Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Balázs Szent-Iványi x
Clear All Modify Search

Bár a nemzetközi fejlesztési együttműködést és segélyezést elviekben a külső támogatásra szoruló államok igényei, szükségletei indokolják, a rendszer egészének működését végső soron mégis a donorállamok részvételi hajlandósága és mögöttes motivációi határozzák meg. A donorok jól felfogott érdekeiknek megfelelően (általában egyoldalúan) döntenek arról, hogy költségvetésük mekkora hányadát fordítják szegény országok támogatására, mely országokat választják partnereiknek, és milyen feltételekhez kötik segélyeiket. A hivatalos retorikában megjelenő hangzatos fordulatok („a szegénység felszámolása”; „igazságos és méltányos emberi fejlődés lehetőségének biztosítása”; „a fejlődő országok integrálása a világgazdaságba” stb.) mögött általában altruisztikusnak aligha nevezhető gazdasági, külpolitikai, biztonságpolitikai, és ideológiai-morális motivációk állnak. A donorok allokációs döntéseit a hidegháború idején elsősorban geostratégiai és ideológiai megfontolások vezérelték, napjainkban azonban eltolódást figyelhetünk meg a hosszú távú biztonságpolitikai motivációk felé. A tanulmány röviden kitér a kelet-közép-európai felemelkedő donorok motivációinak vizsgálatára is. A recipiens államok esetében a nemzetközi fejlesztési együttműködésben való részvételt értelemszerűen elsősorban a rászorultság indokolja; kevésbé olyan választási lehetőség, amely az egyéb érdekek érvényesítését biztosítaná. Ez azonban nem zárja ki, hogy ezen államok kormányai ne próbálnák meg saját érdekeiket érvényesíteni akár a fejlesztési forrásokért való fellépés során, akár azok felhasználása terén. Következtetésünk, hogy a donorok, illetve a recipiensek érdekeinek vizsgálata nélkül nem tárgyalható érdemben a fejlesztési együttműködési rezsim hatékonyságának kérdése. Nem feltétlenül biztos, hogy a rezsim megreformálható lenne a résztvevők érdekeinek számottevő változása nélkül. A donorok érdekeiben az elmúlt években a hosszú távú, biztonságpolitikai megfontolások irányába bekövetkezett eltolódás némi optimizmusra adhat okot.

Restricted access

Spillovers from foreign direct investment in Central and Eastern Europe

An index for measuring a country’s potential to benefit from technology spillovers

Authors: Balázs Szent-Iványi and Gábor Vigvári

In the paper, we construct a composite indicator to estimate the potential of four Central and Eastern European countries (the Czech Republic, Hungary, Poland and Slovakia) to benefit from productivity spillovers from foreign direct investment (FDI) in the manufacturing sector. Such transfers of technology are one of the main benefits of FDI for the host country, and should also be one of the main determinants of FDI incentives offered to investing multinationals by governments, but they are difficult to assess ex ante. For our composite index, we use six components to proxy the main channels and determinants of these spillovers. We have tried several weighting and aggregation methods, and we consider our results robust. According to the analysis of our results, between 2003 and 2007 all four countries were able to increase their potential to benefit from such spillovers, although there are large differences between them. The Czech Republic clearly has the most potential to benefit from productivity spillovers, while Poland has the least. The relative positions of Hungary and Slovakia depend to some extent on the exact weighting and aggregation method of the individual components of the index, but the differences are not large. These conclusions have important implications both the investment strategies of multinationals and government FDI policies.

Restricted access
Authors: Attila Tasnádi and Balázs Szent-Iványi
Restricted access

The paper examines how flows of foreign aid have reacted to events of democratisation in developing countries. Using a panel dataset of 136 aid-receiving countries between 1980 and 2009, aid allocation regressions reveal that Western donors in general have tended to react to visible, major democratic transitions by increasing aid to the partner country, but no significant increases can be identified in the case of countries introducing smaller democratic reforms. The increases in aid flows are not sustained over time, implying that donors do not provide long-term support to nascent democracies. Also, democratisations in Sub-Saharan Africa do not seem to have been rewarded with higher levels of aid.

Restricted access