Search Results

You are looking at 1 - 10 of 41 items for

  • Author or Editor: Béla Szabó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

This paper discusses Andreas Gryphius’s tragedy (Großmütiger Rechtsgelehrter oder Sterbender Aemilius Paulus Papinianus: Trauerspiel) about the death of Papinianus, the famous Roman jurist of the Late Classic era. The author analyzes the historical context of the death of Papinianus in detail, and he also examines how Gryphius used the historical sources and his poetic imagination in writing his drama. The second part examines Gryphius’s ideas about the law and state and argues that he followed Jean Bodin’s teaching when he declared that the sovereign is bound by divine law and natural law. Additionally, the author also discusses the message of this 17th century drama for the contemporary lawyers. His main argument is that the exemplum of Papinianus encourages modern lawyers to create their professional value system and to insist on it conscientiously.

Full access

Abstract

In 1583, the Transylvanian Saxon community obtained from the Transylvanian prince István Báthory the ratification of its own law book, Eygen-Landrecht. For quarter of a millennium, the law book essentially defined everyday law in this unique community in Transylvania, a multiethnic region that has undergone many constitutional changes. The law book can be seen as a compilation of genetically different legal regulations, containing and combining indigenous legal traditions and legal customs with the “scholarly” law (ius commune) developed by university jurisprudence of Italian origin. The present study describes the Saxons' determined quest for laws in the 15th and 16th centuries, relegating to the background the reception paradigm typical of research on the history of law and relying on the theoretical model of the transfer of legal rules and legal irritants. It examines the external and internal circumstances that impacted the Saxons' attempts at legal renewal, and the number of phases involved. It also investigates the temporal, locally bound, and legal-cultural factors that may have played a role in the success or failure of transfer of legal approaches from abroad, and the extent to which what can be regarded as the traditional law of the Saxons was able to resist attempts at renewal. In the last section of the present paper, examples are given that illustrate the encounter between Germanic legal traditions and the transferred ius commune solutions in the Saxons' law book of 1583, highlighting the durability of certain traditional and typical solutions.

Open access

Fluoroquinolone resistance in Enterobacteriales is developed by chromosomal and plasmid-mediated mechanisms. Plasmids play an important role in dissemination of resistant genes and they carry genes that protect bacteria in different stress-induced situations. In this study, we studied Escherichia coli strains, each carried one plasmid-mediated quinolone resistance determinant namely, qnrA1, qnrB1, qnrC1, and qnrD1. We exposed 0.5 McFarland density of each strain to 0.5 mg/L ciprofloxacin from the period of 30, 60, 90, and 120 min over 24 h. All treated strains were further exposed to a constantly increasing 1, 2, 4, and 8 mg/L ciprofloxacin solution through 24, 48, and 120 h. In given timepoints, RNA was extracted from all treated strains. Expression of qnrA1, qnrB1, qnrC1, and qnrD1 was investigated by quantitative PCR. Mutations in gyrA and parC genes were analyzed by PCR and nucleic acid sequencing. In this study, during 0.5 mg/L ciprofloxacin exposition, the following expression levels were detected: 1.2 for qnrA1, 1.47 for qnrD1, 12.44 for qnrC1, and 80.63 for qnrB1. In case of long-term study, we selected a resistant strain in qnrB1-positive E. coli, and its expression increased from 105.91 to 212.31. On the contrary, plasmid copy number increased in time from 1 to 4.13. No mutations in gyrA or in parC chromosomal genes of treated strains were detected. Our results show that qnrB1-positive E. coli strain was able to develop fluoroquinolone resistance by upregulated qnrB1 expression that was linked to a minor increase in plasmid copy number but no mutations occurred in gyrA or parC.

Restricted access

Summary

ZweiAusstellungen italienischer LandschaftsbilderParadisum PlantaVit. Benedictine Monosteries in medieval Hungary

Restricted access

Abstract

The continuous ageing of the population is a common phenomenon in the industrialized countries. According to epidemiological studies, advanced age acts as the major risk factor of the most important cardiovascular diseases. Ageing is characterized by typical physiological alterations in vascular and cardiac structure and function at both the cellular and molecular levels, which result in a progressive dysfunction of the cardiovascular system. These ageing-associated changes are themselves increasingly recognized as a “vulnerable physiological basis” on which pathophysiological disease mechanisms can become superimposed. This review focuses on the main issues of the rapidly increasing knowledge on the ageing-associated physiological changes in the cardiovascular system in apparent health. Intensive investigations in this field provide key findings that will hopefully establish effective therapies to prevent, delay or attenuate the cardiovascular diseases in the elderly.

