Search Results
You are looking at 1 - 4 of 4 items for
- Author or Editor: Béla Fehér x
- Refine by Access: All Content x
Abstract
Three distinct paragenetic and compositional types of tourmaline were described from the Velence Granite and the surrounding contact slate. Rare, pitch-black, disseminated tourmaline I (intragranitic tourmaline) occurs in granite, pegmatite, and aplite; very rare, black to greenish-gray, euhedral tourmaline II (miarolitic tourmaline) occurs in miarolitic cavities of the pegmatites; abundant, black to gray, brown to yellow or even colorless, acicular tourmaline III (metasomatic tourmaline) occurs in the contact slate and its quartz-tourmaline veins. Tourmaline from a variety of environments exhibits considerable variation in composition, which is controlled by the nature of the host rock and the formation processes. However, in similar geologic situations, the composition of tourmaline can be rather uniform, even between relatively distant localities. Tourmaline I is represented by an Al-deficient, Fe3+-bearing schorl, which crystallized in a closed melt-aqueous fluid system. Tourmaline II is a schorl-elbaite mixed crystal, which precipitated from Li- and F-enriched solutions in the cavities of pegmatites. Tourmaline III shows an oscillatory zoning; its composition corresponds to schorl, dravite, and foitite species. It formed from metasomatizing fluids derived from the granite. This is the most abundant tourmaline type, which can be found in the contact slate around the granite.
Abstract
The foliated low-grade metamorphic rocks of the Triassic Bagolyhegy Metarhyolite Formation, mainly of pyroclastic origin, host post-metamorphic quartz-albite veins containing abundant tourmaline and occasionally rutile/ilmenite. The study of the Ti-oxide-mineralized veins with SEM-EDX revealed an unusual mineral assemblage comprising fine-grained Nb–Ta-bearing oxides (columbite-tantalite series, fluorcalciomicrolite and other Nb–Ti–Y–Fe-REE-oxide minerals) intergrown with Nb-rich polymorphs of TiO2 (anatase, rutile), ilmenite and zircon enriched with hafnium. This high field strength elements (HFSE)-bearing paragenesis is unexpected in this lithology, and was not described from any formation in the Paleozoic-Mesozoic rock suite of the Bükk Mountains (NE Hungary) before. The host metavolcanics are significantly depleted in all HFSE compared to the typical concentrations in felsic volcanics and the mineralized quartz-albite veins have even lower Ti–Nb–Ta concentration than the host rock, so the mineralization does not mean any enrichment. From proximal outcrops of the Triassic Szentistvánhegy Metavolcanics, potassic metasomatized lenses with albite-quartz vein fillings containing rutile/ilmenite are known. We studied them for comparison, but they only contain REE mineralization (allanite-monazite-xenotime); the Nb–Ta-content of Ti-oxide minerals is undetectably low. LA-ICP-MS measurements for U–Pb dating of Hf-rich zircon of the Nb–Ta-rich mineral assemblage gave 71.5 ± 5.9 Ma as lower intercept age while dating of allanite of the REE mineralized quartz-albite veins gave 113 ± 11 Ma as lower intercept age. The REE-bearing vein fillings formed during a separate mineralization phase in the Early Cretaceous, while the Nb–Ta mineralization was formed by post-metamorphic alkaline fluids in the Late Cretaceous., controlled by fault zones and fractures.
Abstract
Background
Since the clearance of hepatitis C virus (HCV) infection depends on the cytokines which are under genetic control, we have studied genetic polymorphisms of two pro-inflammatory interleukin-28B (IL-28B) (also named as interferon λ-3) and lymphotoxin-A (LT-A) as well as of one anti-inflammatory cytokine interleukin-10 (IL-10) genes in patients with HCV infection. We examined the allele frequencies of these genes in HCV patients as compared with healthy controls, and determined their association with sustained virological response (SVR) on PEG-IFN α-2a + ribavirin (RBV) (P/R) treatment, to assess the predictive value of these genetic variants. A total of 292 chronic HCV genotype 1 infected patients and 104 healthy controls have been studied. The samples were genotyped using PCR-RFLP and ABI Taqman genotyping assay.
