Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Balázs Sinkovics x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Két akusztikus mondatfelismerési kísérletben a 0-tól 43 másodpercig tartó intervallumban variáló felismerési időket, valamint a célmondat és a próbamondatok közötti viszonyokat változtatva vizsgáltuk. A magyar nyelv jó ellenőrzési lehetőséget nyújt azokra a hagyományos elméletekre nézve, amelyek szerint, miközben a mondatok formáját könnyen elfelejtjük, a mondatok jelentését megőrizzük. A magyarban a mondatok információs szerkezete könnyen szembeállíthatóvá teszi a semleges, valamint a jelentéssel kapcsolatos szórendi változatokat. A kísérlet e-mail-anyagában a célmondatként való felismerést hasonlítottuk össze azonos, semleges szórendi változatokkal, parafrázisos és fókuszbaemelést használó mondatokban. Az eredmények részben alátámasztották kiinduló hipotéziseinket, ugyanakkor az is kiderült, hogy a magyar mondattan finomságai, Sachs (1967), valamint Johnson-Laird és Stevenson (1970) eredeti téziseinek finomítását igényli. A fókuszbaemelést használó mondatok még 40 másodperc után is világosan szembeálltak a fókuszt nem használó kiinduló célmondatokkal. Úgy tűnik tehát, hogy a magyar mondatok emlékezeti leképezésében az információstruktúrát valamiféleképpen megtartjuk. Klasszikus eredményekkel összhangban a semleges szórendi változatok az esetek 60%-ában, már 16 másodperc után is téves felismeréshez vezetnek. Várakozásainkkal ellentétben azonban a parafrázisokat még 40 másodperc után is 60%-ban helyesen ismerték fel. Ahhoz tehát, hogy az emlékezeti parafrázis egyenértékűség jelek közötti variációit tisztázzuk, többféle parafrázis jellegű mondatanyag összehasonlítására lesz szükség. Vizsgálataink alátámasztották kísérletünk fő gondolatmenetét: a magyar mondatok információs szerkezetét a hosszú távú emlékezetben is megőrizzük, szemben a semleges szórendi változatokkal. Ez az eredmény felveti azt, hogy részletesebb vizsgálatokra van szükség, gazdagabb ingeranyaggal annak tisztázására, hogy mi is a forma, és mi is a jelentés az emlékezeti rendszerben.

Restricted access

In two acoustic sentence recognition experiments the relative importance of recognition times (0 to 40 seconds) and relationships between the target sentence and test sentences were varied. Hungarian promised to be a good testing ground for traditional theories that claim that while form is readily forgotten, sentence meaning is preserved. In Hungarian, the informational structure of sentences allows for clear contrasts between neutral and meaning-related order variations. In the stimulus material, target sentences were compared in recognition scores with identical, neutral word order, paraphrased, and focused sentence pairs. The results partly support our starting hypotheses, but partly show that the intricacies of Hungarian sentential syntax call for a more reserved and more carefully qualified expression of the initial proposals of Sachs (1967) and Johnson-Laird and Stevenson (1970). Focused sentences are clearly contrasted with non-focused initial targets even after 40 seconds. It seems that the information structure of Hungarian sentences is somehow maintained in the long-term memory system. In accordance with the classical results, meaning-neutral word order variations are misrecognized in about 60 per cent after 16 seconds already. Contrary to our hypothesis, even after 40 seconds, paraphrases were correctly recognized more than 60 per cent of the time. Thus, to clarify memorial paraphrase equivalence to cross-linguistic validity, more types of sentential paraphrases should be compared. The study supports the main ideas underlying the experiments: the informational structure of the Hungarian sentence seems to be retained in long-term memory, unlike neutral word order variations. This finding calls for a more detailed study with more varied stimulus materials to clarify some further issues of what is ‘form’ and what is ‘meaning’ for the memory system.

Full access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Borbély, István Sinkovics, Balázs Madaras, Zsolt Horváth, István Láng, and Miklós Kásler

A szerzők az emlőrák korszerű diagnosztikáján belül a nukleárismedicina-technikák szerepét tárgyalják, beszámolnak a Magyarországon jelenleg alkalmazott módszerekről és a jövőbeni lehetőségekről. Orv. Hetil., 2012, 153, 14–21.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Farkas, Ákos Kocsis, Judit Andi, István Sinkovics, László Agócs, László Mészáros, Klára Török, Levente Bogyó, Péter Radecky, Áron Ghimessy, Balázs Gieszer, György Lang, and Ferenc Rényi-Vámos

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban egyre kisebb méretű tüdőgócok kerülnek felismerésre, melyek esetén az elsődleges választás azok minimálinvazív műtéti technikával történő eltávolítása diagnosztikus és terápiás céllal. Számos előnye mellett a minimálinvazív technika hátránya a tüdő áttapintásának korlátozottsága, a tüdőgócok felkeresése. Célkitűzés: A probléma megoldására több lehetőség is rendelkezésre áll. Ezek közül kettőt próbáltunk ki párhuzamosan, a drót-, illetve az izotópjelöléssel történő tüdőgóc-lokalizációt. Anyag és módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Mellkassebészeti Osztályán öt betegnél távolítottunk el tüdőgócot minimálinvazív technikával kettős, azaz drót- és izotópjelölés mellett. A tüdőgócok mérete 0,5 és 1,2 cm között váltakozott. A betegek életkora 44 és 65 év között volt; minden beteg alacsony műtéti rizikójú csoportba tartozott, súlyos társbetegség nélkül. Eredmények: Minden betegnél sikeresen eltávolításra került a tüdőgóc a kettős jelölés mellett. Jelölés után közvetlenül egy betegnél 2–3 mm-es légmellet észleltünk, mely azonnali beavatkozásra nem szorult, és egy betegnél a drót miatt kiterjedt bevérzés jelent meg a szúrcsatornában. A műtét során, a tüdőkollapszusnál két betegnél a drót kimozdult, egynél pedig az említett kiterjedt bevérzés a mellüregbe került, és diffúz izotópaktivitás jelent meg. Egy betegnél a műtét során drótjelöléses területet reszekálva további izotópaktivitás állt fenn, mert a jelölt tüdőgóc a reszekciós sík alatt volt. Következtetés: Mind az izotóppal, mind a dróttal történő tüdőgócjelölés segítséget nyújt a nem tapintható tüdőgócok minimálinvazív technikával történő eltávolításában. Kezdeti tapasztalataink alapján azonban az izotópos jelölés esetén a tüdőgóc mélységi megítélése pontosabb, és nem kell a drótkimozdulással járó kellemetlenségre számítani. Ugyanakkor az infrastrukturális háttér, illetve a műtéti időpont tervezése az izotópbeadás esetében nagyobb kihívást jelent, szemben a drótjelöléssel. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1399–1404.

Open access