Search Results

Abstract

The COVID-19 pandemic affected all countries both in social and economic dimensions. Currently, vaccination is considered to be one of the most efficient solutions which can stop the further spread of the virus. Therefore, the paper aims to understand the factors that determined the social approval of the COVID-19 vaccines in Romania. To get a detailed picture on the situation, we looked not only at economic variables, but also at social and demographic components. Accordingly, the findings of the analysis list the variables that significantly influence the vaccination rate nationwide. The social approval (or the refusal) of these shots is a complex issue, thus it is essential that policymakers make decisions based on scientific evidence. The practical relevance of the paper lies in the two policy implications suggested (i.e., transparent and predictable policymaking and adjustments on the level of the education system in the long run for similar situations), which also highlight the importance of evidence-based decision-making processes in public health. Our analysis method consists of multivariate cross-sectional OLS regressions.

Absztrakt

A legtöbb fejlett országban a vénás betegségek előfordulása és az abból adódó komplikációk meghaladják az artériás betegségekét, ezért nagyon fontos, hogy a vénák fiziológiás és patofiziológiás működését és az ezeket szabályozó mechanizmusokat minél pontosabban megismerjük. A kisvénák és venulák egyik fő feladata a vénás vér szívbe történő visszaáramlásának biztosítása és a kapillárisokban történő folyadékcsere és anyagcsere kontrollja a vazomotortónusuk szabályozása révén. Az ezeket a funkciókat szabályozó lokális mechanizmusokról azonban kevés az ismeretünk. Az elmúlt évtizedben a szerzők munkacsoportja izolált patkányvázizom-kisvénákon a vazomotortónust meghatározó „intrinszik” (érfalban található) mechanizmusokat kutatta. Eredményeik szerint a kisvénák tónusát az intraluminalis nyomás és nyíróerő változásai által aktivált mechanizmusok, továbbá számos, a simaizomból és az endotheliumból felszabaduló mediátorok integráltan szabályozzák. Ezek a mechanizmusok együttesen vesznek részt a posztkapilláris ellenállás és a szív telődésének szabályozásában, és ezáltal a megfelelő szöveti vérellátás és vénás visszaáramlás, illetve következményesen a perctérfogat biztosításában. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 805–812.

On the territory Transcarpathian Ukraine, about 100 Palaeolithic localities are known up to our days. Most of them are surface finds. In spite of the rich archaeological heritage, the elaboration of the material, especially its petroarchaeological evaluation supported by professional scientific analytical methods, is in the initial phase as yet. The aim of the present study is to supply information on the lithic raw materials of the Palaeolithic settlements in Transcarpathian Ukraine, the detailed survey and description of the primary raw materials, their identification, description and terminology, as well as the outlining of the local raw material provinces and study of the distribution of the raw materials on archaeological sites.

In the archaeological literature of Transcarpathian Ukraine, lithic raw materials are still described under incorrect petrographical terms. For example, for the raw material of Korolevo Palaeolithic site is, correctly speaking, hyaline dacite, and the “flints” of Beregovo region are indeed rocks of volcanic origin which have undergone metasomatic processes. Field survey for collecting geological samples localized 19 different raw material sources all of which yielded hard rocks with conchoidal fracture that are suitable for tool making with knapping.

Out of the 19 raw material types 11 were actually found in archaeological assemblages of the studied area. The most popular raw materials of Transcarpathian Ukraine are the Korolevo hyaline dacite, Rokosovo obsidian, (Carpathian 3 type) and siliceous rhyolite tuff varieties (type I and II), siliceous tuffite (type I and II), siliceous and opalised rhyolite (type I and II) from the Beregovo Hills area, as well as silicified sandstone (type II) and the siliceous argillite. Certain types of potential raw materials were found in archaeological assemblages as yet. These are the Kriva limno-chalcedonite and limnoopalite, radiolarite of Svalyava type I, II and III, the siliceous limestone of Svalyava and Priborzhavske, and the hornfels of Suskovo.

