Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Bakos Gábor x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Soós, Mária Bakos, Gábor Kovács, László Baranyai, Ferenc Jakab, and Gábor Winkler

A szerzők egy 65 éves, jó általános állapotú, érdemben negatív kórelőzményű férfi esetét ismertetik, aki kullancscsípéssel is összefüggésbe hozható, elhúzódó lázas állapot miatt került kórházi felvételre. A felmerült tularaemia-, illetve bartonellosisgyanú, valamint az első képalkotó vizsgálatok által felvetett szigmatumor és multiplex májmetasztázis lehetősége infektológus bevonásával folytatott részletes kivizsgálás alapján kizárható volt. Májtályogra gondolva ultrahang vezérelte aspiráció történt, amely során 150 ml barna, sűrű, gennynek imponáló folyadék volt leszívható. Mikrobiológiai vizsgálat a bennékben Actinomyces meyeri jelenlétét igazolta. A szigmaelváltozás diverticulitisnek bizonyult, a diverticulumok egyike a retroperitoneum felé fedetten perforált, s a hematogén úton kialakuló májtályogok forrása lehetett. Műtéti beavatkozás, a tályogok és a szigmabél egy részének eltávolítása hozott a betegnek végleges gyógyulást. Az esetismertetés kitér a kórismézés nehézségeire, kiemelve a sokszakmás együttműködés fontosságát. A szigmadiverticulitis, mint actinomycosis lehetséges forrása, irodalmi ritkaságnak számít, ez indokolja az eset bemutatását. Orv. Hetil., 2011 152, 268–272.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Gerlinger, Péter Bakó, István Szanyi, Péter Móricz, Gábor Ráth, László Lujber, Krisztina Moric, and József Pytel

A vezetéses halláscsökkenést okozó otoscleroticus stapesfixatio műtéti megoldásának folyamatos fejlődése az elmúlt fél évszázad egyik fülsebészeti sikertörténete. A stapedectomia, illetve parciális stapedectomia mellett manapság a stapedotomia is elterjedt műtéti megoldásnak tekinthető. Cél: A minimálisan invazív lézerstapedotomia hazai bevezetése, tapasztalatok szerzése, valamint a műtéti halláseredmények és a posztoperatív komplikációk elemzése. Módszer: A szerzők közleményükben KTP-lézerrel asszisztált, Nitinol-pisztonnal végzett 14 esetük kapcsán ismertetik lézerstapedotomiákkal szerzett első tapasztalataikat. 2006 márciusa és 2007 áprilisa között 11 nőbeteget és 3 férfi beteget operáltak. A betegek átlagéletkora 42,2 év volt, 6 esetben bal, 8 esetben jobb fülön történt a műtét. A betegek átlagos követési ideje 9 hónap volt. Eredmények: A posztoperatív audiogramok értékelésekor az 500–1000–2000–3000 Hz frekvenciákat figyelembe véve a légvezetés átlagos javulása 21,5 dB volt. Ugyanezen frekvenciákon a csontlégközértékek átlagos javulása 18,7 dB volt. Kilenc hónap átlagos követési idő mellett az eddigi esetekben a műtéteket követően a betegek 85%-ában az átlagos csontlégköz < 10 dB, de valamennyi beteg esetében < 20 dB. Az átlagos légvezetés értéke egy beteg kivételével < 30 dB. Belsőfül-károsodásra utaló, a magashang-frekvenciákat érintő csontvezetéses romlást, facialis paresist nem észleltek. Következtetések: A szerzők tapasztalatai és az irodalmi adatok alapján a Nitinol-pisztonnal végzett lézerstapedotomiáknak számos előnyük van: 1) a piszton hurkának hőre aktiválódó memóriaeffektusa kiküszöböli az incus hosszú szárára két ponton történő rászorítás hátrányait; 2) a posztoperatív szédülés mértéke enyhébb, időtartama rövidebb, ezért az ápolási idő csökken; 3) a műtét költséghatékony, és minimálisan invazív; 4) a lézer alkalmazása minimális cochlearis traumát, vérmentes környezetet biztosít; 5) a protézis migrációja kiküszöbölhető, körülötte a granuláció mérsékeltebb; 6) magas frekvenciákon tartósan jó halláseredmény érhető el; 7) a komplikációk súlyossága, gyakorisága csökken, ezért a technika jó megoldás kevésbé gyakorlott operatőrök számára is; 8) problémás esetekben (arteria stapedialis jelenléte, obliterativ otosclerosis, úszó stapestalp, rendellenesen futó n. facialis a dobüregben, revíziós műtétek) is alkalmazható; 9) a halláseredmények interindividuális különbsége kisebb. – Eddigi kedvező tapasztalataik alapján a szerzők lézerstapedotomián átesettek hosszú távú követését tervezik nagyobb beteganyagon.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Major, András Bikov, Gergely Holnapy, Zoltán Bejek, Bernadett Bakos, Miklós Szendrői, and Gábor Skaliczki

