Search Results

Bevezetés: A sikeres műszívkezelést számos olyan tényező befolyásolja, amely nehezen vagy egyáltalán nem kontrollálható. A bal kamrai támogató eszköz ideális működéséhez a tengelyének közel párhuzamosnak kell lennie a septummal, és a mitralis billentyű középpontja felé kell tekintenie a bal kamrán belül. Nagyszámú nemzetközi publikáció részletezi, hogy az optimális beültetéstől való eltérés elégtelen működéshez és súlyos komplikációkhoz vezethet. Célkitűzés: A cél egy olyan módszer kidolgozása volt, amely a 3D technológia, valamint anatómiai és áramlástani adatok felhasználásával lehetővé teszi a műszív optimális beültetését. Módszer: Összesen 57, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján műszívterápiában részesült beteg adatainak retrospektív vizsgálatát végeztük el. A szabadalmazott, újszerű navigációs eszközzel (exoskeleton) elvégzett műtétek eredményeit hasonlítottuk össze a konvencionális módon, navigáció nélkül elvégzett műtétek eredményeivel (kontrollcsoport). Becsült részvételi valószínűségen alapuló párosítást követően 7-7 beteg posztoperatív adatait vetettük össze. Az angio-CT-felvételekből kinyert DICOM-fájlok felhasználásával megalkottuk az egyes szívek virtuális geometriáját. A befolyókanül optimális szögét áramlástani szimulációval határoztuk meg. Az exoskeletonokat sebészi felhasználásra alkalmas műgyantából nyomtattuk ki. Az exoskeletonok sablonként irányították a lyukasztókés pozicionálását és a befolyókanül beültetését. Eredmények: A posztoperatív angio-CT-felvételek kiértékelése azt mutatta, hogy a befolyókanül és az interventricularis septum által bezárt szög szignifikánsan eltért az exoskeleton- és a kontrollcsoportban (10,13° ± 2,69° vs. 22,87° ± 12,38°, p = 0,0208). Az áramlástani tesztek szignifikánsan alacsonyabb turbulenciát mutattak ki az exoskeleton-csoportban. A szimulált turbulens kinetikus energia szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult az exoskeleton-csoportban, értéke átlagosan 11,7 m²/s² ± 9,39 m²/s² vs. 49,59 m²/s² ± 7,61 m²/s² volt. Következtetés: Az eredmények alapján a szabadalmazott exoskeletonnal történő műszívbeültetés standardizálható, biztonságos és hatékony eljárás. Előzetes eredmények alapján a módszer elősegítheti a személyre szabott orvoslást, továbbá csökkentheti a műtéti időt és a súlyos komplikációk előfordulását. Orv Hetil. 2023; 164(26): 1026–1033.

Absztrakt:

A szerzők rövid történeti áttekintést adnak a felnőttszív-átültetés nemzetközi és hazai fejlődéséről, megvilágítva párhuzamokat, kiemelve egy program evolúciójának sajátosságait. Megvizsgálják a Magyarországon transzplantációra kerülő recipiensek betegadatait, melyeket összehasonlítanak nemzetközi adatokkal. Céljuk bemutatni, hogyan változott az elmúlt öt évben a szívtranszplantáció eredményessége, és ezt milyen módszerekkel, a programban végrehajtott változtatások révén érték el. Ehhez 496 transzplantáció adatait vizsgálták meg, és hasonlították össze a nemzetközi adatokkal. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1869–1875.

Bevezetés: Magyarországon 2012-ben ünnepelte 20 éves évfordulóját a szívtranszplantáció, ám a mechanikus keringéstámogató eszközök ezalatt az idő alatt a végstádiumú szívelégtelenség korszerű terápiájának hiányzó láncszemét alkották. 2012 májusában, a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján átadott szívtranszplantációs és szívelégtelenség intenzív osztály, valamint az ehhez társuló eszközfejlesztések tették lehetővé a műszívprogram elindulását. Célkitűzés: A szerzők a program tapasztalatairól számolnak be. Módszer: 2012 májusa és 2014 decembere között 72 beteget 89 esetben kezeltek mechanikus keringéstámogató eszközökkel. A támogatás indikációja valamennyi esetben terápiarefrakter végstádiumú szívelégtelenség, illetve akut bal- vagy jobbszívfél-elégtelenség volt. Eredmények: Huszonhét esetben szívtranszplantáció utáni akut graftelégtelenség, 24 esetben súlyos végstádiumú szívelégtelenség, 21 esetben akut infarktus, 14 esetben szívműtét utáni akut balszívfél-elégtelenség, két esetben súlyos légzési elégtelenség, egy esetben gyógyszermérgezés következtében kialakult malignus ritmuszavar miatt kezdték el a terápiát. A teljes program 30 túlélő betege közül 13 került sikeres szívtranszplantációra. Következtetések: A rendelkezésre álló sokoldalú műszerparkkal a ma létező valamennyi lehetséges terápiás modalitás megvalósítható a rövid távú keringéstámogatástól a középtávú támogatáson át a szívtranszplantációig vagy a végleges műszívbeültetésig. Orv. Hetil., 2015, 156(13), 521–527.

Absztrakt

A szívtranszplantáció kiemelt projekt lett a Semmelweis Egyetemen belül. Ennek megfelelően a szívátültetés és a mechanikus keringéstámogatás finanszírozása is rendkívüli jelentőséget kapott. A szerzők a transzplantációs és műszíves betegek költségeinek összehasonlításáról végzett költséghatékonysági számítási modell felépítéséről számolnak be. A modell megalkotásánál direkt allokációs költségszámítást, döntésifa-modellt, inkrementális költséghatékonysági rátát és költséghatékonysági térképmódszert használtak. Módszerükkel össze tudják hasonlítani a műszívbeültetésen átesett és a szívtranszplantációs betegcsoportok kezdeti, perioperatív és utókezelési költségeit. Modelljük alkalmas lehet hosszú távú utánkövetés és kellő elemszámú beteg bevonásával költséghatékonysági elemzések elkészítésére, gazdasági döntéstámogató következtetések meghozatalára.

Absztrakt:

Az alacsony perctérfogat szindróma jelentősen emeli a szívműtétek szövődményeit és a halálozást, megnyújtja az intenzív osztályos és kórházi tartózkodási időt. A kezelésére alkalmazott katecholaminterápiának nemkívánatos szisztémás és kardiális mellékhatásai lehetnek. A levoszimendán érzékenyebbé teszi a szívizom kalciumcsatornáit kalciumra, és megnyitja az adenozin-trifoszfát (ATP)-szenzitív káliumcsatornákat (K_ATP) is. Ennek köszönhetően javítja a szív teljesítményét, nem növeli a szívizom oxigénigényét, valamint védőhatást fejt ki a szívre és számos egyéb szervre is. A korábbiakban megjelent irodalom és szakértői vélemények alapján 2015-ben publikálták a szakértői véleményeket tartalmazó európai dokumentumot a levoszimendán szívsebészeti perioperatív alkalmazásáról. Ennek figyelembevételével, továbbá a hét magyar szívcentrum és a gyermekszívcentrum (szívsebész, aneszteziológus és kardiológus képviselőinek) bevonásával kidolgoztuk a magyar ajánlást, melynek két meghatározó pillére van: az irodalmi evidenciák és a magyar centrumok képviselőinek tapasztalatai. Az áttekintett területek: koszorúérműtétek, billentyűműtétek, keringéstámogató eszközök és szívtranszplantáció, mind felnőtt, mind gyermek szívsebészeti beavatkozások vonatkozásában. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870–877.