Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Balázs Morvai x
Clear All Modify Search

Tenyészedény-kísérletben vizsgáltuk az ipari-kommunális iszapterhelés hatását a tavaszi árpa ásványi összetételére, valamint a kísérleti talajok (savanyú és meszes homok, ill. savanyú agyagos vályog és meszes vályog) cc. HNO 3 +cc. H __

Restricted access

Tenyészedény-kísérletünk 3. évében vizsgáltuk a városi szennyvíziszap-terhelés hatását a tavaszi árpa ásványi összetételére, valamint a kísérleti talajok (savanyú és karbonátos homok, ill. savanyú és karbonátos kötött talaj) cc. HNO 3 +cc. H 2 O 2 feltárással becsült összes és az NH 4 -acetát+EDTA-oldható Zn-, Cu-, Cr-, Cd- és Hg- tartalmak változására. Talajonként 0; 7,5; 15, 30, 60 g/kg/3 év iszapterhelést alkalmaztunk légszáraz tömegre számítva. A maximális 60 g/kg terhelés szántóföldön 180 t/ha légszáraz anyag leszántását jelentené 6%-os tömegarányt képviselve a szántott rétegben. Az 5 iszapadag × 4 talaj = 20 kezelés × 4 ismétlés = 80 db edényszámot tett ki évente. Az edények alul lyuggatott 10 literes műanyagvödrök voltak. A tenyészedény-kísérletből levonható főbb tanulságok:–Annak ellenére, hogy a maximális iszapterheléssel az éves szinten kiadható, ill. engedélyezett Zn-, Cu-, Cr- és Cd-mennyiségeket 10–14-szeresen léptük túl három éven át, a tavaszi árpa átlagos szemtermése közel 5-szörösére, a szalma termése 3,5-szeresére nőtt a kontrollhoz képest a 3. évében, depresszió nem jelentkezett korábbi vizsgálataink szerint (Kádár & Morvai,2007). Az iszap 6,1 pH-értékkel, 35% szervesanyag- és 4,6% Ca-tartalommal rendelkezett. Savanyú talajokon nőtt a pH, karbonátos talajokon viszont mérséklődött a talajok Scheibler-féle CaCO 3 %-ával együtt. A talajok kalciumban gazdagodtak, míg karbonátban elszegényedtek. A maximálisan adott 2% szerves anyag a talajban kimutatható volt, a szerves anyag nem bomlott el. A homoktalajokban a szervesanyag-mennyiség pl. megnégyszereződött. A talajok összes-sótartalma 0,7 g/kg mennyiséggel emelkedett a maximális terheléssel. –Az iszappal adott cink, réz, króm és kadmium közelítően 100%-a, a higany 80%-a megtalálható volt a 3. év végén a talajban. A kísérlet 1. éve után ugyanitt a bevitt Zn-, Cu-, Cr- és Cd-mennyiség csak kb. 60%-a volt kimutatható cc. HNO 3 + cc. H 2 O 2 feltárással, míg a Hg méréshatár alatt maradt. Az NH 4 -acetát+EDTA-oldható frakcióban a kísérlet 1. évében a Zn, Cu és Cd 30–40%-át, a Cr kevesebb, mint 1%-át azonosítottuk. A 3. év után ezzel szemben a Zn, Cu és Cd 70–80%-át, a Cr 2–10%-át találtuk, míg a Hg továbbra is a kimutatási határ alatt maradt.–A tavaszi árpa mellé_k

