Search Results
You are looking at 1 - 10 of 28 items for
- Author or Editor: Béla Hunyady x
- Refine by Access: All Content x
A hepatitis C-vírus- (HCV-) fertőzés előkelő helyen áll a krónikus májbetegségek, a májcirrhosis, a májelégtelenség, a májrák és a májtranszplantáció okai között. A jelenlegi kombinált pegilált interferon + ribavirin (P+R) kezeléssel a krónikus C-vírus hepatitises (CHC) betegek alig fele válik tartósan vírusmentessé. Ezért kiterjedt kutatás zajlik új, direkt ható antivirális szerek (DAA) kifejlesztésére. Ennek eredményeként 2011-ben két új, a proteázgátló csoportba tartozó készítmény (boceprevir és telaprevir) törzskönyvezése várható. Az eddigi klinikai vizsgálatok tapasztalatai alapján mindkét készítmény a P+R kombináció mellett, harmadik szerként bizonyult hatásosnak. Bevezetésükkel másfélszeresére nőhet a tartós vírusmentességet elérők aránya a nehezen gyógyítható G1 genotípussal fertőzöttek körében. Lerövidülhet továbbá a kezelés időtartama, és a korábbi kezelésre nem reagáló betegek közel fele meggyógyulhat. Problémának látszik a DAA-kal szemben gyorsan kialakuló rezisztencia, aminek elkerülése kulcsfontosságú a tartós vírusmentesség eléréséhez. A közleményben a boceprevirrel és a telaprevirrel végzett klinikai vizsgálatok eredményeit tekintem át. Orv. Hetil., 2011, 152, 887–897.
Absztrakt
A hepatitis C-vírus-fertőzés a Föld lakosságának 2–3%-át érinti és a betegséghez társuló egyéni következmények mellett igen jelentős össztársadalmi gazdasági problémát jelent. A kiadások elsősorban a nagyszámú fel nem ismert vagy előrehaladott stádiumban felismert betegnél kialakuló májcirrhosis szövődményeihez, a hepaticus encephalopathia, az ascites, a varixvérzés és a hepatocellularis carcinoma ellátásához, valamint a májátültetéshez kapcsolódnak. Nem elhanyagolhatók ugyanakkor a munkában töltött minőségi életévek számának csökkenése miatti veszteségek, valamint a fertőzés kezelésének költségei sem. Utóbbiak az új, interferonmentes terápiák megjelenésével némiképp megemelkedtek a korábbi, proteázgátlóval együtt vagy a nélkül alkalmazott pegilált interferon plusz ribavirin terápiákhoz képest, ugyanakkor komoly megtakarítást jelenthet, hogy lényegesen kevesebb mellékhatással és ehhez kapcsolódó költséggel kell számolni. A témakörben megjelent közlemények szerint a fertőzöttek szűrőprogramokkal történő megtalálása és hatékony készítményekkel történő kezelése rövid távon jelentős többletforrást igényel, de – túl azon, hogy a legtöbbször iatrogén úton okozott betegség meggyógyítása morális társadalmi kötelesség – hosszú távon egyértelműen megtakarítást eredményez. Orv. Hetil., 2015, 156(21), 862–868.
Bolygónk lakosságának 2–3%-át érinti a hepatitis C-vírus-fertőzés, amely a fertőzöttek több mint felénél krónikus májgyulladást okoz, és a májzsugorodás, a májelégtelenség, a májsejtrák, az ezek miatt szükségessé váló májátültetés, valamint a májeredetű halálozás egyik leggyakoribb oka. A XXI. század első évtizedében arany standarddá vált pegilált interferon-alfa és ribavirin kettős kezeléssel a hazánkban domináló G1 genotípussal fertőzött, korábban még nem kezelt betegek ~40%-a ér el tartós vírusmentességet, a korábban sikertelenül kezelt betegek ismételt kezelésekor pedig csak minden ötödik. A közelmúltban törzskönyvezett két új, hepatitis C-vírus elleni proteázgátló, direkt antivirális hatású készítmény (boceprevir és telaprevir) hozzáadásával a korábban még nem kezelt betegek csaknem háromnegyede, a korábban sikertelenül kezelt betegeknek pedig több mint fele számíthat gyógyulásra. A terápia sikerét jelentősen korlátozza, hogy a gyakori – és esetenként súlyos – mellékhatások miatt a gyógyszereket a betegek egyharmada az optimálisnál alacsonyabb dózisban és/vagy rövidebb ideig kaphatja. További kihívást jelent, hogy a kettős kezelés során alkalmazott készítmények mellékhatásait az új készítmények fokozhatják (különösen anaemia), másrészt új mellékhatások is jelentkezhetnek (például boceprevir esetén ízérzészavar, telaprevir esetén bőrkiütések). Az összefoglaló célja a terápiához kapcsolódó mellékhatások és ezek kezelésének áttekintése a készítmények alkalmazási előírásai, az ezek alapját képező közlemények és a készítményeket használó szakemberek tapasztalatai alapján – abban a reményben, hogy ez segítséget nyújthat a kezelést végző kollégáknak a standard és az új készítmények biztonságos és hatékony alkalmazásához. Orv. Hetil., 2011, 152, 1997–2009.
