Search Results
You are looking at 1 - 10 of 73 items for
- Author or Editor: Béla Merkely x
- Refine by Access: All Content x
Az invazív kardiológia elterjedésével, új hazai centrumok megnyitásával ma már mindenki számára elérhetővé vált a koronarográfia és a szükséges coronariarevascularisatio. Az akut coronariabetegségek (ST-elevatiós myocardialis infarctus, ST-elevatióval nem járó akut coronariaszindróma) invazív ellátásának indikációs köre mára kikristályosodott. Ugyanakkor a stabil coronariabetegség megítélése, invazív kivizsgálásának indikációja több tényezőtől függ, meghatározása összetett feladat. Tartalmazza a klinikai rizikóstratifikációt (köztük a klasszikus rizikófaktorok elemzését), a balkamra-funkció meghatározását, a terheléses vizsgálatokat és a koronarográfia alapján történő anatómiai rizikóbecslést. A szerzők a jelenleg rendelkezésre álló adatok, vizsgálatok és ajánlások alapján összefoglalják a stabil coronariabetegség rizikóstratifikációját és invazív kivizsgálásának indikációit.
A koszorúér-betegség alapját jelentő atheroscleroticus folyamatok gyógyszeres kezelése mellett a percutan intervenciós módszer szerepe az utóbbi évtizedekben egyre jelentősebb. A stentek elterjedésével a percutan koszorúér-intervenció akut sikerrátája jelentős javulást mutatott, azonban a hagyományos fémstentekben keletkezett instentrestenosis újabb kihívást (és anyagi ráfordítást) jelent az intervenciós kardiológia számára. Az instentrestenosis csökkentése hatékonyan kivitelezhető gyógyszerkibocsátó stentek alkalmazásával, ahol a stent fémvázára felvitt polimerhez citosztatikus anyag kapcsolódik. Az intimaproliferáció gátlásával az instentrestenosis gyakorisága 10% alá csökkenthető. A gyógyszerkibocsátó stentekben megjelenő restenosis kezelése azonban jelenleg megoldatlan probléma. Egyes elméletek szerint az érfal reaktivitását kiváltó/fenntartó fém, illetve polimer kiküszöbölése jelenthet megoldást. A kutatások két irányba folytatódnak ezek alapján: 1. biológiailag lebomló polimer, illetve stent; 2. gyógyszerkibocsátó ballon. Jelen dolgozatukban a szerzők egy tanulságos eset kapcsán adnak áttekintést az utóbbi módszerről. Orv. Hetil., 2010, 37, 1509–1514.
Az akut coronariaszindróma a koszorúér-betegség legsúlyosabb formája. Közvetlen életveszélyt jelent, megfelelő ellátás nélkül magas halálozással jár. Az első EKG alapján két formáját különböztetjük meg, ST-szakasz-elevációval járó, illetve ST-szakasz-elevációval nem járó kórképeket. Az akut coronariaszindrómás beteg első ellátásának rendkívül fontos része az adekvát gyógyszeres kezelés megkezdése mellett a beteg menedzselése. Az előbbi esetében a panaszok kezdetétől számított 24 órán belül koronarográfia és legtöbbször primer percutan coronariaintervenció szükséges. ST-elevációval nem járó akut coronariaszindróma során fel kell mérni a beteg ischaemiás kockázatát és az adatok alapján várható halálozását, majd ennek alapján kell dönteni az invazív kivizsgálás szükségességéről és annak időzítéséről. A hazai szívkatéteres laboratóriumi hálózat ma már lényegében lefedi az egész országot, így csaknem minden akut coronariaszindrómás beteg a legkorszerűbb ellátásban részesülhet. Bár a cardiovascularis megbetegedési mutatók sajnálatosan magasak, a szervezett katéteres ellátásnak köszönhetően az infarktuseredetű halálozás csökkenő tendenciát mutat. Orv. Hetil., 2012, 153, 2009–2015.
Absztrakt
Az akut coronariaszindróma közvetlen életveszélyt jelentő, megfelelő ellátás nélkül magas halálozással járó népbetegség. Az ellátás folyamatos fejlődésének köszönhetően a betegség prognózisa az elmúlt 30 évben drámai mértékben javult. A gyógyszeres kezelés fejlődése mellett a legfontosabb tényező a coronariaintervenció elérhetővé válása mindenki számára, minden időben. Ma Magyarországon 19 intervenciós centrum biztosítja ezt az ellátást a nap 24 órájában. Az elmúlt évek európai ajánlásai alapján az ellátás tovább finomodott, még jobban meghatározottá vált, hogy kit és mikor kell invazív kivizsgálásban részesíteni. A közlemény a jelenleg érvényes ellátás elveit foglalja össze. Orv. Hetil., 2016, 157(38), 1500–1506.