Results
IL-28B — The C/C genotype in HCV patients occurred with lower frequency than in healthy controls (28.11% vs. 51.92%, p = 0.0001, OD 2.76), suggesting a protective role of this variant. At the same time, P/R treated patients with this C/C genotype achieved SVR at a higher rate, than those who have TT genotype (54.34% vs. 29.16%, p = 0.0447, OD 2.86). LT-A A252G — The frequency of A/A genotype did not differ between HCV patients and controls, but G/G homozygosity was found at a reduced rate in non-treated subgroup of HCV patients as compared to controls (2.91% vs. 9.90%, p = 0.041, OR 3.66). The G/G genotype seemed to be a predictor of SVR versus A/A genotype: SVR occurred in G/G pts 54.54% versus 44.94% in AA cases (not significant, NS). IL-10R 1087 — The G/G genotype in HCV patients occurred with lower frequency than in controls (37.15% vs. 52.74%, p = 0.00957, OD 1.89). G/G harboring patients showed higher SVR than patients with A/A genotypes (41.26% vs. 28.57%) (NS).
Conclusion
We have found that IL-28B C/C genotype was a protective genetic variant and a predictor of SVR in chronic HCV infection. Furthermore, our data suggest that presumable predictors may also be both IL-10 and LT-A gene polymorphisms; however, that needs to be confirmed by studies with a larger number of HCV patients.
Bevezetés: Krónikus hepatitis C-vírus-fertőzésben a citokineket kódoló génvariánsok szerepének kutatása az érdeklődés előterébe került. Célkitűzés: A szerzők krónikus hepatitis C-vírus-fertőzöttekben vizsgálták az IL28B-polimorfizmusok előfordulását és az egyes variánsok hatását az interferonalapú antivirális kezelés kimenetelére. Meghatározták az összefüggést az IL28B genotípusok és a betegek perifériás vérében az aktivált monocyták és lymphocyták Th1/Th2 citokin termelése között. Módszer: A genetikai tanulmányba 748 krónikus hepatitis C-vírus-fertőzött egyént vontak be. Közülük 420 beteget kezeltek pegilált interferon alfa 2a/2b injekcióval és per os ribavirinnel 24–72 héten át. A kezelés utáni követési időszak tartama 24 hét volt. A peginterferonnal és ribavirinnel kezelt betegek közül 195 (46,4%) ért el tartós virológiai választ, vagyis 24 héttel a kezelés befejezése után hepatitis C-vírus-RNS-negativitást. Kontrollként 105 egészséges egyén szolgált, normális májpróbákkal és negatív hepatitis B- és C-vírus, valamint humán immundeficientiavírus-szerológiával. Genotipizáltak még 475 egészséges roma egyént (230 férfi, 245 nő, átlagéletkor 47±8 év). Az IL28B rs12979860 polimorfizmust Custom Taqman SNP Genotyping Assays (Applied Biosystems, Life Technologies, Foster, CA, USA) segítségével határozták meg. A Th1/Th2 citokinszint-vizsgálatokhoz 40 hepatitis C-vírus-fertőzött beteg TLR-4 ligand lipopoliszacharidával aktivált perifériás vér monocytáinak, valamint PMA+Ionomycin stimulált lymphocytáinak tumornekrózis-faktor-α-, interleukin-2-, interferon-γ-, interleukin-2- és interleukin-4-termelését mérték a sejtek felülúszójában FACS-CBA, Becton–Dickinson-teszttel. Eredmények: Az IL28B rs12979860 CC genotípus hepatitis C-vírus-fertőzött betegekben kisebb gyakorisággal fordult elő, mint a kontrollban (26,1% vs. 51,4%, OR 0,333, p<0,001), míg a T-allél a betegekben volt gyakoribb (73,9% vs. 48,6%, OR 3,003, p<0,001). Az IL28B CC genotípusú peginterferonnal és ribavirinnel kezelt betegekben a tartós virológiai válasz aránya 58,6%, a CT genotípusúakban 40,8% (OR 2,057, p = 0,002), míg a T-allélt hordozókban 41,8% volt (OR 1,976, p = 0,002). Az aktivált monocyták tumornekrózis-faktor-α-termelése magasabb volt IL28B CC genotípusú betegekben, mint a nem CC genotípusúak esetében (p<0,01). Hasonlóképpen, az aktivált lymphocyták tumornekrózis-faktor-α-, interleukin-2- és interferon-γ-termelése is szignifikánsan magasabb volt IL28B CC-hordozó egyénekben (p<0,01). Következtetések: Az IL28B CC protektív hatású krónikus hepatitis C-vírus-fertőzéssel szemben, és pozitív prediktora a tartós virológiai válasznak az interferonalapú antivirális terápia során. Hepatitis C-vírus-fertőzött betegekben IL28B CC genotípus esetén fokozott Th1 citokin termelése indukálható a perifériás vér monocytáiban és lymphocytáiban, ami szerepet játszhat a vírus gyors immunológiai kontrolljában és a tartós virológiai válasz létrejöttében. Orv. Hetil., 2013, 154, 1261–1268.