Restricted access

Tenyészedény-kísérletben vizsgáltuk a városi szennyvíziszap-terhelés hatását a négy kísérleti talaj (savanyú és karbonátos homok, ill. savanyú és karbonátos kötött talaj) cc. HNO 3 + cc. H 2 O 2 feltárással becsült „összes” és az NH 4 -acetát + EDTA-oldható Ca, P, Fe, Al, Ni és Se elemek frakciójára. A talajvizsgálatok adatait szembe állítottuk a tesztnövény tavaszi árpa szem- és szalmatermésének Ca-, P-, Fe-, Al-, Ni- és Se-tartalmával, bemutatva a vizsgált elemek dúsulását a talaj–növény rendszerben. Talajonként 0, 2,5, 5, 10 és 20 g iszap/kg talaj/év (3 év alatt 0, 7,5, 15, 30 és 60 g/kg talaj) terhelést alkalmaztunk légszáraz tömegre számolva. A maximális 20 g iszap/kg/év talajterhelés szántóföldön 60 t/ha légszáraz anyag leszántását jelentené kb. 2%-os tömegarányt képviselve. Az 5 iszapkezelés×4 talaj = 20 kezelés×4 ismétlés = 80 edényt tett ki. Az edények alul lyuggatott 10 literes műanyagvödrök voltak. A levonható főbb tanulságok: –Az iszappal talajba vitt kalcium gyakorlatilag teljes mértékben kimutatható volt a cc. HNO 3 + cc. H 2 O 2 módszerrel. Az NH 4 -acetát + EDTA-oldható frakcióban szintén jól visszamérhető volt a felhasznált Ca-mennyiség a savanyú talajokban, míg a karbonátos talajokban a dúsulás nem volt igazolható. A tavaszi árpa szem- és szalmatermésében a Ca-tartalom minden talajon látványosan emelkedett.–Az iszaptrágyával talajba kevert foszfor teljes mennyisége nyomon követhető volt a cc. HNO 3 + cc. H 2 O 2 összes tartalomban, a talajok P-készlete átlagosan 3–5-szörösére ugrott. Az NH 4 -acetát + EDTA-oldható frakció ugyanakkor már egy nagyságrenddel nőtt meg, minden talaj extrémen nagy P-ellátottságúvá vált. A tavaszi árpa szemtermésében a P-tartalom közel a kétszeresére, míg a szalmában 3-szorosára emelkedett a készlet átlagában.–Az iszappal talajba került vas mintegy 50%-át találtuk cc. HNO 3 + cc. H 2 O 2 oldható összes formában a kísérlet átlagában. A Fe elemben szegény homoktalajokban az akkumuláció látványos (70%), míg a kötött és vasban gazdag talajokban az akkumuláció hibahatáron belül maradt. Az NH 4 -acetát + EDTA-oldható Fe-tarta-lom minden talajon többszörösére emelkedett a trágyázással és átlagosan 30% körüli visszamérhetőséget tükrözött. A tavaszi árpa magtermésében a vas átlagosan 37%-kal, a melléktermésben 56%-kal nőtt meg maximálisan a kontrollhoz viszonyítva. –Az iszap szárazanyag 2% Al-ot tartalmazott, a maximális terhelés 1,2 g/kg Al-mennyiséget ért el. Dúsulás a cc. HNO 3 + cc. H 2 O 2 összes készletben nem volt igazolható. Az NH 4 -acetát + EDTA-oldható frakció mennyisége viszont igazolhatóan kb. 50%-kal nőtt a trágyázással. A bevitt alumínium mintegy 3%-a volt kimutatható oldható formában. A tavaszi árpa magtermésének Al-tartalma érdemben nem változott a trágyázással. A melléktermésben viszont mintegy 50%-os emelkedés volt igazolható átlagosan, döntően a savanyú kötött talajon előálló kétszeres Al-dúsulás_P

