Search Results

Absztrakt:

Bevezetés: A Raynaud-szindróma az erek epizodikus spasmusával és ischaemiájával járó kórkép, amely az érintett területek fájdalmát, zsibbadását és hidegségét okozza. A krónikusan jelentkező, komoly szubjektív panaszok ellenére az eddigi kutatásokban a kórkép életminőség szempontú vizsgálata eddig kevés hangsúlyt kapott. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki annak vizsgálatát, hogy a betegség fennállása hogyan hat az életminőségre. Módszer: Félig strukturált interjúkat készítettünk és elemeztünk ki 28, Raynaud-szindrómával diagnosztizált beteg bevonásával. Eredmények: Az életminőség csaknem összes területe érintett. A betegség szomatikus tünetei jelentős szenvedést okoznak, a végtagok funkcióromlásával járnak, gyakori megelőző intézkedéseket igényelnek, továbbá hatással vannak a munkavégzésre, közlekedésre és az alvásra is. Az érzelmi és a kognitív terheltség és a személyközi kapcsolatok negatív változása is kimutatható volt. Következtetés: A vizsgálat megmutatta, hogy a betegség jelentős teherként jelenik meg a mindennapi élet számos területén. A krónikus betegség okozta pszichés megterhelés és életminőség-romlás miatt az orvosi ellátás mellett a pszichológiai ellátási forma is indokoltnak tekinthető. Orv Hetil. 2018; 159(16): 636–641.

Bevezetés: A Raynaud-szindróma egy acralis területeket érintő vasospasticus jelenség, amely jellegzetes színváltozásokban nyilvánul meg. A tüneteket befolyásolják olyan hétköznapi hatások, mint a stressz vagy a hőmérséklet. A nem, az életkor, az egészségkárosító magatartások (például dohányzás) és a foglalkozás tekintetében is találhatók különbségek a betegség jelenlétét és alakulását illetően. Célkitűzés: A kutatás célja a szakirodalomban feltételezett rizikótényezők életminőségre kifejtett hatásának vizsgálata volt Raynaud-szindrómás betegek körében. Módszer: Betegségspecifikus, életminőségre és rizikótényezőkre vonatkozó kérdőívet töltött ki 110, Raynaud-szindrómával diagnosztizált személy. Eredmények: Szignifikáns különbség volt a jó és a kevésbé jó életminőséggel leírható csoportok között az életkor (p<0,001), az iskolázottság (p<0,01), a diagnózis típusa (p<0,001), a betegség időtartama (p<0,001), a fejfájás gyakorisága (p<0,01), a hideg (p<0,05) és az érzelmek (p<0,01) befolyásoló hatása alapján. A jelenleg dolgozó (p<0,01), a kávét gyakrabban fogyasztó (p<0,05), illetve az érzelmeknek (p<0,001) és a hidegnek (p<0,01) kisebb hatást tulajdonító csoportok jobb életminőséggel rendelkeztek. A változók interakciós hatását figyelembe vevő regressziós elemzés szerint a diagnózis típusa, a betegség időtartama, illetve az érzelmek és a hideg szerepe a legfontosabb befolyásolói a Raynaud-specifikus életminőségnek. Következtetés: Eredményeink felhívják a figyelmet az életminőség hosszú távú alakulását potenciálisan befolyásoló tényezők szerepére, kijelölve ezáltal a prevenció lehetséges fókuszait. Orv Hetil. 2022; 163(47): 1880–1885.

Absztrakt:

Az időskorú személyek száma és társadalmi aránya folyamatosan növekszik, különös tekintettel az európai országokra, de ez a világ teljes népességére is vonatkozik. Az idősebb korosztály arányának további gyarapodásával az öregedő társadalom egészségi állapotának romlása okozta szociális és egészségügyi szférákat érintő többletköltségek is egyre tovább emelkednek. Az öregedés folyamata az egészségi állapot romlásának és az általános funkcióképesség csökkenésének testi vonatkozásain túl a mentális, kognitív teljesítmény romlásával is együtt jár, ami tovább nehezíti az idős korosztály mindennapjait. Ezek a tények felhívják a figyelmet a beavatkozás megjósolható szükségességére. A korábbi vizsgálati eredmények szerint a fizikai aktivitás alkalmas lehet a kognitív működés javítására, a romlás megállítására és megelőzésére. A jelen közleményben áttekintjük a fizikai aktivitásnak a kognitív működésre kifejtett hatásait mind általánosságban, mind pedig három specifikus mozgásforma tekintetében, illetve a további aktuális kutatási irányokat is felvázoljuk. Orv Hetil. 2020; 161(5): 163–168.

