Search Results

Összefoglaló. A vérkészítmény-irradiáció célja a transzfúzió-asszociált graft-versus-host betegség (TA-GVHD) megelőzése a magvas sejtek nukleinsav-állományának szelektív károsításával. Az irradiáció hátránya a káliumtartalom növekedése, az általános sejtkárosító hatás, a körülményesebb előállítással járó időveszteség és a többletköltség. A legújabb nemzetközi ajánlásokban az utóbbi évtizedek szisztematikus adatgyűjtése alapján részletesen definiálták, mely klinikai helyzetekben javasolják csak az irradiált vérkészítmények adását. A pontos indikációs kör meghatározása lehetővé teszi az indokolatlan rendelések csökkentését. Egyáltalán nem indokolt a friss fagyasztott plazma irradiációja. A készítménygyártás során alkalmazott módosítások közül a leukoredukció szignifikáns mértékben csökkenti a TA-GVHD kockázatát. Nem indokolt patogén redukciós eljárással kezelt készítmény irradiációja. A Hodgkin-lymphomában élethosszig alkalmazott irradiált készítményindikáció nem evidenciaalapú, és várható az indikáció egyre kiterjedtebb módosítása és szűkítése. A hazai gyakorlatban újszerű kezdeményezésként a Semmelweis Egyetem II. Gyermekgyógyászati Klinika Hematológiai osztálya a jelenleg hatályos Transzfúziós Szabályzat kevéssé meghatározott indikációs körét meghaladva bevezette a Magyar Gyermekonkológusok és Gyermekhematológusok Társasága által kidolgozott és jóváhagyott új körülírt indikációs körét. A változtatás kezdeti fél éves időszaka alatt a korábbi kizárólagosan irradiált készítményhasználatról a klinika szintjén 1 alá csökkent az irradiált/nem irradiált készítmény arány. A változtatás 6 hónap alatt mintegy 2,4 millió Ft-os költségmegtakarítást eredményezett. A vizsgált időszakban beadott 526 vérkészítmény közül mindössze 45-nél (8,6%) állt fenn az irradiáció indikációja, további 43 (8,2%) transzfúzió indikáció hiányában történt irradiált készítménnyel. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a korábbi gyakorlat biztonságosan racionalizálható, a vérkészítmény-irradiáció indikációja hozzáigazítható a fejlett országok irányelveihez és ez jelentős közvetlen költségmegtakarítást jelent az ellátóhely számára.

Summary. The goal of blood product irradiation is the prevention of transfusion-associated graft-versus-host disease (TA-GVHD) by the selective alteration of the DNA-content of nucleated blood cells. The disadvantages of irradiation include increases in potassium content, general cell damage, time-loss due to production associated extra work and additional costs. Based on systematic data collection, the recent recommendations provide detailed definitions as to what are the clinical situations in which only irradiated blood products are indicated. This allows the avoidance of unjustified orders of irradiated products. Irradiation of fresh frozen plasma is not indicated at all. Leukoreduction, a modification applied during production significantly decreases the risk of TA-GVHD. Pathogen reduced products should not be irradiated. Indication for lifelong irradiated products for patients with Hodgkin-lymphoma is not evidence-based and its modification and narrowing are expected. As a novel initiative of II. Department of Pediatrics at Semmelweis University, ordering irradiated blood products has started according to new guidelines of the Hungarian Society of Pediatric Hematologists and Oncologists instead of the currently nationally effective Transfusion Guidelines. During the initial 6 months of change, savings of 2.4 million HUF were observed. Out of 526 products transfused during these 6 months, the new guidelines recommended irradiated products only in 45 cases (8.6%) and in 43 other cases (8.2%), irradiated products were transfused in the absence of appropriate indications. The experiences suggest that the old practice can safely be rationalized, and the indications can be adjusted according to the new international guidelines resulting in direct cost savings.