The paper also points out patterns in lithic raw material circulation in the prehistoric period of Transcarpathia. In the Palaeolithic, the settlement system and location of sites was largely dependent on the lithic sources. Altogether 9 types of rocks played important role: Korolevo hyaline dacite, the Carpathian 3 type obsidian from Rokosovo, 6 types of metasomatites of Beregovo Hills, and the silicified sandstone (type II). Upper Palaeolithic communities settled close to the outcrops of primary and secondary geological positions and this phenomenon is observable at each important Palaeolithic settlement.

On the basis of the principal raw material circulation of the Palaeolithic three territorial groups have been formulated. These are named after the most abundant and used rock types of the given region. Three raw material regions are recognized in Transcarpathia: volcanic, metasomatic, and sedimentary. Furthermore, sub-regions were also established in the volcanic region (Rokosovo-Maliy Rakovets and Korolevo-Veryatsa sub-regions) and in the metasomatic region (Beregovo, Muzhiyevo and Bene- Kvasovo sub-regions).

A szerzők 21 éves colitis ulcerosás nőbeteg esetét mutatják be. Azathioprinkezelés mellett pancytopenia és szeptikus sokk lépett fel. A kórképet az immunszuppresszív kezelés mellett aktiválódott cytomegalovirus-fertőzéshez társuló haemophagocytosis szindrómával és szövődményesen kialakult lázas neutropeniával magyarázták. Parenteralis ganciclovir- és széles spektrumú antibiotikus és komplex intenzív osztályos kezelés mellett a beteg gyógyult. Orv. Hetil., 2013, 154(49), 1959–1961.

A szerzők coarctatio aortae miatt gondozott 74 éves beteg esetét ismertetik, akinél a kifejezett hypokalaemia hátterében bilateralis macronodularis mellékvesekéreg-hyperplasia okozta Cushing-szindróma igazolódott. Esetükben e két ritka kórkép együttesen fordult elő. Cardialis statusára tekintettel – a fokozott műtéti kockázat miatt – szteroid bioszintézisgátló kezelés mellett döntöttek, amelynek hatására a hypercortisolismus fizikális és biokémiai jelei regressziót mutattak. Később, a coarctatio intervenciós radiológiai megoldását követően állapota, cardialis statusa is lényegesen javult. Esetükben e ritka fejlődési rendellenesség megoldása még későbbi életkorban is eredménnyel járt. A szerzők ismerete szerint a két ritka betegség együttes előfordulását még nem közölték az irodalomban. Orv. Hetil., 2013, 154(50), 1999–2002.

This paper investigates whether multinational companies possess superior manufacturing knowledge relative to domestic companies operating in emerging market countries. Manufacturing knowledge is operationalized as knowledge in use through the implementation and performance impact of manufacturing practices. Using survey data of 216 manufacturing plants located in five emerging countries, we apply analysis of variance (ANOVA) and structural equation modelling (SEM) to identify the potential knowledge surplus of multinational subsidiaries over local companies. Results of our analysis show that, generally, multinational subsidiaries invest significantly more effort in implementing manufacturing practices. Nevertheless, their knowledge superiority concerning the effective use of these practices is only materialized in terms of practices related to human resource development and advanced manufacturing technologies.