Absztrakt
A krónikus C-vírus hepatitis kezelés nélkül 15–25 év alatt májzsugort, májelégtelenséget, májrákot okozhat. A krónikus C hepatitis kezelésében túlzás nélkül forradalminak nevezhető változást hozott a telaprevir és a boceprevir után a simeprevir, majd a második generációs direkt antivirális szerek, a nukleotidanalóg polimerázgátló sofosbuvir, az újabb proteázgátlók, az asunaprevir és a paritaprevir, az NS5A-gátlók, mint a daclatasvir, a ledipasvir és az ombitasvir, továbbá a nem nukleotidanalóg polimerázgátló, a dasabuvir elérhetővé válása. E készítmények kombinációival még a legnehezebben kezelhető betegcsoportokban is – a korábbi kezelésekhez képest rövidebb idő alatt és sokkal kevesebb mellékhatással – 90% feletti gyógyulás érhető el. Kizárólag szakmai szempontokat figyelembe véve minden, hepatitis C-vírus-fertőzött beteg antivirális kezelése indokolt, és biztonságosságuk miatt valamennyi, kezelésre szoruló betegnél egyértelműen az interferonmentes kezelés az optimális. A szerzők áttekintik a legújabb kezelési lehetőségeket, amelyekkel már a hepatitis C-vírus teljes eradikációja sem utópia, ez azonban jól megtervezett, megszervezett szűrőprogramok nélkül nem lehetséges. Orv. Hetil., 2015, 156(21), 841–848.
A Hepatitis Regiszter a Magyar Gasztroenterológai Társaság Hepatológiai Szekciója által a Májbetegekért Alapítvány közreműködésével létrehozott és üzemeltetett rendszer, amely a krónikus hepatitis B és C interferonalapú kezelésének nyilvántartására, valamint az engedélyezési folyamat elektronikus megvalósítására készült. A regiszter segítségével vált tisztázhatóvá a hepatitis C elleni új, hármas kezelésre várakozók száma és összetétele: 3000, korábban sikertelenül kezelt betegnél indokolt és lehetséges az újrakezelés, 40%-uknál a májbetegség már cirrhosis stádiumában van, és 40%-uk volt a korábbi kettős kezelésre nullreagáló. A rendszer a benyújtott IFN-alapú kezelési kérelmekhez automatikusan hozzárendeli a szakmai ajánlásban, illetve finanszírozási protokollban meghatározott prioritási indexet, ami a kezelés sürgősségének mérőszáma. Legfőbb meghatározója a fibrosis mértéke, de szerepelnek benne a betegség progressziójának mértékét, a gyógyhajlamot és speciális szempontokat tükröző összetevők is. Orv. Hetil., 2013, 154, 1151–1155.
A szerzők egy 75 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinek jelentős felső gastrointestinalis vérvesztése hátterében egy nagyméretű hyperplasticus polypust, valamint egy kisebb inflammatoricus fibroid polypust találtak, melyeket endoszkópos úton sikeresen eltávolítottak. Az eset kapcsán irodalmi adatok felhasználásával összefoglalják a gyomor polipjainak endoszkópos képét, szövettani jellemzőiket, etiológiájukat, a Helicobacter pylorival való kapcsolatukat, malignizálódási hajlamukat, valamint kezelésüket.
The authors report the case of a 75-year-old woman who presented with significant gastrointestinal bleeding caused by a large hyperplastic polyp and a smaller inflammatory fibroid polyp. Both polyps were removed endoscopically successfully. The authors give an overview of the different kinds of polypoid lesions in the stomach with their histologic patterns, etiology, relation to Helicobacter pylori infection, malignant potential and therapeutic options based on the available literature.
Abstract
Objectives
Since oxidative stress may play a pathogenetic role in chronic hepatitis C and the sustained virological response to antiviral therapy is limited in HCV1 genotype infection, a double blind study was performed in HCV1 patients receiving peginterferon + ribavirin treatment, in order to assess the efficacy of supplementation with an antioxidant flavonoid, silymarin.
Patients and Methods
32 naïve HCV1-positive patients with biopsy-proven chronic hepatitis C, to be treated with peginterferon + ribavirin, have been randomised as follows: Group A: 16 patients received antiviral therapy for 6 to 12 months plus placebo for the first 3 months; Group B: 16 patients were treated with peginterferon + ribavirin for 6 to 12 months plus they received 166 mg oral silymarin twice a day for 3 months. Serum alanine aminotransferase and HCV RNA levels, as well as parameters of oxidative stress such as plasma or RBC haemolysate malondialdehyde, superoxide dismutase, glutathione peroxidase, catalase and myeloperoxidase were determined at Months 0, 1, 3, 6, and 12. Sustained virological response as undetectable HCV RNA was evaluated at 24 weeks after the end of therapy.
Results
In the silymarin group a more rapid decrease in malondialdehyde levels as well as a marked decrease in superoxide dismutase and an increase in myeloperoxidase activity were found at Month 12. Alanine aminotransferase normalised in 6/16 (vs. control 9/16) cases, and sustained virological response occurred in 3/16 (vs. 7/16) patients.
Discussion
Although silymarin supportation to antiviral therapy improved oxidative stress, it could exert any beneficial effect neither on alanine aminotransferase levels nor on sustained virological response. These contradictory findings may be related to randomisation bias as patients in Group B had more negative predictors of response: they were older with higher fibrosis score and even with more severe pre-treatment baseline oxidative stress. Regarding the recently published in vitro experiments with silibinin on HCV replication as well as the newest convincing clinical observations, we suggest further studies with more than threefold doses of silymarin in controlled trials to assess the value of this supplementation in HCV patients receiving antiviral treatment.
