Search Results

Absztrakt

A forrásmonitorozási modell egyike azon emlékezeti modelleknek, mely a deklaratív emlékezeti képességet elsősorban az egyedi eseményemlék létrehozásában és előhívásában központi szerepet játszó folyamatok felől közelíti meg. A forrásmonitorozás képességével kapcsolatos sajátos életkori teljesítménymintázat rámutatott a kisgyermekkori gyenge vagy még hiányzó forrásemlékezeti teljesítményre. Vizsgálatunkban ezen életkori hatást teszteltük a forrásinformációk forrásmonitorozási teljesítményre gyakorolt hatásának vizsgálatával. Három, a korábbi irodalmakból ismert, a forrásinformáció szempontjából egymástól jól elkülöníthető – perceptuális, ágencia-monitorozási és téri – forrásemlékezeti paradigmát választottunk, és az azokban nyújtott teljesítményt hasonlítottuk össze óvodás- és serdülőkorú csoportban. Előzetes feltételezésünk az volt, hogy a használt forrásinformáció hatással van a forrásmonitorozási döntésre, vagyis eltérő teljesítménymintázatot kapunk a három forrásemlékezeti feladatban az életkori hatástól függetlenül. Másik hipotézisünk szerint az életkori különbségre – vagyis, hogy a gimnazista korcsoport mindhárom feladatban jobban teljesít, mint az óvodás korcsoport – szintén jelentős befolyást gyakorol a forrásinformációk hatása. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy egyrészt, a két csoportot összehasonlítva, míg a perceptuális és téri feladatban a gimnazista csoport jobbnak mutatkozott, addig az ágencia- monitorozási feladatban a kapott átlagok összehasonlításakor nem találtunk különbséget a két életkori csoport között. Az eredmények a forrásinformáció forrásmonitorozási képességre gyakorolt befolyásoló hatását mutatják, melyek arra engednek következtetni, hogy a forrásmonitorozási teljesítmény nem független a feladatban használt forrásinformációk által kiváltott más információfeldolgozási folyamatoktól.

A forrásmonitorozás fejlődése során éretté váló szándékvezérelt folyamatok aktivitása segíti a múltbeli reprezentációk pontos előhívását, valamint az automatikus folyamatok működése okán betolakodó asszociatív reprezentációk gátlását. A forrásemlékezet fejlődésének kontextusában arra a kérdésre is választ kaphatunk, miként válnak egy tárgyhoz kapcsolódó (perceptuális) tulajdonságok a tárgy (konceptuálisan) szerves részévé.Vizsgálatunkban arra kerestünk választ, hogy változik-e a forrásemlékezeti teljesítmény, amennyiben egy perceptuális emlékezeti tesztben a képeken látható tárgyak színét kongruencia és diagnoszticitás alapján manipuláljuk, ezután az egyes résztvevőknek a tesztfázisban a korábban látott képek helyett a képen látható tárgyak nevét mutatjuk be, majd megkérjük a résztvevőket, hogy idézzék fel a korábban látott tárgyak színét.Akódolás-specificitási hipotézis, valamint a TAP-modell mind megmagyarázhatnák, hogy miért találunk eltéréseket a gyerekek és a felnőttek között az előhívási teljesítményben, azonban eredményeink — gyerekek esetében jobb teljesítmény a képi tesztfázisban, a teljesítménykülönbségek hiánya a kép-kép és kép-szó feltételek között a kongruens feltételben, valamint az inkongruens feltételben feltárt hibamintázat — a forrásmonitorozás mögött rejlő kontrollfolyamatok életkori különbségeinek hipotézisét, valamint a konceptuális reprezentációk kialakulásának érési folyamatát támasztják alá.

Vizsgálatunk célja az emlékezeti előhívás során aktiválódó asszociatív és stratégiavezérelt folyamatok (Shing és mtsai, 2010) mechanizmusainak feltárása volt perceptuális forrásmonitorozási paradigma segítségével. E kérdést fejlődési kontextusba helyezve óvodás korú, kisiskolás és felnőtt személyek teljesítményét hasonlítottuk össze egy emlékezeti feladatban. A hétköznapi színűk alapján kongruens, inkongruens és neutrális képeket alakítottunk ki és mutattunk be incidentális tanulási helyzetben, majd azt kértük a vizsgálati személyektől, hogy emlékezzenek arra, milyen színű volt a tesztfázisban újra bemutatott, ezúttal fekete-fehér kép. Hipotézisünk alapján azt vártuk, hogy különbség mutatkozik a csoportok között az inkongruens és neutrális képek helyes színére való emlékezésben, azonban nem feltétlenül találunk különbséget a kongruens színű képek színének felidézésekor, elsősorban a már gyermekkorban aktívnak és érettnek mutatkozó asszociatív folyamatoknak köszönhetően. Eltérést találtunk a kongruens és inkongruens képekre való emlékezésben, illetve az inkongruens képek színében elkövetett hibák mintázatában. Eredményeink megerősítették hipotézisünket, mely szerint a gyermekek előhívási profilját a már érett, felnőttekhez hasonló, univerzális tudásra építő asszociatív folyamatok és az éretlen, gátlási mechanizmusokat is tartalmazó stratégiavezérelt folyamatok jellemzik.