A rosszindulatú daganatok és a diabetes mellitus epidemiológiai mutatói hasonlóan változnak, vagyis a világban a rák- és a cukorbetegek száma egyaránt dinamikusan növekszik. A közös metabolikus és molekuláris háttérrel is magyarázhatóan mind gyakrabban fordul elő, hogy a két kórállapot egyazon betegen szinkrón vagy metakrón módon manifesztálódik. Ebből adódóan egyre több esetben szükséges egyidejű kezelésük. Mindez egy új tudomány, az onkodiabetológia alapjait is megveti, melynek egyik fontos célja lehet az antineoplasztikus és antidiabetikus terápiák kombinációinak optimalizálása. A tumorellenes készítmények tekintetében figyelembe kell venni a komplex anyagcserét befolyásoló mellékhatásaikat, különösen az inzulinrezisztenciát fokozó és az inzulinszekréciót csökkentő diabetogén effektusaikat. Az antidiabetikumok vonatkozásában pedig mérlegelni szükséges a tumorprevencióban betöltött általános szerepüket, valamint a kemoterápiák toxicitását mérséklő és a daganatok kemorezisztenciáját áttörő hatásaikat. Jelen közleményünkben megvizsgáljuk az antineoplasztikus ágensek effektivitásának és a szervezet glükometabolikus állapotának összefüggéseit, a diabeteses rákbetegek onkoterápiájának sajátosságait, valamint áttekintjük a diabetogén hatás szempontjából legnagyobb súlyú citosztatikus szereket. Ismertetjük a másodlagos diabetes főbb tulajdonságait és altípusait, illetve részletesen tárgyaljuk a daganatok és a daganatellenes kezelések által kiváltott hyperglykaemia és cukorbetegség, különösen a pancreatogen diabetes specifikus jellemzőit. Végül az onkodiabetológiának a daganatos betegek ellátásában betöltött helyét és szerepét igyekszünk meghatározni. Kutatásaink során részletesen felmértük az onkológiai gyakorlatban jelenleg használt klasszikus citosztatikumok, molekulárisan célzott terápiák, valamint a különböző endokrin manipulációk glükometabolikus hatásait. Ehhez közel 300 gyógyszer törzskönyvi leírását és irodalmi hátterét tekintettük át. Megállapítottuk, hogy minden harmadik daganatellenes hatóanyag kedvezőtlenül befolyásolhatja a szénhidrátháztartást. Tapasztalatainkról részletesebben további közleményeinkben számolunk be. Orv Hetil. 2022; 163(41): 1614–1628.

Az 1992. január 3-ával elindult hazai felnőttszív-átültetési program számos fejlődési stádiumon ment át az elmúlt 20 évben. A kezdetben szinte társadalmi munkában beindult tevékenység működési kerete lassan vált szervezetté. Az elmúlt két évtized állandó velejárója volt az alacsony donációs aktivitás és a várólistás betegek alacsony száma, mindez azt eredményezte, hogy a lassan emelkedő műtéti számok ellenére a transzplantációs aktivitás folyamatosan elmaradt a kívánalmaktól. Az Eurotransplanthoz történő részleges csatlakozásunk azonban új kihívást jelentett a hazai felnőttszív-átültetési program számára. Ezen új kihívásoknak és elvárásoknak történő megfelelési szándék azonban kikényszerítette a teljes felnőttszív-átültetési program átszervezését, új alapokra helyezését. A Semmelweis Egyetem Ér- és Szívgyógyászati Klinikáján 2011 ősze és 2012 tavasza közötti fél évben számos olyan strukturális, szemléletmódbeli, képzési változtatást valósítottak meg, amelyek hatására a klinika transzplantációs kapacitása megsokszorozódott, a transzplantációs tevékenység biztonsága sokat javult. Az alapjaiban megújított program eredményeként 2012-ben 131%-kal nőtt a klinikán elvégzett műtétek száma az előző évihez viszonyítva. A 86,63%-os 30 napos túlélési rátájával pedig a húszéves program legeredményesebb évét zárta. Orv. Hetil., 2013, 154, 863–867.

