Search Results
You are looking at 1 - 10 of 88 items for
- Author or Editor: Attila Tóth x
- Refine by Access: All Content x
A talajok aggregátum-stabilitásának ismerete kulcsfontosságú a talajtermékenység fenntartásának és növelésének hatékony kivitelezése, valamint a talajok védelme szempontjából.
A talajaggregátumok kialakulása és végső soron a stabilitása is jórészt a szerves anyagok mennyiségének és minőségének függvénye. Találunk közöttük állandó, cementáló jellegű anyagokat, ill. átmeneti jellegű kötőanyagokat is. Mivel a talajok különböző mértékben tartalmazzák ezen anyagokat, és azok különböző ideig hatnak az aggregátumok szerkezetének stabilitására, indokolt lehet különböző szervesanyag-kiegészítésű hosszú távú tartamkísérletek mintázása az aggregátum-stabilitás értékek meghatározására.A tartamkísérletek bázisán már korábban is végeztünk a talaj agronómiai szerkezetére és szerkezeti stabilitásra irányuló vizsgálatokat. Ezekre alapozottan új tartamkísérleti parcellák vizsgálatával folytattuk aggregátum stabilitás vizsgálatainkat a növekvő adagú műtrágyázás és a különböző formájú szerves anyag visszapótlású kezelésekben.
Vizsgálatainkban a vízálló aggregátumok százalékos arányát határoztuk meg (Water-stable aggregates, WSA) egy Eijkelkamp (Hollandia) nedves szita segítségével. Vizsgálatainkhoz az 1–2 mm közötti talajfrakciót használtuk. A méréseket 250 mikronos szitákon végeztük.
A mintavétel után két héttel végzett vizsgálatok eredményeiből megállapítottuk, hogy a szervestrágya-kiegészítések közül a szár+zöldtrágya leszántás adta a legnagyobb stabilitás értéket. A N-adagok közül pedig a 140 kg·ha−1 kezelésben mértük a legnagyobb értéket. Utóbbi szignifikánsan nagyobbnak bizonyult minden más N-kezelésénél. A kombinációs hatások vizsgálatánál a szárleszántásos változat 140 kg·ha−1-os nitrogénadag melletti stabilitás értéke több mint kétszerese volt a nem szervestrágya-kiegészítésű kontroll N-parcellákénak.
A mintavétel után három hónappal végzett stabilitásvizsgálat eredményei alap-ján a trágyázási változatok makroaggregátum-stabilitás értékei kiegyenlítődtek. Az N-adagok hatását vizsgálva azonban a korábban legnagyobb stabilitású 140 kg·ha−1-os N-kezelés adta a legkisebb értéket. A két időpont eredményeit összehasonlítva megállapítható, hogy a stabilitás értékek minden trágyázási változatban és a 140·kg ha−1-os N-adag kivételével minden N-kezelésben jelentősen növekedtek.
Abstract
Objective: To determine whether broad-spectrum antibiotic therapy administered after a failed in vitro fertilization (IVF) cycle will improve the chance of achieving a successful pregnancy in the subsequent IVF cycle and to determine whether further antibiotic therapy administered immediately after conception, during the course of pregnancy, and at the time of delivery will reduce the incidence of maternal and fetal complications. Design: A retrospective analysis was performed on the clinical data of 63 couples who had previously failed one or more IVF cycles and were subsequently treated with broad-spectrum antibiotics. All women were treated with intravenous Clindamycin and daily intrauterine lavages using a broad-spectrum antibiotic combination. All men received intravenous Clindamycin and simultaneously underwent five direct transrectal injections of an antibiotic cocktail into the prostate gland if clinical or sonographic evidence of chronic prostatitis was documented. For both men and women, these regimens were followed by a month-long oral course of Zithromax and Macrobid. Following either a spontaneous pregnancy or a repeat IVF conception, a 10-day antibiotic course was administered in the form of oral Cleocine or intravenous Clindamycin. Some women received intermittent oral antibiotic courses throughout the pregnancy and prophylactic antibiotics during delivery. Results: When compared with our previous study (Study I, [24]), the number of spontaneous pregnancies was significantly higher and the total number of births was also significantly higher. Following the antibiotic therapy, there was a significantly improved chance for the couples to achieve a successful IVF pregnancy when compared to historical controls in conventional repeat IVF cycles. For singleton pregnancies, there were no perinatal maternal or fetal complications. Conclusion: These results support our previous findings, showing that antibiotic therapy can reduce IVF failures in subsequent cycles. The reduced number of maternal and fetal complications after antibiotic therapy in this retrospective study is impressive and warrants a prospective, randomized trial for confirmation.
