Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Beáta Bódis x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Hussein
,
Emese Mezősi
,
Beáta Bódis
,
Orsolya Nemes
,
Károly Rucz
, and
László Bajnok

Absztrakt

Bevezetés: A primer aldosteronismus diagnosztikája bizonytalanságokkal terhelt; legújabban az is felvetődött, hogy a szűrésként alkalmazott aldoszteron/renin hányados érzékenysége – a szuppressziós aldoszteron alapján – valójában alacsony. Célkitűzés: A szerzők elsődleges célja az aldoszteron/renin hányados pontosságának vizsgálata volt. Módszer: A retrospektív elemzésben 309 hypertoniás beteg vett részt, akiknél a fekvés és járás után mért aldoszteronszint egymástól függetlenül rendelkezésre állt. Eredmények: Kilencvenkilenc betegnél volt emelkedett az aldoszteron/renin hányados, akik közül 31-nél a fekvő testhelyzetben vizsgált aldoszteron is emelkedett volt. Harmincnégy betegnél a fekvő testhelyzetben vizsgált aldoszteron úgy volt magasabb, hogy az aldoszteron/renin hányados nem; akik közül azonban csak 3 esetben volt alacsony a renin, és így a primer aldosteronismus nem volt elvethető. Kóros reninemelkedés 69 betegnél fordult elő, de csak ezek 59%-ánál társult magas aldoszteronszinttel. Következtetések: Az aldoszteron/renin hányados érzékenysége magas (91%), ha csak indokolt esetekben alkalmazzák. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 830–835.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Szabina Szujó
,
László Bajnok
,
Beáta Bódis
,
Orsolya Nemes
,
Károly Rucz
, and
Emese Mezősi

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az elmúlt néhány évtizedben a differenciált pajzsmirigyrákot (DTC) világszerte jelentősen növekvő incidencia jellemezte. A betegek kezelésének alapelvei a nemzetközi irányelveknek megfelelően átalakulóban vannak. Munkánk célja a betegek jelenlegi gyógyulási esélyeinek felmérése volt. Módszer: Retrospektíven elemeztük a Pécsi Tudományegyetem I. Belgyógyászati Klinikáján 2005. január 1-je és 2016. május 1-je között kezelt 380, DTC-ben szenvedő beteg adatait. A nő/férfi arány 306/74 volt. A betegek medián életkora a diagnózis idején 46 év (13–86 év), míg a medián követési idő 55 hónap (0–144 hónap) volt. A terápiás válasz 337 beteg esetében volt értékelhető. A statisztikai feldolgozást az SPSS 22.0 verziójában végeztük. Eredmények: A papillaris (PTC) és a follicularis (FTC) carcinomák előfordulási aránya (79/21%) alapján a régió továbbra is mérsékelten jódhiányosnak tekintendő. A PTC-ben szenvedő betegek szignifikánsan fiatalabbak voltak FTC-ben szenvedő társaiknál, és korábbi tumorstádiumban kerültek felismerésre. A diagnózis idején PTC-ben 35%-ban nyirokcsomó-, 4%-ban távoli áttétet találtunk, FTC-ben ez az arány 15% (N1), illetve 14% (M1) volt. Radiojódkezelésre összesen 542 alkalommal került sor. PTC-ben a követett (n = 264) betegek 59%-a volt tumormentes, 20%-ban bizonytalan választ, 7%-ban inkomplett biokémiai választ és 14%-ban inkomplett strukturális választ diagnosztizáltunk, 6 beteg hunyt el. A FTC-ben szenvedő betegek (n = 73) 59%-a volt tumormentes, 10%-ban bizonytalan választ, 31%-ban residualis betegséget találtunk, a betegek 10%-át elveszítettük. Következtetések: Összefoglalva, bár a DTC jó prognózisú betegség, FTC-ben a betegek 31%-a, míg PTC-ben a betegek 14%-a nem volt tumormentessé tehető. A medián 55 hónapos követési idő alatt a betegségspecifikus halálozás FTC-ben 10%, PTC-ben pedig 2% volt. Orv Hetil. 2018; 159(22): 878–887.

Restricted access

Óriás mellkasi paraganglioma diagnosztikai nehézségei és terápiás lehetőségei

Diagnostic difficulties and therapeutic options of a giant chest paraganglioma

Orvosi Hetilap
Authors:
Erna Gulyás
,
László Bajnok
,
Orsolya Nemes
,
Beáta Bódis
,
Sándor Szukits
,
Erzsébet Schmidt
,
Dávid Semjén
,
Endre Kálmán
,
Sándor Szabados
,
Bálint Kittka
,
István Benkő
, and
Emese Mezősi

A paragangliomák a szimpatikus vagy paraszimpatikus ganglionokból kiinduló, többségükben jóindulatú daganatok, de rosszindulatú formájuk is ismert. A fej-nyak régióban, a glomus caroticumban, illetve a vegetatív idegrendszer dúcláncának megfelelően a hasüregben, illetve a mellüregben is előfordulhatnak. A 39 éves férfi beteg kivizsgálása extrém magas vérnyomásértékek, éjszakai izzadás és 10 kg-os fogyás miatt kezdődött. A mellkas-CT-vizsgálat a jobb oldali tüdőkapuban óriási térfoglalást írt le, a bronchoszkópos mintavétel sikertelen volt. Jobb oldali thoracotomiából mintavétel történt, reszekcióra a kifejezett adhéziók, illetve a szívérintettség miatt nem volt lehetőség. A szövettani vizsgálat eredménye paraganglioma lett, ezt a laborvizsgálatok is támogatták. Ennek megfelelőn szomatosztatinanalóg-terápiát kezdtünk, majd 131I-MIBG-kezelést alkalmaztunk, jó klinikai eredménnyel. A koronarográfia során észleltük, hogy a jobb coronaria két marginális ággal hozzájárul a mellkasi terime vérellátásához. Megfelelő előkészítést követően, szív- és mellkassebészeti beavatkozással a tumor eltávolíthatónak bizonyult, ennek eredményeként a posztoperatív szakban a beteg vérnyomáscsökkentőit elhagytuk. A kontrollok során tumormaradványra utaló jel nem volt. A vérnyomáskiugrások okának keresésekor merüljön fel bennünk a paraganglioma lehetősége is. Ezen esetekben az invazív beavatkozások, amennyiben nem előzi meg őket gyógyszeres előkészítés, akár fatális kimenetellel járhatnak. Az egyre szélesedő terápiás lehetőségek kihasználásával és az intézetek közötti kooperációval az óriás-paragangliomában szenvedő betegek is tumormentessé tehetők. Orv Hetil. 2022; 163(31): 1243–1249.

Open access