Restricted access

Tenyészedény-kísérletben vizsgáltuk a városi szennyvíziszap-terhelés hatását a négy kísérleti talaj [savanyú (Nyírlugos) és karbonátos (Őrbottyán) homok, ill. savanyú (Gyöngyös) és karbonátos (Nagyhöcsök) kötött talaj) cc. HNO 3 +cc. H 2 O 2 feltárással becsült összes és az NH 4 -acetát+EDTA-oldható elemtartalmára. A talajvizsgálatok adatait szembe állítottuk a tavaszi árpa tesztnövény szem- és szalmatermésének K-, Mg-, Na-, Sr-, Mn- és S-tartalmával, bemutatva a vizsgált elemek dúsulását a talaj–növény rendszerben. Talajonként 0; 2,5; 5; 10 és 20 g iszap/kg talaj terhelést alkalmaztunk légszáraz tömegre számolva. A maximális 20 g iszap/kg talaj terhelés szántóföldön 60 t/ha légszáraz anyag leszántását jelentené, kb. 2%-os tömegarányt képviselve. Az 5 iszapkezelés×4 talaj = 20 kezelés×4 ismétlés = 80 edényt tett ki. Az edények alul lyuggatott 10 literes műanyagvödrök voltak. A levonható főbb tanulságok: – Bár a maximális iszapterheléssel a kioldható, illetve engedélyezett Zn, Cu, Cr és Cd elemek mennyiségeit 10–14-szeresen túlléptük 3 éven át, a tavaszi árpa szemtermése közel 5-szörösére, szalmatermése 3,5-szörösére nőtt a kontrollhoz viszonyítva a 3. évben. Depresszió nem jelentkezett. – A talajok eredeti cc. HNO 3 +cc. H 2 O 2 módszerrel becsült összes Na- és S-készlete mintegy 3-szorosára, Mn- és K-tartalma 5–7-szeresére nőtt azok kötöttségével. Az NH 4 -acetát+EDTA-oldható elemtartalom szintén emelkedett az eredeti talajokban a kötöttséggel: a Na és S esetében átlagosan 2–4-szeres, a K és Mn esetén 15–16-szoros koncentrációkat találtunk az agyagos talajban, összevetve a savanyú homokkal. A Mg és a Sr összes oldható formája egyaránt nagyságrendi dúsulást jelzett a karbonátos talajokban a savanyú homoktalajhoz képest. – Az iszaptrágyával talajba vitt magnézium csak a savanyú talajokban volt kimutatható, összes Mg-készletük gyarapodásában. A bevitt kén teljes mérleg szerinti mennyisége viszont minden talajon arányosan növelte a talajok összes S-készletét. A stroncium átlagosan mintegy 70%-os, a nátrium 50%-os emelkedést okozott e tekintetben. Az NH 4 -acetát+EDTA-oldható elemfrakció növekménye az iszaptrágyával talajba juttatott Sr 90%-ának, a Na 50%-ának, a Mg és S 20%-ának felelhet meg átlagosan a mérlegszemlélet alapján. – A káliumban igen gazdag gyöngyösi agyagos talaj oldható K-tartalma mérséklődött az iszaptrágyázással részben a K-szegény nagytömegű iszaptrágya által okozott hígulás, részben a negatív K-mérleg miatt. Ez a talaj mangánban is rendkívül gazdagnak bizonyult, az összes és oldható Mn mennyisége szintén visszaesett igazolhatóan a nagytömegű, szerves anyagban és kalciumban gazdag iszaptrágya által indukált hígulás miatt. – Az iszaptrágyázással csökkent (az agyagos vályogtalaj kivételével) a tavaszi árpa szalmatermésének K%-a, valamint a savanyú homokon a Mn-koncentráció. Nem változott a S- és a Sr-, enyhén emelkedett a Mg-, illetve megháromszorozódott a Na-beépülés a kontrollhoz képest a kezelések hatására. A kén egyenletesen oszlott meg a szemben és a szalmában. A szalma viszont 1,5–2-szer gazdagabb volt Mg és Mn, 3-szor K, valamint 15–20-szor Na és Sr elemekben a maghoz viszonyítva.

