Search Results
You are looking at 1 - 7 of 7 items for
- Author or Editor: Balázs Antus x
- Refine by Access: All Content x
A légúti gyulladás központi szerepet játszik a krónikus obstruktív tüdőbetegség patofiziológiájában. A cigarettafüst-expozíció a gyulladásos sejtek infiltrációját okozza a légutakban, amely különböző citokinek, kemokinek, proteázok és proinflammatorikus mediátorok felszabadulásához vezet, végül az oxidatív stressz és a proteáz/antiproteáz egyensúly megbomlása a tüdő szöveteinek progresszív károsodását eredményezi. A biomarkerek felhasználhatók a légúti gyulladás és az oxidatív stressz monitorozására, a betegség különböző fenotípusainak elkülönítésére és a terápiás beavatkozások hatékonyságának megítélésére. A kilégzett levegő kondenzátumának gyűjtése egyszerű és teljesen noninvazív módszer a légutakban zajló folyamatok vizsgálatára. A kilégzett levegő kondenzátumában számos biomarker található, többek között a hidrogén-peroxid, citokinek, arachidonsav-metabolitok, nitrogén-oxidok és a pH. A biomarkerek sok esetben igen kis koncentrációban vannak jelen, amely számos analitikai problémát vet fel. A klinikai felhasználhatóság megítélése a mintagyűjtés és a mérési módszerek standardizálása után lesz lehetséges. Orv. Hetil., 2012, 153, 843–851.
Az utóbbi évek kutatási eredményei alapján az indukált köpet vizsgálata a légúti gyulladás egyik noninvazív vizsgálómódszerévé vált az obstruktív tüdőbetegségekben. A köpetindukció biztonságos, a betegek által jól tolerált beavatkozás. A módszer metodikai standardizálása jelentősen növelte a köpetminták minőségét és a vizsgálatok reprodukálhatóságát. Klinikai szempontból a köpeteosinophilia kimutatásának van a legnagyobb jelentősége, mivel ez a betegek nagyobb szteroidérzékenységére utal. A köpet eozinofilsejt-számát is figyelembe vevő kezelési stratégia az asztmásokban az exacerbatiós ráta csökkenését eredményezi. A köpetfelülúszóban kimutatható gyulladásos mediátorok az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség patogenezisének pontosabb megismerését segítik elő. A spontán köpet sejtprofiljának meghatározása is értékes információt szolgáltat a gyulladásos folyamatokról a légutakban. A klinikai tanulmányok eredményei alapján a jövőben a köpet vizsgálata a klinikai gyakorlatban is elterjedhet. Orv. Hetil., 2012, 153, 1847–1854.
A kilégzett levegőben mérhető nitrogén-monoxid a legszélesebb körben vizsgált légúti biomarker. A stabil állapotú krónikus obstruktív tüdőbetegségben a kilégzett nitrogén-monoxid-szint hasonló vagy csak kismértékben emelkedett az egészségesekhez képest. Mivel a nitrogén-monoxid-szint szoros összefüggést mutat a légúti eosinophilia mértékével, és mivel az eosinophil típusú légúti gyulladás szteroidokra érzékenyebb, az emelkedett nitrogén-monoxid-szinttel rendelkező betegek jobb válaszkészséget mutatnak az inhalációs vagy szisztémás kortikoszteroidkezelésre. A krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbatiója során a kilégzett nitrogén-monoxid szintje megemelkedik, majd ennek kezelése után csökken. Mivel a nitrogén-monoxid-szint és a kezelés során elért légzésfunkciós javulás szoros korrelációt mutat egymással, a nitrogén-monoxid-méréssel a terápiás válasz megjósolható. Összefoglalva: a nitrogén-monoxid-méréssel a krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek olyan alcsoportját lehet elkülöníteni, amelynek szteroidérzékenysége nagyobb. Orv. Hetil., 2010, 151, 2083–2088.
In a recent trial we have assessed fractional exhaled nitric oxide (FENO) in a cohort of patients with an acute exacerbation of chronic obstructive pulmonary disease (COPD). In the current study we have retrospectively investigated the frequency of severe hospitalization-associated exacerbations in the same cohort over 3 years after the initial FENO measurement. A total of 58 COPD patients were enrolled and allocated either into the low (< 27 ppb) or the high (≥ 27 ppb) FENO group depending on their FENO level at exacerbation. Beside the annual rate of exacerbations, sputum culture results and the frequency of antibiotic treatments were also analyzed during the follow-up. Both the number of exacerbations per patient-year and the hospitalization days due to exacerbations were significantly increased in patients from the low FENO group compared to those from the high FENO group. Sputum samples derived from patients in the low FENO group were more frequently indicative of a bacterial infection compared to those obtained from the other subgroup. Also, the frequency of antibiotic treatments was significantly increased in subjects from the low FENO group. Results of this pilot study suggest that COPD patients have diverse risks for future exacerbations depending on their FENO levels at exacerbation.
