elváltozások: pénztekercsképződés (70,6%, illetve 44,4%), basophil punktáció (35,3%, illetve 74,1%), acanthocytosis (17,6%, illetve 55,6%) volt. Ezenkívül stomatocytosist, sphaerocytosist, fragmentocytosist, elliptocytosist és dakryocytákat is megfigyeltünk kisebb számban. Nem találtunk szignifikáns összefüggést a vörösvértest-átmérő variációs koefficiens (RDW) értéke és a betegség kórlefolyásának súlyossága között.

Következtetések

COVID–19 fertőzésben a vörösvértestek morfológiai eltérései igen gyakran megfigyelhetőek a betegség súlyosságától függetlenül. Ezek hátterében a fertőzés okozta nagymértékű oxidatív stressz, a vörösvértestmembrán szerkezeti fehérjéinek és a membrán lipid homeosztázisának sérülései és autoagglutináció állnak.

Full access