Restricted access

Tenyészedény-kísérletben vizsgáltuk a városi szennyvíziszap-terhelés hatását négy kísérleti talaj (savanyú és karbonátos homok-, ill. savanyú és karbonátos kötött talaj) cc. HNO 3 +cc. H 2 O 2 feltárással becsült „összes” és NH 4 -acetát+EDTA-oldható elemtartalmára. A talajvizsgálatok adatait szembe állítottuk a tesztnövény tavaszi árpa szem- és szalmatermésének Ba-, B-, Pb-, Mo-, Sn-, Co- és As-tartalmával, bemutatva a vizsgált elemek dúsulását a talaj–növény rendszerben. Talajonként 0; 2,5; 5; 10 és 20 g iszap/kg talaj terhelést alkalmaztunk légszáraz tömegre számolva. A maximális talajterhelés szántóföldön 60 t/ha légszáraz anyag leszántását jelentené kb. 2%-os tömegarányt képviselve. A 4 talaj×5 iszapkezelés = 20 kezelés×4 ismétlés = 80 edényt (alul lyuggatott 10 literes műanyagvödröt) tett ki. A levonható főbb tanulságok: – A kontrolltalajok cc. HNO 3 +cc. H 2 O 2 feltárással becsült „összes” Ba-, Pb-, B-, Sn-, Co- és As-készlete, azok kötöttségével, a többszörösére nőtt. Az „összes” Mo-tartalmat a talajféleség nem módosította. Az NH 4 -acetát+EDTA-oldható frakció mennyisége a Ba és Pb elemek esetében a kötöttebb talajokon 4–5-szörös; a B, Mo és Co elemeknél egy nagyságrendbeli dúsúlást jelzett a kötöttebb talajon a homoktalajhoz képest. – Az iszaptrágyával talajba juttatott Ba-, Pb-, B- és Mo-mennyiség jól kimutatható volt az „összes” készlet növekményében, míg az Sn csupán mintegy 50–60%-ban. A Ba-terhelés nyomán viszont a bárium NH 4 -acetát+EDTA-oldható frakciója drasztikusan mérséklődött a kezelt talajokban. A bevitt Pb-, B-, Mo- és As-mennyiség 30–50%-ban visszamérhető volt, illetve akkumulációja nyomon követhető volt a kezelt talajok oldható elemtartalmának emelkedésében. – Az NH 4 -acetát+EDTA-oldható frakció az „összes” talajbani készletnek mintegy 25–30%-át adta az Pb, Mo és Co esetében; 10–15%-át átlagosan a Ba és B elemeknél, valamint 2–3%-át az As esetében. Az egyes elemek kémiai oldhatósága tehát egy nagyságrenddel különbözhet. – A bárium és a bór döntően a melléktermékben halmozódott fel, míg a molibdén egyenletesen oszlott meg a szem és a szalma között, közel hasonló koncentrációt mutatva. Az iszaptrágyázással nemcsak a Ba kémiai oldhatósága mérséklődött a talajban, hanem növényi felvehetősége is. A tavaszi árpa magtermésében a Ba-koncentráció 1/3-ára esett a kezelt talajon a kontrollhoz képest. Az iszap 35% szerves anyagot és 4,6% kalciumot tartalmazott, így az óriási szervesanyag-bevitelen túl a Ca–Ba kationantagonizmus is megnyilvánulhatott a Ba-felvétel gátlásában. – Az Pb, Sn, Co és As elemek talajbani oldhatósága és növényi felvehetősége – az irodalmi utalásokkal összhangban – egyaránt csekély, a talaj–növény–állat táplálékláncot kevéssé veszélyeztethetik, amennyiben a talaj–növény rendszerben kevéssé mobilisak. A tavaszi árpa az itt vizsgált mikroelemekkel nem szennyeződött, emberi és állati fogyasztásra alkalmas maradt. Megemlítjük, hogy bár a maximális iszapterheléssel az éves szinten kiadható, illetve engedélyezett Zn-, Cu-, Cr- és Cd-bevitelt egy nagyságrenddel haladtuk meg három éven át a kísérletben, a tavaszi árpa termése 3–5-szörösére nőtt a kontrollhoz képest a 3. évben. Depresszió nem jelentkezett. – A terheléssel előálló „összes” koncentrációemelkedés növény/talaj hányadosaként ismert transzfer koefficiens (Tcoeff.) vagy biokoncentrációs faktor (BCF), magyarul az áthasonulási vagy növénybeni dúsulási hányados a bárium esetében negatív tartományt, hígulást jelzett. Az Pb, Sn, Co és As elemeknél a kimutatási határ alatt maradt. A B elemnél a magban 0,3; a melléktermésben 7,7, míg a Mo esetén a magban 6,5; a melléktermésben 8,2 értéket mutatott. A B és a Mo elemek a tömegárammal könnyen bejuthatnak a növényi részekbe, dúsulásukat az emelkedett BCF vagy Tcoeff jól jellemzi.

Restricted access

Összefoglalás

Tenyészedény-kísérletünk 3. évében vizsgáltuk a bőrgyári szennyvíziszap-terhelés hatását az őszi árpa ásványi összetételére, valamint a kísérleti talajok (savanyú és karbonátos homok, ill. savanyú és karbonátos kötött talaj) cc. HNO3+cc. H2O2 feltárással becsült “összes” és az NH4-acetát+EDTA oldható B, Ba, Ni, Co és Cu elemtartalmak változására. Talajonként 0; 7,5; 15; 30; 60 g/kg iszapterhelést alkalmaztunk légszáraz tömegre számítva. A maximális 60 g/kg terhelés szántóföldön 180 t/ha légszárazanyag leszántását jelentené 6%-os tömegarányt képviselve a szántott rétegben. Az 5 iszapadag × 4 talaj = 20 kezelés × 4 ismétlés = 80 db edényszámot tett ki évente. Az edények alul lyuggatott 10 literes műanyagvödrök voltak. Levonható főbb tanulságok:

1. A talajok eredeti, cc. HNO3+cc. H2O2 feltárással becsült “összes” B, Ba, Ni, Co, Cu, Pb és As készlete, valamint az NH4-acetát+EDTA oldható Ba, Ni, Co, Cu és Pb tartalma egyaránt nőtt azok kötöttségével. Az iszaptrágyával bevitt B mintegy 80%-a, a Ba és Pb 40%-a, az As 20–25%-a a talajok átlagában NH4-acetát+EDTA oldható formában akkumulálódott. A kismérvű Cu-terhelés eredményeképpen a talajok “összes” és oldható Cu-tartalma igazolhatóan nem módosult, míg a Ni és Co elemeknél hígulás lépett fel a talajok Ni és Co tartalmában.

2. Az iszaptrágyázás hatására nőtt a tavaszi árpa szem és szalma termésének B-tartalma, míg a Co, Cu, Pb és As koncentrációja ugyanitt igazolhatóan nem változott. A Ba és Ni elemek mennyisége azonban csökkent a növényi szervekben. A B és a Ba főként a szalmában dúsult, nagyságrenddel meghaladva a mag koncentrációját. A Co is átlagosan négyszeres mennyiségben található a melléktermésben a szemhez képest. A Cu és a Ni többé-kevésbé egyenletesen oszlott meg a szemben és a szalmában koncentrációját tekintve.

3. A tavaszi árpa a vizsgált mikroelemekkel nem szennyeződött, összetétele alapján emberi és állati fogyasztásra alkalmas maradt. A növények szem és szalma termése 3–3,5-szeresére emelkedett, az iszapterhelés depressziót nem okozott.

Restricted access

Összefoglalás

Az MTA TAKI Őrbottyán Kísérleti Telepén, Duna-Tisza közi karbonátos homoktalajon a gyümölcslé gyártási hulladék komposzt hatását tanulmányoztuk szabadföldi terhelési kísérletben. A termőhely talaja erősen meszes, humuszban szegény, P-ral közepesen, N és K elemekkel igen gyengén ellátott. A terület aszályérzékeny, a talajvíz 5–10 m mélyen található. A T értéke (CEC) 6–8 mgeé/100 g, agyagtartalom 4–5%. A kezelések 0, 15, 30, 60, 120 t/ha komposzt sz.a.-nak feleltek meg. Az 5 kezelést 4 ismétlésben és 20 parcellával véletlen blokk elrendezésben állítottuk be 2000 tavaszán. Az első 4 évben Spirit fajtájú rövid tenyészidejű kukoricát, az 5. évben Disco fajtájú tritikálét termesztettünk. Főbb megállapításaink:

1. A RAUCH komposzt káros mennyiségben nem tartalmazott nehézfémeket és még a 120 t/ha sz.a. maximális terhelés sem jelentett határérték túllépést.

2. A kukorica termése alacsony maradt ezen a növény számára nem kedvező termőhelyen 1,3–2,4 t/ha szem, illetve 1,2–2,7 t/ha szár hozamokkal. A trágyázás sem a szem, sem a szár termését nem befolyásolta igazolhatóan, limitáló tényezőnek a vízhiány bizonyult. A kísérlet 5. évében termett tritikále szem termését 1,1-ről 2,1 t/ha-ra növelte igazolhatóan, de a későbbi években terméstöbbletek már nem jelentkeztek.

3. Az alacsony termésekben a makro- és mikroelemek nagyobb része feldúsult, esetenként a normál összetétel 2–3-szorosára a töményedési effektus nyomán. A komposztterheléssel mérséklődött általában a Ca, Mg, Sr elemek mennyisége a növényi szervekben, viszont javult a K, P és Zn, ill. részben a Mo és B beépülése.

Összességében megállapítható, hogy még az extrém nagy 120 t/ha egyszeri komposzt adag sem okozott depressziót, sőt az 5. évben terméstöbbleteket eredményezett. A komposzttrágyázással a növényi összetétel kedvezőbbé vált. Az első évben végzett talajvizsgálatok adatai szerint a 8 hónap után komposzttal talajba vitt 48 t/ha szervesanyag 30–40%-át, az összes N 50–60%-át, míg a P és K mintegy 70%-át NH4-acetát+EDTA oldható formában találtuk. A maximális komposzt trágyázás nyomán a feltalaj PK-ellátottsága a kielégítő tartományba került.