Az utóbbi 10 évben ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a kilégzett levegő és ezen keresztül a légúti gyulladás vizsgálata iránt a különböző tüdőbetegségekben. A gyulladás monitorozása segíthet e kórképek differenciáldiagnózisában, súlyosságuk megítélésében és a megfelelő terápia beállításában. Az új, noninvazív vizsgálómódszerek közül legismertebb a kilégzett levegő nitrogén-monoxid-koncentrációjának mérése, amely napjainkban nemzetközileg elfogadott ajánlások alapján a kereskedelmi forgalomban is kapható mérőműszerek segítségével történik. Az asztmás betegekben a kilégzett nitrogén-monoxid-koncentráció jelentősen emelkedett, és szoros összefüggést mutat a légutak eozinofilsejtes gyulladásával, a légúti hiperreaktivitás mértékével és a beteg panaszaival. E betegekben a kilégzett nitrogén-monoxid mérésén alapuló gyógyszeres beállítás a klasszikus kezelési stratégiákhoz képest jobb asztmakontrollt eredményezhet. Más tüdőbetegségekben, így például a krónikus obstruktív pulmonalis megbetegedésben a kilégzett nitrogén-monoxid mérése a szteroidra való válaszkészség megjósolásában segítheti a klinikust, míg tüdőtranszplantált betegekben rejtett infekciók vagy kilökődési reakciók indikátora lehet.
A tüdőtranszplantáció napjainkban már rutinszerűen végzett beavatkozássá vált a végstádiumú parenchymás és vascularis tüdőbetegségekben. Az elmúlt két évtized során több mint 20 ezer tüdőtranszplantációt végeztek a világon. Az immunszuppresszív szerek fejlődésének eredményeként az életet veszélyeztető akut rejekciók száma jelentősen csökkent, az első éven belüli halálozás csupán 2%-át okozza. A legnagyobb arányban az infekciók felelősek a korai és a késői morbiditásért és mortalitásért. A posztoperatív első 30 napon belüli halálozás 21,2%-a, az első éven belüli halálozás 40%-a infekciós eredetű. Az első hónapban a betegek 35–70%-ánál bakteriális pneumónia alakul ki, amelynek kb. felét Gram-negatív pálcák okozzák, dominálóan Pseudomonas-törzsek. A betegek a műtétet követően antibiotikus profilaxisban részesülnek, amit aztán a donortüdőből kimutatott törzs rezisztenciatesztje alapján módosíthatunk. A korai posztoperatív időszakban az invazív gomba- (Aspergillus-, Candida-) és CMV-infekciók a 100 napig tartó inhalatív amphotericin és szisztémás valganciklovir-profilaxis hatására kevesebb mint 10–10%-ban lépnek fel. Számuk a profilaxis befejezte után emelkedik. A későbbiekben kialakuló bronchiolitis obliterans szindróma (BOS) szintén hajlamosít a fertőzésekre. Ennek jelentőségét az adja, hogy 5 évvel a műtét után a betegek kb. 50%-ánál detektálható a BOS. Az infekciók sikeres leküzdésének alapja a rutinszerűen, illetve a tünetek fellépte után minél hamarabb elvégzett kontroll (laboratóriumi, radiológiai, légzésfunkciós, köpet- és bronchoszkópos vizsgálatok), majd a célzott terápia bevezetése. A munka célja a tüdőtranszplantáltaknál jelentkező leggyakoribb infekciók klinikai manifesztációjának, diagnosztikájának és kezelésének áttekintése.
A COVID–19-járvány hatása a leggyakoribb légzőszervi megbetegedések lefolyására
The impact of the COVID–19 epidemic on the course of the most common respiratory diseases
Bevezetés: A SARS-CoV-2 által okozott fertőzés az elmúlt három évben meghatározta mindennapi életünket, és nem várt terhet rótt az egészségügyi ellátórendszerre, többek között azáltal, hogy komoly kockázati tényezőt jelenthet a már meglévő, különböző légzőszervi megbetegedésekkel küzdő betegek számára is. Célkitűzés: A COVID–19 és a fertőzéskor már fennálló légzőszervi megbetegedések, elsősorban a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), valamint az asztma összefüggéseinek feltárása. Módszer: Hazai vizsgálatunkban közel 29 000 beteg adatait dolgoztuk fel retrospektíven. Eredmények: Eredményeink alapján elmondható, hogy a COPD mint társbetegség megléte a nemzetközi megállapítással egybehangzóan összefüggést mutat a COVID–19-fertőzés súlyosságával, illetve enyhén növeli az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességének kockázatát a SARS-CoV-2 okozta megbetegedés során. Asztma esetében mindezt nem sikerült kimutatnunk, vagyis sem a SARS-CoV-2-fertőzés súlyosságát, sem az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességét nem befolyásolta jelentősen az asztma mint társbetegség megléte. Megbeszélés: Ahogy nemzetközi tanulmányokban is olvasható, a COPD mint társbetegség megléte nem növeli jelentős mértékben a SARS-CoV-2-fertőzés kockázatát. Ugyanakkor kijelenthető, hogy a COPD növeli a COVID–19-pozitív betegek kórházba kerülésének esélyét, és emeli a megbetegedés súlyosabb lefolyásának valószínűségét. Tekintettel a COPD-betegekben a tüdő károsodása során végbemenő szerkezeti átépülésre és rendellenes regenerálódási folyamatokra, e betegek a vírusfertőzés lezajlása után fokozott odafigyelést, valamint személyre szabott rehabilitációt igényelnek. Következtetés: Összességében elmondható, hogy a jövőben a személyre szabott terápiás megközelítés bevezetéséhez elengedhetetlen a különböző COPD-s fenotípusok (valamint egyéb krónikus tüdőbetegségek) és a SARS-CoV-2-fertőzés klinikai megnyilvánulásainak mélyreható vizsgálata. Orv Hetil. 2023; 164(2): 51–56.