Absztrakt

Bevezetés: Az utóbbi időben több tanulmány látott napvilágot, amelyek megkérdőjelezték a szívódrén használatának szükségességét elektív csípőprotézis-beültetés során. Célkitűzés: Prospektív tanulmányban azt vizsgálták, hogy a perioperatív vérveszteséget és a vérzéssel kapcsolatos szövődményeket a szívódrén használata hogyan befolyásolja. Módszer: 86, csípőprotézis-beültetésre érkező beteget két csoportra osztottak. A „dréncsoportban” (54 beteg) a műtétet követően szívódrént helyeztek be, míg a „drén nélküli (kontroll)csoportban” (32 beteg) nem használtak szívódrént. Perioperatív vérveszteséget számoltak és feljegyezték a tranexámsav használatát, a trombózisprofilaxis módját, a transzfúzióigényt, az esetlegesen kialakuló posztoperatív vérzéseket, szeptikus komplikációkat, illetve minden egyéb posztoperatív szövődményt. Eredmények: A perioperatív vérvesztést a tranexámsav használata igen, míg a drénhasználat nem befolyásolta szignifikánsan (p = 0,94). A drén nélküli csoportban ugyanakkor tendenciózusan kisebb volt a transzfúzióigény (p = 0,08). A műtétek kapcsán kialakult szövődmények nem mutattak összefüggést a drénválasztással. Következtetés: Az irodalomban közölt eredményekkel összhangban, az elektív csípőprotézis-beültetés során a szívódrén rutinszerű alkalmazása nem feltétlenül szükséges. Orv. Hetil., 2016, 157(29), 1171–1176.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Tóth, Bálint Kaszás, Gábor Horváth, Zalán Piski, Péter Bakó, László Lujber, Imre Gerlinger, and Péter Révész

Absztrakt:

A Wegener-granulomatosis – újabb nevén polyangitis granulomatosis – súlyos, antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociálta, kis ereket érintő vasculitis, melyet a légúti traktus és a renalis rendszer nekrotizáló, granulomatosus gyulladása jellemez. A fülészeti manifesztációk a kórkép korai fázisában fordulhatnak elő, melyek közül a leggyakrabban savós középfülgyulladás, maszkolt otomastoiditis, esetenként sensorineuralis halláscsökkenés jelentkezhet. A diagnózis felállítása a klinikai képen, az immunszerológiai, valamint a hisztopatológiai vizsgálatokon alapszik. A kombinált immunszuppresszív terápia mellett a lokális manifesztációk szanálása szükséges. A terápiarezisztens, Wegener-granulomatosis talaján kialakult elhúzódó középfülgyulladás gyakran komoly kihívás elé állítja a fül-orr-gégészt. Ilyen esetekben a felkészült fülsebész kezében stabil megoldást jelent a subtotalis petrosectomia, amellyel zárt, reakciómentes középfül kerül kialakításra, s abban szimultán vagy halasztottan végezhető hallásrehabilitáció modern, implantálható hallásjavító készülékekkel. A jelen közleményben a szerzők áttekintik a vonatkozó irodalmat és egy esetbemutatáson keresztül ismertetik a Wegener-granulomatosis fülészeti megjelenésének komplex ellátását a modern szakmai szemlélet jegyében. Orv Hetil. 2019; 160(4): 151–157.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Annamária Bakos, Zsuzsanna Besenyi, Gábor Sipka, Szabolcs Urbán, Rita Hemelein, László Kovács, and László Pávics

Absztrakt:

Bevezetés: A nagyérvasculitisek nem specifikus klinikai tüneteket okoznak, ami a diagnózist nagyban nehezíti. A betegség korai felismerése és kezelése a későbbi szövődmények elkerülése érdekében fontos. A 18F-FDG-PET az érfalon belüli gyulladást a betegség korai stádiumában is nagy érzékenységgel mutatja ki. A CT a nagyérvasculitis pontos lokalizációjában van segítségünkre. Célkitűzés: A 18F-FDG-PET/CT teljesítőképességének tisztázása a betegség aktivitásának és kiterjedésének megítélésében: klinikailag nagyérvasculitis iránydiagnózisával vizsgált betegekben és relapsus során, valamint a terápiára létrejövő remissio megállapításában. Módszer: A vizsgálatban 43 beteg vett részt. A betegeket a klinikai kérdés alapján csoportosítottuk: primer diagnózis igazolása szteroidnaiv és szteroiddal kezelt betegekben, relapsus, illetve remissio kimutatása. Kontrollként 10, gyulladásos tünetektől mentes tumoros beteget vizsgáltunk meg. Az erek radiofarmakon-felvételének mértékét vizuálisan és kvantitatívan értékeltük. A kvantitatív értékelés során az érszegmentumokban a májhoz viszonyított érfal maximális standard 18F-FDG-felvételi értékét (SUVmax) határoztuk meg. Eredmények: A primer diagnózis céljából végzett 30 vizsgálatból 5 esetben 18F-FDG-aktív nagyérvasculitist mutattunk ki, további 13 vizsgálatból 5 betegben pedig relapsust igazoltunk. A vizuálisan aktív betegek 50%-ában 3 vagy annál több aktív érszegmentumot találtunk. A vizuálisan aktív betegcsoportban szteroid hatására az érfal SUVmax-értéke szignifikánsan alacsonyabb volt a szteroidnaiv betegekhez képest (1,17 ± 0,11 vs. 1,43 ± 0,29; p = 0,005). Két 18F-FDG-aktív nagyér-vasculitises betegben kontrollvizsgálattal remissiót állapítottunk meg. A primer diagnózis céljából vizsgált esetek közül 8-ban egyéb, a nagyérvasculitistől független gyulladásos kórképet mutattunk ki. Következtetés: A 18F-FDG-PET/CT hatékonyan alkalmazható az aktív nagyérvasculitisek diagnosztizálásában. A metabolikus változás nagy érzékenységű megjelenítése mellett az érintett erek pontos lokalizációját is lehetővé teszi. A szteroidterápia befolyásolja az érfalak 18F-FDG-felvételét. Orv Hetil. 2020; 161(20): 829–838.

Open access

Egy középső vaskori leletegyüttes Mezőzomborról, Északkelet-Magyarország

A Middle Iron Age assemblage of finds from Mezőzombor, NE Hungary

Archaeologiai Értesítő
Authors: Mogyorós Péter and Bakos Gábor

In this article an assemblage made out of bronze and amber finds, that had been found in the autumn of 2018 in Mezőzombor-Békás-ér is going to be presented. The chronological analysis of the finds shows, that the assemblage can be dated to the second half of the 7th century BC and the first half of the 6th century BC. According to their analogies each type of objects in the assemblage can be interpreted as jewelleries or clothing decorations. Judging by the signs of wear on the finds we can assume that originally these were not made to be buried. The original context of the objects is uncertain – however it is probable that the artefacts belonged to a burial.

Open access

Abstract

The objectives of this in vivo experimental study were to evaluate the feasibility of cortical screw insertion into the intact distal phalanx in standing sedated horses and to document potential postoperative complications. One cortical screw was randomly inserted in lag fashion into each distal phalanx in 9 horses. The second surgery on the contralateral limbs was performed 2–3 weeks after the first operation, when a 4.5-mm cortical screw was inserted in lag fashion into the distal phalanx of sedated horses following perineural analgesia. Following surgery, the drill hole was filled with an antibiotic-soaked swab, which was changed every 48 h. The horses were euthanised 8 weeks after the second surgery. The hooves were disarticulated and evaluated macroscopically and by computed tomography. The surgery time was 13.9 ± 4.8 min (mean ± SD). Pain scores and lameness gradually decreased after 7 days. Solar canal penetration (SCP) was detected in 10 out of the 18 distal phalanges (55.5%). In 7 out of the 10 penetrations intraoperative bleeding was obvious. No postoperative infection was observed. Screw insertion into the distal phalanx was easily and quickly accomplished in standing horses, but its advantages in horses with sagittal fractures should be investigated further. SCP had no impact on postoperative lameness.

Open access