Restricted access

A krónikus szívelégtelenség leginkább az időseket érintő népbetegség, amelyben a D-vitamin-hiány rendkívül gyakori. A legtöbb D-vitamin a bőrben képződik, ezért a szívelégtelenségben szenvedő betegek életmódja részben magyarázhatja a D-vitamin-hiány gyakoriságát. Azonban egyre több adat támasztja alá azt az elképzelést, hogy a D-vitamin-hiány nemcsak következménye, hanem oka is lehet a krónikus szívelégtelenség kialakulásának. A D-vitaminnak közvetlen hatása van a szívre és indirekt hatása a szívelégtelenséghez vezető legfőbb rizikófaktorokra. A közvetlen szívhatás a szívizomsejtek kontraktilitásában, a natriureticus fehérjék elválasztásában, az extracelluláris mátrix és a gyulladásos citokinek változásában nyilvánul meg. Emellett a D-vitamin hatással van a szívelégtelenség legfontosabb rizikófaktoraira, a vérnyomásra, a renin-angiotenzin rendszerre és az érelmeszesedésre is. A sok kísérletes adat ellenére csupán néhány megfigyelés igazolja a D-vitamin kedvező hatását a krónikus szívelégtelenségre. További nagy esetszámú, randomizált vizsgálat szükséges annak megerősítésére, hogy a D-vitamin-hiányban adott D-vitamin-pótlás előnyös hatású a krónikus szívelégtelenségre és a halálozási kockázatra.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Béla Kádár
,
Béla Kocsis
,
Ákos Tóth
,
Katalin Kristóf
,
Péter Felső
,
Béla Kocsis
,
Katalin Böddi
, and
Dóra Szabó

In this study, outer membrane proteins (OMPs) of colistin-resistant Klebsiella pneumoniae and Enterobacter asburiae were analyzed. One colistin-susceptible and three colistin-resistant K. pneumoniae sequence type 258 strains as well as one colistin-susceptible E. asburiae and its colistin-heteroresistant counterpart strain were involved in the study. OMP analysis of each strain was performed by microchip method. Matrix-assisted laser desorption ionization time of flight/mass spectrometry (MALDI-TOF/MS) investigation was carried out after separation of OMPs by two-dimensional gel electrophoresis and in-gel digestion. The MALDI-TOF/MS analysis of OMPs in the colistin-susceptible K. pneumoniae found 16 kDa proteins belonging to the LysM domain/BON superfamily, as well as DNA starvation proteins, whereas OmpX and OmpW were detected in the colistin-resistant counterpart strains. OmpC and OmpW were detected in the colistin-susceptible E. asburiae, whereas OmpA and OmpX were identified in the colistin-resistant counterpart. This study demonstrated that OMP differences were between colistin-susceptible and -resistant counterpart strains. The altered Gram-negative cell wall may contribute to acquired colistin resistance in Enterobacteriaceae.

Restricted access

Willow was cultivated as an energy crop in a field experiment. The brown forest soil was treated with an inorganic fertilizer (ammonium nitrate−AN: 100 kg ha -1) or with various organic or mineral soil amendments (municipal biocompost–MBC: 20 t ha −1; municipal sewage sludge compost–MSSC: 15 t ha −1; rhyolite tuff–RT: 30 t ha −1; willow ash−WA: 600 kg ha −1), or their combinations (AN+MBC; AN+RT; AN+WA, MSSC+WA) in four replications. Nineteen months after the soil treatments the macroelement-rich amendments (MBC, MSSC) enhanced the harvested fresh shoot yield most significantly (up to 41% as compared to the untreated control), and also the shoot diameter and shoot height of the willow plants. Most of the treatments enhanced the uptake of N (9.8-23.5%) and K in willow leaves, but the concentrations of P, Mg, Ca, Fe and Zn in the leaves were reduced. The toxic element (As, Cd, Pb) accumulation of willow shoots was negligible.