Absztrakt:

Bevezetés: A rosszindulatú daganat diagnózisa nagyobb distresszel jár, mint bármely más diagnózis. A daganatos betegségek jelentős pszichés terheléssel járnak, az egészségügyi személyzet kapacitása pedig korlátozott. Ezért kiemelten fontos a hatékony pszichológiai szűrési eljárások kidolgozása. Az alvás alapvető jelentőségű a pszichés működésben, a rossz alvásminőség ismert probléma a daganatos betegek esetén. Célkitűzés: A kutatás célja az alvásminőséget és a kimerültséget mérő vizuális analóg skálák alkalmazhatóságának vizsgálata. Módszer: Vizuális analóg skálákon mértük az alvás minőségét és a kimerültséget. Vizsgálatunkban szerepelt még az Athén Insomnia Skála, a Daganatos Kimerültség Skála és az Alvási Kondíció Indikátor is. A pszichés distressz mértékét az Általános Szorongás Zavar Kérdőívvel, a Beck Depresszió Kérdőívvel és a Rövidített Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőívvel mértük fel. A betegek által tapasztalt fájdalom és jól-lét mértékét a Fájdalom Arcai Skálával és a WHO Jól-lét Kérdőívével vizsgáltuk. Összesen 71 daganatos beteg vett részt a vizsgálatban. Eredmények: Az alvásminőség és a kimerültség – a vizuális és a többtételes skálákkal mérve is – szignifikáns összefüggést mutatott a distresszel (szorongás, depresszió, érzelemszabályozási nehézség) és a fájdalommal. A distressz és a fájdalom szignifikánsan alacsonyabb jól-léttel mutatott összefüggést. Következtetések: A jelen vizsgálat megerősíti, hogy az alvás minősége fontos tényező a daganatos betegek distressz-, fájdalom- és általános jól-lét szintjének alakulásában. Ez alátámasztja, hogy az alvásminőséget és a kimerültséget mérő vizuális analóg skálák alkalmasak – az alvásminőségen és a kimerültségen túl – a pszichológiai distressz szűrésére és a jól-lét szintjének becslésére is. Alkalmazásuk ajánlható a klinikai gyakorlatban onkopszichológiai szűrésre, az onkopszichológiai ellátás indikációjának megállapítására. Orv Hetil. 2018; 159(42): 1720–1726.

Bevezetés: A végrehajtó funkciók közé azon kognitív folyamatok tartoznak, amelyek képessé teszik a személyt a mindennapjai során a célirányos viselkedés fenntartására, a környezeti változásokhoz való alkalmazkodásra, valamint feladathelyzetekben kontrollálják és koordinálják a viselkedést. A végrehajtó funkciók felmérésére számos diagnosztikai eszközt alkalmaznak már széles körben, de ezek kiértékelését megnehezítette a magyar normatív adatok hiánya. Célkitűzés: A jelen tanulmány célja a magyar normatív adatok feltérképezése és a nem, az életkor és az iskolázottság hatásának megállapítása volt három gyakran használt, a végrehajtó funkciókat mérő teszt bevonásával. Módszer: Korra, nemre és iskolázottságra reprezentatív hazai mintán (316 fő: 175 nő, 141 férfi) felvételre került a Viktória Stroop Teszt, az Öt-Pont Teszt és a Trail Making Teszt. Eredmények: A teszteken nyújtott teljesítmény az idősebbek körében gyengébb volt, míg a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők magasabb pontszámokat értek el. Nem találtunk szignifikáns összefüggést a nem és a teszteken nyújtott teljesítmény között. A tesztek között szignifikáns korrelációt figyeltünk meg. Következtetés: A vizsgálatban használt tesztek értékesek lehetnek a klinikai gyakorlat és kutatás számára. Az általunk bemutatott normatív adatbázis értékes összehasonlítási alapot képez a végrehajtó funkciók és a kognitív funkciók romlásának vizsgálatában. Orv Hetil. 2023; 164(15): 577–585.