Absztrakt
A phaeochromocytoma a katecholamin-termelő mellékvesevelő neuroendokrin sejtjeinek daganata. Az extraadrenalisan elhelyezkedő phaeochromocytomákat paragangliomának nevezzük. A phaeochromocytomák nagy része sporadikusan fordul elő, de mintegy 25–30%-uk genetikai eredetű, örökletes forma. Az örökletes phaeochromocytoma-paraganglioma szindrómák incidenciája folyamatosan növekszik. Ez egyrészt az egyre szélesebb körben elterjedő genetikai vizsgálatokkal, valamint az újabb gének felfedezésével függ össze. A középkorú nőbetegnél végzett komputertomográfia során derült fény kétoldali mellékvese-nagyobbodásra. A kiegészítő képalkotó vizsgálatok, a vizeletkatecholamin- és szérum-chromogranin-A-eredmények kétoldali phaeochromocytoma jelenlétét erősítették meg. A beteg egypetéjű ikertestvérénél is hasonló, hormonálisan aktív kétoldali phaeochromocytoma igazolódott, ezért felmerült öröklődő, familiáris phaeochromocytoma lehetősége. Ennek igazolására genetikai vizsgálat történt, ami a nemrégiben felismert transzmembrán protein 127 tumorszuppresszor gén mutációját igazolta. A kivizsgálást követően mindkét betegnél mellékvese-megtartó műtétre került sor, amely során a nagyobb daganatot tartalmazó mellékvesét teljes egészében reszekálták, míg az ellenkező oldalon a mellékvese velőállományát eltávolítva mellékvesekéregállományt hagytak vissza. A műtétet követően mindkét betegnél a vizeletkatecholamin- és szérum-chromogranin-A-szintek normalizálódtak. A mellékvesekéreg-megtartó műtét ellenére az egyik betegnél mellékvesekéreg-elégtelenség alakult ki, ami miatt tartós glükokortikoidpótlásra szorul. Az eset különlegességét az adja, hogy az áttekintett irodalomban és a rendelkezésre álló nemzetközi phaeochromocytoma-regiszterekben sem egypetéjű, sem kétpetéjű ikerpárról a szerzők nem találtak említést. Az egész családra kiterjesztett genetikai vizsgálat során 4 generáción keresztül sikerült igazolni a mutáns gén jelenlétét. Orv. Hetil., 2016, 157(33), 1326–1330.
A noncompacted cardiomyopathia a myocardium fejlődésének egy sajátos morfológiai rendellenessége, amely csecsemő- és gyermekkorban igen ritkán kerül felismerésre. Elnevezésüket illetően korábban többféle, leggyakrabban spongiosus megjelölést használtak, az embrionális cardiomyopathia azonban jól kifejezi a betegség embriópatológiai eredetét. A prevalencia nem ismert, és hosszú távú irodalmi nyomon követési adatok sem állnak rendelkezésre. Célunk a jelentős számúnak tekinthető, 20 év alatt 23 betegben echokardiográfiával diagnosztizált betegekben történt vizsgálatok adatait értékelni. (Életkor: 3 nap–17 év, átlag: 60,3 hó, 11 beteg volt 1 éves életkor alatti.) Nyomon követési idő 0,5–16 év, átlag 6,3 év volt. A hagyományos echokardiográfiás szisztolés-diasztolés funkció paraméterei mellett szöveti Doppler- és a gyermekekben hazánkban ezen betegekben először végzett MR-vizsgálatokat értékeltük. Eredmények: Az echo/MR vizsgálatok jól korreláltak a diagnózis megállapításában és a szisztolés funkció paramétereiben. Kiemeljük a kombinált szisztolés és diasztolés funkció paraméter (TEI-index) szerepét (TEI-index MRI-EF-korreláció r: 0,96, p<0,01). Csecsemőkorban felismert betegek társult vitiummal, de a nélkül is, igen súlyos prognózisúak: a betegek 43%-a fél éven belül meghalt vagy szívátültetésre került. A nagyobb gyermekek hosszabb ideig vannak stabil hemodinamikai állapotban. A korai diagnózis, adekvát kezelés, vitiummal társult betegekben a műtét előtti felismerés javíthat a betegség prognózisán, a műtét kilátásain. Adataink várhatóan hozzájárulnak a hazai prevalencia megismeréséhez, illetve a családvizsgálatok elindításához is.