Bevezetés: Magyarországon 2012-ben ünnepelte 20 éves évfordulóját a szívtranszplantáció, ám a mechanikus keringéstámogató eszközök ezalatt az idő alatt a végstádiumú szívelégtelenség korszerű terápiájának hiányzó láncszemét alkották. 2012 májusában, a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján átadott szívtranszplantációs és szívelégtelenség intenzív osztály, valamint az ehhez társuló eszközfejlesztések tették lehetővé a műszívprogram elindulását. Célkitűzés: A szerzők a program tapasztalatairól számolnak be. Módszer: 2012 májusa és 2014 decembere között 72 beteget 89 esetben kezeltek mechanikus keringéstámogató eszközökkel. A támogatás indikációja valamennyi esetben terápiarefrakter végstádiumú szívelégtelenség, illetve akut bal- vagy jobbszívfél-elégtelenség volt. Eredmények: Huszonhét esetben szívtranszplantáció utáni akut graftelégtelenség, 24 esetben súlyos végstádiumú szívelégtelenség, 21 esetben akut infarktus, 14 esetben szívműtét utáni akut balszívfél-elégtelenség, két esetben súlyos légzési elégtelenség, egy esetben gyógyszermérgezés következtében kialakult malignus ritmuszavar miatt kezdték el a terápiát. A teljes program 30 túlélő betege közül 13 került sikeres szívtranszplantációra. Következtetések: A rendelkezésre álló sokoldalú műszerparkkal a ma létező valamennyi lehetséges terápiás modalitás megvalósítható a rövid távú keringéstámogatástól a középtávú támogatáson át a szívtranszplantációig vagy a végleges műszívbeültetésig. Orv. Hetil., 2015, 156(13), 521–527.

Bevezetés: A COVID–19-pandémia jelentősen befolyásolta az endoszkópos laboratóriumok működését. Az endoszkópos vizsgálatok nagy vírusátviteli rizikójúnak számítanak. Célkitűzés: A koronavírus-járványnak a magyarországi endoszkópos laborok működésére kifejtett hatásának és az endoszkópos személyzet SARS-CoV-2-fertőzésben való érintettségének felmérése a 2020-as évben. Módszerek: Országos szintű, keresztmetszeti, kérdőíves tanulmányunk során magyarországi endoszkópos laboratóriumok vezetőit kerestük meg online formában. Vizsgáltuk a 2020-ban elvégzett felső és alsó tápcsatornai endoszkópiák számát a 2019-es referenciaévhez viszonyítva (átlag [95%-os konfidenciaintervallum]), továbbá a SARS-CoV-2-fertőzéssel érintett dolgozók számát és fertőződésük potenciális forrását. Eredmények: A megkeresett intézmények 30%-ából érkeztek válaszok (33/111). A referenciaévhez képest sem a felső (1593 [743–1514] vs. 1129 [1020–2166], p = 0,053), sem az alsó tápcsatornai endoszkópos vizsgálatok száma (1181 [823–1538] vs. 871 [591–1150], p = 0,072) nem csökkent, bár a vírushullámoknak megfelelően mindkét vizsgálattípus esetén 80%-ot meghaladó vizsgálatszám-csökkenést tapasztaltunk. Dedikáltan fertőző betegek vizsgálatára kialakított helyiség az intézetek 12%-ában állt rendelkezésre. A védőfelszerelések az első és a második hullám alatt 70%-ban, illetve 82%-ban voltak mennyiségileg és minőségileg megfelelőek. A vizsgálat előtt fertőzöttségirizikó-stratifikáció az intézetek 85%-ában, míg PCR-vizsgálat csupán 42%-ukban történt minden esetben. Az első és második járványhullám alatt a dolgozói létszám az orvosoknál 33%-kal, illetve 26%-kal, az asszisztenseknél 19%-kal, illetve 21%-kal csökkent, elsősorban életkori korlátozás, COVID-ellátásba való áthelyezés miatt. Az asszisztensek 32%-a, az orvosok 41%-a esett át COVID-fertőzésen, 16%-ban, illetve 18%-ban nem megfelelő védőfelszerelés-használattal összefüggésben. Következtetés: A járványhullámok alatti restrikciók feloldását követően a vizsgálati terhelés emelkedik. A SARS-CoV-2-vakcinák elérhetősége előtt az endoszkópos laborok dolgozóit érintő COVID-fertőzések 15%-a nem megfelelő védőfelszerelés-használattal volt összefüggésbe hozható. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1814–1822.