Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Balázs Soós x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk biszfoszfonátok, illetve egyéb, nem biszfoszfonát típusú antireszorptív, illetve angiogenezis-gátló gyógyszerek által indukált állcsont-osteonecrosissal. E betegkör kezelése komoly szakmai kihívást jelent a fogorvosok, dentoalveolaris és maxillofacialis sebészek számára. Kiemelkedően fontos a megelőzés, aminek alapja a gyógyszereket elrendelő szakorvosok felkészültsége, általuk a betegek fogorvosi vizsgálatra irányítása, a kezelést megelőzően fogászati gócszanálás kérése, orális higiénére nevelés, edukáció, majd a szoros fogorvosi ellenőrzés, illetve a már kialakult állcsont-osteonecrosis esetén a beteg maxillofacialis szakrendelésre irányítása. A szerzők egy sunitinib és zoledronsav kombinált terápiában részesülő állcsont-osteonecrosisban szenvedő nőbeteg konzervatív, később sebészi kezelésének nehézségeit mutatják be. A hat és tizenkét hónapos kontrollon a beteg panasz- és tünetmentesnek mutatkozott, az operált terület gyógyult. A hosszú távú sikeresség megállapításához a beteg további követésére lesz szükség. Orv. Hetil., 2015, 156(46), 1865–1870.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Retrospektív keresztmetszeti vizsgálatunk célja az occlusiós megtámasztás és az alsó bölcsességfog szerepének vizsgálata volt az angulus- és condylustöréseknél. Módszer és eredmények: Egyoldali, izolált angulus- vagy condylustörött betegeket vizsgáltunk. Az adatgyűjtés betegkartonok és panoráma-röntgenfelvételek segítségével történt. Vizsgálatunkban az elsődleges prediktor változó az occlusiós megtámasztás minősége, a másodlagos prediktor a bölcsességfog jelenléte vagy hiánya volt. A kimeneti változó a törés típusa, illetve az egyéb prediktorok a demográfiai adatok voltak. A prediktorok és a kimeneti változók közti összefüggéseket khi-négyzet-teszttel és logisztikus regressziós analízissel vizsgáltuk. Az angulustörött csoportot 43 (átlagéletkor: 29,9 ± 12,8 év; 98,4% férfi), míg a condylustörött csoportot 37 beteg (átlagéletkor: 46,8 ± 20,2 év; 62,2% férfi) alkotta. Angulustörés esetén 81,4%-ban, míg condylustörés esetén 51,3%-ban láttunk kétoldali occlusiós megtámasztást (p<0,001). Kétoldali occlusiós megtámasztás esetén az angulustörés esélyhányadosa 4,2 volt (p<0,006). Az angulustörések 86%-ában, a condylustörések 43,2%-ában volt jelen bölcsességfog a törés oldalán (p<0,001). Azonos oldali bölcsességfog jelenléte esetén az angulustörés esélye a 8,1-szeresére emelkedett (p<0,001). Amennyiben kétoldali occlusiós megtámasztás és törésoldali bölcsességfog is jelen volt, az angulustörés esélye a 15,9-szeresére nőtt (p<0,001). Következtetés: Az occlusiós megtámasztás és a bölcsességfog együttes és külön-külön való jelenléte is egyértelműen fokozta az angulustörés, és csökkentette a condylustörés rizikóját, míg hiányuk a condylustörés rizikóját fokozta, és az angulustörés esélyét csökkentette. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1166–1174.

Open access
Authors: V. Soós, A. Juhász, E. Sebestyén, M. Light, J. Staden and E. Balázs

Differential Display RT-PCR was developed before the genomic era to serve as a tool in hunting for genes. Nowadays, applications using state-of-the-art techniques to obtain more information about the whole transcriptome or the genome have rapidly overtaken DD-RT-PCR. This paper will discuss a few of the major drawbacks and limitations of using this once highly valued method.

Restricted access
Authors: Zoltán Szekanecz, Izabella Gomez, Boglárka Soós, Levente Bodoki, Szilvia Szamosi, Csilla András, Balázs Juhász, László Váróczy, Péter Antal-Szalmás, Péter Szodoray, Nóra Bittner, Péter Árkosy, Árpád Illés, Gabriella Szűcs, Katalin Dankó, Tamás Bender, László Tamási and Éva Szekanecz

Absztrakt:

Az onkoreumatológia a daganatképződés és a reumatológiai kórképek kapcsolatát jelenti. Számos összefüggés van a két orvosi szakterület között. Ezek egy része a reumatológiai kórképben szenvedő betegben jelentkező daganatokat, a másik fele pedig a daganatos betegen fellépő mozgásszervi jelenségeket foglalja magában. Az előbbi csoport keretében a reumatológiai betegségekben jelentkező szekunder tumorokat, a tumorasszociált antigének reumatológiai szerepét, a mozgásszervi betegségek kezelésére használt hagyományos és célzott terápiák esetleges onkogenitását és a korábban vagy jelenleg daganatos, mozgásszervi betegek fizioterápiáját tárgyaljuk. A másik nagy csoport magában foglalja a paraneoplasiás szindrómákat, az onkológiai kezelések (kemoterápia és immunterápia) lehetséges autoimmun-reumatológiai mellékhatásait, a hormondeprivatiós kezelés csonthatásait és a mozgásszervrendszer primer és szekunder daganatait. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1151–1165.

Open access