A krónikus szívelégtelenség leginkább az időseket érintő népbetegség, amelyben a D-vitamin-hiány rendkívül gyakori. A legtöbb D-vitamin a bőrben képződik, ezért a szívelégtelenségben szenvedő betegek életmódja részben magyarázhatja a D-vitamin-hiány gyakoriságát. Azonban egyre több adat támasztja alá azt az elképzelést, hogy a D-vitamin-hiány nemcsak következménye, hanem oka is lehet a krónikus szívelégtelenség kialakulásának. A D-vitaminnak közvetlen hatása van a szívre és indirekt hatása a szívelégtelenséghez vezető legfőbb rizikófaktorokra. A közvetlen szívhatás a szívizomsejtek kontraktilitásában, a natriureticus fehérjék elválasztásában, az extracelluláris mátrix és a gyulladásos citokinek változásában nyilvánul meg. Emellett a D-vitamin hatással van a szívelégtelenség legfontosabb rizikófaktoraira, a vérnyomásra, a renin-angiotenzin rendszerre és az érelmeszesedésre is. A sok kísérletes adat ellenére csupán néhány megfigyelés igazolja a D-vitamin kedvező hatását a krónikus szívelégtelenségre. További nagy esetszámú, randomizált vizsgálat szükséges annak megerősítésére, hogy a D-vitamin-hiányban adott D-vitamin-pótlás előnyös hatású a krónikus szívelégtelenségre és a halálozási kockázatra.
Abstract
The continuous ageing of the population is a common phenomenon in the industrialized countries. According to epidemiological studies, advanced age acts as the major risk factor of the most important cardiovascular diseases. Ageing is characterized by typical physiological alterations in vascular and cardiac structure and function at both the cellular and molecular levels, which result in a progressive dysfunction of the cardiovascular system. These ageing-associated changes are themselves increasingly recognized as a “vulnerable physiological basis” on which pathophysiological disease mechanisms can become superimposed. This review focuses on the main issues of the rapidly increasing knowledge on the ageing-associated physiological changes in the cardiovascular system in apparent health. Intensive investigations in this field provide key findings that will hopefully establish effective therapies to prevent, delay or attenuate the cardiovascular diseases in the elderly.
Akut pancreatitis során észlelt EKG-változások évtizedek óta ismertek. Az EKG-változások jelentősége főleg differenciáldiagnosztikai szempontból fontos, mivel a legtöbb szerző myocardialis infarctusra utaló EKG-változásokról számolt be. Az EKG-eltérések kialakulásának patomechanizmusa a mai napig nem tisztázott. Néhány közlés foglalkozik a pancreatitis okozta QT-megnyúlás és malignus arrhythmia előfordulásával. A szerzők fiatal nőbeteg kórlefolyását ismertetik, akinél akut nekrotizáló pancreatitis kapcsán jelentős QT-megnyúlást, majd ennek talaján több alkalommal kamrai tachycardiát és kamrafibrillációt észleltek. A részletes kardiológiai kivizsgálás (koronarográfia, elektrofiziológiai vizsgálat) a malignus arrhythmia egyéb okát kizárta. A betegnél intracardialis defibrillátor beültetésére került sor. A pancreatitis gyógyulása után a QT-idő normalizálódott és ritmuszavar a hosszú távú megfigyelés során nem jelentkezett. A szerzőknek nincs tudomása hasonló esetismertetésről a nemzetközi irodalomban. Orv. Hetil., 2012, 153, 1918–1920.
A vascularis intervenciókat követő restenosis fontos limitációja ezen beavatkozások hosszú távú sikerének. A restenosis gyakorisága az atheroscleroticus szűkület kezelési módjától (stentelés, endarterectomia) és érterülettől függően igen változó, de a rizikófaktorok és patomechanizmus tekintetében sok a hasonlóság. Jelen közlemény a szerzők ez irányban végzett tanulmányainak összefoglalója. Klinikai munkákban a carotisendarterectomia és carotisstentelés utáni restenosisarányok összehasonlítását végezték el, valamint a két beavatkozás utáni komplementaktiváció jellemzőit elemezték. Az ösztrogénreceptor-alfa polimorfizmusainak szerepét vizsgálták a carotisintervenciók után fellépő restenosisban. A carotisendarterectomia állatmodelljén a nitrogén-monoxid-ciklikus guanozin-monofoszfát-jelátvitel szerepét vizsgálták a neointimalis hyperplasia alakulására foszfodiészteráz-5-gátló terápia mellett. Eredményeik szerint a carotisendarterectomia után megfigyelhető nagyobb restenosisarány ezen beavatkozás után kifejezettebb komplementaktivációval lehet összefüggésben. A restenosishoz vezető neointimalis hyperplasia kialakulásában az ösztrogénreceptor mutációi is szerepet játszhatnak, elsősorban nőkben carotisendarterectomia után. A ciklikus guanozin-monofoszfát-jelátvitel serkentésével a neointimalis hyperplasia gátolható.