Restricted access

Kisparcellás szabadföldi kísérletet állítottunk be 2000 tavaszán Mosonmagyaró-várról származó városi szennyvíziszappal (Moson-iszap) és vágóhídi hulladék komposzttal (ATEV-komposzt) csernozjom barna erdőtalajon, Sopronhorpácson. A talaj szántott rétegében a CaCO 3 1% alatti, a pH(H 2 O) 7,8, a pH(KCl) 7,0, az Arany-féle kötöttség (K A ) 40–42, a humusz- 2,5%, az NH 4 -N-, NO 3 -N-, AL-P 2 O 5 - és AL-K 2 O-tartalom 10, 6–9, 120–160 és 247–276 mg/kg értéket mutatott. A humuszos vályog talaj foszforral közepesen/kielégítően, káliummal jól ellátott volt. A szerves trágyákat 0, 25, 50, 100 és 200 t/ha friss tömegben alkalmaztuk. Az első évben cukorrépát, a 2. évben tavaszi árpát termesztettünk. Az 5 terhelési szint×4 ismétlés = 20 (egyenként 40 m² méretű) parcellát jelentett kísérletenként véletlen blokk elrendezésben. A kísérletben a szokásos üzemi agrotechnikát alkalmaztuk. A főbb eredmények: – A szerves trágyák által okozott maximális N-terhelés számításaink szerint elérte az 1500 kg/ha körüli N-mennyiséget. A cukorrépa termését és minőségét döntően a N-kínálat befolyásolhatta, amennyiben a PK-ellátottság kielégíthette a növény igényét. – A legnagyobb adagú (200 t/ha) friss szervestrágyázás nyomán 20 t/ha körüli gyökértermés-többlet képződött, termésdepresszió nem jelentkezett. A N-túlkíná-latra utalt viszont a tisztasági hányados, a digestio és a tiszta cukor %-ának visszaesése. Ezzel együtt nőtt a nemkívánatos K, Na és α-aminó N mennyisége a gyökérben, különösen a városi szennyvíziszap hatására. – A városi szennyvíziszap kisebb szervesanyag-tömege nagyobb minőségrom-lást okozott a répagyökérben, a maximális nyers- és tisztacukor-hozamot a 25 t/ha adag biztosította. A vágóhídi komposzttal több mint háromszor annyi nehezebben bomló, nagy CaCO 3 -tartalmú, de nitrogénben szegényebb szerves anyag került a talajba. A nyers és a tiszta cukor maximális hozama a legnagyobb (200 t/ha) adaghoz kötődött. Úgy tűnik, a vágóhídi komposzt lassú hatású N-forrásnak minősülhet. – A második évben termett tavaszi árpa termését a szervestrágyázás utóhatása nem módosította, feltehetően a kedvezőtlen csapadékviszonyok miatt. A vegetatív időszakban szárazság, érés idején esős periódus uralkodott. A kísérlet sajnos tovább nem folytatódott. – A növekvő városi szennyvíziszap-terheléssel emelkedett a talaj szántott rétegének cc. HNO 3 +cc. H 2 O 2 oldható „összes” P-, S- és Cu-készlete. A vágóhídi komposzttrágya pedig – összetételéből eredően – igazolhatóan többleteket eredményezett Ca-, P-, S-, Na- és Sr-tartalmában. – Az NH 4 -acetát+EDTA-oldható elemek koncentrációi látványosabban módosultak a feltalajban. Mindkét szerves trágya növelte a K, P, Fe, S és Zn elemek mennyiségét a szántott rétegben. A talaj Mo-tartalma az iszaptrágyázással megkétszereződött, míg a komposzttrágyázással mintegy a felére csökkent a trágyázatlan kontrollhoz képest. A komposzttrágyával bevitt nagymennyiségű szerves anyag (52 t/ha) hatására visszaesett a Mn, Al, Pb, Ni, Co és Cd elemek oldható tartalma is. – Az iszaptrágyák növelték a talaj „összes” só, szerves-C, illetve humusz %-át, valamint az NH 4 -N és NO 3 -N mennyiségét az 1. évben, a cukorrépa betakarítását követően. Az összes-N %-át a nagyobb komposztadagok igazolhatóan emelték. Kimutatható volt a kezelt talajok humuszminőségének változása, a humifikáltsági jelzőszám mérséklődése.

Restricted access