Absztrakt:

Klinikai szempontból az ABO a legjelentősebb vércsoportrendszer, amelyről a korábbi kiterjedt kutatások ellenére még mindig jelentős új felfedezések születnek. A vércsoportrendszer genetikai hátterének felderítése tette lehetővé, hogy a kereskedelmi forgalomban több ABO genotípus meghatározási módszer is elérhető legyen. A jelen tanulmány célja az ellentmondó ABO vércsoport-szerológiai eredmények bemutatása esettanulmányok segítségével, a lehetséges klinikai és genetikai okok összefoglalása és az ellentmondások feloldására használható megoldások bemutatása különös tekintettel a molekuláris genetikai módszerekre. Esettanulmányainkban kitérünk az onkohematológiai betegségek kapcsán gyakori csökkent A és B antigénkifejeződésre, valamint a genetikai ABO alcsoportokra. Az esetbemutatásokat követően irodalmi áttekintést adunk az ABO vércsoportrendszer alcsoportvariánsairól, valamint olyan, több ezer személy genetikai hátterét vizsgáló populációs tanulmányokat mutatunk be, amelyek a vércsoportrendszerek genetikai variánsait részletező Erythrogene adatbázis alapjául is szolgáltak.

Absztrakt:

A súlyos akut légúti szindrómát kiváltó, új típusú koronavírus, a SARS-CoV2 olyan példátlan világjárványt okozott, amely szélsőséges terhelést jelent a még a legfejlettebb országok egészségügyi rendszereire is és azok társadalmaira. Az újonnan emberi kórokozóvá váló vírus ellen sem védőoltás, sem hatékony célzott terápia nem áll rendelkezésre. A járványhelyzetre reagálva a világszerte, köztük Magyarországon is, meghozott szigorú korlátozások a vérellátás tevékenységét egyfelől a donációs hajlandóság és aktivitás kifejezett csökkenése, másfelől a felhasználók igényeinek nehezebben jósolható csökkenése révén érintették. Az OVSz országos adatai szerint a vörösvérsejt-, illetve plazmakészítmények felhasználása mintegy 30%-os, míg a thrombocytakészítményeké mintegy 20%-os csökkenést mutatott 2020. április hónapban az előző év azonos időszakához képest. Ugyanebben az időszakban a mobil véradási események száma országosan 61%-kal, a véradásra megjelent donorok száma pedig 28%-kal csökkent. A korábban járványt okozó légúti vírusokkal és a SARS-CoV2-vel is meglevő klinikai tapasztalatok alapján nem valószínűsíthető az új koronavírus hematogén úton történő átvitele, így a véradás előtti szűrés sem indokolt a potenciálisan fertőzöttek kiszűrését segítő általános óvintézkedések betartása mellett. A hematológiai betegellátásban a vérkészítmények felhasználásának csökkenése kisebb mértékű volt, és kifejezett szóródást mutatott a vizsgált szegedi és budapesti egyetemi központok összehasonlításában. Az új kórokozó elleni vakcina és célzott kezelés hiányában a SARS-CoV2 elleni konvaleszcens plazmaterápia ígéretes és racionális, azonnal hozzáférhető terápiás lehetőség. Az FDA kivételesen gyorsan meghozott bátorító állásfoglalása és irányelve hatására több párhuzamos, nagyobb esetszámú és a korszerű klinikai kutatási szempontokat is figyelembe vevő, a SARS-CoV2 elleni konvaleszcens plazmaterápiára irányuló klinikai vizsgálat indult az USA-ban és más nyugati országokban, köztük Magyarországon is a vérellátó szolgálatok aktív részvételével.