In a 4-year field experiment the effects of the mineral fertilizers AN and AN+calcium-magnesium carbonate (CMC) were studied on the mineral nutrition of the leaves and wood yield of black locust trees cultivated as an energy crop. The brown forest soil was treated with 300 kg ha −1 annual doses of these fertilizers as top-dressing in June 2009, May 2010 and May 2011. Both fertilizers caused a three to four times increase in the nitrate content of the upper soil soon after their application in June. By the end of the vegetation period (in December) the nitrate concentration in the soil was similar to that in the control plots. The nitrogen content of the leaf stalks (petioles) and leaves, however, was only slightly higher in the treated plots. As a trend, fertilization increased the phosphorus and reduced the calcium uptake in the leaf stalks and leaves, while the magnesium content was not influenced. In March 2012, when the whole trees were harvested, 22% or 28% higher aboveground fresh shoot weight was detected in the AN or AN+CMC treatments than in the control.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Kristóf Hirschberg
,
László Entz
,
Gábor Szabó
, and
Béla Merkely

A vascularis intervenciókat követő restenosis fontos limitációja ezen beavatkozások hosszú távú sikerének. A restenosis gyakorisága az atheroscleroticus szűkület kezelési módjától (stentelés, endarterectomia) és érterülettől függően igen változó, de a rizikófaktorok és patomechanizmus tekintetében sok a hasonlóság. Jelen közlemény a szerzők ez irányban végzett tanulmányainak összefoglalója. Klinikai munkákban a carotisendarterectomia és carotisstentelés utáni restenosisarányok összehasonlítását végezték el, valamint a két beavatkozás utáni komplementaktiváció jellemzőit elemezték. Az ösztrogénreceptor-alfa polimorfizmusainak szerepét vizsgálták a carotisintervenciók után fellépő restenosisban. A carotisendarterectomia állatmodelljén a nitrogén-monoxid-ciklikus guanozin-monofoszfát-jelátvitel szerepét vizsgálták a neointimalis hyperplasia alakulására foszfodiészteráz-5-gátló terápia mellett. Eredményeik szerint a carotisendarterectomia után megfigyelhető nagyobb restenosisarány ezen beavatkozás után kifejezettebb komplementaktivációval lehet összefüggésben. A restenosishoz vezető neointimalis hyperplasia kialakulásában az ösztrogénreceptor mutációi is szerepet játszhatnak, elsősorban nőkben carotisendarterectomia után. A ciklikus guanozin-monofoszfát-jelátvitel serkentésével a neointimalis hyperplasia gátolható.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Korábbi kísérletek és klinikai megfigyelések alapján a pajzsmirigyhormonok szerepet játszhatnak a prosztatarák kialakulásában. Célkitűzés: Retrospektív adatelemzésünk során a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) és a prosztataspecifikus antigén (PSA) vérszintjei közötti kapcsolatot értékeltük a Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézetében az elmúlt 12 évben mért TSH- és PSA-szintek alapján. Módszer: A laboratóriumi informatikai rendszerből lekértük azon, 40 és 75 éves kor közötti férfi betegek TSH- és PSA-értékeit, akiknél a két mérés között legfeljebb 14 nap telt el (n = 7279). A logaritmizált TSH- és PSA-szintek közti kapcsolatot többszörös regresszióval értékeltük, és a betegek életkorára korrigáltuk. Eredmények: Az lnPSA és lnTSH, valamint az lnPSA és az életkor között szignifikáns kapcsolatot találtunk (r = 0,297, illetve 0,472). A hyperthyreoticus (TSH<0,35 mU/ml) (n = 405) és euthyreoticus (TSH 0,35–4,95 mU/ml) (n = 6698) betegek PSA-szintjei szignifikánsan különböztek, alacsonyabb TSH esetén magasabb volt a PSA-szint (1,118 [0,639–2,338] vs. 0,920 [0,508–1,826] ng/ml, p<0,016). A regressziós elemzés alapján a TSH 10%-os csökkenése esetén a vizsgált populációban 0,42%-kal nő a PSA-szint. Ez azt jelenti, hogy ha egy betegnél a 2,0 mU/ml TSH-szint 0,2 mU/ml-re csökken, akkor a PSA-értéke 42%-kal emelkedne. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy a PSA-szint egészséges referenciatartománya hyperthyreoticus és euthyreoticus betegek között eltér. Javasolt, hogy a PSA klinikai vágóértékét a laboratóriumok a beteg pajzsmirigystatusa alapján módosítsák. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1376–1379.

Open access