Basal forebrain (BF) plays an important role in the regulation of cortical activation. Somatostatin (SOM) is present both in local neurons as well as in fibers in the BF. In previous studies, SOM axons were found to innervate corticopetal cholinergic cells and SOM was found to presynaptically modulate GABA and glutamate release onto cholinergic neurons in the BF. However, no systematic analysis is available about the EEG effects of SOM or its analog, octreotide (OCTR) injected directly into the BF. In the present experiments, EEG changes were examined following an OCTR injection (0.5 microliter, 500 nmol) into the BF areas containing several choline acetyl transferase-immunoreactive neurons of urethane-anaesthetized rats. Fronto-occipital EEG was recorded on both sides and relative EEG power was calculated in the delta (0–3 Hz), theta (3–9 Hz), alpha (9–16 Hz) and beta (16–48 Hz) frequency bands. OCTR injected to the BF failed to induce significant EEG changes and did not affect tail pinch-evoked cortical activation. Lack of effect may be attributed to the urethane anaesthesia as well as to the possible complex interactions between SOM and BF cholinergic and GABAergic neurons.
Gliceril-trinitrát lokális alkalmazásának szerepe a végbélrepedés kezelésében
The role of glyceryl trinitrate in the treatment of anal fissure
Absztrakt
A végbélrepedés az analis nyálkahártya ischaemiás fekélye, mely leggyakrabban a hátsó comissurában alakul ki. A kezelésére választandó eljárást az elváltozás nagysága, valamint fennállásának ideje határozza meg. Az első lépés minden esetben a beteg ellátása az életmódjára vonatkozó utasításokkal. A lokális gyógyszeres kezelés (gliceril-trinitrát, botulinum-toxin), valamint a sebészi kezelés célja egyaránt a belső analis sphincter tónusfokozódásának a csökkentése. Igazi “farmakológiai sphincterotomia” csak a gliceril-trinitrát tartalmú kenőcsök lokális alkalmazásával, valamint a botulinum-toxin-injekcióval érhető el. A nitrogén-oxid neurotranszmitterként a belső analis sphincter relaxációját mediálja. A gliceril-trinitrát nitrogén-oxid-donorként viselkedve izomrelaxációt okoz. Gyakori mellékhatása a fejfájás az agyi erek kitágulásának következményeként, de ez gyógyszeresen jól csillapítható.
A talaj mikrobiális biomassza mennyiségének ismerete a növényi tápelemek transzformációja, és a talajállapot minőségének jellemzése miatt fontos. Meghatározását leggyakrabban kloroform fumigációs módszerrel végzik. A kloroformkezelés hatására bekövetkező tömeges mikrobapusztulás arányos az összes biomassza mennyiségével, amely a többlet CO 2 -képződés, vagy a talajból kivonható megnövekedett szerves anyag alapján mérhető. Tárgyaljuk az inkubációs és extrakciós módszereket, összehasonlítva más eljárásokkal. A méréseket befolyásoló tényezőket és a különböző sterilizálási eljárásokat is összehasonlítjuk.
A szervtranszplantáció területén évek óta fennálló probléma az egyre növekvő szervigény mellett az elérhető donorszervek számának stagnálása. Az ellentét feloldására tett kísérletek több irányból közelítették meg a kérdést: egyrészről a donorkritériumok kiterjesztésével, másrészt az eltávolított szervek minőségének megőrzésére kidolgozott gépi perfúzió módszerével, melynek használata bizonyítottan csökkenti a késve meginduló graftműködés előfordulását, és javítja a grafttúlélést. Ezek az előnyök különösen a kiterjesztett kritériumú donáció tekintetében kifejezettek. A vesetranszplantáció során egyre szélesebb körben alkalmazzák a gépi perfúziót; jelenleg a legelterjedtebb formája a hypothermiás gépi perfúzió, azonban egyre több érv szól a normothermiás eljárás mellett is. Az alkalmazott modalitástól függően nemcsak szervkonzerválásra, de szervkondicionálásra is van lehetőség. Napjainkban számos kutatás folyik a gépi perfúzió során alkalmazható terápiás lehetőségekről, melyek a jövőben fontos szerepet játszhatnak az ischaemia-reperfúziós károsodás és az immunizáció csökkentésében. Közleményünkben a kiterjesztett kritériumú donáció rövid áttekintését követően összefoglaljuk a gépi perfúzió alkalmazási módjait, aktuális eredményeit, valamint diagnosztikus és terápiás lehetőségeit a vesetranszplantáció területén. Orv Hetil. 2023; 164(9): 339–347.