Bevezetés: Az allogén haemopoeticusőssejt-transzplantáción átesett betegek esetében betegségspecifikus biomarker nem mindig áll rendelkezésre, ekkor a beteg állapota chimaerismusvizsgálattal monitorozható, amely tájékoztatást ad a relapsusról, a vérképző sejtek megtapadásáról és a recipienseredetű vérképzésről. A klinikai chimaerismus, vagyis két vagy több különböző egyén sejtjeinek egymás melletti jelenléte, többféle módszerrel mutatható ki. A „short tandem repeat”-ek (STR) detektálásán alapuló fragmensanalízis-módszerrel legkevesebb 1–5% recipiensarány, ezzel szemben az érzékenyebb és pontosabb módszerekkel már a microchimaerismus (<1%) is kimutatható. Célkitűzés: A microchimaerismus detektálására alkalmas deletiós insertiós polimorfizmusok (DIP) jelenlétén alapuló módszer bevezetése és beállítása droplet digitális PCR (ddPCR-) technikával, illetve az STR- és a DIP módszerrel mért eredmények összehasonlítása. Módszer: A beállítás önkéntesek (n = 6) genomiális DNS-éből, mesterséges, kevert chimaeraminták előállításával történt, melyek során vakpróba és kimutathatósági határértékeket (LoB, LoD) számítottunk. Az STR- és a DIP-módszer mérési eredményeit korreláltattuk egymással (n = 48 recipiens, 146 minta), és informativitási értéket számítottunk 403 transzplantációs esetet felhasználva. A rutinvizsgálatok elvégzéséhez és a számításokhoz 8 DIP- és egy további, Y-kromoszóma-specifikus markert használtunk. A relapsus korai kimutatására retrospektív vizsgálatot végeztünk. Eredmények: A bevezetett ddPCR-módszer megbízható, és kifejezett korrelációt mutatott az STR-vizsgálat eredményeivel az 1–100% kevert chimaerismustartományban (R² = 0,988; n = 146 minta). A gyakorlati alkalmazhatóságot jellemző informativitási érték egy donorral történt transzplantáció esetében 96%-os, vagyis igen nagy valószínűséggel, legalább 1 markerrel detektálni tudtuk a kevert chimaeraállapotot. Az új módszerrel lerövidült a mintaátfordulási idő, és 1–1,5 nagyságrenddel javult a kimutathatósági határ az STR-technikához képest. Következtetés: Rendszeres ddPCR-monitorozással bizonyos esetekben még a klinikai relapsus megjelenése előtt, korai szakaszban előre jelezhető a betegség kiújulása. A ddPCR-rel végzett, nagy érzékenységű chimaerismusvizsgálat lehetséges alkalmazási területei: haemopoeticusőssejt-mikrotranszplantáció, szolidszerv-transzplantáció után a graftkilökődés korai kimutatása, illetve autoimmun betegségek és várandósság alatt előforduló microchimaerismust célzó kutatások. Orv Hetil. 2024; 165(8): 297–308.

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A magyarországi vérképzőőssejt-transzplantáció meghatározó és 2016 nyaráig egyetlen allogén transzplantációs centrumaként működő Szent László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályán 1993-tól 2015-ig terjedő időszakban végzett 2548 vérképzőőssejt-transzplantáció összesítése mellett a cikk a 2007-től 2013-ig terjedő időszak 425 allogén transzplantációjának részletes feldolgozását tűzte ki céljául. Módszer: Ezen keresztül mutatja be a vérképzőőssejt-transzplantáció jelentős előrelépéseit, irányvonalait és a magyarországi őssejt-transzplantációs eredményeket. Eredmények: Az allogén transzplantációs indikációs területek eltolódásában kifejezett a krónikus myeloid leukaemia térvesztése és a myelodysplasiás szindrómák előretörése, emellett figyelemre méltó a transzplantációs korhatár jelentős kitolódása a csökkentett intenzitású transzplantációs előkészítő kezeléseknek köszönhetően. Hasonlóan meghatározó változást eredményez a donorkorlát csökkenése a haploidentikus transzplantáció technikájának kidolgozásával, amelynek köszönhetően gyakorlatilag szinte minden arra rászoruló és fizikailag alkalmas betegnél elvégezhető az allogén vérképzőőssejt-átültetés. Következtetések: Rámutat a cikk arra is, hogy a fenti tendenciák egyre inkább szükségessé teszik a transzplantációs keretszámok bővítését és további centrumok allogén vérképzőőssejt-transzplantációba történő belépését. Orv. Hetil., 2017, 158(8), 291–297.