Bevezetés: A klinikai neuropszichológia bázisát az objektív, standardizált mérőeszközök használata adja. Számos korszerű, nemzetközileg elterjedt mérőeszköz a memória és a tanulás vizsgálatára azonban nem rendelkezik hazai normatív adatokkal, melyek leírása a kulturális és nyelvi különbségekből adódóan kiemelt jelentőségű. Célkitűzés: Tanulmányunk célja magyar reprezentatív mintán normatív adatok meghatározása – demográfiai változók függvényében –, végrehajtó funkciókat, emlékezeti működést és verbális tanulást vizsgáló neuropszichológiai tesztek kapcsán. Módszer: Életkorra, nemre és iskolázottságra reprezentatív hazai felnőttmintán felvételre került a Rey Auditív-Verbális Tanulási Teszt (RAVLT), a Prospektív és Retrospektív Emlékezeti Kérdőív (PRMQ) és a Montreal Kognitív Felmérés (MoCA). Eredmények: A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők jobb teljesítményt nyújtottak a PRMQ, MoCA és RAVLT teszteken. Az alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők rizikócsoportot képeztek a gyengébb verbális tanulási készségek és végrehajtó funkciók alakulásában, valamint több emlékezeti hibát vétettek. Az életkor mentén a PRMQ esetén nem találtunk jelentős különbséget, a MoCA és RAVLT teszteken azonban az életkor előrehaladtával teljesítménycsökkenést azonosítottunk. Nemi különbség a RAVLT-n mutatkozott: az azonnali és a késleltetett felidézés során is jobb teljesítményt nyújtottak a nők. Következtetés: Ajánlott az alkalmazott neuropszichológiai tesztek használata, a klinikai gyakorlatban és a tudományos kutatásban egyaránt, amihez a jelen tanulmányban bemutatott normatív adatbázis értékes összehasonlítási alapot adhat, ezáltal elősegítve a neurokognitív területeken mutatkozó elmaradások minél korábbi és pontosabb azonosítását. Orv Hetil. 2023; 164(16): 618–629.

Absztrakt

A szolid és hematológiai tumorok legtöbbjében mára olyan sejtpopulációkat azonosítottak, amelyek a daganatok kis százalékát alkotják, mégis kiemelkedő szerepet töltenek be a daganat terjedésének előmozdításában. Ezek az úgynevezett tumorőssejtek a szomatikus és embrionális őssejtekhez hasonló viselkedést mutatnak, aszimmetrikus osztódással önmegújításra képesek és heterogén sejtpopulációkat is létrehoznak. Egyre több kutatás alátámasztja, hogy a malignus melanomák progressziója mögött is tumoros őssejtek állnak. Nem tisztázott kérdés azonban, hogy a tumorigenicitásért vajon kizárólag melanomaőssejtek szubpopulációi felelősek vagy pluripotens őssejtté bármely melanomasejt dedifferenciálódhat. Jelen közlemény a pluripotens melanomaőssejtekről kíván átfogó képet nyújtani, különös tekintettel azokra a mechanizmusokra, amelyek a melanocyta-őssejtek differenciálódását szabályozzák, ugyanakkor a melanomaőssejtekben szabályozatlanul működnek. Bemutatásra kerül a mikrokörnyezet sejtjeinek, sejtadhéziós molekuláinak és szolúbilis faktorainak szerepe a melanomák progressziójában és heterogenitásának kialakulásában. Végül szó esik a melanoma terjedését leíró modellekről és azokról a sejtszintű markerekről, amelyek a melanomaőssejtek elkülönítésére, újabb célzott terápiák kifejlesztésére lehetőséget nyújthatnak. Orv. Hetil., 2016. 157(34), 1339–1348.

Absztrakt:

A hangszalag-immobilitást okozó kórképek terápiás lehetőségeinek fejlődése megkövetelte a diagnosztikai módszerek párhuzamos megújulását is. Az utóbbi években ez a tendencia vezetett a már 70 éve ismert laryngealis electromyographia újrafelfedezéséhez. A nemzetközi irodalom áttekintésével és saját tapasztalataik alapján a szerzők bemutatják az eljárás alkalmazásának indikációját, technikai követelményeit és módszertanát, különös tekintettel az eredmények értékelésére. A laryngealis electromyographia lehetővé teszi a beidegzési zavarból és a mechanikus fixációból adódó hangszalag-immobilitás elkülönítését. Hangszalagbénulás esetén továbbá segítséget nyújt az idegsérülés fokának objektív megbecsülésében, a betegség prognózisának felállításában, az esetleges hangréstágító beavatkozás indikációjában és pontos típusának meghatározásában. A dinamikus rehabilitációs beavatkozások várható egyre szélesebb elterjedése sem képzelhető el az eljárás rutinszerű alkalmazása nélkül. Ezek a lehetőségek mindenképpen szükségessé teszik a laryngealis electromyographia bevezetését a gégészeti centrumokban. Orv Hetil. 2018; 159(8): 303–311.