Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: BANDI SZABOLCS x
Clear All Modify Search

Elméleti háttér

A reziliencia azon tényezőket foglalja magában, amelyek a potenciálisan traumatizáló, veszélyeztetett életkörülmények ellenére történő sikeres alkalmazkodást elősegítik, a stressz negatív hatásait enyhítik, és a változásokkal szembeni adaptív megküzdést lehetővé teszik. A Szülői Reziliencia Skála (Parenting Resilience Elements Questionnaire – PREQ) a szülők lelki ellenálló képességének mérésére kidolgozott eszköz.

Célkitűzések

A kutatás célja a 16 itemes PREQ magyar nyelvre adaptálása és pszichometriai elemzése volt.

Módszerek

Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkban összesen 249 szülő vett részt – 65 fős vulnerábilis csoport (átlagéletkor:42,3 év; szórás: 5,66 év) és 184 fős kontrollcsoport (átlagéletkor: 40,7 év; szórás: 6,01 év) – , akik az alábbi kérdőíveket töltötték ki: 16 itemes Szülői Reziliencia Kérdőív (PREQ16), a Connor–Davidson Reziliencia Skála 10 itemes változata (CD-RISC 10), General Health Questionnaire 12itemes változata (GHQ12), Beck Depresszió Kérdőív 21 itemes változata (BDI21), Szülői Stressz Kérdőív (PASS), Képességek és Nehézségek Kérdőív (SDQ).

Eredmények

A konfirmatív faktorelemzés igazolta magyar mintán az eredeti Szülői Reziliencia Kérdőív 3 faktoros struktúráját, a kérdőív Cronbach-alfa értéke magas (0,842) volt. A kérdőív az elvárásoknak megfelelő irányú együtt járást mutatott a validáláshoz alkalmazott konstruktumokkal, a konvergens, divergens, diszkrimináló és inkrementális validitás egyaránt megegyezett a nemzetközi irodalomban tapasztaltakkal.

Következtetések

Összességében elmondhatjuk, hogy a 16 itemes PREQ magyar változatának (PREQ-H) pszichometriai mutatói megfelelőek, a kérdőív megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyul a szülői reziliencia mérésére.

Open access
Authors: BANDI SZABOLCS, CSÓKÁSI KRISZTINA, KÁLLAI JÁNOS, TIRINGER ISTVÁN, MARTIN LÁSZLÓ and KISS ENIKŐ CSILLA

Háttér és célkitűzés

a vizsgálat a lassú, ún. K-életstratégia és a nehézségekkel szembeni ellenálló képesség, valamint a szorongásérzékenység lehetséges összefüggéseit tárja fel. Evolúciós, pozitív és klinikai pszichológiai területeket ötvöző vizsgálatunk megközelítésmódja újdonságnak számít. Célunk a reziliencia és a K-stratégia közötti összefüggések vizsgálata.

Módszer

a papír-ceruza alapú tesztekkel végzett vizsgálatban hozzáférhetőségi egyetemista mintavételezés során 674 személy vett részt, önkéntes alapon. A résztvevők által kitöltött kérdőívcsomag a Connor–Davidson Reziliencia Kérdőívet, az Életstratégia Kérdőívet és a Szorongásérzékenység Indexet tartalmazták.

Eredmények

A korrelációs és lineáris regressziós statisztikai elemzések igazolták, hogy pozitív kapcsolat figyelhető meg a lassú életstratégia és a reziliencia között. A szorongásérzékenység ugyanakkor negatív összefüggést mutat az említett változókkal. A nemi különbségek szintén megmutatkoznak, bár a minta jellemzői miatt ezek további vizsgálata szükséges.

Következtetések

Az eredményeink alapján elmondható, hogy a fiatal felnőttek esetén gyenge, ám szignifikáns kapcsolat áll fenn a K-életstratégia és a reziliencia között. Az életstratégiához tartozóan a reziliens személyek intim és tartós partnerkapcsolatokra törekednek, emellett kognitív szinten jellemzőjük az előrelátás, a tudatos és következetes tervezési képességek kibontakoztatása. A szorongásérzékenység bár helyenként statisztikailag szignifikáns kapcsolatot mutat a fenti változókkal, ezek mértéke sok esetben igen alacsony. A nemi különbségek releváns szempontként jelenhetnek meg, ám ezek tisztázásához a minta további bővítése szükséges.

Open access
Authors: MAKAI GÁBOR, BANDI SZABOLCS and KISS ENIKŐ CSILLA

Háttér és célok

Az amputáció egy olyan átélt trauma, amely gyökeresen átalakítja az egyén önmagáról és a külvilágról alkotott képét. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, az amputáción átesett betegek milyen pszichés, szociális és fizikai nehézségekkel találják szembe magukat a műtétet követően, valamint hogyan igyekeznek megküzdeni a kritikus élethelyzettel. A reziliencia nézőpontjából azt kerestük, melyek azok a protektív és rizikótényezők, amelyek szerepet játszanak az alkalmazkodóképesség és a betegek mentális egészségének megőrzésében.

Módszer

Alsóvégtag-amputált diabetes mellitusban szenvedő betegeket (n = 46) vizsgáltunk utánkövetéssel az amputációt követő első, illetve hatodik hónapban, a kutatócsoportunk által összeállított kérdőívcsomag segítségével. Kontrollcsoportként egészséges vizsgálati személyeket vontunk be (n = 63), valamint 2-es típusú cukorbetegeket (n = 54). A kérdőívcsomag tartalmazta a Beck Depresszió Kérdőívet (BDI-R), a Connor–Davidson Reziliencia Skálát (CD-RISC), a Társas Támogatás Kérdőívet (MOS-SSS), a Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát (PANAS), valamint a Folkman és Lazarus-féle Konfl iktusmegoldó Kérdőívet (WOC).

Eredmények

Az amputációt követő hatodik hónapban a depresszió, valamint a negatív érzelmek mértéke szignifikáns csökkenést mutat, de a depresszió és a negatív érzelmek jelenléte az alkalmazkodás sikerességét veszélyezteti. Ezzel együtt a reziliencia és a pozitív érzelmek dominanciája növekszik. A társas támogatás keresése, különösképpen a betegek pozitív szociális interakción alapuló támasz iránti igénye nő az idő előrehaladtával, mindez pozitív kapcsolatban áll a rezilienciával. Továbbá protektív tényezőként van jelen a céltudatos cselekvés és az alkalmazkodás mint megküzdési stratégiák, de a negatív érzelmek jelenléte gyengíti a betegek adaptív megküzdését.

Következtetések

A magasabb rezilienciával rendelkező betegek alkalmazkodása sikeresebb, mint azoké, akik negatív alkalmazkodási stratégiákat alkalmaznak.

Open access