A myeloproliferatív szindróma a hematopoietikus őssejt klonális zavara, amelynek kialakulásában feltehetően részt vesz a 2-es típusú Janus kináz gén Val617Phe pontmutációja. Az aktiváló mutáció előfordulási gyakorisága az eddigi adatok szerint polycytaemia verában 80%, essentialis thrombocythaemiában 35%, krónikus idiopathiás myelofibrosisban pedig 50% körüli értékeket mutat. A fent említett kórképek diagnózisa eddig szekunder faktorok kizárásán, valamint csontvelő biopsziás vizsgálaton alapult. Munkánk célja egyszerű és rutin körülmények között alkalmazható molekuláris genetikai technikák beállítása volt a 2-es típusú Janus kináz gén Val617Phe pontmutáció kimutatására. Az adatok segítségével a mutáció pozitív és mutáció negatív myeloproliferatív szindrómában szenvedő betegek klinikai adatait kívántuk összehasonlítani. A Val617Phe mutáció előfordulási gyakoriságát 252 myeloproliferatív szindróma miatt gondozott beteg perifériás vérmintájából vizsgáltuk allél specifikus polimeráz láncreakcióval. Polycytaemia verában a mutáció előfordulási gyakorisága 85,4% (117/137), essentialis thrombocytaemiában 56,6% (56/99), krónikus idiopathiás myelofibrosisban pedig 87,5% (14/16) volt. A Val617Phe-pozitív polycytaemia verában és essentialis thrombocythaemiában szenvedő betegcsoportokban szignifikánsan nagyobb, a diagnózis megállapításakor mért hemoglobinszint és fehérvérsejtszám értékeket találtunk, mint a Val617Phe-negatív betegeknél. A splenomegalia és a különböző szövődmények (trombózis, vérzés, transzformáció akut leukémiába) előfordulási gyakorisága nem tért el szignifikánsan a Val617Phe-pozitív, illetve negatív csoportok között. Összefoglalásként megállapítható, hogy a 2-es típusú Janus kináz Val617Phe mutáció-analízis rutin laboratóriumban kivitelezhető, nem invazív módszer, amely nagymértékben segíti a myeloproliferatív szindróma differenciáldiagnosztikáját. Bár a Val617Phe mutáció-kimutatás pontos helye a myeloproliferatív szindróma diagnosztikai algoritmusában jelenleg még nem került meghatározásra széleskörű szakmai konszenzus alapján, a vizsgálat elvégzése javasolt ismeretlen eredetű erythrocytosis és thrombocytosis esetén.

Bevezetés: A Philadelphia-kromoszóma negatív, „klasszikus” myeloproliferativ neoplasiák genetikai hátterében a Janus kináz 2, a calreticulin- és a trombopoetinreceptor génmutációit azonosították. Célkitűzés: A kóroki mutáció azonosítása 949, myeloproliferativ neoplasiában szenvedő betegnél. Módszer: A szerzők minőségi és mennyiségi allélspecifikus polimeráz láncreakció, fragmensanalízis, nagy felbontású olvadásigörbe-analízis és Sanger-szekvenálás kombinációit alkalmazták. Eredmények: 354 polycytaemia verában szenvedő beteg 98,6%-a (n = 349) hordozta a Janus kináz 2 gén V617F mutációját, 1,4%-uk (n = 5) pedig a 12. exon mutációit. Esszenciális thrombocythaemiában (n = 468) a betegek 61,3%-ánál (n = 287) V617F-, 25,2%-ánál (n = 118) calreticulin- és 2,1%-ánál (n = 10) trombopoetinreceptor-génmutációt találtak, míg a betegek 11,3%-a (n = 53) a fenti mutációk egyikét sem hordozta (triplán negatívak). Hasonló eloszlást tapasztaltak primer myelofibrosisban (n = 127): 58,3% (n = 74) V617F-, 23,6% (n = 30) calreticulin-, 6,3% (n = 8) trombopoetinreceptor mutáció pozitív, 11,8% (n = 15) triplán negatív. Következtetések: A calreticulingént érintő, nemrégiben felfedezett mutációk révén a Philadelphia kromoszóma negatív, „klasszikus” myeloproliferativ neoplasiában szenvedő betegek közel 90%-ánál határozható meg a betegséget okozó genetikai eltérés. Orv. Hetil., 2014, 155(52), 2074–2081.